“Ezek vétettek meg áron az emberek közül első zsengéül az Istennek és a Báránynak, és szájukban nem találtatott hazugság: ezek feddhetetlenek.” (Jel. 14, 4-5)
Feleségemmel együtt egyik nőismerősünk társaságában vacsoráztunk, akit már régóta ismerünk. Evés közben hirtelen olyasmiről kezdett el beszélni amiről keresztények országszerte beszélnek. Ezt mondta:
“Amint jól tudjátok, a férjem szemorvos. Üvegszemeket gyárt és beoperálja azokat. Mindketten keményen dolgoztunk egész életünkben és gyűjtöttünk egy kis pénzt, nem sokat, de elegendő, hogy nyugdíjba mehessünk. Most azonban amikor éppen készülünk visszavonulni öregségünkre, ijesztő dolgok történnek a gazdasági helyzettel nemcsak itt, de világszerte. A nemzetek mindenhol gazdasági hanyatlástól félnek, (vagy már benne is vannak), és terrorista támadásokról hallunk. Férjem és én az újságot olvasva mindig valami rémes dologról hallunk. Tudom jól, hogy a keresztényeknek nem kell félelemmel élni, de nehéz nem megijedni, amikor a borzasztó események áradatával állunk szemben. Félelem tölt el, amikor a havi számláimra gondolok. Ki tudja, hogy ilyen nehéz időkben ki lesz képes üvegszemeket vásárolni? Bántanak az ilyen félelmetes gondolatok, mert tudom, hogy az Úrban kellene bíznom; de őszintén szólva, az élet olyan ijesztő, hogy nehezemre esik félelmemet visszatartani.”
Hiszem, hogy kedves barátnőnk nincs egyedül az ilyen érzésekkel, de sok igaz keresztény hasonló gondolatokkal küszködik, és próbálják szívükből kizárni a félelmet. Mint ő is, a legtöbb hívő, aki levelet ír nekünk, érzi, hogy nemzetünk bomladozik és valamilyen baljóslatú csapás dereng a horizonton. Most amikor hallják a borzalmas híreket Amerikából és a világból, azzal küzdenek, hogy Isten megtartó erejének ígéretében megpihenjenek.
Sok hívő azt írja, hogy képtelenek távol tartani magukat az emberi félelem megragadó erejétől. Úgy érzik, hogy nem készültek fel azokra az ismeretlen körülményekre amelyeket egy gazdasági összeomlás fog előidézni. Egyesek azt mondják, hogy a fizikai túlélésre készülnek, mert meggyőződésük, hogy egy lehetséges gazdasági holokauszt szociális zűrzavart fog okozni.
A tény az, hogy mindegy milyen erős a hitünk, vagy milyen igazságosan élünk, ezek az ijesztő bizonytalanságok az emberi érzéseinkre hatással kell legyenek, nem tehetünk róla. Mindez nagyon is ijesztő, de a legrosszabb az, hogy ezek a dolgok az előttünk álló baljóslatú idők folyamán csak növekedni fognak.
De a győzelmes keresztények számára, akiket Jézus vére takar, jó hír is van. És hiszem, hogyha szemünket ezen a jó híren tartjuk, éjjel, nappal azon elmélkedünk, akkor nincs olyan ördögi újság amely megtántorítana minket. És ez a jó újság, amit Isten akarata szerint tudnunk kell: Mindannyian Isten ítélőszéke előtt fogunk állni.
Ha bizarrnak tűnik, hogy ezt jó hírnek hívom, érthető. De az igazság az, hogy ha te keresztény vagy, ez az állítás nem hangozhat bizarrnak számodra. Hadd magyarázzam meg.
Isten népének jó oka van a zavaros időkön túlra nézni.
“És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik...” (Zsid. 9:27) Az Ige tanúskodik arról, hogy életünk ezen a földön olyan mint a fű. Egyik nap itt vagyunk, növekszünk, erősödünk és másnap eltűnünk az új évszakkal. Mint a lehelet egy hideg téli napon: itt van az egyik pillanatban, aztán eltűnik.Meg vagyok róla győződve, hogy az örökkévalóságban töltött első pillanatban látni fogjuk, hogy jelen bajaink és megpróbáltatásaink milyen jelentéktelenek és mulandók. Azt is meg fogjuk érteni, hogy az Úr állandóan velünk volt és figyelt ránk az Ő segítő és megtartó erejével.
Ezen a ponton el tudom képzelni, hogy arra gondolsz: “Hogyan nevezzem ezt jó hírnek? Próbálom a szívem távol tartani a félelemtől amely egy gazdasági válság gondolatával gyötör és az azt követő talán erőszakos időkkel. Te mégis arra emlékeztetsz, hogy meg fogok halni és Isten ítélőszéke előtt fogok állni, hogy életemről beszámoljak. Micsoda megnyugtatás ez? Az a nap amikor Krisztus ítélőszéke előtt állunk, borzalmas nap lesz. Minden gondolatunkról és összes tettünkről be kell számolnunk.”
Tudom, hogy sok komoly hívőnek vannak ilyen érzései az ítéletről. Bensőjükben reszketnek minden esetben amikor erre gondolnak: “Hogyan fogok elszámolni a millió bűnös, Krisztus ellenes gondolattal? Hogyan fogok elszámolni a sok ezer hiábavaló, eltékozolt szóval, amelyeket mondtam? Hogyan fogok szembeállni gonosz tetteimmel, bűneimmel, amelyeket nem gondoltam fontosnak, panaszkodásaimmal, fiatalságom bűneivel? Hogyan fogok valaha is Jézus szemeibe nézni azon a napon? Arra a napra gondolva hogyne remegnék a félelemtől?”
Jó hírt hozok nektek - dicsőséges újságot - amely segíteni fog legyőzni a hallott rossz híreket. Hiszem, hogy ezek a hírek szíveteket és szellemeteket békében és örömben fogják tartani mindaközben, ami a földre vár. Itt van a jó hír:
Ha megtértél és bevallottad összes bűnödet és bízol Jézusban - hiszel az Ő megtisztító vérében, naponta alávetve magad neki, mint Uradnak - akkor hibátlanul és félelem nélkül fogsz állni a trón előtt. Tény, hogy Krisztus drága menyasszonyának ismer el Isten minden jelenlévő -ember, angyal és pokol démona - előtt.
Remélem be tudom bizonyítani neked, hogy nem fogsz egyetlen bűnöddel vagy kudarcoddal szembe nézni, hibátlanul fogsz ott állni .
Egyetlen bűnödet sem említik meg. Csak jó cselekedeteidet - beleértve Jézus Krisztusba vetett hitedet - fogják kihirdetni a sokaság előtt.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
2017. július 31., hétfő
Németh Sándor - Jézabel szelleme 6.
A gonosz megtaposása
A Szentírás mint Isten Igéjének írott formája tartalmazza a válaszokat szükségeinkre, a megoldásokat problémáinkra. A Biblia Isten kegyelmi ajándéka, melynek szerzője a Szentlélek, aki által Isten szól. Az Írásban lévő láthatatlan dolgokat akkor vehetjük birtokba, ha a Szentlélek megeleveníti azokat, s így az Írás olvasásakor, tanulmányozásakor szól hozzánk az Úr az Íráson keresztül. A bibliaolvasás azért jelent a hívők számára természetfölötti, szellemi élményt, mert az Írás „istenszellemű” ( theopneusztosz). Csalódást okoz, ha közvetlen misztikus élményben keressük az áldásokat életünkre. A keresztényeknek vissza kell térniük Isten Igéjéhez és a Szentlélekkel való személyes közösséghez egyaránt, hogy a kegyelmi ajándékokat a maguk valóságában hordozzák.
A thüateirai gyülekezethez szóló üzenet a Názáreti Jézus szeméből jövő tűzláng mellett a lábáról is említést tesz, amit izzó, ragyogó érchez hasonlít. A láb az ellenség legyőzését és a fölötte való uralkodást jelenti. Jézus az, aki beteljesítette az Ősevangélium ígéretét: a kígyó fejére taposott. Pál apostol is azzal bátorítja a keresztényeket, hogy „ a békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar! ” (Róma 16:20)
A láb tehát az ellenség elnyomásának a jelképe a Bibliában. Arra utal, hogy a Názáreti Jézus Krisztus az Isten ellenségét, a Sátánt letaposta, lábai alá vetette. Az izzó érc ugyanakkor azt is jelenti, hogy a Názáreti maga is átment a tűzpróbán, szenvedése és halála által győzte le az ellenséget. Pál apostol ezt így mondja: „ Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának.” (Zsidó 2:14—15) A Sátán királysága fölött diadalmaskodó Jézus Krisztus mint Fej kormányozza és vezeti az Egyházat, hogy részesítse azt győzelméből.
A varázslás három fajtája
A thüateirai gyülekezettel szemben a panasz az, hogy a hívők inkább Jézabel szellemének megtévesztő hazugságaira hallgatnak, mint Isten Igéjére. Az igeszakasz nem a történelmi személyre vonatkozik, hanem ezzel a névvel egy nagy hatalmú, bukott és romlott szellemi lényt jelöl. A Bibliában Jézabel történelmi személy is, de egyúttal a Sátán szolgálatában álló gonosz angyalt is jelent, akinek jelenlététől és befolyásától óvja az Egyházat, a helyi gyülekezeteket a Szentlélek.
Jézabel szellemének fő tevékenységei: a varázslás és a szexuális erkölcstelenség. A Bibliában szereplő varázslókat három kategóriába lehet sorolni. Az elsőbe azok tartoznak, akik okkult tevékenység által igyekeztek elnyomásuk és irányításuk alá vonni embereket, közösségeket, sőt a természet erőit is. Ezek a mágusok a Sátántól nyert természetfölötti erővel és hatalommal tartották távol az embereket Isten megismerésétől. Az Ószövetségben ilyen híres varázslók voltak Jannész és Jambrész, az Újszövetségben pedig Simon mágus vagy Barjézus.
Közismert, hogy Afrikában eléggé elterjedt a varázslásnak ez a fajtája, de Európában is egyre inkább teret hódít, mert egyre népszerűbbek az okkult praktikák. A varázslás mindig az elnyomás eszköze, célja az emberek és anyagi értékek fölötti kontroll. Áldozatai soha nem találják meg igazi önmagukat. A varázslás szellemileg lenn tartja az embereket, és elzárja tőlük az evangélium megismerésének lehetőségét. Jannész és Jambrész varázslása is eredményes lehetett volna, ha nem ütközött volna Isten erejével, amely Mózesen keresztül működött. Mózes és Jannész, Jambrész spirituális párviadala azt igazolja, hogy Isten fölkent emberei által a kenet megtöri a varázslásokat és igézéseket az emberek, közösségek fölött. Isten kenete nélkül Izrael fiainak nem lett volna lehetőségük megszabadulni az egyiptomi fogságból.
Az elnyomásnak és a szabadulásnak egyaránt több szintje létezik. Számos esetben a történelemben katonai erővel és eszközökkel szerezték meg a nemzeti vagy politikai szabadságot. De tárgyalás vagy megegyezés alapján is sikerült némelyik nemzetnek politikai jellegű szabadságot szerezni, ám ezek a lehetőségek nem voltak adottak az egyiptomi fogságban lévő zsidóság számára. Ezért csak Isten természetfölötti ereje által jöhettek ki a rabszolgaságból.
Az ember legfontosabb része a szelleme, ezért szellemünk szabadsága sokkal fontosabb a politikai, társadalmi szabadságnál. A szabadság persze globális, nem osztható részekre, de azt a Bibliában is láthatjuk, hogy gyakran csak szakaszosan valósítható meg. Először is minden embernek a szellemi szabadságra kell törekednie. Ha szellemünkben szabadok vagyunk, akkor nagy esélye van annak, hogy más területen is szabad emberré tudunk válni. De ha az ember szelleme rabságban sínylődik, akkor előbb-utóbb gazdasági, társadalmi, politikai szabadságát is el fogja veszíteni, ahogy ez történt az ószövetségi Izraellel is. Szellemünk számára a szabadság megszerzésének első lépése a bűnbocsánat, amelynek alapján aztán más függőségekből is képes az ember megszabadulni Isten támogatásával.
A szellemünk szabadságát csak akkor tudjuk megtartani, ha tele vagyunk Szentlélekkel, és az Ő vezetése alatt élünk, mert „ ahol az Úr Szelleme, ott a szabadság”. (2Kor 3:17) Nagyon sok hívő megtapasztalta, hogy miután elnyerte a szellemi szabadságot, élete más területein is megszabadult az elnyomó, sötét erőktől.
A Szentírás mint Isten Igéjének írott formája tartalmazza a válaszokat szükségeinkre, a megoldásokat problémáinkra. A Biblia Isten kegyelmi ajándéka, melynek szerzője a Szentlélek, aki által Isten szól. Az Írásban lévő láthatatlan dolgokat akkor vehetjük birtokba, ha a Szentlélek megeleveníti azokat, s így az Írás olvasásakor, tanulmányozásakor szól hozzánk az Úr az Íráson keresztül. A bibliaolvasás azért jelent a hívők számára természetfölötti, szellemi élményt, mert az Írás „istenszellemű” ( theopneusztosz). Csalódást okoz, ha közvetlen misztikus élményben keressük az áldásokat életünkre. A keresztényeknek vissza kell térniük Isten Igéjéhez és a Szentlélekkel való személyes közösséghez egyaránt, hogy a kegyelmi ajándékokat a maguk valóságában hordozzák.
