A küzdelem nem természetes szinten zajlik. Néhány keresztény ott rontja el, hogy nem az ellen harcol, ami ellen kellene. Az ellenség nem ember.
„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Efézus 6:12)
A mai világ igyekszik elszoktatni a fiatalokat mindenfajta erőfeszítéstől, pedig sokkal több az ember teherbíró képessége, mint ahogy azt ő gondolná. Az apáknak példát kell mutatniuk gyermekeiknek abban is, hogy nem csak addig küzdünk, vagy végezzük a munkát, amíg kedvünk van. A kereszténységnek harcosnak, férfiasnak kell lennie.
Vajon Európa miért nem védi olyan harcosan az értékeit, mint az iszlám? Az európai, kereszténynek már nehezen mondható kultúrát védtelenné teszi ez a helytelen hozzáállás.
A keresztények hódításai a folyamatos szellemi területszerzésre kell, hogy irányuljanak. Jézus a követőinek meghagyta: tegyük tanítványokká a népeket, és Ő velünk lesz (Máté 28:19-20). Ha csak a saját céljainkkal, álmainkkal törődünk, nem azzal, ami az Úr terve, nem tud felszabadulni Isten jelenléte az életünkben. A sikereinket azért adja az Atya, hogy kiemelkedve a környezetünkből, a világ világosságává és a föld sójává váljunk, hogy a körülöttünk élő emberek rákérdezzenek, honnan van bennünk ez az erő. Ezt azonban csak akkor teszik meg, ha megharcoljuk a hit nemes harcát.
A sátán soha nem ül le tárgyalni Istennel, neki kezdettől az a célja, hogy az embereket uralma alatt tartsa, mint evilág fejedelme. A legnagyobb sikerélménye egy-egy bukott keresztény láttán van, mert az ilyen emberekkel rontja az egyház hitelét, vonzerejét. Sajnos gyakran szégyenlik a másikat azok az emberek is, akik testvérek az Úrban. Egymás számára és a világ számára is jó bizonyságoknak kell lenünk! Ahhoz, hogy ne váljunk elrettentő példákká, legyünk olyanok, mint Jób, akire Isten büszkén mutatott rá az ellenség előtt: „láttad-e az én szolgámat, Jóbot? Feddhetetlen, igaz, istenfélő és bűngyűlölő.” (Jób 1:1)
A vétkeik és bűneik miatt halott embereket a magasságban levő szellemi erők a sátán céljaira használják. Az istentelen, káromló beszédek az ördög tervének megvalósulását segítik, ezzel szemben az Istent dicsőítő szavak és tettek az Úr munkáját viszik előre. Vagy Istennek, vagy a sátánnak szolgálunk. Harmadik út, semleges terület nincsen. Döntsünk úgy, hogy a szabadidőnkben is életeket mentünk! Ahogyan mi is embereken keresztül ismertük meg Jézust, úgy a szeretteinknek és ismerőseinknek is beszélgetés közben tudjuk továbbadni Krisztus evangéliumát. Élnek olyan személyek a környezetünkben, akik csak minket hajlandóak meghallgatni, akiknek csak mi tudjuk elmondani Isten üzenetét. Ha látják, hogy kiegyensúlyozottak, stabilak vagyunk, hogy békés atmoszféra vesz minket körül, alig fogják várni a velünk való találkozásokat!
Akkor fogunk tudni tanulni a hibánkból, ha őszintén elismerjük, hogy rossz döntést hoztunk, mely nem szolgálta Isten tökéletes akaratát. Jól gondoljuk meg, hogy mielőtt cselekszünk vagy mondtunk valamit, ki használja a mozdulatainkat és a szánkat: az Úr vagy a sátán? Ahhoz, hogy a kísértésnek ellene álljunk, harcolnunk is kell.
Van olyan a háborúban, hogy baráti tűzben esnek el katonák, mert például belelőnek tankkal egy épületbe, amiről nem tudják, hogy „ott a mieink vannak”, mert már sikerült elfoglalniuk. Sajnos gyakori a baráti tűz keresztény körökben is. Ha valaki a környezetünkben olyat tesz, amit mi is szoktunk: rosszul dönt – legyen ő házastárs, gyermek vagy munkatárs –, tudatosítsuk magunkban, hogy nem ő az ellenség, legfeljebb az ördög használja.
NE AZ EMBERRE LEGYÜNK DÜHÖSEK, HANEM AZ ŐT TÚSZKÉNT FOGVA TARTÓ GONOSZ SZELLEMMEL SZEMBEN VEGYÜK FEL A HARCOT!
