Jób könyve 39.

1. Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e; 2.számlálod-e a hónapokat, melyeket kitöltenek, s ismered-e ellésük idejét? 3. Legörnyednek, kölykeiket világra hozzák, fájdalmaikat elbocsátják. 4. Fiaik erőre kapnak, felnövekednek a szabadban, kimennek és nem térnek vissza. 5. Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, s az erdei szamár köteleit ki oldotta meg? 6. Amelynek a sivatagot tettem házává, és lakásává a sós földet; 7. nevet a városnak zaján, a hajtónak lármázását nem hallja; 8. a mit a hegyeken kifürkészett, az legelője, s minden zöld után kutat. 9. Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál? 10. Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket to utánad? 11. Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet? 12. Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre? 13. A strucznak szárnya vígan csattog, vajjon tolla jámbor-e, meg tollazata? 14. Mert a földnek hagyja tojásait és a poron melegíti, 15. s felejti, hogy a láb eltiporja s a mező vadja széttapossa; 16. keménykedik fiókáival, mintha nem volnának övéi, hogy hiába a fáradalma, az nem a rettegése; 17. mert Isten elfeledtette vele a bölcsséget, s nem adott neki részt az értelemben. 18. A midőn a magasba szökell, neveti a lovat és lovasát. 19. Adsz-e a lónak erőt, öltesz-e nyakára sörényt? 20. Ugráltatod-e mint a sáskát? 21. Fenséges tüsszögése – rettenet. 22. Kémlelnek a síkon, akkor örvend erejében, kivonul a fegyver elébe; 22. nevet a félelemnek, s nem retten meg s nem hátrál meg kard elől. 23. Fölötte zörög a tegez, villogó dárda és lándzsa; 24. tombolva és háborogva habzsolja a földet, s nem marad helyén, a mikor hallik a harsona. 25. A mint hallik a harsona, azt mondja: Haj; messziről szimatolja a csatát, a vezérek dörgedelmét és a riadást. 26. A te értelmedből repül-e fel a karvaly s terjeszti szárnyait a délnek; 27. avagy parancsodra emelkedik-e a sas, midőn magasba rakja fészkét? 28. Sziklán lakik és honol, sziklának fokán és hegyi várban; 29. onnan kémlel eledelre, messzire tekintenek ki szemei: 30. fiókái pedig vért hörpölnek, s a hol holttetemek vannak, ott van ő.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)