A LEGÉLÉNKEBB emlékeim egy folyóról vannak, amely Kelet-Kentucky zöldellő dombjain eredt. Bár Ohio-ban születtem és életem nagy részét ott töltöttem, a szívem makacsul otthonomnak tekinti Kelet-Kentuckyt. A szüleim ott a folyóhoz közel, Kelet-Kentucky és Nyugat-Virginia határán születtek és nőttek fel. Ott, ahol az amerikai ámbrafa ligetek és fekete tölgyek magasodtak, az utak mentét loncok szegélyezték, oda mentünk rokonlátogatóba a legtöbb hétvégén. És ott az Appalache fennsíkon nyugszanak a szeretteink, akik szent nyugalomban várják, hogy meghallják Isten feltámasztó kürtjének hangját. A legkorábbi köd-lepte gyülekezeti emlékeim a dicséretek éneklése és a Szellemben elmondott imák voltak egy fehér zsindelyes vidéki gyülekezetben Tug Fork szélén, Beauty és Lovely települések között egy kicsi városban, amit úgy hívtak Warfield. Mind a város, mind a gyülekezeti ház szerencsére nem estek messze az Isten által létrehozott kereszteződéstől - a két folyó összefolyásától. Légvonalban húsz mérföldre északra Warfield-től a Levisa Fork és a sokkal hosszabb Tug Fork összefolynak és a kettőből Big Sandy folyó lesz.
A kereszteződéstől nem messze a hegyekben történt, hogy az odaszánás magjai a szívembe hulltak, majd kinőttek és a Megváltó élethosszig tartó szeretetébe nyíltak ki. Milyen hatalmas adósság, amellyel tartozom azoknak a férfiaknak, akik elvetették az első magokat bennem. Mire két éves lettem a családomnak el kellett költözni északra munkát találni, ahogyan nagyon sokan másoknak is így kellett tenniük. Felmentünk a 23-as autópályán Columbusba. A város déli részén telepedtünk le és egy kis gyülekezethez csatlakoztunk a Welch Avenue-n. Az a gyülekezet azóta átment két költözésen és egy névváltozáson, de az elhívása ugyanaz maradt - hogy az elveszetteket az Üdvözítő Jézushoz vezesse. A gyülekezetbe járás nem volt választható opció nálunk. Ha a gyülekezet nyitva volt, egy családként ott voltunk. Ez azt jelentette, hogy minden vasárnap és szerdán, illetve minden különleges alkalmon és ébredési összejövetelen ott voltunk. Azok az ébredési összejövetelek sokszor hetekig tartottak esténként. Más szóval sok időt töltöttem kisgyerekként a gyülekezet rusztikus padjai között.
Azokban a mély nyomot hagyó, formáló években emlékszem, ahogyan teljesen elbűvöltek a festett üveg ablakok, amelyek a Free Will Baptista Gyülekezet házának mindkét oldalát tarkították. Szerettem őket nézni és rajtuk keresztül az azon túli világot is. Bár mindegyik ablak különböző volt a legfeltűnőbb tulajdonságukban mégis azonosak voltak. Mindegyik egy bibliai jelenetet ábrázolt, amely egy hatalmas keresztre volt ráhelyezve. Annak ellenére, hogy nyugtalan kisfiú voltam, aki szeretett kint lenni, szerettem bámulni azokat az ablaküvegeket. Mielőtt elég idős voltam ahhoz, hogy megértsem a tanításokat vagy felfogjam a dicséretek jelentésének értelmét, az életet már a kereszt tisztázó lencséjén keresztül néztem. A tekintetem összeolvadt azokkal az igazságokkal, amelyek a pulpitusról mennydörögtek. Ahogy az évek elillantak úgy tűnt számomra, minden tanítás, amely elhangzott, a keresztet mutatta be és emelte magasra, hogy mindenki jól lássa. Valójában egyetlen olyan kis üzenetet sem hallottam, amely nem foglalta magába a keresztet valamilyen formában. Ugyanígy a dicséreteknek, amelyek legélénkebben rezonálnak az emlékezetemben a fő témájuk a Kálvária volt. Mindig hallom ahogy a szarufák visszhangozzák a gyülekezet énekét és még mindig emlékszem a nehéz énekeskönyv minden egyes versszakának szavaira, amelyet apám erős kezében tartott. Azok a dicséretek át voltak itatva Megváltónk halálának kenetével. Az egyik ilyen Isaac Watt "A Keresztnél" című dicsérete volt. "A keresztnél, a keresztnél ahol először megláttam a fényt, És a szívem terhe legördült. Ott hittel megkaptam a látást, És most egész nap boldog vagyok." Vagy ott volt "a Kálvária" a nagyszerű Moody Bible Institute ( Moody Biblia Iskola) végzőse William R. Newell írta: "Nagy volt a kegyelem és a megbocsátás ingyen volt, A bűnbocsánat megsokszorozódott nekem, Ott a megterhelt lelkem szabadságra talált, A Kálvárián." A tanítás, a zene és gyermekkorom történései összekeveredve mély nyomot hagytak a szívemben. Ezért adtam át a szívem és az életem, a Kálvárián megfeszített Bárány uralmának már gyerekként. A Kereszt volt és ma is a hitem és életem központja.
Becsületbeli és szívbéli kötelességem, hogy ezeket az oldalakat ne csak Jézus Krisztus keresztjének átformáló jelentésével töltsem meg, hanem hogy Isten jó és hűséges szolgáinak is ajánljam ezt a könyvet, akik mentegetőzés nélkül emelték fel a keresztet. A Welch Avenuei Free Will Baptista Gyülekezet úttörő pásztorainak tanításai mutatták meg nekem a dicsőséges keresztet és Isten brutális szeretetét, amely a keresztfa vérrel festett gerendájáról kiabált - és nekik és azoknak, akik őket követték ajánlom ezt a könyvet.
1952-1958 Delbert Gould tiszteletes
1958-1961 Fred C Evans tiszteletes
1961-1966 Tommy Moore tiszteletes
1966-1983 Paul J Thompson tiszteletes
Mennyire tiszteltem ezeket a férfiakat. Később az 1960-as években a családom Columbus nyugati részére költözött, ahol Clarence Newman tiszteletes pásztorolt a West Jefferson Free Will Baptisa Gyülekezetben. Utána egy újabb költözés következett, akkor viszont Columbus délkeleti részére, ahol Rcihard Pressnell szolgálatának áldásban részesültem a Williams Roadi Free Will Baptisa Gyülekezetben. Egy másik Free Will Baptista Evangélista Andrew Workman, akinek a tanítása instrumentálisan inspiráló volt, hogy megtaláljam és betöltsem Isten akaratát az életemben. Köszönöm Isten embereinek az evangélium iránti rettenhetetlen hűségüket a kereszttel a központban. Dicsőség listát formál a nevetek a menny krónikáiban illetve az életemben.
Fordította: Nagy Andrea