A családtagjaink, barátaink vagy ismerőseink elleni harcra fordított energiát inkább a mögöttük levő erőkkel való küzdelemre használjuk! Bölcsen kerüljük a konfliktusokat, melyek mögött az ördög csapdái sorakoznak. A minket támadó emberen keresztül ugyanis igyekszik a sátán ártani nekünk, és ha visszavágunk a testvérünknek, akkor bennünket is az álnok céljai eszközévé tud tenni. Ha Isten vezetését keressük a nézeteltérésben, akkor nem megfutamodunk, hanem biztos pozíciót szerzünk a győzelemhez.
Az ellenség aljas módon igyekszik használni az embert, civil pajzs mögé bújva támad. Az élet a földön alapvetően szellemi szinten zajlik, mert minden, „ami látható, a láthatatlanból állott elő”. (Zsidó 11:3).
A szellemi erők működése a fizikai valóságban is megnyilvánul, hasonló módon, ahogyan a szél működik: nem látjuk, de következményét tapasztaljuk például a fák lombjának susogásában és hajladozásában.
Ha csak az ingerült személyt vagy a nézeteltérést látjuk, nem a mögöttük levő erőt, akkor órákra, napokra vagy akár egy egész életre haragba kerülhetünk, holott megfelelő szellemi látással ugyanaz a konfliktus néhány perc alatt rendezhető lett volna. Akkor tudjuk megállapítani, hogy mi az, ami a társunk személyéből jön, és mi az, ami az evilág szelleméből, ha jó szellemi állapotban vagyunk. Attól függ, hogy milyen könnyen haragszom meg, hogy mennyire vagyok jó szellemi állapotban. A cselekedetet elítélhetjük, de az embert nem. Ugyanakkor felelősek vagyunk azért, amit kimondunk. A mai állapotunkhoz képest sokkal többet kellene imádkoznunk, mert ha szellemi védelem alatt vagyunk, nem tud rajtunk rést találni az ördög, ráadásul tisztán át fogjuk látni az adott helyzetet. A keresztény életben az a csodálatos, hogy alá tudjuk vetni a cselekedeteinket és az életünket Istennek.
„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.” (Zsidókhoz írt levél 12:1-4)
Az élet egy hatalmas akadálypálya, melyen Krisztus is végigment emberként, de soha nem reagált úgy kortársai cselekedeteire, mint mi szoktunk. Érdemes egyszer úgy végigolvasni az evangéliumokat, hogy azokra a küzdelmekre koncentrálunk, melyeken Jézus átment. Megdöbbentő, milyen önuralommal és békességgel kezelte az embereket földi szolgálata során, akár a tanítványai hitetlenkedésére, akár a sok megaláztatásra gondolunk, melyeket a katonák tettek vele, mielőtt keresztre feszítették. Ha mi is türelmesek vagyunk a konfliktushelyzetekben, az emberek felkapják majd a fejüket. A házastársunk segítőtárs, nem akadályként adta őt Isten, ahogyan a gyermekeinket és szüleinket sem!
Ha nem hálaadó szívvel élünk, gyakran nem vesszük észre a csodákat és bizonyságokat, nem döbbenünk rá, milyen jó helyzetünk van, hogy a bizonyság fellegei vesznek minket körül.
HA SZELLEMBEN ERŐT VESZÜNK A NAPUNK FÖLÖTT, BELÁTHATJUK A HADSZÍNTERET.
Érdemes megimádkoznunk a programokat és a nap végén szellemben kezelnünk a konfliktusokat. Ha nem győzöm le, az ellenség visszajön! Minden nap kegyelem, ha haza tudunk érni. Legyen az első szavunk, amikor meglátjuk az otthonunkat egy munkanap, vagy hosszú út után, hogy „köszönöm, Istenem”! A reggeleken pedig sz Úr kegyelmét kérjük az előttünk álló feladatokra. Igyekezzünk az egész napunkat szellemi szinten tartani. A világ nem arra van, hogy minket akadályozzon, hanem arra, hogy győzelmet, bizonyságokat gyűjtsünk. Magabiztosságot ad a tudat, hogy az Úr velünk van.
Akkor tudjuk közvetíteni az emberek számára Isten szavát, és akkor tudjuk őket tanítványokká tenni, ha leválasztjuk őket evilág fejedelméről. Ez nem a psziché szintjén történik meg, hanem szellemi harc által. Emberi akarattal nem fogjuk tudni meggyőzni őket, és megnyerni őket Jézus Krisztusnak, hanem csak a Szent Szellem átal.
ELHANGZOTT IGÉK:
Efézusiakhoz írt levél 6:12; 2:1-3
Zsidókhoz írt levél 12:1-4
Pasitka Janina jegyzete