A thüateirai gyülekezethez szóló üzenet a Názáreti Jézus szeméből jövő tűzláng mellett a lábáról is említést tesz, amit izzó, ragyogó érchez hasonlít. A láb az ellenség legyőzését és a fölötte való uralkodást jelenti. Jézus az, aki beteljesítette az Ősevangélium ígéretét: a kígyó fejére taposott. Pál apostol is azzal bátorítja a keresztényeket, hogy „ a békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar! ” (Róma 16:20)
A láb tehát az ellenség elnyomásának a jelképe a Bibliában. Arra utal, hogy a Názáreti Jézus Krisztus az Isten ellenségét, a Sátánt letaposta, lábai alá vetette. Az izzó érc ugyanakkor azt is jelenti, hogy a Názáreti maga is átment a tűzpróbán, szenvedése és halála által győzte le az ellenséget. Pál apostol ezt így mondja: „ Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának.” (Zsidó 2:14—15) A Sátán királysága fölött diadalmaskodó Jézus Krisztus mint Fej kormányozza és vezeti az Egyházat, hogy részesítse azt győzelméből.
A varázslás három fajtája
A thüateirai gyülekezettel szemben a panasz az, hogy a hívők inkább Jézabel szellemének megtévesztő hazugságaira hallgatnak, mint Isten Igéjére. Az igeszakasz nem a történelmi személyre vonatkozik, hanem ezzel a névvel egy nagy hatalmú, bukott és romlott szellemi lényt jelöl. A Bibliában Jézabel történelmi személy is, de egyúttal a Sátán szolgálatában álló gonosz angyalt is jelent, akinek jelenlététől és befolyásától óvja az Egyházat, a helyi gyülekezeteket a Szentlélek.
Jézabel szellemének fő tevékenységei: a varázslás és a szexuális erkölcstelenség. A Bibliában szereplő varázslókat három kategóriába lehet sorolni. Az elsőbe azok tartoznak, akik okkult tevékenység által igyekeztek elnyomásuk és irányításuk alá vonni embereket, közösségeket, sőt a természet erőit is. Ezek a mágusok a Sátántól nyert természetfölötti erővel és hatalommal tartották távol az embereket Isten megismerésétől. Az Ószövetségben ilyen híres varázslók voltak Jannész és Jambrész, az Újszövetségben pedig Simon mágus vagy Barjézus.
Közismert, hogy Afrikában eléggé elterjedt a varázslásnak ez a fajtája, de Európában is egyre inkább teret hódít, mert egyre népszerűbbek az okkult praktikák. A varázslás mindig az elnyomás eszköze, célja az emberek és anyagi értékek fölötti kontroll. Áldozatai soha nem találják meg igazi önmagukat. A varázslás szellemileg lenn tartja az embereket, és elzárja tőlük az evangélium megismerésének lehetőségét. Jannész és Jambrész varázslása is eredményes lehetett volna, ha nem ütközött volna Isten erejével, amely Mózesen keresztül működött. Mózes és Jannész, Jambrész spirituális párviadala azt igazolja, hogy Isten fölkent emberei által a kenet megtöri a varázslásokat és igézéseket az emberek, közösségek fölött. Isten kenete nélkül Izrael fiainak nem lett volna lehetőségük megszabadulni az egyiptomi fogságból.
Az elnyomásnak és a szabadulásnak egyaránt több szintje létezik. Számos esetben a történelemben katonai erővel és eszközökkel szerezték meg a nemzeti vagy politikai szabadságot. De tárgyalás vagy megegyezés alapján is sikerült némelyik nemzetnek politikai jellegű szabadságot szerezni, ám ezek a lehetőségek nem voltak adottak az egyiptomi fogságban lévő zsidóság számára. Ezért csak Isten természetfölötti ereje által jöhettek ki a rabszolgaságból.
Az ember legfontosabb része a szelleme, ezért szellemünk szabadsága sokkal fontosabb a politikai, társadalmi szabadságnál. A szabadság persze globális, nem osztható részekre, de azt a Bibliában is láthatjuk, hogy gyakran csak szakaszosan valósítható meg. Először is minden embernek a szellemi szabadságra kell törekednie. Ha szellemünkben szabadok vagyunk, akkor nagy esélye van annak, hogy más területen is szabad emberré tudunk válni. De ha az ember szelleme rabságban sínylődik, akkor előbb-utóbb gazdasági, társadalmi, politikai szabadságát is el fogja veszíteni, ahogy ez történt az ószövetségi Izraellel is. Szellemünk számára a szabadság megszerzésének első lépése a bűnbocsánat, amelynek alapján aztán más függőségekből is képes az ember megszabadulni Isten támogatásával.
A szellemünk szabadságát csak akkor tudjuk megtartani, ha tele vagyunk Szentlélekkel, és az Ő vezetése alatt élünk, mert „ ahol az Úr Szelleme, ott a szabadság”. (2Kor 3:17) Nagyon sok hívő megtapasztalta, hogy miután elnyerte a szellemi szabadságot, élete más területein is megszabadult az elnyomó, sötét erőktől.
Forrás: Új Exodus Magazin, 2016. december
Mózes első könyve 13.
1. És fölment Ávrom Egyiptomból, ő, az ő felesége és mindene, amije volt, meg Lót is ővele, dél felé. 2. Ávrom pedig igen gazdag volt marhában, ezüstben és aranyban. 3. És ment állomásai szerint délről Bész-Élig, azon helyig, ahol a sátra volt eleinte, Bész-Él és Áj között, 4. az oltár helyére, melyet készített ott elsőízben; és hívta ott Ávrom az Örökkévaló nevét. 5. De Lótnak is, ki Ávrommal ment, voltak juhai, marhái és sátrai. 6. És nem bírta meg őket a föld, hogy együtt, lakjanak, mert szerzeményük sok volt, és nem bírtak együtt lakni. 7. És civakodás volt Ávrom nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között; a Kánaáni és a Perizzi akkor az országban volt. 8. És mondta Ávrom Lótnak: Ne legyen, kérlek, civakodás közöttem és közötted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között; hisz atyafiak vagyunk mi. 9. Nemde az egész ország előtted van? Válj el, kérlek, tőlem! Ha te balra mész, én jobbra megyek, ha pedig te jobbra mész, én balra megyek. 10. És fölvetette Lót szemeit és látta a Jordán egész környékét, hogy az egész megáztatott, – mielőtt elpusztította az Örökkévaló Szodomát és Gomorrhát – olyan, mint az Örökkévaló kertje, mint Egyiptom országa Cóár felé. 11. És választotta Lót magának a Jordán egész környékét és elvonult Lót keletről; így elváltak egymástól. 12. Ávrom lakott Kánaán országában, Lót pedig lakott a környék városaiban és sátorozott Szodomáig. 13. Szodoma emberei pedig gonoszak és bűnösök voltak az Örökkévaló előtt, igen nagyon. 14. Az Örökkévaló pedig mondta Ávromnak, miután Lót elvált tőle: Vesd fel csak szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra; 15. mert az egész országot, amelyet látsz, neked adom és a te magzatodnak örökre. 16. És teszem a te magzatodat annyivá, mint a föld pora hogy megbírja valaki számlálni a föld porát, úgy lesz a te magzatod is megszámlálható. 17. Kelj fel, járd be az országot hosszában és széltében, mert neked adom azt. 18. És Ávrom sátorozott és elérkezett és letelepedett Mámré tölgyeinél, melyek Hebrónban vannak; és épített ott oltárt az Örökkévalónak.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2017. július 28., péntek
Ruff Tibor - A hit filozófiája - LELKIISMERETI KOR
Hogyan jutott el az emberiség az özönvízig? És van, aki tényleg azt állítja, hogy ez a dolog konkrétan így megtörtént? - ilyen kérdésekkel folytatjuk bibliai kalandozásunkat, melynek során arról is beszélünk majd, hogy ha az ember ennyire gonosz, vajon miért vesződne velük Isten, egy teljes, és tökéletes lény? Illetve megbeszéljük, hogy valóban élhettek-e szörnyek az özönvíz előtt?
Derek Prince - Próbaálló jellem 7.
Ne add fel!
Két további kitartást építő tanácsot osztok meg veletek. Az első épp olyan fontos, mint amilyen egyszerű: amikor elbuksz, ne add fel! Mások is buktak már előtted – én vagyok az egyik. Az ördög egyik legravaszabb trükkje, hogy meggyőzzön arról, bukott ember vagy, és a legjobb, amit tehetsz, hogy feladod. Megpróbálja elhitetni veled, hogy Isten is feladta a veled foglalkozást. Ne higgy neki! Az ördög egy hazudozó!
„Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.” (Zsolt 37:23-24)
Estél el valaha? Vésd eszedbe, hogy nem maradsz véglegesen bukott, mert az Úr még mindig fogja a kezed! Tudod, Dávid honnan tudta ezt? Onnan, hogy elbukott. Szörnyen nagyot bukott! Tragikusan nagyot! Házasságtörést követett el és elintézte annak az embernek a halálát, akinek a feleségét ellopta. És Isten mégis megbocsátott neki és helyreállította. Dávid képes volt kimondani: „Még ha el is buksz, ne add fel! Isten újra felemel!”
Volt az Újszövetségben is egy ember, aki elbukott. A neve: Péter. Jézus ezt a két mondatot mondta Péternek, tudva, hogy Péter háromszor fogja őt megtagadni:
„Monda pedig az Úr: Simon! Simon! Íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.” (Lk 22:31-32)
Micsoda mélység van ezekben a versekben! Jézus nem imádkozott azért, hogy Péter ne árulja el őt. Azért imádkozott, hogy hitben ne bukjon el! Ha Péter hitében elbukott volna, nem lett volna visszaút. Tehát, amikor elesel, nyújtsd ki a kezed, és hagyd, hogy az Úr felemeljen! És ne add fel, mert Ő sem ad fel téged!
Végül: emlékezz a díjátadóra! Nem rendeződik az élet összes kérdése itt és most. Marad néhány a jövőre is. nézzük meg, mit írt Pál Timóteusnak a börtönből:
„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (2Tim 4:7)
A három tevékenység együtt jár. Ha meg akarod tartani a hitet harcolnod kell a harcot. A harc az harc. Nincs olyan, hogy elkerülöd el a harcot, és mégis megőrzöd a hitet. Ha végig akarod futni a pályát, harcolnod kell a harcot! Pál azt mondja: „Megtettem mindhármat. Végigküzdöttem a versenyt. Harcoltam a harcot. Megtartottam a hitet.” Azután azt mondja: „Mostantól már csak a díjátadóra várok.”
„Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megád nekem az Úr ama napon...” (2Tim 4:8)
Pált halálra ítélte egy nagyon kegyetlen, igazságtalan uralkodó: Néró császár. Nem volt igazságos bírósági tárgyalása, de Pál azt mondta, nem a császáré az utolsó szó. Azt állította, lesz egy másik ítélkezési nap. És ott díjátadás lesz. És az ítélet abszolút igazságos lesz. Maga az Úr lesz ott, és ő adja nekem a díjat: a győztes koronát.
Sok-sok éven át, életem egy szakaszában a díjátadó nagyon fontos részét képezte iskolai napjaimnak. Sok díjat nyertem! De van egy olyan díj, amit még nem nyertem meg, és ami csak azoknak jár, akik megtartják a hitet, harcolják a harcot, és végigfutják a pályát. Hiszem, hogy Pál a végéig kitartott, mert látott valamit az időn túl. Kitekintett az örökkévalóságba, és látta a nagy díjátadót, ahol az arany, ezüst és bronzérmeket adják. Azt hiszem, néhányan nagyon meg fogunk lepődni azon, ki nyeri az aranyat! Nem a futási sebességünk határozza meg. A hűség, amivel szolgáltunk, az fogja. Az Úr a hűségre helyezi a hangsúlyt. Emlékezz Jézus szavaira: „Jól van, jó és hű szolgám” (Mt 25:23)
Sokunk számára a hátralévő napjaink egyben azok a napok, amelyeken próba alá lesz vetve kitartásunk. Nem lesz könnyű! Az üldözés, amit átélünk, próbára teszi mindenekfelett az Úrhoz és Krisztus testéhez való hűségünket. Szeretnék majd úgy nézni a testvéreimre, hogy az mondom: „Megtartottam a hitet. Nem voltam hűtlen. Nem árultalak el titeket.” Komolyan azt gondolom, hogy ez az a teszt, mi előttünk áll: a jellem és hűség próbája. Ha kiállod a próbát, dicsőség Istennek, olyan leszel, mint a tűzben tisztított arany.
Két további kitartást építő tanácsot osztok meg veletek. Az első épp olyan fontos, mint amilyen egyszerű: amikor elbuksz, ne add fel! Mások is buktak már előtted – én vagyok az egyik. Az ördög egyik legravaszabb trükkje, hogy meggyőzzön arról, bukott ember vagy, és a legjobb, amit tehetsz, hogy feladod. Megpróbálja elhitetni veled, hogy Isten is feladta a veled foglalkozást. Ne higgy neki! Az ördög egy hazudozó!
„Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.” (Zsolt 37:23-24)
Estél el valaha? Vésd eszedbe, hogy nem maradsz véglegesen bukott, mert az Úr még mindig fogja a kezed! Tudod, Dávid honnan tudta ezt? Onnan, hogy elbukott. Szörnyen nagyot bukott! Tragikusan nagyot! Házasságtörést követett el és elintézte annak az embernek a halálát, akinek a feleségét ellopta. És Isten mégis megbocsátott neki és helyreállította. Dávid képes volt kimondani: „Még ha el is buksz, ne add fel! Isten újra felemel!”
