„Bizony íme hazugságra munkál az írástudók hazug tolla!”
Jeremiás próféta fenti szavai (Jeremiás 8:8) a szemünk láttára teljesedtek be megint szó szerint a héten egy interjúban, mely a beszédes „Közkeletű tévedés, hogy a Biblia bűnként aposztrofálja a homoszexualitást” címmel jelent meg a 168 Óra e heti számában dr. Perintfalvi Rita katolikus teológussal, aki a Bécsi Egyetem Katolikus Teológiai fakultásán a Szisztematikus Teológia és Etika Intézet tudományos kutatója és a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének az elnöke. A „biblikus tudomány doktora” megtisztelő titulusát is viselő teológusnő a Bibliára hivatkozva olyan állításokat tesz, amelyek a Bibliával szöges ellentétben állnak. Teológusként, hívőként, emberként egyaránt mély megdöbbenéssel olvastam az írásban szereplő nyilvánvaló hazugságokat, az interjút akár a szakmai tekintéllyel való visszaélésnek vagy a Szentírásban képzetlen emberek tudatos félretájékoztatásának is minősíthetjük.
Például a cikk címében (lásd fent) is szereplő eleve tendeciózus állításra (és egyébként az is micsoda dolog, átlátszó ideológiaképző technika, hogy egy írás címéül a szerkesztő nem a megkérdezett válaszából, hanem az újságíró irányított állításai közül választ egy mondatot), szóval az újságíró (Cseri Péter) állítására ekként licitál rá a teológusnő: „a Szentírás hét helyen említi [a homoszexualitást], ám egyik esetben sem felnőtt emberek önkéntes, szerelmen alapuló kapcsolataként. Szinte mindig valamilyen speciális, nemi erőszakhoz, kultikus prostitúcióhoz köthető aktusként jelenik meg […]. Mai értelemben vett meleg párkapcsolat a Bibliában nem szerepel, és biblikus tudósként azt mondhatom, hogy ha kizárólag a szövegek szintjén maradunk, akkor azokból kiindulva sem alátámasztani, sem pedig elvetni nem lehet, hogy a homoszexualitás bűn lenne.”
Nos hát akkor „maradjunk a szövegek szintjén”, tényleg. Miután már Mózes 1. könyvében részletesen olvashattunk Szodoma bűnéről (általános homo-, illetve biszexualitás) és annak isteni ítéletéről (pár óra alatt pusztult el az egész város), az isteni Törvény kimondja: „Férfiúval ne hálj úgy, amint asszonnyal hálnak; utálatosság az.” (Mózes 3. könyve 18:22) E mondat szövegkörnyezetében más szexuális perverzitások felsorolása található (vérfertőzés, állatokkal való fajtalankodás stb.), és a fejezetben, illetve e mondat környezetében egyetlen szó sem utal sem erőszakra, sem kultikus orgiákra (szakrális prostitúcióra), sem arra, hogy a mondat ne vonatkozna „felnőtt emberek önkéntes, szerelmen alapuló kapcsolatára”, mint azt Perintfalvi állítja. Kétkedő Olvasómat arra kérem: olvassa el az egész fejezetet, és ellenőrizze le bátran, igaz-e, amit írok. Íme tehát máris egy hely, ahol a Biblia súlyos ítélete e bűn fölött cáfolja a teológusnő trendi – eufemisztikusan szólva – „csúsztatását”. Ráadásul a Teremtő rosszallása érzelmileg is igen erősen telített: az „utálatosság” (héberül: tóévá) további jelentései ugyanis a héber szótárak szerint ezek: undorító, förtelmes, undok, visszataszító, gyűlöletes, tűrhetetlen, kibírhatatlan, elviselhetetlen, gyalázatos, megvetésre méltó, káros, ártalmas, bántó, sértő, megbotránkoztató, elrémítő, iszonyatos, irtózatos, borzalmas. Bizony úgy tűnik, a melegmozgalom aktivistáinak szembe kell nézniük azzal, hogy nemcsak a hívők, de maga a Mindenható is „homofób”, nemcsak elvi, de érzelmi értelemben is, és nem is kicsit.
A Krisztus előtt 300 körül elkészült görög Ószövetség-fordítás mint mindig, úgy itt is a bdelügma szóval adja vissza a héber kifejezést, amely a görög szótárak szerint pontosan ugyanezeket jelenti; hasonlóképp a latin Vulgata (abominatio).
A teológusnő talán arra gondolhatott, hogy az „utálatosság” szót a Szentírás a bálványimádásra és az okkultizmusra is gyakran használja, azonban következtetését – ő vagy tanítói – szerencsétlen módon logikailag fordítva vonta le: nem arról van ugyanis szó, hogy a homoszexuális cselekedet csak akkor undorító, ha okkultizmushoz vagy bálványimádáshoz kötődik, hanem arról, hogy az okkult és bálványimádó gyakorlatok is éppoly elviselhetetlenek Isten számára, mint a homoszexualitáséi. Nem arról van szó, hogy a homoszexualitás csak akkor és annyiban utálatos, amennyiben okkult kultuszhoz kötődik, hanem éppen fordítva: a homoszexuális tett önmagában is okkultizmusnak minősül (a szexualitásnak mindig nagyon erős spirituális tartalma van a Biblia szerint). Egyébként mind az egyház – felekezeti határoktól függetlenül, egységesen –, mind a judaizmus egyértelműen ezen az állásponton van kétezer éve. A KISZ-újságok és a kommunista propagandairodalom elbújhatnak az ideológiavezérelt, manipulatív csúsztatások és a tendenciózus „wishful thinking” (vágyvezérelt gondolkodás) terén a trendi globális melegedés e gondolati csűrés-csavarása mellett. Valóban súlyos gondok lehetnek a szövegértéssel manapság, miként ezt a PISA-tesztek is évről-évre jelzik.
(...)
Amikor tehát a heteroszexuálisok elítélik a homoszexuális cselekedeteket, nem vétkeznek a felebaráti szeretet törvénye ellen, hiszen önmagukban éppúgy elítélik a saját szexuális bűneiket. S amikor elvárják homoszexuális embertársaiktól az önmegtartóztatást, nem mérnek kettős mércével, hiszen önmaguktól is elvárják azt a heteroszexuális bűnök vonatkozásában. Ezért a homoszexuális tettek erkölcsi felmentése, a jogos bűntudat feloldása a hamis teologizálás eszközeivel nagyobb bűn magánál a konkrét tettnél is, mivel a bűnöst megfosztani igyekszik a lelkiismeret egészséges jelzésétől, s ezzel a megtérés lehetőségétől, azaz az örök üdvösség lehetőségétől. Szakadékba ugrani rossz, de még nagyobb gonoszság eltávolítani a figyelmeztető táblát a szakadék széléről, hogy mások belezuhanjanak."
A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
