Minden keresztény szeretne áldott lenni, de tudni kell átvenni az atyai áldást. Amint minden más esetben is, ebben is az Ige van segítségünkre.
A Biblia első oldalain megmutatja Isten a teremtést, és azt, hogy amikor Ő valamit létrehozott, azt megvizsgálta, és jónak találta. Az emberre áldást mondott, hogy szaporodjatok, és sokasodjatok, és még ez után is tovább folytatta az áldásokat.
Nem csak a vér, hanem Isten áldása is éltette az első emberpárt. Amikor viszont áthágták Isten parancsát, akkor Ő átkokat mondott ki rájuk. Ezek az átkok a mai napig ott vannak az emberek életében.
AZ EMBERISÉG TARTOZÁSA ISTEN FELÉ NEM CSÖKKENT, HANEM NŐTT AZ IDŐK SORÁN, ENNEK MEGFELELŐEN AZ ÁTKOK ERŐTELJESEN HATOTTAK ÉS MA IS HATNAK.
Két erő formálja az emberek életét: az áldás és az átok. Arra törekszünk, hogy az életünkben nulla százalék átok, és száz százalék áldás legyen. Ez a célunk. Ennek eléréséhez, vagy akár csak a megközelítéséhez is fontos tudni: hogyan lehet átmenni az átokból az áldásba?
Már az Ószövetségben is nyilvánvalóvá tette Isten, hogy Ő nem azt akarja, hogy az átok domináljon az életükben. Ábrahámnak azt ígérte, hogy áldott lesz és áldás lesz. Ő áldást akar mellénk parancsolni, hogy minden munkánkban jó szerencsések legyünk. Befogadó szív kell ennek megvalósulásához, és akkor harmincszoros, hatvanszoros, vagy akár százszoros áldás jön az életünkre.
Ábrahámot nem érdemei alapján, hanem szuverén módon választotta ki Isten. Ő pedig kitárta a szívét, hittel és örömmel fogadta Isten áldásait, nem volt álszerény.
“És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.” (1Móz 15:6 )
LEHET VÁLASZTANI AZ ÉLETET, ÉS A HALÁLT, DE ISTEN JÓ PEDAGÓGUSKÉNT SEGÍT: VÁLASZD AZ ÉLETET!
Mózes 5. könyvében a 28. fejezet az áldásokat mutatja be. Ez az igeszakasz egy csodálatos vitamincsomagként hat arra, aki hittel fogadja azt. Ezt hallva ráébredhet az ember, hogy jó dolog otthagyni a múltunkat, és csak Isten Beszédére figyelni.
Isten megáldotta Ábrahámot és benne az utódait is. Izsák életében húsz év várakozás előzte meg az ikerpár megszületését, mert döbbenetes erők igyekeznek megakadályozni Isten akaratának beteljesülését. Tudnunk kell, hogy nem egy neutrális közegben élünk.
Ézsau a testi természetet jelképezi, Jákob pedig az újjászületett embert. Már az anyjuk méhében harc volt közöttük. Ézsau született meg először. Rebeka érzékelte a méhében dúló harcot, amiről megkérdezte Istent, és kapott is választ. Két különböző természet harcolt őbenne.
Izsák szerette Ézsaut – az étel miatt, de a Jákob felé való szeretet Rebeka részéről már kijelentés általi szeretet volt. A harc és küzdelem célja az volt, hogy ki kerül majd Izsák jobb keze alá, azaz ki fogja örökölni az atyai áldást.
AZ EGYÉNEK ÉS A GYÜLEKEZETEK ÉLETÉBEN IS AZ A DÖNTŐ, HOGY MENNYIRE SIKERÜL AZ ÓTERMÉSZETET HALÁLBA ADNI.
Pál apostol is ír erről, mégpedig úgy, hogy ő ökölcsapással a szeme alá üt az óemberének.
Az elköltözésünkig fog tartani a harc, noha szeretnénk, hogy ne tartson. Az Efézusi levélben szó van a szellemi harcról, amelyet folytatnunk kell egy sunyin közel tartózkodó ellenség ellen, aki állandóan vissza akar lopózni az életünkbe.
Izsáknak is komoly probléma volt, hogy kit is kell neki megáldania. Rebeka segítette elő azt, hogy Jákob győzzön. Ézsau szőrös volt, szinte megváltoztathatatlan. Amikor az Ige azt mondja, hogy Jákobot szerettem, Ézsaut gyűlöltem, akkor ezzel azt fejezi ki, hogy az ótermészetünket gyűlöli. Isten szeretete nyilvánul meg abban, hogy ki akarja végez(tet)ni az óemberünket. Az igazságot szereti Isten, de gyűlöli a gonoszságot, és tőlünk is ezt várja.
“Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.” (Zsolt 45:8)
Éppen ez volt Sámuel és Dávid titka. Megértették, hogy Isten bizonyos dolgokat szeret, másokat gyűlöl. Amáleket Isten gyűlölte, és kimondta, hogy Amálek ellen örök harca lesz. Aki beleáll ebbe a látásba, azt Isten munkatársaként kezeli. Jézus azokat az embereket nevezte rokonainak, akik hallgatják és megcselekszik Isten Beszédét. Ez az útja annak, hogy bekerüljünk a szent családba! Együtt gondolkodásra hív téged Isten. Nem akarja, hogy „a világörökség részeként” meg akarjad menteni az ótermészetedet.
Minden embernek kétszer kell megszületnie. Hálásak vagyunk a szüleinkért, mégis törekednünk kell az újjászületésre. A biológiai lényünk ugyanis nem képes belépni Isten dicsőségébe. A vízkeresztség egy temetés. A régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. Isten új szívet ad, a kőszív helyébe hússzívet, amely már érti Isten dolgait.
AKI ÚJJÁSZÜLETETT, AZ MEGTAPASZTALTA, HOGY ISTEN HATALMAS MÓDON FÉNYT GYÚJTOTT A SZÍVÉBEN.
Attól kezdve Isten csak úgy önti a szívbe a kijelentéseket, és az újjászületett ember alig győz hálálkodva egyetérteni: „igen, úgy van, tényleg!” Isten pedig folyamatosan tölti a szívet.
Amikor Fülöp bizonyságot tett a szerecsen komornyiknak, annak a vágya az volt, hogy új emberré válhasson. Isten embere pedig azt válaszolta, hogy „ha teljes szívből hiszel, meglehet”.
Az óember nem könnyen adja meg magát; harcol, ezért nekünk vállalnunk kell ellene a küzdelmet. Jákob nevének jelentése: csaló, vagy ahogy a zsidóknál a legjobban értelmezik: „cseles”. Nem is Jákob, hanem Ézsau volt az igazi csaló, aki értelmetlennek tekintette az életét; a testnek, a pillanatnak az embere volt. Nem tudott tűrni, várni, csak a mának akart élni. Ezt a mentalitást gyűlöli Isten.
A tapasztalat azt mutatja, hogy ha Ézsau erős valakiben – távol legyen! –, akkor az illető nem akar imádkozni, Bibliát olvasni, sem más szellemi tevékenységet végezni. Nincs ilyenkor számára szent, értékes dolog. Ézsau megvetette az elsőszülöttséget, és ezt utálta Isten. Bűnökben élt Ézsau, az áldást viszont kívánta volna.
Amikor Jákob egy pici esélyt látott arra, hogy megszerezze az áldást, azonnal mozdult. Jákob szolgálata trükközéssel indult, de mindezt azért tette, hogy megszerezze az elsőszülöttségi jogot. Rebekának volt kijelentése, ezért segítette Jákobot, bár tény, hogy nem volt korrekt az eljárása. Az ominózus eset után Izsák azt mondta Ézsaunak, hogy sajnálom, de az átutalás már megtörtént! Amit Isten belém helyezett, azt már átadtam!
Az Ige szelídnek nevezi Jákobot, és ez szó az eredetiben feddhetetlent is jelent. Jézus Krisztus is így lát minket, és Krisztusban az Atya is. Vannak ígéreteink.
“A szelídek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.” (Zsolt 37:11)
A szelíd emberek megkapják az atyai áldást. Kedves engedelmességgel kell fogadni a beoltott igét, nem duzzogó hörcsögként.
ÖRÖMMEL KELL MEGCSELEKEDNI ISTEN BESZÉDÉT. EZ ESETBEN ISTEN NAGYON SOKAT FOG ADNI!
A vérfolyásos asszony történetében olvashatjuk, hogy „ha csak ruhája szegélyét megérintem, meggyógyulok”. Nem egyeztetett senkivel, hanem hittel elindult, és megkapta, amit akart. A szelídség nem pózt jelent, sem nem vallásos alázatoskodást, nem eunuch hangon való megszólalást. Olyan szíves hozzáállást jelent Isten munkájához, ahogyan azt Péternél láthatjuk: jó szívvel vitte be Jézust a hajójával a tóra, ezért Ő nagyon megáldotta.
Milyen volt Jákob? Formálható, lágyszívű, noha sok nehézség érte. Nem volt szuperszellemi, de nagyon is karizmatikus ember volt. Szenvedélyesen kereste a Szent Szellemet, és tudjuk az Igéből, hogy „boldogok a szellem koldusai”.
A Biblia szerint a látható a láthatatlanból állt elő. Jákob hitt ebben. Tudta, hogy a láthatatlan úgy jön be a láthatóba, hogy hittel átvesszük az ígéretet. Aki csak a láthatóra néz, az árnyékra fog vetődni.