Volt az Újszövetségben is egy ember, aki elbukott. A neve: Péter. Jézus ezt a két mondatot mondta Péternek, tudva, hogy Péter háromszor fogja őt megtagadni:
„Monda pedig az Úr: Simon! Simon! Íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.” (Lk 22:31-32)
Micsoda mélység van ezekben a versekben! Jézus nem imádkozott azért, hogy Péter ne árulja el őt. Azért imádkozott, hogy hitben ne bukjon el! Ha Péter hitében elbukott volna, nem lett volna visszaút. Tehát, amikor elesel, nyújtsd ki a kezed, és hagyd, hogy az Úr felemeljen! És ne add fel, mert Ő sem ad fel téged!
Végül: emlékezz a díjátadóra! Nem rendeződik az élet összes kérdése itt és most. Marad néhány a jövőre is. nézzük meg, mit írt Pál Timóteusnak a börtönből:
„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (2Tim 4:7)
A három tevékenység együtt jár. Ha meg akarod tartani a hitet harcolnod kell a harcot. A harc az harc. Nincs olyan, hogy elkerülöd el a harcot, és mégis megőrzöd a hitet. Ha végig akarod futni a pályát, harcolnod kell a harcot! Pál azt mondja: „Megtettem mindhármat. Végigküzdöttem a versenyt. Harcoltam a harcot. Megtartottam a hitet.” Azután azt mondja: „Mostantól már csak a díjátadóra várok.”
„Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megád nekem az Úr ama napon...” (2Tim 4:8)
Pált halálra ítélte egy nagyon kegyetlen, igazságtalan uralkodó: Néró császár. Nem volt igazságos bírósági tárgyalása, de Pál azt mondta, nem a császáré az utolsó szó. Azt állította, lesz egy másik ítélkezési nap. És ott díjátadás lesz. És az ítélet abszolút igazságos lesz. Maga az Úr lesz ott, és ő adja nekem a díjat: a győztes koronát.
Sok-sok éven át, életem egy szakaszában a díjátadó nagyon fontos részét képezte iskolai napjaimnak. Sok díjat nyertem! De van egy olyan díj, amit még nem nyertem meg, és ami csak azoknak jár, akik megtartják a hitet, harcolják a harcot, és végigfutják a pályát. Hiszem, hogy Pál a végéig kitartott, mert látott valamit az időn túl. Kitekintett az örökkévalóságba, és látta a nagy díjátadót, ahol az arany, ezüst és bronzérmeket adják. Azt hiszem, néhányan nagyon meg fogunk lepődni azon, ki nyeri az aranyat! Nem a futási sebességünk határozza meg. A hűség, amivel szolgáltunk, az fogja. Az Úr a hűségre helyezi a hangsúlyt. Emlékezz Jézus szavaira: „Jól van, jó és hű szolgám” (Mt 25:23)
Sokunk számára a hátralévő napjaink egyben azok a napok, amelyeken próba alá lesz vetve kitartásunk. Nem lesz könnyű! Az üldözés, amit átélünk, próbára teszi mindenekfelett az Úrhoz és Krisztus testéhez való hűségünket. Szeretnék majd úgy nézni a testvéreimre, hogy az mondom: „Megtartottam a hitet. Nem voltam hűtlen. Nem árultalak el titeket.” Komolyan azt gondolom, hogy ez az a teszt, mi előttünk áll: a jellem és hűség próbája. Ha kiállod a próbát, dicsőség Istennek, olyan leszel, mint a tűzben tisztított arany.
Fordította: Marton Katalin
Németh Sándor - Jézabel szelleme 5.
Jézabel a gyülekezetben
„ A thiatirabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Isten Fia, akinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és akinek lábai hasonlók az izzó fényű érchez: Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és tűrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél. De van valami kevés [számos görög kéziratban nem a kevés szó szerepel, hanem a súlyos!] panaszom ellened, mert megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek, aki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak, és a bálványáldozatokból egyenek. Adtam neki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért meg. Íme én ágyba vetem őt, és azokat, akik vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az ő cselekedeteikből. És az ő fiait megölöm halállal; és megtudják a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója; és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint. Nektek pedig azt mondom és mind a többi thiatirabelieknek is, akiknél nincsen e tudomány, és akik nem ismerik a Sátán mélységeit, amint ők nevezik: nem vetek reátok más terhet, hanem ami nálatok van, azt tartsátok meg addig, míg eljövök. És aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon, és uralkodik rajtuk vasvesszővel, mint a fazekas edényei széttöretnek, amiképpen én is vettem az én Atyámtól; és adom annak a hajnalcsillagot. Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek.”(Jelenések könyve 2:18—29)
Ennek a gyülekezetnek Jézus úgy mutatkozik be, mint akinek a szeme tűzláng, lába pedig izzó érc. A tűzlángról eszünkbe jut, ahogy Pál apostol a Krisztus ítélőszékét ábrázolja a Korinthosziakhoz írt első levelének 3. fejezetében. A Szentlélek ezen keresztül arra figyelmeztet, hogy mindegyikünk munkája, amit az Úrban végzünk, tűzpróbán fog átmenni. Csak az értékes és időt - álló marad fenn, az időleges és értéktelen elvész. Isten királyságában csak örökkévaló értékek vannak.
Pál apostol arra szólít fel bennünket, hogy újjászületésünk után az Isten Igéjébe vetett hit alapján cselekedjünk és éljünk. A pusztán jó szándékok és a vágyak alapján álló tettek nem időt - álló értékek. Nem minden szándékunk és célunk áll összhangban Isten Igéjével. Az istenfélő hívők alárendelik magukat Isten Beszédének, mert tudják, hogy az az Úr jelenlétét, természetét, erejét hordozza, és a hit tárgyait, a láthatatlan dolgokat Isten Igéjében lehet megragadni. Amivel Isten bennünket meg akar áldani, az az Igén keresztül vehető át.
Isten kimondja Önmagát
A mennyet és annak javait a látható világban Isten Igéje teszi jelenvalóvá. Ezért a hit Isten Igéjén alapul. A hit tárgyait, a nem látott dolgokat nem valami misztikus élmény által lehet megragadni, hanem a prédikált Ige és a Szellem kijelentése által. Legyen szó akár gyógyulásról, akár szabadulásról, akár győzelemről vagy bármilyen sikerről, az Igén kívül ezeket a javakat nem lehet átvenni, nem elég a puszta szándék vagy akarás.
Hogyan lehet a nem látott dolgoknak látható valóságot adni? A Biblia eredeti nyelveiben az Igét jelentő szavak, a davar és a logosz egyaránt kifejezik azt, hogy a szóban mint fogalomban benne van az általa jelentett dolog valósága is. Mivel Isten tökéletesen bírja Önmagát, ezért rendelkezik azzal a képességgel, hogy szavával közölni tudja Önmagát, és magukat a dolgokat is. Isten különleges hatalma abban áll, hogy szava által képes létezésbe szólítani a nemlétezőket. Ezt nevezzük teremtő erőnek.
Az emberi beszéd gyakran csak akusztikai élmény: a dolgokat és a létezőket szavaink csupán jelölik, de nem képesek azokat létrehozni. Ez a nagy különbség Isten és az ember szavai között. Tehát Isten Beszéde jóval több, mint akusztikai jelenség. Szavával együtt Szelleme is kiárad, amely a dolgokat megvalósítja. Ezért nagyon fontos, hogy hitünknek világos tartalma legyen, Isten erejének a kinyilatkoztatásán alapuljon. Imádkozásunkat is hatékonyabbá teszi, ha Isten Igéje alapján fogalmazzuk meg a kéréseinket, mert az arra való hivatkozással, az isteni ígéretek hittel történő megvallásával Isten mellé állunk. Isten mellé, az Ő jelenlétébe Isten Igéjének kimondásával kerülhetünk. Amikor saját gondolatainkat fogalmazzuk meg az imában, önmagunk körül forgunk, és elmaradnak a válaszok kéréseinkre. Számos imát találhatunk a Bibliában, amelyeket Isten emberei mondtak, s ezekre azért jött válasz, mert mindig Isten tökéletes akaratának megfelelően fogalmazták meg szükségeiket és kéréseiket.
„ A thiatirabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Isten Fia, akinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és akinek lábai hasonlók az izzó fényű érchez: Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és tűrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél. De van valami kevés [számos görög kéziratban nem a kevés szó szerepel, hanem a súlyos!] panaszom ellened, mert megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek, aki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak, és a bálványáldozatokból egyenek. Adtam neki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért meg. Íme én ágyba vetem őt, és azokat, akik vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az ő cselekedeteikből. És az ő fiait megölöm halállal; és megtudják a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója; és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint. Nektek pedig azt mondom és mind a többi thiatirabelieknek is, akiknél nincsen e tudomány, és akik nem ismerik a Sátán mélységeit, amint ők nevezik: nem vetek reátok más terhet, hanem ami nálatok van, azt tartsátok meg addig, míg eljövök. És aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon, és uralkodik rajtuk vasvesszővel, mint a fazekas edényei széttöretnek, amiképpen én is vettem az én Atyámtól; és adom annak a hajnalcsillagot. Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek.”(Jelenések könyve 2:18—29)
Ennek a gyülekezetnek Jézus úgy mutatkozik be, mint akinek a szeme tűzláng, lába pedig izzó érc. A tűzlángról eszünkbe jut, ahogy Pál apostol a Krisztus ítélőszékét ábrázolja a Korinthosziakhoz írt első levelének 3. fejezetében. A Szentlélek ezen keresztül arra figyelmeztet, hogy mindegyikünk munkája, amit az Úrban végzünk, tűzpróbán fog átmenni. Csak az értékes és időt - álló marad fenn, az időleges és értéktelen elvész. Isten királyságában csak örökkévaló értékek vannak.
Pál apostol arra szólít fel bennünket, hogy újjászületésünk után az Isten Igéjébe vetett hit alapján cselekedjünk és éljünk. A pusztán jó szándékok és a vágyak alapján álló tettek nem időt - álló értékek. Nem minden szándékunk és célunk áll összhangban Isten Igéjével. Az istenfélő hívők alárendelik magukat Isten Beszédének, mert tudják, hogy az az Úr jelenlétét, természetét, erejét hordozza, és a hit tárgyait, a láthatatlan dolgokat Isten Igéjében lehet megragadni. Amivel Isten bennünket meg akar áldani, az az Igén keresztül vehető át.
Isten kimondja Önmagát
A mennyet és annak javait a látható világban Isten Igéje teszi jelenvalóvá. Ezért a hit Isten Igéjén alapul. A hit tárgyait, a nem látott dolgokat nem valami misztikus élmény által lehet megragadni, hanem a prédikált Ige és a Szellem kijelentése által. Legyen szó akár gyógyulásról, akár szabadulásról, akár győzelemről vagy bármilyen sikerről, az Igén kívül ezeket a javakat nem lehet átvenni, nem elég a puszta szándék vagy akarás.
Hogyan lehet a nem látott dolgoknak látható valóságot adni? A Biblia eredeti nyelveiben az Igét jelentő szavak, a davar és a logosz egyaránt kifejezik azt, hogy a szóban mint fogalomban benne van az általa jelentett dolog valósága is. Mivel Isten tökéletesen bírja Önmagát, ezért rendelkezik azzal a képességgel, hogy szavával közölni tudja Önmagát, és magukat a dolgokat is. Isten különleges hatalma abban áll, hogy szava által képes létezésbe szólítani a nemlétezőket. Ezt nevezzük teremtő erőnek.
Az emberi beszéd gyakran csak akusztikai élmény: a dolgokat és a létezőket szavaink csupán jelölik, de nem képesek azokat létrehozni. Ez a nagy különbség Isten és az ember szavai között. Tehát Isten Beszéde jóval több, mint akusztikai jelenség. Szavával együtt Szelleme is kiárad, amely a dolgokat megvalósítja. Ezért nagyon fontos, hogy hitünknek világos tartalma legyen, Isten erejének a kinyilatkoztatásán alapuljon. Imádkozásunkat is hatékonyabbá teszi, ha Isten Igéje alapján fogalmazzuk meg a kéréseinket, mert az arra való hivatkozással, az isteni ígéretek hittel történő megvallásával Isten mellé állunk. Isten mellé, az Ő jelenlétébe Isten Igéjének kimondásával kerülhetünk. Amikor saját gondolatainkat fogalmazzuk meg az imában, önmagunk körül forgunk, és elmaradnak a válaszok kéréseinkre. Számos imát találhatunk a Bibliában, amelyeket Isten emberei mondtak, s ezekre azért jött válasz, mert mindig Isten tökéletes akaratának megfelelően fogalmazták meg szükségeiket és kéréseiket.
Forrás: Új Exodus Magazin, 2016. december
Mózes első könyve 12.
