"Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez (Istennek a bűnösök felé tanúsított meg nem érdemelt kegyelmének trónjához), hogy irgalmasságot nyerjünk [a bűneinkért] és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül [a megfelelő időben a megfelelő segítséget, ami akkor érkezik, amikor szükségünk van rá]."
Zsidó levél 4:15-16.
Nagyon sok kulcsszó van ebben a két versben, amit észre kell vennünk: megindul, kegyelem, irgalmasság, kapni. Mindezek „adakozó szavak”, ami azt jelenti, hogy Isten nekünk ad mindent, amit nem érdemlünk meg, és mindezt jóságból teszi. Ezek közül a legfontosabb szó a „megindul” (megért). Ebből a szakaszból világossá válik számunkra, hogy Jézus megindul rajtunk, megért bennünket.
El sem tudom mondani neked, mekkora megkönnyebbülést jelentett nekem, amikor megtudtam, hogy Jézus megért engem!
Jézus akkor is ért minket, amikor senki más nem. Még akkor is megért, amikor mi magunk sem értjük magunkat. Ő tudja a „miértet” a dolgok mögött. Hadd világítsam meg ezt egy kicsit jobban.
A környezetünkben élő emberek csak azt látják, amit csinálunk, és csak az érdekli őket, miért nem csináljuk jobban, vagy egyáltalán miért csináljuk. Jézus tudja, miért viselkedünk úgy, ahogy viselkedünk. Ő látja és emlékezetében őrzi azokat az érzelmi sérüléseket és sebeket, amiket a múltban szereztünk. Ő tudja, miért lettünk megalkotva. Ő tudja, milyen temperamentumot kaptunk, már az anyaméhben. Ismeri és megérti a gyengeségeinket (amelyektől egyikünk sem mentes). Ismeri minden egyes félelmünket, bizonytalanságunkat, kételyünket, minden saját magunkról alkotott rossz gondolatunkat.
Ha személyes kapcsolatba lépünk Vele, újjászületünk (elfogadjuk Őt Urunknak és Szabadítónknak). Elkezdi a helyreállítást az életünkben, ami csak akkor fejeződik be, amikor elhagyjuk majd ezt a földet. Lépésről lépésre, egyenként állít helyre bennünk mindent, amit a sátán elrabolt tőlünk.
A mai társadalom azt sugallja, hogy erőteljesen ragaszkodnunk kell a jogainkhoz. A jogok megint csak „cselekedeteket” foglalnak magukba, nem a „létezésről” szólnak.
Tisztában kell lenned azzal, mi a különbség a „ki” vagy és a mit „csinálsz” között.
Jézus megért minket, feltétel nélkül szeret és odaszánta magát, hogy munkálkodjon bennünk a Szent Szellemen keresztül – anélkül, hogy közben vádolna bennünket.
A világ elvárja tőlünk, hogy változzunk. Folyamatosan küldi az üzenetet felénk, hogy valami nincs rendben velünk, ha nem tudunk az elvárásoknak megfelelni. A saját erőnkből erre nem is leszünk képesek soha. Az egyetlen reményünk abban van, akik Krisztusban vagyunk.
„Krisztusban”
"Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk;" ApCsel 17:28.
A „Krisztusban”, „Benne”, „Akiben” kifejezés végigvonul az egész Újszövetségben. Nagyon fontos kifejezések ezek. Ha ezt nem értjük, nem lesz tiszta látásunk arra vonatkozóan, „kik” vagyunk, és frusztráltak leszünk, ha egész életünket azzal töltjük, hogy megpróbáljuk tökélyre fejleszteni azt, amit „csinálunk”.
Amikor befogadjuk Jézust, a Szabadítót, „Benne” leszünk. Amit Ő megszolgált és kiérdemelt, a mi örökségünk lesz. Ha a gyermekeinkkel való személyes kapcsolatunkat nézzük, könnyebben megértjük ezt.
Négy gyermekem van, akik eredetileg „bennem” voltak. A mai személyiségük, megjelenésük azért olyan, amilyen, mert „bennem” kezdték el az életüket. Örökölték a fizikai megjelenésemet, a természetemet, a temperamentumomat, és még sok mindent. Már felnőttek, szabadon élik az életüket, „teszik” a dolgukat, amire nagyon büszke vagyok – de nem szabad arról megfeledkezni, hogy „bennem” kezdődött minden. Ez egy örökké tartó kapcsolat.
A Jézussal való kapcsolatot a János 3:3 „újjászületésként” írja le. Nikodémus megkérdezte Jézust: „Vajon bemehet-e valaki az anyja méhébe még egyszer?” Nem értette, hogy Jézus spirituális születésről beszélt, egy olyan születésről, amelynek során kikerülünk a világi életünkből és „Krisztusba” helyeztetünk, megváltozik a gondolkodásmódunk, beszédünk, cselekedeteink.
Tudnunk kell, kik vagyunk Jézusban. Ez a kezdetünk, az a hely, ahol új életet kezdünk. Ha nem értjük meg ezt az alapigazságot, csak kóborlunk az életben és a kereszténységünkben, és elhisszük azt a hazugságot, hogy a cselekedeteink alapján fogad el Isten minket.
Az igazság az, hogy Isten Jézus cselekedetei alapján fogad el minket, nem a saját tetteink alapján. Amikor Ő meghalt a kereszten, mi is meghaltunk Vele. Amikor eltemették, minket is eltemettek. Amikor feltámadt, mi is feltámadtunk. Isten ilyen szemmel néz minket, akik őszintén hiszünk Jézusban, a helyettesítő áldozatunkban, aki kifizette az árat a bűneinkért.
Fordította: Berényi Irén
