"Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül. [A törvény betartásának semmi köze a megigazuláshoz]" Róma 3:28.
Ha valóban sikeresek akarunk lenni önmagunk kiteljesítésében, szükséges tisztáznunk és megértenünk, hogyan igazulunk meg, mi tesz igazzá minket Isten előtt. Ahogy az Efézus 2: 8-9-ben olvashatjuk, csak hit által igazulhatunk meg Jézusban, nem pedig cselekedetek által.
Ha igazi hitünk van, jó cselekedeteket hajtunk végre, de Istentől való függőségünk nem a cselekedetekből fakad. Ha azt akarjuk, hogy megállhassunk az Úr előtt, minden cselekedetünket Isten szeretete irányítsa – mivel engedelmeskedünk Neki – nem pedig a „test cselekedetei”.
Manapság a legtöbb ember élete nagy részét, sőt megkockáztatom, egész életét azzal tölti, hogy rossz érzéseket táplál saját magával szemben. Úgy tűnik, a világ folyamatosan azzal az üzenettel bombáz minket, hogy az értékünket a cselekedeteink határozzák meg. Minden kérdésünk, amit a másik emberhez intézünk, a cselekvéssel kapcsolatos: „Hogy állnak a dolgaid?” „Mit csinálsz mostanában?” „Mivel foglalkozol?” A sátán azt akarja, hogy jobban érdekeljenek minket a cselekedetek, mint az emberi oldalunk. Ez a fajta gondolkodásmód mélyen gyökerezik, és nagyon nehéz kiirtani.
Amikor iskolások voltunk, a szüleink gyakran hasonlították a teljesítményünket a többiekhez, és folyton azt kérdezgették, miért nem tanulunk olyan jól, mint az unokatestvérünk, a szomszéd fiú vagy a testvérünk. Úgy éreztük, minden tőlünk telhetőt megtettünk. és a fenti kérdésekre nem igazán tudtuk a választ, de eltökéltük magunkban, hogy még keményebben dolgozunk a siker érdekében És így is tettünk. Próbálkoztunk, próbálkoztunk, újra próbálkoztunk, de nem történt semmi előrelépés. Nem számított, mennyit tettünk le az asztalra, valaki mindig elégedetlen volt velünk. Még mindig úgy éreztük, valami baj van velünk. Azt hittük, ha valami nagyszerűt viszünk véghez, Isten és a többiek majd elfogadnak minket.
Ez az elmélet azonban csak megviseli az embereket, kiégetté, zavarodottá, mentálisan beteggé teszi őket. Meggyőződésem, hogy emberek milliói azért járnak pszichiáterhez, pszichológushoz, mindenféle tanácsadóhoz, mert nincsenek tisztában azzal, kik is ők valójában. Arra vágynak, hogy valaki hallgassa meg őket, értse meg őket, és végre ne ébresszen bennük bűntudatot. Ők azok, akik nem kaptak megerősítést a szüleiktől, a társuktól, aminek az lett az eredménye, hogy „selejtesnek” érzik magukat. Azt hiszik, szociális, mentális, vagy pszichológiai problémájuk van, de valójában csak feltétel nélküli szeretetre és elfogadásra van szükségük.
Lehet, hogy te is, és én is rosszul viselkedünk, de ez mindaddig nem fog megváltozni, amíg a cselekedeteinktől függetlenül nem fogadnak el és nem szeretnek minket az emberek.
Jézus felajánlotta a világnak azt, amit keresett, mert a sátán jól őrizte a titkot. Az Egyház sokszor a szabályokra helyezte a hangsúlyt, ahelyett, hogy azt a személyes kapcsolatot segítette volna, amelyet Jézus Krisztuson, a Fiún keresztül az Atyával kell kialakítanunk.
Fordította: Berényi Irén