1. És mondta az Örökkévaló Ávromnak: Menj el a te országodból, a te szülőföldedről és a te atyádnak házából azon országba, melyet én neked mutatok. 2. És nagy néppé teszlek téged, megáldalak s naggyá teszem nevedet, hogy áldássá légy. 3. És megáldom azokat, akik téged áldanak és aki téged átkoz, azt megátkozom; és megáldatnak általad a föld összes családjai. 4.És elment Ávrom, amint szólt hozzá az Örökkévaló és vele ment Lót; Ávrom pedig hetvenöt éves volt, midőn elment Chóronból. 5. És vette Ávrom Szórájt, az ő feleségét és Lótot, az ő testvérfiát, meg minden szerzeményüket, melyet szereztek és a személyzetet, melyre szert tettek Chóronban és elindultak, hogy menjenek Kánaán országába és elérkeztek Kánaán országába. 6. És átvonult Ávrom az országon egész Sechem helységéig, Móre tölgyéig; és a Kánaáni akkor az országban volt. 7. És megjelent az Örökkévaló Ávromnak és mondta: Magzatodnak fogom adni ezt az országot. És épített ott oltárt az Örökkévalónak, aki neki megjelent. 8. Onnan pedig tovament a hegyre, Bész-Éltől keletre és felütötte sátorát; Bész-Él volt nyugatról, Áj meg keletről. És épített ott oltárt az Örökkévalónak és hívta az Örökkévaló nevét. 9. És elvonult Ávrom, folyton délnek vonulva.
10. És éhség volt az országban; akkor lement Ávrom Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nyomasztó volt az éhség az országban. 11. És történt, midőn közel volt, hogy bemenjen Egyiptomba, mondta Szórájnak, az ő feleségének: Íme, én tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy te. 12. És lesz, ha majd látnak téged az egyiptomiak azt mondják: felesége az; és engem megölnek, téged pedig életben hagynak. 13. Mondd, kérlek, hogy nővérem vagy; hogy jó dogom legyen miattad és életben maradjon lelkem érte. 14. És történt, midőn elérkezett Ávrom Egyiptomba, láttak az egyiptomiak az asszonyt, hogy igen szép. 15. És megláttak Fáraó nagyjai és eldicsérték őt Fáraónak; és elvitték az asszonyt Fáraó házába. 16. Ávrommal pedig jót tett miatta és voltak juhai, marhái, szamarai; szolgái, szolgálói, nőstényszamarai és tevéi. 17. De az Örökkévaló sújtotta Fáraót nagy csapásokkal, és az ő házát, Szóráj, Ávrom felesége miatt. 18. És hivatta Fáraó Ávromot és mondta: Mit tettél velem? Miért nem adtad tudtomra, hogy feleséged ő?19. Miért mondtad: nővérem ő és én feleségül vettem magamnak; most pedig, imhol a te feleséged, vedd és menj! 20. És rendelt Fáraó mellé embereket és elkísérték őt, a: ő feleségét és mindenét, amije volt.
10. És éhség volt az országban; akkor lement Ávrom Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nyomasztó volt az éhség az országban. 11. És történt, midőn közel volt, hogy bemenjen Egyiptomba, mondta Szórájnak, az ő feleségének: Íme, én tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy te. 12. És lesz, ha majd látnak téged az egyiptomiak azt mondják: felesége az; és engem megölnek, téged pedig életben hagynak. 13. Mondd, kérlek, hogy nővérem vagy; hogy jó dogom legyen miattad és életben maradjon lelkem érte. 14. És történt, midőn elérkezett Ávrom Egyiptomba, láttak az egyiptomiak az asszonyt, hogy igen szép. 15. És megláttak Fáraó nagyjai és eldicsérték őt Fáraónak; és elvitték az asszonyt Fáraó házába. 16. Ávrommal pedig jót tett miatta és voltak juhai, marhái, szamarai; szolgái, szolgálói, nőstényszamarai és tevéi. 17. De az Örökkévaló sújtotta Fáraót nagy csapásokkal, és az ő házát, Szóráj, Ávrom felesége miatt. 18. És hivatta Fáraó Ávromot és mondta: Mit tettél velem? Miért nem adtad tudtomra, hogy feleséged ő?19. Miért mondtad: nővérem ő és én feleségül vettem magamnak; most pedig, imhol a te feleséged, vedd és menj! 20. És rendelt Fáraó mellé embereket és elkísérték őt, a: ő feleségét és mindenét, amije volt.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2017. július 27., csütörtök
Rod Parsley - A Kereszt 3.
Egy olyan nemzetben, ahol minden egyes templomtorony tetején kereszt volt és elsődleges szerepet játszott minden ház belső építészetében… most a kereszt kiment a divatból. A kereszt annyira ódivatú - mondják. Olyan bigott. Olyan… múlt századi. Gyülekezeteknek akiknek meg kell jelenniük nyilvánosság előtt, a kereszt magasra emelése szegényes marketing stratégia – rossz márkaépítés. Így a modern gyülekezeti házak/templomok megtervezői és pásztorai, akik a tervezőket felveszik, manapság a keresztet nem integrálják a tervükbe. Igen, a kereszt tűnik el városaink képéből és a gyülekezeti platformokról. De egy szélesebb, profánabb és aggasztóbb értelemben önkéntesen távolítjuk el a szívünkből és az értelmünkből. Csendben, folyamatosan, lopva – fanfárok és viták nélkül - eltüntettük a keresztet a tanításokból, a dicséretekből és a mindennapi életünkből. Ennek eredményeként tűnik el a kollektív keresztény tudatunkból is. Igen a kereszt hiányzik, de csak úgy, mint azokban a lengyel osztálytermekben a kereszt alakú árnyék űr ott marad.
A szó szoros értelmében szülésznők vagyunk egy kereszt nélküli újjászületett keresztény generációban. Aggodalomra ad ez okot? Igen egyértelműen és a következő oldalakon meg is fogod látni miért. És mielőtt befejeződik az utazásunk lesz egy személyes, friss és remélhetőleg életet megváltoztató találkozásod a kereszt lábánál. A begyűrűző keresztnélküliségünknek több oka van. Néhány esetben jószívű erőfeszítéseink, hogy megnyerjük a posztmodern amerikaikat Krisztusnak a kereszténység kereszt nélküli verzióját hozta létre. De ahogy John Stott brit teológus int bennünket a Krisztus Keresztje című könyvében: “Nincs kereszténység kereszt nélkül. Ha a kereszt nem a vallásunk központja, Krisztus vallása nem a mienk." Ez igaz. A kereszt középpontja a hiteles, életet adó evangélium meghatározója – az erő evangéliuma meggyógyítja nemcsak a bűn miatti beteg, összetört szívű egyént, de egész kultúrákat is helyreállít.
Lehetséges, hogy az egyház gyengülő befolyása a sötét és egyre sötétebb kultúránkban egyenes arányban áll a kereszt eltávolításával az üzeneteink lényegéből? Ez egy olyan kultúra, amiben sokan boldogan magukévá teszik Jézust tanítását – a békés közhelyek és szép boldog-mondások hozóját,amelyben azt hirdeti, hogy szeresd ellenségeid, fordítsd oda a másik arcodat, és engedjétek hozzám a gyerekeket. Nem találnak semmi sértőt Jézusban - Gandhi is ezt tartotta Jézusról, amikor ezt mondta: “Kedvelem a Jézusod, de nem kedvelem a keresztényeket!” A kereszt középpontja egy hiteles, életet adó evangélium fémjelzése, amely olyan erővel bír, hogy képes nemcsak egyéneket meggyógyítani, hanem egész kultúrákat is. Az amerikaik néha szívesen látják Jézust prófétaként növekvő számú istenieknek és vallásos ikonjaik hosszú asztalánál, különösen akkor, amikor a prófétikus kijelentései bókolnak az előnyös színben feltüntetett rosszfiúknak, akkor is ha túlságosan jámborak, túlzottan kiváltságosak vagy éppen “zsidók”, akik mindenhol antiszemitának vannak feltüntetve. Viszont a legtöbb esetben 'Jézus a tanító' és 'Jézus a próféta' csodálói elszörnyedve és zavartan hőkölnek vissza Jézustól az Isten Bárányától. Jézust megölték a világ bűneiért. Leköpdösték, Fához szegezték. Saját vérében vonaglott. Kötekedő emberek gúnyolták, akik két nappal korábban még a szemébe sem mertek nézni.
A Kálvária színtere túlságosan csúnya. Túl sok szégyennel átitatott. A bűnök következménye, a bűn zsoldja és a kozmikus igazságszolgáltatás túlságosan aggasztó ahhoz, hogy sokáig gondolkozzon az ember rajta. A jelen kor szelleme mintha azt mondaná “A kereszt összetört Jézusát megtarthatod magadnak. Ha feltétlenül kell nekünk egy Jézus, inkább nemet mondunk rá és az aranyos vasárnapi iskola verziójú Jézust választjuk az ölében ülő gyerekekkel.“ Így egy generáció csendesen lecsúsztatja a keresztet teológiájának falán lévő feltűnő akasztójáról. Kellemesebb, kevésbé igényes képet találunk lógva a helyén. Manapság ha a keresztet megemlítik néhány gyülekezetben vagy templomban, gyakran csak óvatosan tálalják a kereszt jelentését és üzenetét, hogy kellemesebb legyen az üzenet a modern érzékenység számára. Így egy sor könyv igényli a kereszt “újratervezését“, “ újrafordítását” és “újragondolását”.
A Kálvária színtere túlságosan csúnya. Túl sok szégyennel átitatott. A bűnök következménye, a bűn zsoldja és a kozmikus igazságszolgáltatás túlságosan aggasztó ahhoz, hogy sokáig gondolkozzon az ember rajta. A jelen kor szelleme mintha azt mondaná “A kereszt összetört Jézusát megtarthatod magadnak. Ha feltétlenül kell nekünk egy Jézus, inkább nemet mondunk rá és az aranyos vasárnapi iskola verziójú Jézust választjuk az ölében ülő gyerekekkel.“ Így egy generáció csendesen lecsúsztatja a keresztet teológiájának falán lévő feltűnő akasztójáról. Kellemesebb, kevésbé igényes képet találunk lógva a helyén. Manapság ha a keresztet megemlítik néhány gyülekezetben vagy templomban, gyakran csak óvatosan tálalják a kereszt jelentését és üzenetét, hogy kellemesebb legyen az üzenet a modern érzékenység számára. Így egy sor könyv igényli a kereszt “újratervezését“, “ újrafordítását” és “újragondolását”.
Fordította: Nagy Andrea
Németh Sándor - Jézabel szelleme 4.
Világméretű varázslás
A keresztények a világ minden pontján tapasztalják a kiéleződő konfliktusokat. Ez azt is előre jelzi, hogy a jövőben a keresztények számára is nagy jelentőségű események fognak történni. Mint az Írás mondja, vannak gonosz napok, melyek nagy feszültséget közvetítenek, és fontos, hogy a keresztények megtanuljanak minden nap felett uralkodni, és birtokba venni a nap minden óráját, percét, hogy az ne ellenük, hanem értük folyjon. A mostani világhelyzet ezért is számos pozitív lehetőséget, alternatívát hordoz a hívők számára, és ezzel mindazok élhetnek, akik szellemben élnek és járnak, követik Isten Igéjét. A thüateirai gyülekezetnek adott üzenetből is levonhatunk olyan tanulságokat, amelyek által sikeresen ellen tudunk állni a varázslás szellemének. Csak az ellenállás képes megállítani a varázslás szellemének invázióját, melynek célja, hogy az emberi élet minden dimenzióját elnyomása alá gyűrje. Ahol az emberek manipulálják egymást, ott a személyes és családi kapcsolatokban is nagy károkat tud előidézni Jézabel szelleme.
A varázslásról szóló üzenetet gyakran tudatosan vagy öntudatlanul félreértik, vagy rosszul alkalmazzák. A varázslás szellemének igaztalan beazonosítása, vonatkoztatása maga is a varázslás egy eszköze lehet. Nehéz a „mikrovilágban” felismerni e szellem pusztító erejét, ezért először a „makrovilágban” való működését kell megtanulnunk azonosítani. Ezért figyelmünket természetesen Jézus Krisztuson kell tartanunk, ugyanakkor oda kell figyelnünk egy olyan globalista világrendszer kialakulására is napjainkban, amelynek esszenciája a varázslás. A globalizmus nem bukott meg, csak megtorpant. Legfontosabb célkitűzését — amelyet a második zsoltár tartalmaz — nem adta fel: meg akarja szabadítani az emberiséget a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás „béklyóitól”. Továbbra is tömegeket részesítenek agymosásban változatos módszerekkel, nemzeteket, közösségeket igéznek meg, s ez által kiölik az emberek lelkéből az igazság szeretetét és annak keresése utáni vágyat. A varázslás egyik elsődleges célja, hogy az igazság szeretete helyett a hazugság szeretetét építse fel az emberek lelkében. Akik befogadják a hazugság szeretetét, azok ellenállnak az igazságnak, vagy elutasítják az igazságot: Jézus Krisztust, Isten Igéjét és a Szent Szellemet.
De a kereszténységre is hatással van a világ kultúrájában jelen lévő varázslás és antikrisztus szelleme. Ezek a hívők személyes életében, szolgálatában is akadályoztatásokat és hátráltatásokat okoznak, olyan problémákat hoznak létre, melyek kifárasztják őket, és elvonják energiájukat, idejüket, figyelmüket a mennyei elhívásuktól.
A thüateirai gyülekezet problémája ma globális jelenséggé vált a keresztény világban. A Jelenések könyve alapján ismerjük ennek végeredményét: az igaz és hamis egyház szétválasztásához vezet. Az igaz Egyházhoz tartozásunkat csak akkor tudjuk megtartani, ha az új kulturális forradalom agresszív nyomásának, elvárásainak, követelményeinek nem rendeljük alá magunkat, sőt megerősítjük a hitünket a Szentírás isteni tekintélyében.
