“Korán reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, észrevették, hogy az gyökerestől kiszáradt. Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: “Mester, nézd a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.” Jézus így válaszolt nekik: “Higgyetek Istenben!”
“Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magadat tengerbe! és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond az megtörténik, annak megadatik az. Ezért mondom néktek: higgyétek, hogy mindazt amiért imádkoztok és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik néktek.” (Márk. 11:20-24)
Ezt a jól ismert biblia rész kedvelik Jézus Krisztus egyházában. Amikor nemrég olvastam, az Úr arra késztetett,hogy vizsgáljam meg sokkal részletesebben. Ekkor erőteljes szellemi igazságot fedeztem fel benne, amit nem láttam azelőtt.
Jézus ekkor földi szolgálatának utolsó napjait élte. Miután kiűzte a templomból a kereskedőket és megtisztította a templomot, tanítványaival töltött időt, hogy felkészítse őket a megalakuló egyház oszlopaiként. Ekkor még hitetlenek voltak, "lassúak a hallásra", kicsinyhitű emberek. Jézus többször megdorgálta őket emiatt, mondván: “Még mindig nem láttok?” Látta a szívükben az akadályt, amit el kellett távolítani, különben soha nem jutnak el arra a felismerésre, amely szükséges az egyház vezetéséhez.
Amint a zöldellő fügefa mellett elhaladtak, Jézus megátkozta a fát, mondva: “Senki ne egyék rólad gyümölcsöt, soha többé.” (Mk. 11:14) És tanítványai hallották ezt. Másnap újra a fügefa mellett haladtak el, Péter felfedezte: "Uram, a fügefa, amit megátkoztál kiszáradt." Jézus meglepő választ adott Péternek. Anélkül, hogy megmagyarázta volna, egyszerűen ennyit mondott: “Higgyetek Istenben!”
Jézus feleletéből felismerjük, hogy az üzenet a hitről szól.
Az elszáradt fügefa Krisztus újabb tanítását mutatta be. Mit is képviselt ez a kiszáradt növény? Izrael régi vallásos rendszerének elvetését ábrázolta, amely mindent a tettekre épített. Az a rendszer a megváltást és Isten kegyelmét az emberi igyekezetre és akaratra építette.
Valami új volt születőben Izraelben: egy olyan egyház amelyben Isten népe teljes mértékben hit által él. Üdvösség és örök élet csakis hit által lesz lehetséges. Az Istennel való járás a továbbiakban hitkérdés lesz. De mindeddig Isten népe nem tudott semmit hitben járásról. Vallásuk teljesítményekre épült: részvétel az istentiszteleten, a Tóra olvasása, külső szabályok betartása. Jézus most ezt mondta: “Új nap hajnala virrad: a hit egyháza születik meg.”
Az igazság az, hogy kezdettől fogva Isten egy olyan embert keresett, aki félelem nélkül élne a színe előtt. Azt akarta, hogy gyermekei teljes nyugalomban éljenek, testben, lélekben, szellemben azáltal, hogy teljesen megbíznak ígéreteiben. Isten ezt a “nyugalma helyébe való bemenetelnek” nevezte. Népét a pusztaságba vezette, víz és élelem nélkül, csak ígéretét adta, hogy meg fogja tartani őket. Izraelhez szóló üzenete egyszerű volt: “Higgyél bennem.” Arra hívta őket, hogy minden bizalmukat belé helyezzék, hogy a lehetetlent fogja megtenni számukra.
De a Zsidókhoz írt levél szerzője szerint Isten népe akkor képtelen volt az Ő nyugalmába belépni, mert nem bíztak ígéreteiben. Minket is figyelmeztet az Ige, hogy vigyázzunk, máskülönben hitetlenségünk lesz az akadálya annak, hogy beléphessünk az Ő nyugalmába.
A “hegy” Isten népe előtt mindig a hitetlenség volt, és most is az.
A fügefáról szóló részben Jézus nem nevezi meg, melyik hegyről beszél: “Bizony mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik, annak meg is adatik az.” (Mk. 11:23)
Nem tudjuk, hogy Jézus milyen hegyről beszél itt. Bibliatudósok mindenféle nevet adtak a hegynek: a megrögzött bűn hegye, szegénység, betegség, félelem, elkeseredés hegye. Valójában ezek a dolgok a hitetlenségből születnek. Jézus ezt mondta tanítványainak és nekünk is: “A hitetlenség olyan, mint egy akadályt képező hegy a szívetekben, amelyet nem lehet elmozdítani. Ki kell onnan gördíteni, különben nem tudok veletek dolgozni.”
Az is tény, hogy Jézus nem volt képes csodákat művelni egy bizonyos városban a nép hitetlensége miatt: “Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.” (Mt. 13:58) Ugyanez igaz a mai egyházra is: ahol hitetlenség van, ott nem tud dolgozni. A hitetlenség az a hegy, ami Isten áldásának és kijelentésének teljességét akadályozza. Jézus így foglalja össze nekünk: "Nem tudok semmi nagy dolgot tenni érted - nem tudom az adott élethelyzetedben a lehetetlent megtenni - amíg a hitetlenség hegye áll előtted.”
A Szentírás világossá teszi, hogy Isten nem veszi könnyedén a hitetlenséget.
Az Újszövetség Zakariás történetét használja példaként. Lukács első fejezetében Isten megígéri az öreg főpapnak, hogy csodálatos módon gyermeke fog születni, aki a Messiás előfutára lesz. Zakariás istenfélő, hűséges szolga volt aki egész életében imádkozott a Messiás eljöveteléért. Amikor ezt a hírt megkapta, a templomban papi szolgálatát végezte és égőáldozatot ajánlott fel. Gábriel angyal megjelent neki és mondta: “Ne félj Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked és Jánosnak fogod őt nevezni” (Lk. 1:13)
Zakariás tudta, hogy ő maga és felesége is túl öreg ahhoz, hogy gyermekük legyen. Képzeld el dilemmáját: az ő szemében ez nehéz ígéret volt. El kellett, hogy csodálkozzon: “Hogyan lehetséges ez? Feleségem és én öregek vagyunk.” Számára ez a hitetlenség hegye volt.
De Istent nem mentegette Zakariást hitetlensége miatt. Nem sajnálta meg öreg kora miatt, vagy mert a múltban hűségesen szolgálta Istent. Az igazság az, hogy Isten nem lépett túl egy ilyen hű szolga hitetlenségén. Ehelyett Gábriel angyal Zakariásra szólt, “De amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek.” (Lk. 1:20)
Micsoda fájdalmas büntetés. Zakariás saját fia lesz a Messiás hírnöke, de a pap nem lesz képes megünnepelni ezt az újságot felesége terhességének ideje alatt.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
