1. Fejezet
“A tömeg, amely Jeruzsálemtől a 'koponyák hegyéig' üldözte Jézust soha nem szűnt meg létezni, hanem csak tovább nőtt, ahogy sok világi tanult ember és sok nagyszerű világi ember otthagyva a kutatásait a laboratóriumból kilépve ezt kiabálja: 'Vigyétek ezt a embert! Vigyétek el!"
-THOMAS DEVITT TALMAGE (1832-1902)
ÁLLIG FELFEGYVERZETT lengyel egyenruhás katonák foglalták el a Lengyelország keleti részén fekvő Mazóvia vajdaságot. 1984 márciusa van – George Orwell, a mindenható Állam diktatórikus agykontrollját prófétálta erre az évre. Hideg van, de a tél lassan elveszíti jeges markolását a kommunista ellenőrzés és a szovjetek uralma alatt álló Lengyelországban. De ezen a reggelen az istentelen kormány arra törekszik, hogy még jobban megszorongassa a lengyel generációk elméjét. Ezek a katonák nem egy ellenséges hadsereg ellen menetelnek. A kerület általános iskolái, középiskolái és főiskolái felé vették az irányt nagyon egyértelmű paranccsal… “Az összes keresztet távolítsatok el minden osztályteremből és minden ajtóról a vajdaságban.” Wojciech Jaruzelski lengyel miniszterelnök személyesen adta ki ezt a parancsot, aki moszkvai szponzorai bátorítására az egész nemzetre kiterjedő kampányának kellős közepén van, hogy megtisztítsa Lengyelország nyilvános helyeit a kereszténység maradványaitól. És egy szocialista-kommunista államban majdnem minden hely nyilvános. A kormányzati épületek voltak az elsők. Azután jöttek a kórházak és a gyárak. De ha a “makacs” lengyelek valaha is meg lesznek fosztva a “babonáiktól” és jó, ateista szovjet férfiakká és nőkké formálják őket, rendkívül fontos a gyerekek fogékony elméjében kezdeni az átformálást.
Szóval az iskolák következtek ezután. És ha a nemzeti kampány az, hogy a lengyel gyerekeket megfosszák a hitüktől, annak Mazóviában kellett kezdődnie. Amennyire vissza lehet emlékezni, feszületek védelmezték az osztálytermeket és előadó termeket a mélyen katolikus Lengyelországban. A legtöbb kereszt már több mint hatvan éve ott lógott, amelyet ezen a napon eltávolítottak – néhány közülük, több mint egy évszázada ott volt. A katonák bakancsai visszhangzottak az iskola folyosóin és bőrkesztyűs kezükkel számtalan feszületet téptek le a falakról, majd átdobálták őket az ott várakozó szemetes autókra. Mégis minden megsértett ponton, mindegyik megszentségtelenített falon ottmarad valami, annak néma bizonyítékaként, hogy onnan valami hiányzik. Mindegyik lemállott, korom sötét falon ott van egy összetéveszthetetlen világos körvonal, ahol egykor a kereszt lógott. Igen lehet, hogy a kormány el tudta távolítani a kereszteket, de annak bizonyítékát, hogy valaha a keresztek ott lógtak nem tudta megsemmisíteni.
Most, a huszonegyedik századi Amerikában mi is távolítjuk el keresztjeinket – de nagyrészt önkéntesen tesszük ezt. Persze az elmúlt évtizedekben a törvényszék eltorzult felfogása “az egyház és az állam elválasztásáról” magával hozta a legtöbb kereszt szó szerinti erőszakos eltávolítását számtalan köztérről és városi jelképről, ahol büszkén és háborítatlanul voltak láthatók évtizedeken keresztül. Mi a helyzet azonban a magánszféránkkal? Az otthonainkkal és a vállalkozásainkkal? A kereszt innen is tűnik el. Azt mondják nekünk, hogy egy poszt-keresztény kultúra vagyunk. Ezenkívül az legutolsó dolog, amit egy udvarias társadalom valaha is meg akar tenni, az, hogy megbántsa a szkeptikusok és az agnosztikusok kifinomult érzékenységét. A yin és yang Taoista szimbólum feltételezett kiegyensúlyozó erejét villogtatják mindenütt az üzletekben és az éttermekben. Illetve a pufók arany buddhák nem csak az ázsiai éttermekben kaptak helyet. A legmerészebb Krisztus követők kirakják a halat, de ritkán merik kitenni a keresztet. A kereszt egy különleges és egyedülálló erőt képvisel ahhoz, hogy megsértsék. De valójában a gyülekezeti házainkban … azok a házak, amelyek a Jézus a Krisztus kijelentés kősziklájára épültek …azoknak a gyülekező helyei, akiket a Kálvárián kiömlött vér megváltott... biztosan találunk egy bástyát, ahol a Krisztus keresztjét kincsnek tartják és tisztelik.
Most, a huszonegyedik századi Amerikában mi is távolítjuk el keresztjeinket – de nagyrészt önkéntesen tesszük ezt. Persze az elmúlt évtizedekben a törvényszék eltorzult felfogása “az egyház és az állam elválasztásáról” magával hozta a legtöbb kereszt szó szerinti erőszakos eltávolítását számtalan köztérről és városi jelképről, ahol büszkén és háborítatlanul voltak láthatók évtizedeken keresztül. Mi a helyzet azonban a magánszféránkkal? Az otthonainkkal és a vállalkozásainkkal? A kereszt innen is tűnik el. Azt mondják nekünk, hogy egy poszt-keresztény kultúra vagyunk. Ezenkívül az legutolsó dolog, amit egy udvarias társadalom valaha is meg akar tenni, az, hogy megbántsa a szkeptikusok és az agnosztikusok kifinomult érzékenységét. A yin és yang Taoista szimbólum feltételezett kiegyensúlyozó erejét villogtatják mindenütt az üzletekben és az éttermekben. Illetve a pufók arany buddhák nem csak az ázsiai éttermekben kaptak helyet. A legmerészebb Krisztus követők kirakják a halat, de ritkán merik kitenni a keresztet. A kereszt egy különleges és egyedülálló erőt képvisel ahhoz, hogy megsértsék. De valójában a gyülekezeti házainkban … azok a házak, amelyek a Jézus a Krisztus kijelentés kősziklájára épültek …azoknak a gyülekező helyei, akiket a Kálvárián kiömlött vér megváltott... biztosan találunk egy bástyát, ahol a Krisztus keresztjét kincsnek tartják és tisztelik.
(Megjegyzés: Rod pásztor nem a szoborral kiegészített feszületről ír, hanem üres keresztről, ami Jézus Krisztus engesztelő áldozatának és a megváltás tényének szimbóluma. - a szerk.)
Fordította: Nagy Andrea
