Ez történt Péterrel is. Bátor hite lehetővé tette, hogy a vízen járjon, hogy odamehessen Jézushoz. Péter meglátta a körülötte emelkedő hullámokat és elkezdett süllyedni. Hirtelen ez a bátor tanítvány megijedt, és felkiáltott: “Uram, ments meg!”
Jézus megragadta tanítványát, és ezt mondta: “Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” (Máté. 14:31) Biztos lehetsz benne, hogy Jézus nem mosolygott és nem kacsintott rá Péterre amikor ezeket a szavakat mondta. Jézust bántotta, hogy közeli barátja nem hitt. Ezzel vonta kérdőre: “Miért kételkedtél bennem, Péter? Nem Én vagyok a Mindenható Isten?”
Mint Péter, talán mi is bátran haladunk a hitben évekkel a nehézségek bekövetkezése előtt, amely aztán hirtelen saját helyzetünkre irányítja minden figyelmünket. Amint a dolgok egyre nehezebbé válnak, elönt a pánik és biztosra vesszük, hogy elsüllyedünk. Mindezek ellenére Isten csak egy kéznyújtásra van tőlünk.
Imámban kértem a Szent Szellemet, hogy mutassa meg miképpen tudnám kimozdítani a hitetlenség hegyét életemből: “ Uram, hogyan tudnám elmozdítani ezt a hegyet a szívemből? Hogyan szabadíthatom fel a lelkem mindentől ami hátráltatja a Te csodákat művelő erődet?” Ezt suttogta válaszul: “Ha minden kétely és félelem felett uralkodni akarsz el kell menned egy helyre.”
A válasz csak egy helyen található: a Gecsemáné kertjében.
Gecsemáné kertjébe ment Jézus imádkozni amikor az elviselhetetlen megpróbáltatások ideje elérkezett és a pohár, amelyet ki kellett innia, megterhelte őt. Ott öntötte ki legmélyebb szomorúságát és fájdalmát az Atya előtt. Ugyancsak ez volt az a hely, ahol megnyerte a csatát az ördögi hatalmasságok és erők felett. Gecsemáné az a hely, ahol minden hegy Isten szavának engedelmeskedik.
Néhány keresztény ma ezt mondja, “A mai nemzedék nem a könny nemzedéke. Ünneplésre lettünk elhívva és mindent hit szerint kell értelmeznünk. Csak annyit kell mondani a hegynek, hogy “Menj el!” Nincs szükség sírásra, a megtört szívből jövő könnyekre. Egyszerűen Isten jóságán kell elmélkednünk.”
Ez a sikeres, modern egyház álláspontja. Nem akarnak semmi áldozatot hozni közbenjáró vagy könnyes imádságok által. Egyetértek azzal, hogy Istenünk a szeretet Istene, és igenis ünneplünk előtte. De amikor eljön az idő, hogy megpróbáltatásaink teljes mértékben elárasztanak, akkor nem tudunk mást tenni mint sírni és az Úrhoz fordulni.
Jézussal is ez történt. Mégis Ő sohasem követte el a hitetlenség bűnét amikor a Gecsemánban imádkozott. Ellenkezőleg, megmutatta népének hogyan kell hatalmat venni a sátáni erők felett.Csak gondolj arra, amikor a tanítványok ki akarták űzni a démonokat, és a pokol démonjai kinevették őket. Csak Jézus jelenlétében futottak el a démonok. Egyetlen fajta hatalom van hatással rajtuk; egy töredelmes lélek és megtört szív.
Gondold csak át Jézus imáját a Gecsemánéban:
“Szomorú az én lelkem mindhalálig” (Mt 26:38) Ez a kijelentés lényegében azt mondja, “Ez értelmemen túl van és ha így fog folytatódni, meg fog ölni engem.”
“Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár” (26:39) Imádkoztál valaha is ilyen hatalmas fájdalomban, forró könnyekkel áztatva arcodat?
Gecsemánéban Jézust különböző lelki fájdalmakban közt találjuk. Könnyekben, könyörgésekben, közbenjáró imákban, földre borulásban gazdag fejezet ez. De mindezek olyan szellemi részletek, amelyek végül hihetetlen kinyilatkoztatáshoz vezetnek.
Mint Jézus követői jól tudjuk, hogy ugyanezeket mi is át fogjuk élni. Ő a mi példánk a válság idején. Amikor az idő eljön, mi is hasonlóan kell hogy imádkozzunk: hittel, abban a tudatban, hogy Isten összegyűjti könnyeinket. Mint Ő, imádkoznunk kell, hogy az Úr megszabadítson saját fájdalmaink poharától, és kérnünk kell, hogy megmutassa a kivezető utat.
