Két további kitartást építő tanácsot osztok meg veletek. Az első épp olyan fontos, mint amilyen egyszerű: amikor elbuksz, ne add fel! Mások is buktak már előtted – én vagyok az egyik. Az ördög egyik legravaszabb trükkje, hogy meggyőzzön arról, bukott ember vagy, és a legjobb, amit tehetsz, hogy feladod. Megpróbálja elhitetni veled, hogy Isten is feladta a veled foglalkozást. Ne higgy neki! Az ördög egy hazudozó!
„Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.” (Zsolt 37:23-24)
Estél el valaha? Vésd eszedbe, hogy nem maradsz véglegesen bukott, mert az Úr még mindig fogja a kezed! Tudod, Dávid honnan tudta ezt? Onnan, hogy elbukott. Szörnyen nagyot bukott! Tragikusan nagyot! Házasságtörést követett el és elintézte annak az embernek a halálát, akinek a feleségét ellopta. És Isten mégis megbocsátott neki és helyreállította. Dávid képes volt kimondani: „Még ha el is buksz, ne add fel! Isten újra felemel!”
Volt az Újszövetségben is egy ember, aki elbukott. A neve: Péter. Jézus ezt a két mondatot mondta Péternek, tudva, hogy Péter háromszor fogja őt megtagadni:
„Monda pedig az Úr: Simon! Simon! Íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.” (Lk 22:31-32)
Micsoda mélység van ezekben a versekben! Jézus nem imádkozott azért, hogy Péter ne árulja el őt. Azért imádkozott, hogy hitben ne bukjon el! Ha Péter hitében elbukott volna, nem lett volna visszaút. Tehát, amikor elesel, nyújtsd ki a kezed, és hagyd, hogy az Úr felemeljen! És ne add fel, mert Ő sem ad fel téged!
Végül: emlékezz a díjátadóra! Nem rendeződik az élet összes kérdése itt és most. Marad néhány a jövőre is. nézzük meg, mit írt Pál Timóteusnak a börtönből:
„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (2Tim 4:7)
A három tevékenység együtt jár. Ha meg akarod tartani a hitet harcolnod kell a harcot. A harc az harc. Nincs olyan, hogy elkerülöd el a harcot, és mégis megőrzöd a hitet. Ha végig akarod futni a pályát, harcolnod kell a harcot! Pál azt mondja: „Megtettem mindhármat. Végigküzdöttem a versenyt. Harcoltam a harcot. Megtartottam a hitet.” Azután azt mondja: „Mostantól már csak a díjátadóra várok.”
„Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megád nekem az Úr ama napon...” (2Tim 4:8)
Pált halálra ítélte egy nagyon kegyetlen, igazságtalan uralkodó: Néró császár. Nem volt igazságos bírósági tárgyalása, de Pál azt mondta, nem a császáré az utolsó szó. Azt állította, lesz egy másik ítélkezési nap. És ott díjátadás lesz. És az ítélet abszolút igazságos lesz. Maga az Úr lesz ott, és ő adja nekem a díjat: a győztes koronát.
Sok-sok éven át, életem egy szakaszában a díjátadó nagyon fontos részét képezte iskolai napjaimnak. Sok díjat nyertem! De van egy olyan díj, amit még nem nyertem meg, és ami csak azoknak jár, akik megtartják a hitet, harcolják a harcot, és végigfutják a pályát. Hiszem, hogy Pál a végéig kitartott, mert látott valamit az időn túl. Kitekintett az örökkévalóságba, és látta a nagy díjátadót, ahol az arany, ezüst és bronzérmeket adják. Azt hiszem, néhányan nagyon meg fogunk lepődni azon, ki nyeri az aranyat! Nem a futási sebességünk határozza meg. A hűség, amivel szolgáltunk, az fogja. Az Úr a hűségre helyezi a hangsúlyt. Emlékezz Jézus szavaira: „Jól van, jó és hű szolgám” (Mt 25:23)
Sokunk számára a hátralévő napjaink egyben azok a napok, amelyeken próba alá lesz vetve kitartásunk. Nem lesz könnyű! Az üldözés, amit átélünk, próbára teszi mindenekfelett az Úrhoz és Krisztus testéhez való hűségünket. Szeretnék majd úgy nézni a testvéreimre, hogy az mondom: „Megtartottam a hitet. Nem voltam hűtlen. Nem árultalak el titeket.” Komolyan azt gondolom, hogy ez az a teszt, mi előttünk áll: a jellem és hűség próbája. Ha kiállod a próbát, dicsőség Istennek, olyan leszel, mint a tűzben tisztított arany.
Fordította: Marton Katalin
