Most éppen olyan napokat élünk, amikor ugyan mindenki azt reméli, hogy a szellemi és politikai viharok véget érnek, és egy jobb időszak következik, tapasztalataink szerint mégis nagyon nehezen tud megnyugodni a világ és a mögötte álló szellemi valóság, várnunk kell még az áhított békesség eljövetelére. Egy nagy kérdés eldőlt, de újabb kavarodások, problémasorozatok generálódnak láthatatlan és látható szinten egyaránt. Nekünk, hívőknek meg kell újítanunk spirituális látásunkat, megerősíteni meggyőződésünket: az egyetlen biztos kőszikla a látható világban az Isten Igéje. Jézus Krisztus arra tanít bennünket, hogy bölcs emberként építsük a házunkat. A bölcs ember pedig az, aki hallgatja és megcselekszi Isten Igéjét.
Rázkódó világ
Több évtizede látható már, hogy elkezdődött a világ megrázkódtatása. Illúzió azt várni, hogy ez enyhülni fog, már csak azért is, mert az emberek között súlyos, megoldhatatlannak tűnő ellenségességek feszülnek.
A kialakult helyzetet azzal a bibliai képpel lehet legplasztikusabban illusztrálni, amely szerint a nemzetek viselkedése a sok háborúság hatására olyan lesz, mint a háborgó tenger, amely sok visszataszító szemetet, iszapot okád magából a felszínre. Ilyen körülmények között egyre inkább megmutatkozik az ember lelke mélyén rejtőzködő sok gonoszság és aljasság. Számos ilyen megnyilvánulásnak lehettünk tanúi az elmúlt években is.
Nagyon fontos, hogy a keresztényeknek valóságos és személyes közösségük legyen Jézus Krisztussal, a Szentlélekkel és az Atyával. E kor és élet viharaiban mindig erőteljes az elsodródás veszélye. Ellenszéllel szemben az ember életiránya gyakorta eltér kitűzött céljától, és olyan irányba sodródik, amit nem ő választott. Ezt a fenyegetettséget csak úgy tudjuk elhárítani, ha erős a közösségünk az Úrral, ismerjük az ellenség szándékát, és megharcoljuk a hit nemes harcát. Így tudunk haladni tovább az egyenes úton.
A természetes és a természetfeletti világ éles szétválasztása csupán az emberi értelem terméke: a valóságban a két világ nem különíthető el mereven egymástól. Számos keresztény gondolkodására a filozófusok és teológusok nagyobb befolyást gyakorolnak, mint a Szentírás. Nem kevés keresztény vélekedik úgy, hogy természetfölötti befolyás nélkül is alakíthatja a sorsát itt a földön a „józan ész” szerint, és majd csak akkor találkozik a természetfölöttivel, amikor elköltözik ebből a világból.
A Biblia azonban egyáltalán nem így ábrázolja az ember földi sorsát. A természetes világban is jelen van a természetfölötti, és a természetfölöttiről sem szabad úgy vélni, mintha valamiféle árnyéklét, csupán spirituális valóság lenne, hiszen az Írások szerint az is tele van tökéletes, konkrét létezőkkel, sőt van „anyaga” is, amelynek teljesen mások a tulajdonságai, mint a földi dolgoknak, létezőknek.
Mivel a láthatóban jelen van a láthatatlan, ezért az emberek kapcsolatban állnak a természetfölötti világgal, sőt ez sorsuk fő alakító tényezője. Magatartásunkban gyakran tükröződik az Isten és a Sátán közötti konfliktussorozat. Az emberek gondolkodásából, viselkedéséből, beszédéből, életvezetéséből is következtetni lehet a két birodalom közötti összeütközés intenzitására. Az ilyen mélyülő, intenzív konfliktusok időszakaiban az emberek sokkal zavartabban viselkednek és beszélnek, mint nyugodtabb szellemi miliőben.
A keresztény világ napjainkban is erőteljes megpróbáltatáson, sőt krízisen megy keresztül. Isten a hívőket is olyan vízválasztó ügyek elé állítja, melyek által felszínre kerül, hogy kiknek a gondolkodásmódja, értékrendje áll Isten Igéje alapján, és ki az, aki csak felszínesen kapcsolódik Jézus Krisztushoz. A politikai eseményeket és fejleményeket is felhasználja az Úr, s ezek mentén nyilvánvalóvá válik, hogy kikben élvez elsőbbséget Isten és az igazság szeretete, illetve kik azok, akik a világ szeretetét és a világnak való megfelelést helyezik életükben az első helyre. A megpróbáltatások, krízisek következményei megrendítik az egyházakat és a hívők kapcsolatrendszerét is.
Forrás: Új Exodus Magazin, 2016. december
