A Webster szótár (Webster’s New World Dictionary) úgy határozza meg a kitartás szót, hogy „állhatatosság” valamint „az utolsónak, vagy legtovább maradásnak képessége”. Ezt a témát tanulmányoztuk előző két levelünkben, és a mostaniban levonjuk a vizsgálat következtetését. Alkalmasint az utolsónak maradással kapcsolatos árat, valamint az áldását nézzük meg.
A legutóbbi levélben, a „Összpontosított kitartás” címűben két tanácsot adtam a kitartás fejlesztéséhez. Az első az volt, hogy teljes szívből legyél elkötelezett Jézus mellett. A Cselekedetek könyvében Barnabás az „állhatatos szívről” beszélt (Csel 11:23). Határozd el magadban, hogy ragaszkodni fogsz az Úrhoz tekintet nélkül arra, hogy más is megteszi-e ezt, vagy nem! Ha a barátaid nem teszik, te akkor is megteszed. Ha a családod nem teszi, te akkor is megteszed. Amikor üldözés jön, te nem fogod feladni. Ilyen az állhatatos szív.
A második alapelv a kitartáshoz a Hébereknek írt levél 11:27-ből jön, ahol láttuk, hogy Mózes „hit által hagyta ott Egyiptomot, nem félve a király haragjától, mert erős szívű volt, látta a láthatatlant”. Mózes hite a láthatatlanra irányult. Ha te és én erős szívvel kitartunk, a nem látható világ kézzelfoghatóbb lesz számunkra, mint a látható.
Sok-sok évvel ezelőtt egy svéd pásztor lánya körülbelül három hónapig élt velünk Londonban, angolt tanulva, amit én tanítottam neki. Nagyon szép, tehetséges lány volt, pompás énekhanggal. Édesapja a legnagyobb svéd pünkösdi egyház pásztora volt, aki nagyon szigorú pünkösdi környezetben nevelte lányát.
Amikor ez a lány körülbelül tizennégy éves lett, egyre jobban hallgatott iskolatársaira, akik olyasmikről beszéltek neki, mint a színház látogatás és a tánc öröme, és hasonlókról. És őt egyre jobban és jobban érdekelte a dolog. Ezért egy napon odalépett édesapjához, és azt mondta: „Apám, szeretnék köszönetet mondani a gondoskodásodért, azért, ahogyan tanítottál engem, és felneveltél. De azt szeretném mondani, hogy mostantól más úton akarok járni! Meg akarom ismerni azt, amit a világ ad! Minden barátom erről beszél, és szeretném saját magam megismerni!” Ekkor az édesapja, aki bölcs ember volt, azt felelte: „Barbara, édesanyád és én imádkozni fogunk érted!” Nem vitatkozott. Nem mondta meg neki, hogy téved. Azt mondta: „Imádkozni fogunk!”
Azon az éjjelen a lány élete legélénkebb álmát látta. Álmában két várost látott, amiből az egyik egy nagy, modern, gyönyörű város volt, tele fényekkel, csillogott-villogott mindenfelé. A völgy túloldalán egy másik város állt, egészen más fényekkel. Nem csillogott, nem villogott, hanem nyugodt és csendes volt. Amíg a villogó neonfényekkel teli várost nézte egy ember lépett oda hozzá. Nagyon ápolt, nagyon művelt és nagyon jól öltözött ember volt. Így szólt: „Szeretném neked bemutatni az egész várost!” A lány vele tartott.
Azonban amikor követni kezdte a férfit, az a legrondább emberré változott át. A lány hamarosan rádöbbent, hogy magát az ördögöt követi. Ahogy halálra rémülve ott állt, a város összes fénye kezdett kihunyni, egyik a másik után, míg az egész városra sötét borult. Visszafordult, hogy egy pillantást vessen a másik városra, és azt látta, hogy az fényes és tiszta, amilyen mindig is volt. Másnap a lány odament az apjához és azt mondta: „Apu, jövök veled a gyülekezetbe!” Bölcs lány volt! Hallgatott az Úrra, amikor szólt hozzá.
Gyakorta, amikor Lydia és én egy-egy nagy, modern városban jártunk, és láttuk azokat a neon-fényeket és a forgalmas utcákat, az izgalmat, a lelkesedést és az örömöt, egymáshoz fordultunk, és azt mondtuk: „Emlékszel Barbara álmára?” Egy éjjelen ezek a fények kialszanak. Hamar eljön ez az éjjel! Ez a sok fény mind kihuny!
A Korintusiaknak írt második levél negyedik részében Pál azt mondja: „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor 4:17-18) Ezek a dolgok tartanak örökké! Nem változnak! Az Igében olvashatóak.
Maradj az Ige mellett! Ne csupán öt percet tölts a Bibliáddal naponta! Olvasd! Gondolkodj rajta! Higgyél benne! Élj benne! Kérd meg a Szent Szellemet, tegye számodra valósággá! Akkor az Ige olyan valósággá válik számodra, hogy semmi az égvilágon nem lesz képes kísértést jelenteni számodra, vagy arra csábítani, hogy hűtlen legyél Jézus Krisztushoz!
Hiszem, hogy az élet élvezetes, feladataival és örömeivel együtt. Megszabadultam a törvénykezéstől, amiben éveket töltöttem, de nem akarom szeretni a világot, sem a világ dolgait. Mert „Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.” (1 J 2:15). Én pedig mindenért az Atyámnak tartozom. Nem akarok hűtlen lenni Hozzá! Szeretném kimutatni felé hálámat és nagyrabecsülésemet! Ő alkotott, gyerekévé fogadott engem és Krisztus örökösévé, és én szeretném kimutatni felé mennyire nagyra értékelem jóságát! Szememet a nem láthatókon akarom tartani!
Realista vagyok és nagyon gyakorlatias életet élek. Hiszem, hogy a dolgoknak rendben kell menniük. Válaszolok a levelekre, és befizetem a számláimat. Két lábbal állok a földön, de a szemem a nem láthatókra néz. Van köztünk és az örökkévalóság közt egy nagyon vékony fátyol. Egy nagyon egyszerű régi dal, így szól: „Néha honvágyam van a Menny után.” Nos, én is így vagyok ezzel. És mégsem panaszkodom a Földi dolgok miatt. Isten jobban bánt velem, mint ahogy azt én valaha reméltem vagy megérdemeltem. De amit sose felejts el: van valaki az időn túl.
Egy másik régi dal úgy szól: „Kereszt előttem, világ mögöttem, ha senki sem tart velem, én akkor is követlek. Nincs visszaút... Követlek Mester” Az első alkalom, amikor ezt a dalt hallottam, egy novemberi éjjelen volt, 1947-ben, Jeruzsálemben. A feleségem és én, nyolc lányunkkal együtt éppen akkor menekültünk el otthonunkból az éj leple alatt, és menedéket kértünk egy amerikai missziónál Jeruzsálem szívében. Nem volt ételünk, nem volt otthonunk, semmink sem volt. Kisétáltunk az éjszaka közepén, és mindent hátrahagytunk. Amikor odaértünk a misszióhoz, épp ezt a dalt énekelték. Ez volt az első alkalom, hogy hallottam. „Ha senki sem tart velem, én akkor is követlek!”
Fordította: Marton Katalin
