A Szentírás mint Isten Igéjének írott formája tartalmazza a válaszokat szükségeinkre, a megoldásokat problémáinkra. A Biblia Isten kegyelmi ajándéka, melynek szerzője a Szentlélek, aki által Isten szól. Az Írásban lévő láthatatlan dolgokat akkor vehetjük birtokba, ha a Szentlélek megeleveníti azokat, s így az Írás olvasásakor, tanulmányozásakor szól hozzánk az Úr az Íráson keresztül. A bibliaolvasás azért jelent a hívők számára természetfölötti, szellemi élményt, mert az Írás „istenszellemű” ( theopneusztosz). Csalódást okoz, ha közvetlen misztikus élményben keressük az áldásokat életünkre. A keresztényeknek vissza kell térniük Isten Igéjéhez és a Szentlélekkel való személyes közösséghez egyaránt, hogy a kegyelmi ajándékokat a maguk valóságában hordozzák.
A thüateirai gyülekezethez szóló üzenet a Názáreti Jézus szeméből jövő tűzláng mellett a lábáról is említést tesz, amit izzó, ragyogó érchez hasonlít. A láb az ellenség legyőzését és a fölötte való uralkodást jelenti. Jézus az, aki beteljesítette az Ősevangélium ígéretét: a kígyó fejére taposott. Pál apostol is azzal bátorítja a keresztényeket, hogy „ a békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar! ” (Róma 16:20)
A láb tehát az ellenség elnyomásának a jelképe a Bibliában. Arra utal, hogy a Názáreti Jézus Krisztus az Isten ellenségét, a Sátánt letaposta, lábai alá vetette. Az izzó érc ugyanakkor azt is jelenti, hogy a Názáreti maga is átment a tűzpróbán, szenvedése és halála által győzte le az ellenséget. Pál apostol ezt így mondja: „ Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának.” (Zsidó 2:14—15) A Sátán királysága fölött diadalmaskodó Jézus Krisztus mint Fej kormányozza és vezeti az Egyházat, hogy részesítse azt győzelméből.
A varázslás három fajtája
A thüateirai gyülekezettel szemben a panasz az, hogy a hívők inkább Jézabel szellemének megtévesztő hazugságaira hallgatnak, mint Isten Igéjére. Az igeszakasz nem a történelmi személyre vonatkozik, hanem ezzel a névvel egy nagy hatalmú, bukott és romlott szellemi lényt jelöl. A Bibliában Jézabel történelmi személy is, de egyúttal a Sátán szolgálatában álló gonosz angyalt is jelent, akinek jelenlététől és befolyásától óvja az Egyházat, a helyi gyülekezeteket a Szentlélek.
Jézabel szellemének fő tevékenységei: a varázslás és a szexuális erkölcstelenség. A Bibliában szereplő varázslókat három kategóriába lehet sorolni. Az elsőbe azok tartoznak, akik okkult tevékenység által igyekeztek elnyomásuk és irányításuk alá vonni embereket, közösségeket, sőt a természet erőit is. Ezek a mágusok a Sátántól nyert természetfölötti erővel és hatalommal tartották távol az embereket Isten megismerésétől. Az Ószövetségben ilyen híres varázslók voltak Jannész és Jambrész, az Újszövetségben pedig Simon mágus vagy Barjézus.
Közismert, hogy Afrikában eléggé elterjedt a varázslásnak ez a fajtája, de Európában is egyre inkább teret hódít, mert egyre népszerűbbek az okkult praktikák. A varázslás mindig az elnyomás eszköze, célja az emberek és anyagi értékek fölötti kontroll. Áldozatai soha nem találják meg igazi önmagukat. A varázslás szellemileg lenn tartja az embereket, és elzárja tőlük az evangélium megismerésének lehetőségét. Jannész és Jambrész varázslása is eredményes lehetett volna, ha nem ütközött volna Isten erejével, amely Mózesen keresztül működött. Mózes és Jannész, Jambrész spirituális párviadala azt igazolja, hogy Isten fölkent emberei által a kenet megtöri a varázslásokat és igézéseket az emberek, közösségek fölött. Isten kenete nélkül Izrael fiainak nem lett volna lehetőségük megszabadulni az egyiptomi fogságból.
Az elnyomásnak és a szabadulásnak egyaránt több szintje létezik. Számos esetben a történelemben katonai erővel és eszközökkel szerezték meg a nemzeti vagy politikai szabadságot. De tárgyalás vagy megegyezés alapján is sikerült némelyik nemzetnek politikai jellegű szabadságot szerezni, ám ezek a lehetőségek nem voltak adottak az egyiptomi fogságban lévő zsidóság számára. Ezért csak Isten természetfölötti ereje által jöhettek ki a rabszolgaságból.
Az ember legfontosabb része a szelleme, ezért szellemünk szabadsága sokkal fontosabb a politikai, társadalmi szabadságnál. A szabadság persze globális, nem osztható részekre, de azt a Bibliában is láthatjuk, hogy gyakran csak szakaszosan valósítható meg. Először is minden embernek a szellemi szabadságra kell törekednie. Ha szellemünkben szabadok vagyunk, akkor nagy esélye van annak, hogy más területen is szabad emberré tudunk válni. De ha az ember szelleme rabságban sínylődik, akkor előbb-utóbb gazdasági, társadalmi, politikai szabadságát is el fogja veszíteni, ahogy ez történt az ószövetségi Izraellel is. Szellemünk számára a szabadság megszerzésének első lépése a bűnbocsánat, amelynek alapján aztán más függőségekből is képes az ember megszabadulni Isten támogatásával.
A szellemünk szabadságát csak akkor tudjuk megtartani, ha tele vagyunk Szentlélekkel, és az Ő vezetése alatt élünk, mert „ ahol az Úr Szelleme, ott a szabadság”. (2Kor 3:17) Nagyon sok hívő megtapasztalta, hogy miután elnyerte a szellemi szabadságot, élete más területein is megszabadult az elnyomó, sötét erőktől.
Forrás: Új Exodus Magazin, 2016. december