Természetesen, az ilyesmi nem egy mindennapi megtapasztalás, amikor az Úrral járunk. Ez inkább találkozás Vele, szembesülés azzal, hogy valaminek a végére értünk. Ettől pillanattól már nem a körülményeinket nézzük és elkezdjük kiönteni a szívünket az Úrnak. Mindezek közepén hisszük, ahogy Jézus is hitte, hogy Isten szeret és valami csodálatosat akar felfedni számunkra a próbatételünkön keresztül.
Jézus egy 'áttörő imát” imádkozott Gecsemánéban.
Krisztus “áttörő imájára” mint egy “végső, utolsó” imára gondolok. Végső alatt egy sorozat végét értem. Gondolj csak bele: ezen a ponton már minden meg lett próbálva. Eljött az idő a végső imára, a hegyet elmozdító és poklot rendítő imára. Ez ilyen egyszerű: “mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te” (26:39)
Jézus felállt a könyörgésből és lényegében ezt mondta, “Imádkoztam, sírtam, böjtöltem, mindent megtettem, most Atyám reád vetem lelkem teljes bizalommal. A Te akaratod legyen meg."
Imádkoztál valaha is ilyen módon, ilyen végső, ultimátum imát valamilyen helyzetben?
“Uram, imádkoztam, böjtöltem és közben jártam ezért. Kértelek, kopogtam, kerestelek és hittem. Mégis, ami történik az nem az amit kértem. Igazában nem hiszem, hogy képes leszek elviselni ezt. De Te vagy a Mindenható Isten és kezedbe helyezem sorsomat. Most hát Atyám, tedd amit te akarsz, amikor te akarod. Ígéreteidben fogok megnyugodni.”
Ez annak a nyugalomnak helye amely még hátra van Isten népe számára, amelyről olvashatunk a Zsidókhoz írt levélben (3:11) Ez az Új Szövetség áldott ígérete: “Én leszek az Atyátok és ti lesztek gyermekeim.”
Szeretteim amíg nem imádkoztátok ezt a “végső” imát, nem fogjátok a hegyet elmozdítani. De amikor ezt megteszitek, Isten valami csodálatosra nyitja meg szemeiteket . Nem fogjátok elmulasztani az imátokra adott választ amikor az jönni fog. Sokan nem látják a választ habár ott van az orruk előtt.
Ismerek egy anyát akinek a fia kábítószerekkel és rablással töltötte napjait. Idővel a fiú szíve nagyon megkeményedett és anyja imádkozott, “Uram csak tedd amit kell, hogy végül megérintsd a szívét.” Borzalommal telt el, mikor fiát hosszú börtönbüntetésre ítélték. De az volt az a hely, ahol találkozott a Krisztussal és ma a börtöngyülekezetben szolgál. Ami borzalmasnak tűnt először, az volt a válasz kezdete.
Évekkel ezelőtt fiatalabb fiam, Greg könnyekkel közt hozzám. Soha nem felejtem el azt a találkozást. Elmondta nekem, hogy mennyire szívén viseli a fiatalok sorsát. Attól félt, hogy egy teljes nemzedék el fog veszni. Nagyon meghatottak a könnyei, és nem jutottam szóhoz. Csak imádkozni tudtam vele: “Uram kerüljön amibe kerül, csak válaszolj a fiam imájára.”
Hamarosan ezután Greg életének egyik legnagyobb megpróbáltatásán ment át. Négy évig elviselhetetlen, kínzó fájdalomban volt része. A fizikai tűrőképessége és ennek eredményeképpen a hite a végsőkig meg lett próbálva. Évekig küzdött a keserűséggel mert Isten nem szabadította meg a folyamatos fájdalomtól.
Most az elmúlt hónapokban, Isten csodálatos úton kihozta a fiamat ebből a megpróbáltatásból. Greg felhívott a múlt héten és ezt mondta: “ Apa, köszönöm, hogy nem hagytál el engem az elmúlt évek alatt.” Mondtam neki, hogy soha nem kételkedtem abban, hogy Isten végzi a munkáját benne.
Imádkoztál azért, hogy közelebb kerülj Jézushoz? Imádkoztál több türelemért, több hűségért? Kedves szentem, Isten abban a pillanatban akcióba lendült, amint imádkoztál. Talán gyorsan jöttek a nehézségek az elutasítással és nehéz időkkel együtt, olyan dolgok, amelyek nem tetszettek neked. De ezenközben Isten munkálkodott és válaszolt neked.
Arra serkentelek, hogy imádkozd el a végső hit imáját. Hamarosan az Úr meg fogja mutatni, hogy amit most átélsz az pontosan az imáidra adott válasz.. Hallelujah!
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