Ellentmondásosnak tűnik a materialista emberek számára, hogy a láthatatlanra nézzünk, de Jákob számára ez magától értetődő volt. Bételben megtapasztalta Isten jelenlétét, és azt, hogy a Menny és a föld összekapcsolható, noha a bűn miatt ideiglenesen megszakadt a kontaktus.
NE HAGYJUK MAGUNKAT LENYOMNI, HANEM FÁRADTAN, MEGGYÖTÖRTEN IS DICSÉRNI KELL AZ URAT, ÉS AKKOR MEGTÖRTÉNIK AZ ÁTTÖRÉS, ÉS KEZET FOGHATSZ A MESSIÁSSAL. EZ PEDIG SOHA NEM MÚLIK EL NYOMTALANUL.
Isten áldása, a gyógyulás, a szabadulás nincs tőled messze. Jézus Krisztus azért jött, hogy ajtót nyisson. Ő maga nevezte Önmagát ajtónak. A föld és a Menny közé egy nagyon sötét királyság rendezkedett be, de Jézus utat nyitott ezen keresztül, és angyalokat küld a segítségünkre; megmutatja a kijáratot a nehézségekből.
Nem igaz, hogy az Istennel járó embernek nincsenek problémái. Sőt! Emlékezzünk csak vissza, hogy a családi kapcsolatokban tapasztaltuk meg a legnagyobb ellenállást megtérésünkkor. A familiáris szellemek hosszú éveken keresztül tudták gyötörni a rokonainkat, tudtak károkat okozni a családunkban, és Jézus Krisztust elfogadva te konfrontáltál velük.
Friss, éber harcosoknak kell lennünk! Tisztelni kell a felmenőinket, de tudni kell, hogy már új emberek vagyunk. Azért vagyunk újak, mert Isten úgy szeret bennünket, hogy átalakít. Legyünk ebben partnerek! Akik először Isten Országát keresik, azok mindent megkapnak.
Egy nagyon beszédes történet kezdődött azzal, hogy Jákob a Krisztussal birkózott. Nem csak szomjas volt, hanem harcolni is tudott. Ezért a Krisztus megkegyelmezett neki, és Izraelre változtatta meg a nevét, ami azt jelenti, hogy Isten harcosa.
Dávid életét is a permanens harc jellemezte. Isten azokat keresi, akik értékelik annyira az Ő áldását, hogy képesek küzdeni, harcolni azért.
MA IS SZÜKSÉG VAN A GYÜLEKEZETEKBEN JÁKOBOKRA, HARCOS EMBEREKRE, AKIK HAJLANDÓK HARCOLNI A CSALÁDJUKÉRT, GYÜLEKEZETÜKÉRT, VÁROSUKÉRT.
Jákob nem a mának élt, vállalta az áldozatokat is az áldásért. Nem földi várost keresett, hanem azt az alapokkal bíró várost, amelynek építője és alkotója az Isten. Érdemes várni jó dolgokra, nem kapkodva beleugrani abba, ami a pillanatnyi igényünk szerint jónak tűnik. Meg kell tanulnunk tűrni – a Szent Szellem gyümölcse ez. Meg kell tanulni a másén hűnek lenni, másokért dolgozni, áldozatokat vállalni. A gyülekezethez tartozás azért is nagyon jó dolog, mert erre is megtanítja az embereket.
Jákob nem a perc embere volt, hanem az örökkévalóság embere; számára nem csak a látható volt, hanem a láthatatlan is. Ő tudta, hogy érdemes keresni az Urat, mert minden kérésére meg fog jönni a válasz, az áttörés. Mi is győzelemre vagyunk rendelve. Jézus Krisztus el fog jönni, és az Antikrisztust szájának leheletével fogja megölni. Nincs még egy nép, amelynek ilyen ígérete lenne. El fog jönni az ezeréves királyság, amelyben a szelíd szívűek lesznek a föld örökösei. Addig is folyamatosan törekedni kell az ótermészet megfeszítésére, ehhez pedig kiváló eszköz az igehirdetés hallgatása.
AZ IGE ADJA A SZEGEKET AZ ÓEMBER MEGFESZÍTÉSÉHEZ.
Az Atya segíteni fog neked ebben, mert Ő személyesen a te Istened akar lenni. Ennek következményeként virágzó gyülekezetek lesznek, és Isten szíve örömmel dobban majd meg, amint lenéz ránk.
ELHANGZOTT IGÉK:
Mózes V. könyve 30:1-20
Mózes I. könyve 25:20-34, 32:24-29
Máté evangéliuma 5:5, 6:31-33
Jakab apostol levele 1:21
Hrabovszki György jegyzete