A keresztény világ nemcsak háborúban áll, hanem egy vízválasztónál is, amelynél szétválik a jó és a rossz, az igazság és a hazugság, a szent és a gonosz. E kihívás tétje nem az, hogy ki győz, hiszen Jézus Krisztus visszavonhatatlanul diadalt aratott e világ és az azt elnyomásuk alatt tartó gonosz szellemi lények fölött. A kérdés az, hogy te és én ebből a harcból győztesen vagy vereséggel kerülünk-e ki.
Jézus Krisztus azért küldte el a Szent Szellemet, hogy elvezessen minden igazságra, és ebbe a győzelem is beletartozik. A Názáreti diadala az igazság. Ezért nevezzük életművét evangéliumnak: győzelmi hírnek. Úgy kell járnunk az Úrral, hogy a Szentlélek elvezessen bennünket e diadalból való részesülésre. Napjainkban Szentlélek-függő hívő - ként járj, mert Ő képes téged is elvezetni a győzelemre.
A keresztények a világ minden pontján tapasztalják a kiéleződő konfliktusokat. Ez azt is előre jelzi, hogy a jövőben a keresztények számára is nagy jelentőségű események fognak történni. Mint az Írás mondja, vannak gonosz napok, melyek nagy feszültséget közvetítenek, és fontos, hogy a keresztények megtanuljanak minden nap felett uralkodni, és birtokba venni a nap minden óráját, percét, hogy az ne ellenük, hanem értük folyjon. A mostani világhelyzet ezért is számos pozitív lehetőséget, alternatívát hordoz a hívők számára, és ezzel mindazok élhetnek, akik szellemben élnek és járnak, követik Isten Igéjét. A thüateirai gyülekezetnek adott üzenetből is levonhatunk olyan tanulságokat, amelyek által sikeresen ellen tudunk állni a varázslás szellemének. Csak az ellenállás képes megállítani a varázslás szellemének invázióját, melynek célja, hogy az emberi élet minden dimenzióját elnyomása alá gyűrje. Ahol az emberek manipulálják egymást, ott a személyes és családi kapcsolatokban is nagy károkat tud előidézni Jézabel szelleme.
A varázslásról szóló üzenetet gyakran tudatosan vagy öntudatlanul félreértik, vagy rosszul alkalmazzák. A varázslás szellemének igaztalan beazonosítása, vonatkoztatása maga is a varázslás egy eszköze lehet. Nehéz a „mikrovilágban” felismerni e szellem pusztító erejét, ezért először a „makrovilágban” való működését kell megtanulnunk azonosítani. Ezért figyelmünket természetesen Jézus Krisztuson kell tartanunk, ugyanakkor oda kell figyelnünk egy olyan globalista világrendszer kialakulására is napjainkban, amelynek esszenciája a varázslás. A globalizmus nem bukott meg, csak megtorpant. Legfontosabb célkitűzését — amelyet a második zsoltár tartalmaz — nem adta fel: meg akarja szabadítani az emberiséget a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás „béklyóitól”. Továbbra is tömegeket részesítenek agymosásban változatos módszerekkel, nemzeteket, közösségeket igéznek meg, s ez által kiölik az emberek lelkéből az igazság szeretetét és annak keresése utáni vágyat. A varázslás egyik elsődleges célja, hogy az igazság szeretete helyett a hazugság szeretetét építse fel az emberek lelkében. Akik befogadják a hazugság szeretetét, azok ellenállnak az igazságnak, vagy elutasítják az igazságot: Jézus Krisztust, Isten Igéjét és a Szent Szellemet.
De a kereszténységre is hatással van a világ kultúrájában jelen lévő varázslás és antikrisztus szelleme. Ezek a hívők személyes életében, szolgálatában is akadályoztatásokat és hátráltatásokat okoznak, olyan problémákat hoznak létre, melyek kifárasztják őket, és elvonják energiájukat, idejüket, figyelmüket a mennyei elhívásuktól.
A thüateirai gyülekezet problémája ma globális jelenséggé vált a keresztény világban. A Jelenések könyve alapján ismerjük ennek végeredményét: az igaz és hamis egyház szétválasztásához vezet. Az igaz Egyházhoz tartozásunkat csak akkor tudjuk megtartani, ha az új kulturális forradalom agresszív nyomásának, elvárásainak, követelményeinek nem rendeljük alá magunkat, sőt megerősítjük a hitünket a Szentírás isteni tekintélyében.
A keresztény világ nemcsak háborúban áll, hanem egy vízválasztónál is, amelynél szétválik a jó és a rossz, az igazság és a hazugság, a szent és a gonosz. E kihívás tétje nem az, hogy ki győz, hiszen Jézus Krisztus visszavonhatatlanul diadalt aratott e világ és az azt elnyomásuk alatt tartó gonosz szellemi lények fölött. A kérdés az, hogy te és én ebből a harcból győztesen vagy vereséggel kerülünk-e ki.
Jézus Krisztus azért küldte el a Szent Szellemet, hogy elvezessen minden igazságra, és ebbe a győzelem is beletartozik. A Názáreti diadala az igazság. Ezért nevezzük életművét evangéliumnak: győzelmi hírnek. Úgy kell járnunk az Úrral, hogy a Szentlélek elvezessen bennünket e diadalból való részesülésre. Napjainkban Szentlélek-függő hívő - ként járj, mert Ő képes téged is elvezetni a győzelemre.
Forrás: Új Exodus Magazin, 2016. december
Mózes első könyve 11.
1. És volt az egész föld egy nyelvű és egyforma beszédű. 2. És történt, midőn elvonultak keletről, találtak egy völgyet Sineor országában és letelepedtek ott. 3. És mondta egyik a másiknak: Nosza! vessünk téglát és égessük azt égetett téglává; és lett számukra a tégla kő gyanánt és a gyanta volt számukra vakolat gyanánt. 4. És mondták: Nosza! építsünk magunknak várost és tornyot, csúcsa az eget érje, hogy szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén. 5. És leszállott az Örökkévaló, hogy megnézze a várost és a tornyot, melyet építettek az ember fiai. 6. És mondta az Örökkévaló: Íme, egy nép és egy nyelve van mindnyájuknak s ez az, amit ők tenni kezdtek és most nem lesz megvonható tőlük semmi, amit tenni szándékoznak. 7.Nosza! szálljunk le és zavarjuk el legott nyelvüket, hogy ne értse meg egyik a másik nyelvét. 8. És elszórta őket onnan az Örökkévaló az egész föld színére és abbahagyták a város építését. 9.Azért nevezték Bábelnek, mert ott zavarta meg az Örökkévaló az egész föld nyelvét és onnan szórta el őket az Örökkévaló az egész föld színére.
10. Ezek nemzetségei Sémnek; Sém száz éves volt, midőn nemzette Árpáchsodot, két évvel az özönvíz után. 11. És élt Sém, miután Árpáchsodot nemzette, ötszáz évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
12. Árpáchsod pedig élt harmincöt évet, és nemzette Seláchot. 13. És élt Árpáchsod, miután Seláchot nemzette négyszázhárom évet és nemzett fiakat meg lányokat.
14. Sélách pedig élt harminc évet, midőn nemzette Évert. 15. És élt Selách, miután Évert nemzette, négyszázhárom évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
16. Éver pedig élt harmincnégy évet, midőn nemzette Peleget. 17. És élt Éver, miután Peleget nemzette, négyszázharminc évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
18. Peleg pedig élt harminc évet, midőn nemzette Reút. 19. És élt Peleg, miután Reút nemzette, kétszázkilenc évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
20. Reú pedig élt harminckét évet, midőn nemzette Szerúgot. 21. És élt Reú, miután Szerúgot nemzette, kétszázhét évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
22. Szerúg pedig élt harminc évet és nemzette Nóchórt. 23. És élt Szerúg, miután Nóchórt nemzette, kétszáz évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
24. Nóchór pedig élt huszonkilenc évet, midőn nemzette Teráchot. 25. És élt Nóchór, miután Teráchot nemzette, száztizenkilenc évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
26. Terách pedig élt hetven évet, midőn nemzette Ávromot, Nóchórt és Hóront. 27. És ezek nemzetségei Teráchnak; Terách nemzette Ávromot, Nóchórt és Hóront. És Hóron nemzette Lótot.28. De Hóron meghalt Teráchnak, az ő atyjának színe előtt, szülőföldjén, Ur-Kászdimban. 29.Ávrom pedig és Nóchór vettek maguknak feleséget: Ávrom feleségének neve: Szóráj és Nóchór feleségének neve Milkó, Hóron leánya, aki atyja volt Milkónak és atyja Jiszkónak. 30. Szóráj azonban magtalan volt, nem volt neki gyermeke. 31. És vette Terách Ávromot, az ő fiát, és Lótot, Chóron fiát, az ő unokáját és Szórájt, az ő menyét, az ő fiának, Ávromnak feleségét és elmentek velük UrKászdimból, hogy menjenek Kánaán országába; elérkeztek Chóronig és letelepedtek ott.32. Voltak pedig Terách napjai kétszázöt év; és meghalt Terách Chóronban.
10. Ezek nemzetségei Sémnek; Sém száz éves volt, midőn nemzette Árpáchsodot, két évvel az özönvíz után. 11. És élt Sém, miután Árpáchsodot nemzette, ötszáz évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
12. Árpáchsod pedig élt harmincöt évet, és nemzette Seláchot. 13. És élt Árpáchsod, miután Seláchot nemzette négyszázhárom évet és nemzett fiakat meg lányokat.
14. Sélách pedig élt harminc évet, midőn nemzette Évert. 15. És élt Selách, miután Évert nemzette, négyszázhárom évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
16. Éver pedig élt harmincnégy évet, midőn nemzette Peleget. 17. És élt Éver, miután Peleget nemzette, négyszázharminc évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
18. Peleg pedig élt harminc évet, midőn nemzette Reút. 19. És élt Peleg, miután Reút nemzette, kétszázkilenc évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
20. Reú pedig élt harminckét évet, midőn nemzette Szerúgot. 21. És élt Reú, miután Szerúgot nemzette, kétszázhét évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
22. Szerúg pedig élt harminc évet és nemzette Nóchórt. 23. És élt Szerúg, miután Nóchórt nemzette, kétszáz évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
24. Nóchór pedig élt huszonkilenc évet, midőn nemzette Teráchot. 25. És élt Nóchór, miután Teráchot nemzette, száztizenkilenc évet; és nemzett fiakat meg lányokat.
26. Terách pedig élt hetven évet, midőn nemzette Ávromot, Nóchórt és Hóront. 27. És ezek nemzetségei Teráchnak; Terách nemzette Ávromot, Nóchórt és Hóront. És Hóron nemzette Lótot.28. De Hóron meghalt Teráchnak, az ő atyjának színe előtt, szülőföldjén, Ur-Kászdimban. 29.Ávrom pedig és Nóchór vettek maguknak feleséget: Ávrom feleségének neve: Szóráj és Nóchór feleségének neve Milkó, Hóron leánya, aki atyja volt Milkónak és atyja Jiszkónak. 30. Szóráj azonban magtalan volt, nem volt neki gyermeke. 31. És vette Terách Ávromot, az ő fiát, és Lótot, Chóron fiát, az ő unokáját és Szórájt, az ő menyét, az ő fiának, Ávromnak feleségét és elmentek velük UrKászdimból, hogy menjenek Kánaán országába; elérkeztek Chóronig és letelepedtek ott.32. Voltak pedig Terách napjai kétszázöt év; és meghalt Terách Chóronban.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2017. július 26., szerda
David Yonggi Cho - Dániel könyve 50.
Az utolsó idő királya (11,36-39)
"És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerõn szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert a mi elhatároztatott, az végre [is] hajtatik. 37 Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az asszonyok kedvenczével, és egy istennel sem; hanem mindennek fölibe magasztalja magát. 38 De a helyett tiszteli az erõdök istenét annak helyén; és azt az istent, a kit nem ismertek az õ atyái, tiszteli aranynyal, ezüsttel, drágakövekkel és becses ajándékokkal. 39 És az erõdített városokban így teszen az idegen istenek nevében: a ki hódol, annak dicsõségét megsokasítja és sokak felett ad nékik hatalmat; a földet elosztja jutalom gyanánt." (11, 36-39)
Antiochus Epiphanes, aki ez utóbbi tragédiákat okozta, az Antikrisztus előfutára, aki az utolsó napokban fog megjelenni, és nagyon hasonló módon fog cselekedni. A 35. versig a prófécia az északi és déli királyok közötti háborúról szól. A 36. verstől kezdődően azonban az események fókusza hirtelen áttevődik az Antikrisztusra, aki az idők végén jön el. Ahogy már említettük, az egyház korszakának kétezer éve el volt rejtve a zsidó próféták elől.
A 36. versben az van leírva, amint az Antikrisztus fellép a nagy nyomorúság idején. Mindent megtehet majd, amit csak akar. Mindenek fölé magasztalja magát, és kinyilvánítja, hogy ő isten. Hallatlan módon szembe fog szegülni az Úr Istennel. Hét éven át sikeres lesz. Addig fog ez az időszak tartani, míg a harag ideje betelik.
Az első 35 versszak után tehát, melyek Antiochus Epiphanessel foglalkoznak, rögtön az ő nyomdokaiban járó Antikrisztus leírása következik.
