Találunk két tanácsot a Bibliában, amelyek bemutatják, hogyan érhetünk el kitartást. Az első, hogy teljes szívvel legyünk elkötelezettek Jézus Krisztus felé – feltétel nélkül. Nézzük meg Barnabás szavait, amelyeket az Antiókiai Szíria keresztényeinek mondott:
„Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendeze; és inté mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban.” (Csel 11:23)
„Állhatatos szív” a kulcskifejezés. Figyelned kell arra, hogy ragaszkodj az Úrhoz tekintet nélkül arra, mások megteszik-e ugyanezt, vagy nem. Ha a barátaid nem teszik, te akkor is ragaszkodni fogsz Hozzá! Ha a családod nem teszi, te akkor is megteszed. Ilyen az állhatatos szív. Kitartasz Isten mellett.
A Csel 14:22-ben megint Barnabást látjuk, és Pált, akik új megtérőket buzdítanak egy másik Antiókiában, a pisidiaiban, ami egy másik város ugyanezen a néven.
„Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.”
Nehezen találunk más utat Isten királyságába, mint az üldöztetéseken át vezetőt. Tartsd észben, hogy az Ige kétféleképpen mutatja be Isten királyságát: jövőbeli királyság (amit Jézus fog elhozni és megalapítani) és az a királyság, amelybe itt és most lépünk be. Már a királyságban élünk, de sok nyomorúságon keresztül valósul meg az itteni életünk. Valószínűleg életed minden területén nyomásnak leszel kitéve. És talán azt mondod majd: „Miért történik ez velem?” A válasz: azért mert Isten a királysága számára készít elő téged.
Néha az gondolom, tartozunk azzal az embereknek, hogy figyelmeztessük őket, hogy amikor az Úrhoz jönnek, és belépnek a királyságába, akkor üldözésen és ellenálláson keresztül kell ezt megtenniük. Úgy gondolom, nem igazságos azt mondani a megtérőknek, hogy amikor Jézushoz jönnek, minden problémájuk megoldódik, mert ez igen ritkán fordul elő, ha egyáltalán megesik. A tény az, hogy gyakran olyan problémáid akadnak majd, amelyekről korábban azt sem tudtad, hogy léteznek.
A második alapelv a kitartáshoz az egyik kedvenc Szentírás szakaszomból származik: a Hébereknek írt levél 11:27-ből. Mózes Egyiptomban nőtt fel, és sorsa a trón öröklése volt, a fáraó fogadott unokájaként. Mindene megvolt, amit csak a világ adhat: oktatás, egészség, társadalmi kiváltságok. Negyven éves korában hátat fordított ennek, elmenekült Egyiptomból és a következő negyven évét néhány birka után nézve töltötte a puszta egyik eldugott sarkában. Micsoda jellempróba!
„Hit által hagyta oda Egyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.” (Zsid 11:27)
Ebben az egyetlen, rövid versben felfedezzük a kitartás lényegét: látni a láthatatlan Istent. Hogyan lehet látni a láthatatlant? Milyen képességgel érhető ez el? A válasz a hit. A hit a nem látottakra vonatkozik. A hit egy biztos meggyőződés a nem látott dolgokról. Ha te és én kitartunk, a nem látható világ sokkal kézzelfoghatóbbá válik számunkra, mint amit látunk is.
Következő levelemben levonjuk a kitartásra vonatkozó következtetést. Addig is, zárjuk mostani tanulmányunkat a második Korinthusi levéllel.
„Az Úr pedig a Szellem; és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság. Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén (mint egy tükörben – KJV), ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy, mint az Úrnak Szellemétől.” (2Kor 3:17-18)
A témára visszatérve Pál azt mondja a következő fejezet két utolsó versében: „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk...” (2Kor 4:17) Ha komolyan áttanulmányozod, amin Pál keresztülment, ezek a szavak elnémítanak, mielőtt panaszba kezdenél saját szenvedéseidről. Négyszer megverték, egyszer megkövezték, kétszer hajótörést szenvedett, hagyták meghalni. Kitartott éhezve, szomjasan, ruhátlanul, veszélyben, és azt mondja:
„Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor 4:17-18)
A harmadik fejezetben szereplő „tükör” az Isten Igéje. A Biblia azt mondja, hogy amíg a tükörbe nézünk a Szent Szellem láthatóvá teszi számunkra az Úr dicsőségét, és mi olyanná változunk, mint amit nézünk. Látod a láthatatlant Isten igéjének tükrében. Isten igéje olyan tükör, ami megmutatja a láthatatlant. Minél inkább belenézel, annál hatékonyabban képes benned munkálkodni a Szent Szellem, láthatóvá téve Isten dicsőségét, és átformál olyanná, mint amit nézel.
Fordította: Marton Katalin
