A Máté 14. fejezetében van szó arról a csodáról, amikor Jézus ötezer embert megvendégelt öt kenyérből és két halból. És nem csak hogy elég lett ez a sovány ebéd több ezer embernek - de még maradt is belőle bőven! Miután mindenki jóllakott, a megmaradt kenyérrel és hallal tizenkét kosarat raktak tele. De mielőtt a sovány ebéd bőséges lakomává változott volna, mielőtt a kevés több mint eléggé változott volna, mielőtt a kenyér- és halszaporítás csodája megtörtént volna, azt mondja a 19. vers, hogy Jézus „vette az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelve, hálákat adott, és megszegve a kenyereket, a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak”. Vegyünk észre valami nagyon fontosat itt! Azt mondja ez az ige, hogy Jézus két dolgot tett: 1) megáldotta az ételt, 2) megtörte azt.
Barátom, amit Jézus megáld, azt megtöri. Isten csak azt tudja megszaporítani, ami előtte meg lett törve. Szeretnéd, hogy Isten vegye a kis életedet, és tegyen valami hatalmas dolgot vele? Akarod, hogy megáldjon és áldás legyél a tömegeknek? Akkor meg kell töretned.
Érdekes, hogy a 20. vers milyen körültekintően fogalmaz, amikor azt mondja, hogy a tizenkét kosár „megtört darabokkal” volt tele. Mindent mérlegre téve az egyetlen megmaradó értékű részei az életünknek a „megtört darabok”. A világ az erőseket és büszkéket tartja nagyra. Isten az alázatosokat és a megtört szívűeket értékeli nagyra, az olyan szíveket, amelyek alázatosak, engedelmesek és mélyen meghajoltak a Király előtt.