A 37-39. versekből azt tudhatjuk meg, hogyan fog az Antikrisztus hatalomra jutni. Azt olvassuk, hogy nem fogja tisztelni atyái Istenét, sem azt, akire az asszonyok vágynak, sem semmi más istent, hanem magát mindenek fölé emeli. Az atyái Istene kifejezés Izrael Istenére vonatkozik. Minden zsidó nőnek az volt az álma, hogy kedvességet találhasson Isten előtt arra, hogy a Messiás az ő méhében foganjon meg. Dániel tehát azt állítja, hogy az Antikrisztus sem Istent, sem az ő Messiását, Jézus Krisztust nem fogja tisztelni.
Az Antikrisztus háttere innen világosan kiderül. Az Antikrisztus vélhetően Antiochus Epiphaneshez hasonlóan Szíriából fog származni és zsidó lesz. Az európai politikai életben fog feltűnni, mint jelentős politikus, és kemény kiállása, valamint intrikái segítségével véghezviszi tíz európai állam egyesítését.
Dániel szerint az erődök istenét fogja tisztelni, azaz magát Sátánt fogja imádni. Azt olvassuk, hogy arannyal, ezüsttel, drágakövekkel és értékes ajándékokkal tiszteli majd Sátánt. Az is kiderül, hogy hatalmas erődítményt fog építeni, és meghódítja az egész világot egy idegen isten segítségével - azaz, Sátán ereje által. Azokat, akik követik őt, megbecsüli, és szétosztja közöttük a földet hálájának jeléül.
Az utolsó háború a földön (11,40-45)
"De a vég idején összetûz vele a déli király, és mint a forgószél, úgy megy reá az északi király szekerekkel, lovasokkal és sok hajóval, és betör az országokba, elözönli és végigjárja [azokat]. 41 És bemegy a dicsõ földre, és sokan elesnek; de ezek megszabadulnak az õ kezébõl: Edom, Moáb és az Ammon fiainak színe-java. 42 És kezeit az országokra veti, és Égyiptom földe meg nem menekedhetik. 43 És ura lesz Égyiptom arany- és ezüst-kincseinek és minden drágalátos javainak; libiabeliek és szerecsenek is lesznek az õ kíséretében. 44 De megriasztják õt napkeletrõl és északról való hírek, és kivonul nagy haraggal, hogy elveszessen és megöljön sokakat." (11,40-44)
A prófécia a 40. verstől kezdődően, különösen ha összevetjük a Jelenések könyvének szellemi látásaival, arról szól, hogy az Antikrisztus a nyomorúság első három és fél évében egyre erősödik és egész Európa fölött uralkodni fog, a nyomorúság második felében azonban szembe kell néznie egy lázadással, mely Afrikában kezdődik. Afrika konföderációban élő államai fogják kirobbantani ezt a harcot Egyiptom vezetésével. A felkelés elfojtása céljából az Antikrisztus Jeruzsálembe fogja áttenni főhadiszállását. Meggyalázza a templomot és saját képmását fogja felállítani benne, elpusztítva minden zsidót, aki nem akar meghajolni előtte. Ily módon fog Antiochus Epiphanes nyomdokaiban járni.
Az üldöztetésnek ebben a szakaszában a zsidók visszahúzódnak egy Istentől készített biztos helyre. Ez a hely a jordániai Petra városa lesz, az a föld, mely valaha a moábitáké és ammonitáké volt Isten csodákkal fogja segíteni a zsidók menekülésének minden lépését.
Ezért van az, hogy brit és amerikai keresztények nagy mennyiségű tartós élelmiszert és héber nyelvű Bibliát halmoznak föl Petrában, hogy a zsidóknak legyen mit enniük és olvashassák a Bibliát a nyomorúságnak ebben a második három és fél évében. Petra egy Isten által elkészített menedék népe számára, egy természetes erődítmény, mely minden ellenséges támadás számára bevehetetlen. Ezen felül, a prófécia szerint, mikor az Antikrisztus seregei megpróbálják elfoglalni a várost, a föld megnyílik alattuk és elnyeli őket.
Az Antikrisztus tehát kénytelen lesz Afrikára s különösen Egyiptomra fordítani figyelmét. Mikor azonban térdre akarja kényszeríteni Egyiptomot, Líbiát és Etiópiát, hogy meghódoltassa és birodalmához csatolja őket, keletről és északról rossz híreket hall, melyek megzavarják: az Eurfátesz folyó kiszáradt, és Kína vezetésével hatalmas ázsiai hadsereg közeleg!
A délnyugati irányban előre nyomuló keleti hadsereg útját atombombák zápora fogja kísérni. Végül megütközik az Antikrisztus seregével a Josafát völgyében. Ez lesz az armageddoni csata, amelyről már szóltunk. Az emberi történelemben példátlan méretű összecsapás lesz ez.
"És felvonja az õ sátor-palotáját a tengerek és a dicsõ szent hegy között; és végére jut, és senki sem segít rajta." (11,45)
Abban a pillanatban, amikor az Antikrisztus lerombolja Izraelt és elkezdi borzalmas harcát a keleti seregek ellen, főhadiszállását a Földközi- és a Holt-tenger (a "tengerek") között a Sionon (a „dicső Szent Hegyen”) állítva fel, utoléri vége. Hirtelen megnyílik az ég, és Jézus tűnik fel fehér lovon vágtatva. Fehér ruhába öltözött válogatott emberek megszámlálhatatlan sokasága követi majd. A szájából kijövő éles karddal az Úr Jézus azon nyomban megöl mindenkit, akin a fenevad bélyege rajta van. Az Antikrisztus fölötti győzelem után pedig elkezdődik Jézus Krisztusnak és az ő szentjeinek korszaka.
"És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerõn szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert a mi elhatároztatott, az végre [is] hajtatik. 37 Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az asszonyok kedvenczével, és egy istennel sem; hanem mindennek fölibe magasztalja magát. 38 De a helyett tiszteli az erõdök istenét annak helyén; és azt az istent, a kit nem ismertek az õ atyái, tiszteli aranynyal, ezüsttel, drágakövekkel és becses ajándékokkal. 39 És az erõdített városokban így teszen az idegen istenek nevében: a ki hódol, annak dicsõségét megsokasítja és sokak felett ad nékik hatalmat; a földet elosztja jutalom gyanánt." (11, 36-39)
Antiochus Epiphanes, aki ez utóbbi tragédiákat okozta, az Antikrisztus előfutára, aki az utolsó napokban fog megjelenni, és nagyon hasonló módon fog cselekedni. A 35. versig a prófécia az északi és déli királyok közötti háborúról szól. A 36. verstől kezdődően azonban az események fókusza hirtelen áttevődik az Antikrisztusra, aki az idők végén jön el. Ahogy már említettük, az egyház korszakának kétezer éve el volt rejtve a zsidó próféták elől.
A 36. versben az van leírva, amint az Antikrisztus fellép a nagy nyomorúság idején. Mindent megtehet majd, amit csak akar. Mindenek fölé magasztalja magát, és kinyilvánítja, hogy ő isten. Hallatlan módon szembe fog szegülni az Úr Istennel. Hét éven át sikeres lesz. Addig fog ez az időszak tartani, míg a harag ideje betelik.
Az első 35 versszak után tehát, melyek Antiochus Epiphanessel foglalkoznak, rögtön az ő nyomdokaiban járó Antikrisztus leírása következik.
A 37-39. versekből azt tudhatjuk meg, hogyan fog az Antikrisztus hatalomra jutni. Azt olvassuk, hogy nem fogja tisztelni atyái Istenét, sem azt, akire az asszonyok vágynak, sem semmi más istent, hanem magát mindenek fölé emeli. Az atyái Istene kifejezés Izrael Istenére vonatkozik. Minden zsidó nőnek az volt az álma, hogy kedvességet találhasson Isten előtt arra, hogy a Messiás az ő méhében foganjon meg. Dániel tehát azt állítja, hogy az Antikrisztus sem Istent, sem az ő Messiását, Jézus Krisztust nem fogja tisztelni.
Az Antikrisztus háttere innen világosan kiderül. Az Antikrisztus vélhetően Antiochus Epiphaneshez hasonlóan Szíriából fog származni és zsidó lesz. Az európai politikai életben fog feltűnni, mint jelentős politikus, és kemény kiállása, valamint intrikái segítségével véghezviszi tíz európai állam egyesítését.
Dániel szerint az erődök istenét fogja tisztelni, azaz magát Sátánt fogja imádni. Azt olvassuk, hogy arannyal, ezüsttel, drágakövekkel és értékes ajándékokkal tiszteli majd Sátánt. Az is kiderül, hogy hatalmas erődítményt fog építeni, és meghódítja az egész világot egy idegen isten segítségével - azaz, Sátán ereje által. Azokat, akik követik őt, megbecsüli, és szétosztja közöttük a földet hálájának jeléül.
Az utolsó háború a földön (11,40-45)
"De a vég idején összetûz vele a déli király, és mint a forgószél, úgy megy reá az északi király szekerekkel, lovasokkal és sok hajóval, és betör az országokba, elözönli és végigjárja [azokat]. 41 És bemegy a dicsõ földre, és sokan elesnek; de ezek megszabadulnak az õ kezébõl: Edom, Moáb és az Ammon fiainak színe-java. 42 És kezeit az országokra veti, és Égyiptom földe meg nem menekedhetik. 43 És ura lesz Égyiptom arany- és ezüst-kincseinek és minden drágalátos javainak; libiabeliek és szerecsenek is lesznek az õ kíséretében. 44 De megriasztják õt napkeletrõl és északról való hírek, és kivonul nagy haraggal, hogy elveszessen és megöljön sokakat." (11,40-44)
A prófécia a 40. verstől kezdődően, különösen ha összevetjük a Jelenések könyvének szellemi látásaival, arról szól, hogy az Antikrisztus a nyomorúság első három és fél évében egyre erősödik és egész Európa fölött uralkodni fog, a nyomorúság második felében azonban szembe kell néznie egy lázadással, mely Afrikában kezdődik. Afrika konföderációban élő államai fogják kirobbantani ezt a harcot Egyiptom vezetésével. A felkelés elfojtása céljából az Antikrisztus Jeruzsálembe fogja áttenni főhadiszállását. Meggyalázza a templomot és saját képmását fogja felállítani benne, elpusztítva minden zsidót, aki nem akar meghajolni előtte. Ily módon fog Antiochus Epiphanes nyomdokaiban járni.
Az üldöztetésnek ebben a szakaszában a zsidók visszahúzódnak egy Istentől készített biztos helyre. Ez a hely a jordániai Petra városa lesz, az a föld, mely valaha a moábitáké és ammonitáké volt Isten csodákkal fogja segíteni a zsidók menekülésének minden lépését.
Ezért van az, hogy brit és amerikai keresztények nagy mennyiségű tartós élelmiszert és héber nyelvű Bibliát halmoznak föl Petrában, hogy a zsidóknak legyen mit enniük és olvashassák a Bibliát a nyomorúságnak ebben a második három és fél évében. Petra egy Isten által elkészített menedék népe számára, egy természetes erődítmény, mely minden ellenséges támadás számára bevehetetlen. Ezen felül, a prófécia szerint, mikor az Antikrisztus seregei megpróbálják elfoglalni a várost, a föld megnyílik alattuk és elnyeli őket.
Az Antikrisztus tehát kénytelen lesz Afrikára s különösen Egyiptomra fordítani figyelmét. Mikor azonban térdre akarja kényszeríteni Egyiptomot, Líbiát és Etiópiát, hogy meghódoltassa és birodalmához csatolja őket, keletről és északról rossz híreket hall, melyek megzavarják: az Eurfátesz folyó kiszáradt, és Kína vezetésével hatalmas ázsiai hadsereg közeleg!
A délnyugati irányban előre nyomuló keleti hadsereg útját atombombák zápora fogja kísérni. Végül megütközik az Antikrisztus seregével a Josafát völgyében. Ez lesz az armageddoni csata, amelyről már szóltunk. Az emberi történelemben példátlan méretű összecsapás lesz ez.
"És felvonja az õ sátor-palotáját a tengerek és a dicsõ szent hegy között; és végére jut, és senki sem segít rajta." (11,45)
Abban a pillanatban, amikor az Antikrisztus lerombolja Izraelt és elkezdi borzalmas harcát a keleti seregek ellen, főhadiszállását a Földközi- és a Holt-tenger (a "tengerek") között a Sionon (a „dicső Szent Hegyen”) állítva fel, utoléri vége. Hirtelen megnyílik az ég, és Jézus tűnik fel fehér lovon vágtatva. Fehér ruhába öltözött válogatott emberek megszámlálhatatlan sokasága követi majd. A szájából kijövő éles karddal az Úr Jézus azon nyomban megöl mindenkit, akin a fenevad bélyege rajta van. Az Antikrisztus fölötti győzelem után pedig elkezdődik Jézus Krisztusnak és az ő szentjeinek korszaka.
Németh Sándor - Jézabel szelleme 3.
A szellem: az ember legintelligensebb része
Szellemi krízis idején például én nehezebben tudok aludni. Mivel az e világot egy bukott szellemi lényekből szervezett hatalom tartja fogságban, ezért az amerikai választási események világszerte szellemi konfliktusokat okoztak. Többen elmondták nekem, hogy a választás eredménye után kellemesebben töltötték az éjszakát. Azt gondolom, érthető, hogy egy ilyen esemény, amely az emberiség jelentős részének jövőjét befolyásolja, hatással van azokra is, akik közvetlenül nem tartoznak ahhoz a politikai közösséghez. A szellemvilág mozgását éjjel lehet a leginkább tapasztalni, amikor a külső énünk, tudatunk passzív, a szellemünk akkor is intenzíven tevékenykedik, s érzékeli a szellemi világban zajló mozgásokat, összeütközéseket. Gyakran előfordul, hogy a spirituális világban zajló intenzív konfliktus idején szellemünkben olyan heves gyötrelmet élünk át, amely megfosztja testünket és lelkünket az éjszaka során a pihenéstől.
Mindenkinek a szelleme be van ágyazva a szellemvilágba valamelyik oldalon: vagy Isten országába, vagy a Sátán királyságába. Ne ijedjenek meg a hívők, ha szellemük az éjszaka során gyötrődik, és feszültséget, nyugtalanságot közvetít lelkük számára. Ez az imádkozás ideje, ahogy azt Jézus tette földi szolgálata ideje alatt, például a Getsemáné kertben is.
Az újjászületés előtt a szellemünk halott volt, és többnyire nem a szellemi konfliktusok miatt nem tudtunk aludni, hanem rossz lelkiismeretünk és természetes okok miatt. Amíg halott állapotban van az ember szelleme, mint Pál mondja, a levegőbeli hatalmasság szelleme munkálkodik benne. Vagy is e sötét erőkkel szemben semmiféle belső szellemi ellenállása nincsen. A gonoszság szellemei szabadon tudnak átvonulni rajta.
A hívők szelleme viszont az alvás állapotában is ellenáll a gonosz szellemeknek, és mivel szellemünkben (szívünkben) van értelmünk, képességeink központja, e nagy hatalmú sötét szellemi lények támadásakor a hívők egész személyisége, lelkük, testük is bekerül ebbe a konfliktusba. Nappal tevékenységünket közvetlenül a lelkünk irányítja. Éjszaka, alváskor viszont, mivel a lélek is alszik egy bizonyos mértékig, szellemünk még inkább aktivizálódik, s érzékeli, mikor démonok, vagy akár bukott angyalok mozognak, csoportosulnak körülöttünk. Ilyen állapotban sem szakad meg a szellemünk kapcsolata a Szentlélekkel, sőt az Úr ösztönzi és erősíti szellemünket éjjel, hogy ellenállásunk a gonosszal szemben sikeres legyen. Persze olyan is előfordul, hogy fölébred az ember, és hogy el tudjon aludni, imádkoznia kell Istenhez, sőt szellemi fegyverekkel is fel kell vennie a küzdelmet a Sátán erőivel szemben.
Szellemi krízis idején például én nehezebben tudok aludni. Mivel az e világot egy bukott szellemi lényekből szervezett hatalom tartja fogságban, ezért az amerikai választási események világszerte szellemi konfliktusokat okoztak. Többen elmondták nekem, hogy a választás eredménye után kellemesebben töltötték az éjszakát. Azt gondolom, érthető, hogy egy ilyen esemény, amely az emberiség jelentős részének jövőjét befolyásolja, hatással van azokra is, akik közvetlenül nem tartoznak ahhoz a politikai közösséghez. A szellemvilág mozgását éjjel lehet a leginkább tapasztalni, amikor a külső énünk, tudatunk passzív, a szellemünk akkor is intenzíven tevékenykedik, s érzékeli a szellemi világban zajló mozgásokat, összeütközéseket. Gyakran előfordul, hogy a spirituális világban zajló intenzív konfliktus idején szellemünkben olyan heves gyötrelmet élünk át, amely megfosztja testünket és lelkünket az éjszaka során a pihenéstől.
Mindenkinek a szelleme be van ágyazva a szellemvilágba valamelyik oldalon: vagy Isten országába, vagy a Sátán királyságába. Ne ijedjenek meg a hívők, ha szellemük az éjszaka során gyötrődik, és feszültséget, nyugtalanságot közvetít lelkük számára. Ez az imádkozás ideje, ahogy azt Jézus tette földi szolgálata ideje alatt, például a Getsemáné kertben is.
Az újjászületés előtt a szellemünk halott volt, és többnyire nem a szellemi konfliktusok miatt nem tudtunk aludni, hanem rossz lelkiismeretünk és természetes okok miatt. Amíg halott állapotban van az ember szelleme, mint Pál mondja, a levegőbeli hatalmasság szelleme munkálkodik benne. Vagy is e sötét erőkkel szemben semmiféle belső szellemi ellenállása nincsen. A gonoszság szellemei szabadon tudnak átvonulni rajta.
A hívők szelleme viszont az alvás állapotában is ellenáll a gonosz szellemeknek, és mivel szellemünkben (szívünkben) van értelmünk, képességeink központja, e nagy hatalmú sötét szellemi lények támadásakor a hívők egész személyisége, lelkük, testük is bekerül ebbe a konfliktusba. Nappal tevékenységünket közvetlenül a lelkünk irányítja. Éjszaka, alváskor viszont, mivel a lélek is alszik egy bizonyos mértékig, szellemünk még inkább aktivizálódik, s érzékeli, mikor démonok, vagy akár bukott angyalok mozognak, csoportosulnak körülöttünk. Ilyen állapotban sem szakad meg a szellemünk kapcsolata a Szentlélekkel, sőt az Úr ösztönzi és erősíti szellemünket éjjel, hogy ellenállásunk a gonosszal szemben sikeres legyen. Persze olyan is előfordul, hogy fölébred az ember, és hogy el tudjon aludni, imádkoznia kell Istenhez, sőt szellemi fegyverekkel is fel kell vennie a küzdelmet a Sátán erőivel szemben.
Forrás: Új Exodus Magazin, 2016. december
Mózes első könyve 10.
1. Ezek pedig nemzetségei Nóé fiainak, Sémnek, Chomnak és Jefesznek: születtek fiaik az özönvíz után. 2. Jefesz fiai: Gómer, Mágóg, Módáj, Jóvon és Tuvol, Mesech és Tirosz. 3. Gómer fiai pedig: Áskenáz, Rifász és Tógármó. 4. Jóvon fiai: Elisó és Társis, Kittim és Dodónim. 5. Ezektől oszoltak el a szigeti népek, országaikban, mindegyik a maga nyelve szerint, családjaik szerint, népeikkel. 6.Chom fiai pedig: Kús, Micráim, Pút és Kánaán. 7. Kús fiai pedig: Szevó, Cháviló, Szávto, Rámo és Szávtechó; Rámo fiai pedig: Sevó és Dedón. 8. Kús nemzette Nimródot, ő kezdett el hőssé lenni a földön. 9. Ő hős vadász volt az Örökkévaló színe előtt, azért mondják: Mint Nimród, oly hős vadász az Örökkévaló színe előtt. 10. Volt pedig birodalmának elseje Bábel és Erech, Ákkád meg Kálne, Sineor országában. 11. Ezen országból ment ki Ássúrba és építette Ninivét és Rechóvosz-Irt, meg Keláchot, 12. és Reszent, Ninive és Kelách között; az a nagyváros. 13. Micráim pedig nemzette Lúdimót, Ánomimot, Lehovimot és Náftúchimot, 14. és Pászrúszimot, meg gászlúchimot – ahonnan a filiszteusok származtak – és a Kaftórimot. 15. Kánaán pedig nemzette Cidónt, elsőszülöttét és Chétet, 16. és a Jevúszit, az Emórit, a Girgósit 17. a Chivvit, az Árkit és a Szinit;18. az Árvódit, a Cemorit és a Chámószit; és azután elszéledtek a Kánaáni családjai. 19. És Kánaán határa volt Cidóntól, Geror mentén Ázzóig, Szodoma, Gomorrha, Ádmó és Cevóim mentén Lesáig. 20. Ezek Chom fiai családjaik szerint, nyelveik szerint, országaikban, népeikkel. 21. És Sémnek is születtek (fiai); ő volt atyja Éver minden fiának, nagyobbik fivére Jefesznek. 22. Sém fiai: Élom, Ássúr, Árpáchsod, Lúd és Áram. 23. Áram fiai pedig: Uc, Chúl, Geszer és Más. 24.Árpáchsod pedig nemzette Seláchot és Selách nemzette Évert. 25. Évernek pedig született két fia; az egyik neve Peleg, mert az ő napjaiban osztatott föl a föld és testvérének neve: Jokton. 26. És Jokton nemzette Álmódodot és Selefet, Chácármóveszt és Jeráchot; 27. Hádoromot, Uzolt és Diklót; 28. Óvolt, Ávimóélt és Sevót; 29. Ófirt és Chávilót és Jóvovot; mindezek Jokton fiai. 30. És lakásuk volt Mesától Szefár mentén a keleti hegyig. 31. Ezek Sém fiai családjaik, nyelveink szerint, az ő országaikban, népeik szerint. 32. Ezek Nóé fiainak családjai nemzetségeik szerint, az ő népeikkel, és ezektől oszoltak el a népek a földön az özönvíz után.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2017. július 25., kedd
Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 31.
Valaki, aki megért
"Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez (Istennek a bűnösök felé tanúsított meg nem érdemelt kegyelmének trónjához), hogy irgalmasságot nyerjünk [a bűneinkért] és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül [a megfelelő időben a megfelelő segítséget, ami akkor érkezik, amikor szükségünk van rá]."
Zsidó levél 4:15-16.
Nagyon sok kulcsszó van ebben a két versben, amit észre kell vennünk: megindul, kegyelem, irgalmasság, kapni. Mindezek „adakozó szavak”, ami azt jelenti, hogy Isten nekünk ad mindent, amit nem érdemlünk meg, és mindezt jóságból teszi. Ezek közül a legfontosabb szó a „megindul” (megért). Ebből a szakaszból világossá válik számunkra, hogy Jézus megindul rajtunk, megért bennünket.
El sem tudom mondani neked, mekkora megkönnyebbülést jelentett nekem, amikor megtudtam, hogy Jézus megért engem!
Jézus akkor is ért minket, amikor senki más nem. Még akkor is megért, amikor mi magunk sem értjük magunkat. Ő tudja a „miértet” a dolgok mögött. Hadd világítsam meg ezt egy kicsit jobban.
A környezetünkben élő emberek csak azt látják, amit csinálunk, és csak az érdekli őket, miért nem csináljuk jobban, vagy egyáltalán miért csináljuk. Jézus tudja, miért viselkedünk úgy, ahogy viselkedünk. Ő látja és emlékezetében őrzi azokat az érzelmi sérüléseket és sebeket, amiket a múltban szereztünk. Ő tudja, miért lettünk megalkotva. Ő tudja, milyen temperamentumot kaptunk, már az anyaméhben. Ismeri és megérti a gyengeségeinket (amelyektől egyikünk sem mentes). Ismeri minden egyes félelmünket, bizonytalanságunkat, kételyünket, minden saját magunkról alkotott rossz gondolatunkat.
Ha személyes kapcsolatba lépünk Vele, újjászületünk (elfogadjuk Őt Urunknak és Szabadítónknak). Elkezdi a helyreállítást az életünkben, ami csak akkor fejeződik be, amikor elhagyjuk majd ezt a földet. Lépésről lépésre, egyenként állít helyre bennünk mindent, amit a sátán elrabolt tőlünk.
A mai társadalom azt sugallja, hogy erőteljesen ragaszkodnunk kell a jogainkhoz. A jogok megint csak „cselekedeteket” foglalnak magukba, nem a „létezésről” szólnak.
Tisztában kell lenned azzal, mi a különbség a „ki” vagy és a mit „csinálsz” között.
Jézus megért minket, feltétel nélkül szeret és odaszánta magát, hogy munkálkodjon bennünk a Szent Szellemen keresztül – anélkül, hogy közben vádolna bennünket.
A világ elvárja tőlünk, hogy változzunk. Folyamatosan küldi az üzenetet felénk, hogy valami nincs rendben velünk, ha nem tudunk az elvárásoknak megfelelni. A saját erőnkből erre nem is leszünk képesek soha. Az egyetlen reményünk abban van, akik Krisztusban vagyunk.
„Krisztusban”
"Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk;" ApCsel 17:28.
A „Krisztusban”, „Benne”, „Akiben” kifejezés végigvonul az egész Újszövetségben. Nagyon fontos kifejezések ezek. Ha ezt nem értjük, nem lesz tiszta látásunk arra vonatkozóan, „kik” vagyunk, és frusztráltak leszünk, ha egész életünket azzal töltjük, hogy megpróbáljuk tökélyre fejleszteni azt, amit „csinálunk”.
Amikor befogadjuk Jézust, a Szabadítót, „Benne” leszünk. Amit Ő megszolgált és kiérdemelt, a mi örökségünk lesz. Ha a gyermekeinkkel való személyes kapcsolatunkat nézzük, könnyebben megértjük ezt.
Négy gyermekem van, akik eredetileg „bennem” voltak. A mai személyiségük, megjelenésük azért olyan, amilyen, mert „bennem” kezdték el az életüket. Örökölték a fizikai megjelenésemet, a természetemet, a temperamentumomat, és még sok mindent. Már felnőttek, szabadon élik az életüket, „teszik” a dolgukat, amire nagyon büszke vagyok – de nem szabad arról megfeledkezni, hogy „bennem” kezdődött minden. Ez egy örökké tartó kapcsolat.
A Jézussal való kapcsolatot a János 3:3 „újjászületésként” írja le. Nikodémus megkérdezte Jézust: „Vajon bemehet-e valaki az anyja méhébe még egyszer?” Nem értette, hogy Jézus spirituális születésről beszélt, egy olyan születésről, amelynek során kikerülünk a világi életünkből és „Krisztusba” helyeztetünk, megváltozik a gondolkodásmódunk, beszédünk, cselekedeteink.
Tudnunk kell, kik vagyunk Jézusban. Ez a kezdetünk, az a hely, ahol új életet kezdünk. Ha nem értjük meg ezt az alapigazságot, csak kóborlunk az életben és a kereszténységünkben, és elhisszük azt a hazugságot, hogy a cselekedeteink alapján fogad el Isten minket.
Az igazság az, hogy Isten Jézus cselekedetei alapján fogad el minket, nem a saját tetteink alapján. Amikor Ő meghalt a kereszten, mi is meghaltunk Vele. Amikor eltemették, minket is eltemettek. Amikor feltámadt, mi is feltámadtunk. Isten ilyen szemmel néz minket, akik őszintén hiszünk Jézusban, a helyettesítő áldozatunkban, aki kifizette az árat a bűneinkért.
"Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez (Istennek a bűnösök felé tanúsított meg nem érdemelt kegyelmének trónjához), hogy irgalmasságot nyerjünk [a bűneinkért] és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül [a megfelelő időben a megfelelő segítséget, ami akkor érkezik, amikor szükségünk van rá]."
Zsidó levél 4:15-16.
Nagyon sok kulcsszó van ebben a két versben, amit észre kell vennünk: megindul, kegyelem, irgalmasság, kapni. Mindezek „adakozó szavak”, ami azt jelenti, hogy Isten nekünk ad mindent, amit nem érdemlünk meg, és mindezt jóságból teszi. Ezek közül a legfontosabb szó a „megindul” (megért). Ebből a szakaszból világossá válik számunkra, hogy Jézus megindul rajtunk, megért bennünket.
El sem tudom mondani neked, mekkora megkönnyebbülést jelentett nekem, amikor megtudtam, hogy Jézus megért engem!
Jézus akkor is ért minket, amikor senki más nem. Még akkor is megért, amikor mi magunk sem értjük magunkat. Ő tudja a „miértet” a dolgok mögött. Hadd világítsam meg ezt egy kicsit jobban.
A környezetünkben élő emberek csak azt látják, amit csinálunk, és csak az érdekli őket, miért nem csináljuk jobban, vagy egyáltalán miért csináljuk. Jézus tudja, miért viselkedünk úgy, ahogy viselkedünk. Ő látja és emlékezetében őrzi azokat az érzelmi sérüléseket és sebeket, amiket a múltban szereztünk. Ő tudja, miért lettünk megalkotva. Ő tudja, milyen temperamentumot kaptunk, már az anyaméhben. Ismeri és megérti a gyengeségeinket (amelyektől egyikünk sem mentes). Ismeri minden egyes félelmünket, bizonytalanságunkat, kételyünket, minden saját magunkról alkotott rossz gondolatunkat.
Ha személyes kapcsolatba lépünk Vele, újjászületünk (elfogadjuk Őt Urunknak és Szabadítónknak). Elkezdi a helyreállítást az életünkben, ami csak akkor fejeződik be, amikor elhagyjuk majd ezt a földet. Lépésről lépésre, egyenként állít helyre bennünk mindent, amit a sátán elrabolt tőlünk.
A mai társadalom azt sugallja, hogy erőteljesen ragaszkodnunk kell a jogainkhoz. A jogok megint csak „cselekedeteket” foglalnak magukba, nem a „létezésről” szólnak.
Tisztában kell lenned azzal, mi a különbség a „ki” vagy és a mit „csinálsz” között.
Jézus megért minket, feltétel nélkül szeret és odaszánta magát, hogy munkálkodjon bennünk a Szent Szellemen keresztül – anélkül, hogy közben vádolna bennünket.
A világ elvárja tőlünk, hogy változzunk. Folyamatosan küldi az üzenetet felénk, hogy valami nincs rendben velünk, ha nem tudunk az elvárásoknak megfelelni. A saját erőnkből erre nem is leszünk képesek soha. Az egyetlen reményünk abban van, akik Krisztusban vagyunk.
„Krisztusban”
"Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk;" ApCsel 17:28.
A „Krisztusban”, „Benne”, „Akiben” kifejezés végigvonul az egész Újszövetségben. Nagyon fontos kifejezések ezek. Ha ezt nem értjük, nem lesz tiszta látásunk arra vonatkozóan, „kik” vagyunk, és frusztráltak leszünk, ha egész életünket azzal töltjük, hogy megpróbáljuk tökélyre fejleszteni azt, amit „csinálunk”.
Amikor befogadjuk Jézust, a Szabadítót, „Benne” leszünk. Amit Ő megszolgált és kiérdemelt, a mi örökségünk lesz. Ha a gyermekeinkkel való személyes kapcsolatunkat nézzük, könnyebben megértjük ezt.
Négy gyermekem van, akik eredetileg „bennem” voltak. A mai személyiségük, megjelenésük azért olyan, amilyen, mert „bennem” kezdték el az életüket. Örökölték a fizikai megjelenésemet, a természetemet, a temperamentumomat, és még sok mindent. Már felnőttek, szabadon élik az életüket, „teszik” a dolgukat, amire nagyon büszke vagyok – de nem szabad arról megfeledkezni, hogy „bennem” kezdődött minden. Ez egy örökké tartó kapcsolat.
A Jézussal való kapcsolatot a János 3:3 „újjászületésként” írja le. Nikodémus megkérdezte Jézust: „Vajon bemehet-e valaki az anyja méhébe még egyszer?” Nem értette, hogy Jézus spirituális születésről beszélt, egy olyan születésről, amelynek során kikerülünk a világi életünkből és „Krisztusba” helyeztetünk, megváltozik a gondolkodásmódunk, beszédünk, cselekedeteink.
Tudnunk kell, kik vagyunk Jézusban. Ez a kezdetünk, az a hely, ahol új életet kezdünk. Ha nem értjük meg ezt az alapigazságot, csak kóborlunk az életben és a kereszténységünkben, és elhisszük azt a hazugságot, hogy a cselekedeteink alapján fogad el Isten minket.
Az igazság az, hogy Isten Jézus cselekedetei alapján fogad el minket, nem a saját tetteink alapján. Amikor Ő meghalt a kereszten, mi is meghaltunk Vele. Amikor eltemették, minket is eltemettek. Amikor feltámadt, mi is feltámadtunk. Isten ilyen szemmel néz minket, akik őszintén hiszünk Jézusban, a helyettesítő áldozatunkban, aki kifizette az árat a bűneinkért.
Fordította: Berényi Irén
Németh Sándor - Jézabel szelleme 2.
Az első számú közellenség: a varázslás
Nagyon aktuálisnak tartom a thüateirai gyülekezetnek szóló üzenetet, mert a varázslás az egyik legerőteljesebb szellem, amely ma működik a világban, és determinálja az abban zajló folyamatokat, eseményeket. A varázslás szelleme nemcsak okkult praktikákon keresztül szabadul fel, működik és ejti rabul az embereket, hanem a világ kultúráján vagy akár torz emberi kapcsolatokon keresztül is erősödik uralma, elnyomása. A hívők legfontosabb feladata az Egyház építése mellett az ördög munkájának lerombolása, és ezen belül is a legnagyobb kihívás a varázslás szellemének kiszorítása a családokból, gyülekezetekből, sőt a nemzetekből is.
Derek Prince-től mindig azt hallottam, hogy a varázslás szelleme az első számú közellenség. El kell ismerni, hogy van ebben igazság: a varázslás az a sátáni erő, amely képes az embereket rabul ejteni és tartósan elnyomás alatt tartani. Olyan szellemi visszamaradottságot idéz elő az emberekben, hogy még gondolkodni és értelmezni is képtelenek önmagukat és környezetüket, így alkalmatlanokká válnak arra, hogy a legalapvetőbb, sorsukat befolyásoló döntéseket is meghozzák életükben. Mások bábjai lesznek.
A thüateirai gyülekezetben a törést a Jézabel szelleme, a varázslás idézte elő. Ma is megosztottságok, ellenségeskedések, szakadások kísérik ennek a szellemnek a működését. Például az amerikai elnökválasztási kampány alatt és utána is testvéri és baráti kapcsolatok omlottak össze a gyűlölködések következtében. Több oldalt is lehet találni az interneten, ahol keresztények vádolják és bélyegzik meg egymást, indulatos, testi viták tüzében antikrisztusnak, hamis prófétának, gonosznak nevezi ki-ki a másikat. E diabolikus miliőben se feledkezzünk meg arról, hogy mindegyikünk mérőzsinórja Isten Igéje. Ő ítél meg bennünket, és önmagunkat is általa kell megítélnünk.
Az amerikai elnökválasztás jóval többet jelent egy politikai eseménynél, döntésnél. A világ különböző pontjain élő keresztények felismerték az esemény szellemi jelentőségét is, és egyre tisztábban látják, hogy a mindenkori amerikai elnök milyen befolyással bír a világ sorsának alakulására, így az övékre is. Ezzel is magyarázhatók a heves reakciók, a nem amerikai állampolgárokból álló keresztény világban is. Az is figyelemre méltó, hogy egy olyan országban, ahol eddig a vereséget szenvedők elfogadták a többség döntését, napjainkban számos agresszív csoport erőszakos eszközökhöz folyamodik, hogy a többségi népakaratot megváltoztassa.
Az USA talán a világtörténelem első olyan társadalma, ahol széles körben és tartósan működött a demokratikus törvények által kialakított rend. Ebben jelentős szerepet játszott az is, hogy Bibliát ismerő emberek dolgozták ki az ország játékszabályait, melyeket eddig polgárainak döntő többsége betartott.
De az idők változnak, s a napi események is jelzik: a világ rossz irányban halad. A keresztények nem dőlhetnek kényelmesen hátra, mert legfeljebb csatát nyertek, de a háborúnak nincs vége. Az új kultúrharc nyomán létrejött erkölcsi-szellemi romlás zajlik tovább. De úgy gondolom, a kereszténység lehetőséget kapott, hogy talpra álljon, és betöltse Dániel próféciáját: „ Az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekszik, és az értelmesek sokakat oktatnak. ” (Dán 11:32—33) A bűnnel és hazugságokkal szemben először személyes szinten kell győzelmet aratnunk, s ezt csak a Szentlélekkel való szoros együtt - működés által érhetjük el. Ne adjuk át magunkat passzívan a körülményeket alakító erőknek, mert azok csak lenyomnak, és szárnyaszegetté teszik a hívőket. Ezért is fontos, hogy vizsgáljuk meg, milyen hatások folyományaként haladunk, és milyen irányban. Az igazodási pont, a világítótorony: Isten Igéje.
Nagyon aktuálisnak tartom a thüateirai gyülekezetnek szóló üzenetet, mert a varázslás az egyik legerőteljesebb szellem, amely ma működik a világban, és determinálja az abban zajló folyamatokat, eseményeket. A varázslás szelleme nemcsak okkult praktikákon keresztül szabadul fel, működik és ejti rabul az embereket, hanem a világ kultúráján vagy akár torz emberi kapcsolatokon keresztül is erősödik uralma, elnyomása. A hívők legfontosabb feladata az Egyház építése mellett az ördög munkájának lerombolása, és ezen belül is a legnagyobb kihívás a varázslás szellemének kiszorítása a családokból, gyülekezetekből, sőt a nemzetekből is.
Derek Prince-től mindig azt hallottam, hogy a varázslás szelleme az első számú közellenség. El kell ismerni, hogy van ebben igazság: a varázslás az a sátáni erő, amely képes az embereket rabul ejteni és tartósan elnyomás alatt tartani. Olyan szellemi visszamaradottságot idéz elő az emberekben, hogy még gondolkodni és értelmezni is képtelenek önmagukat és környezetüket, így alkalmatlanokká válnak arra, hogy a legalapvetőbb, sorsukat befolyásoló döntéseket is meghozzák életükben. Mások bábjai lesznek.
A thüateirai gyülekezetben a törést a Jézabel szelleme, a varázslás idézte elő. Ma is megosztottságok, ellenségeskedések, szakadások kísérik ennek a szellemnek a működését. Például az amerikai elnökválasztási kampány alatt és utána is testvéri és baráti kapcsolatok omlottak össze a gyűlölködések következtében. Több oldalt is lehet találni az interneten, ahol keresztények vádolják és bélyegzik meg egymást, indulatos, testi viták tüzében antikrisztusnak, hamis prófétának, gonosznak nevezi ki-ki a másikat. E diabolikus miliőben se feledkezzünk meg arról, hogy mindegyikünk mérőzsinórja Isten Igéje. Ő ítél meg bennünket, és önmagunkat is általa kell megítélnünk.
Az amerikai elnökválasztás jóval többet jelent egy politikai eseménynél, döntésnél. A világ különböző pontjain élő keresztények felismerték az esemény szellemi jelentőségét is, és egyre tisztábban látják, hogy a mindenkori amerikai elnök milyen befolyással bír a világ sorsának alakulására, így az övékre is. Ezzel is magyarázhatók a heves reakciók, a nem amerikai állampolgárokból álló keresztény világban is. Az is figyelemre méltó, hogy egy olyan országban, ahol eddig a vereséget szenvedők elfogadták a többség döntését, napjainkban számos agresszív csoport erőszakos eszközökhöz folyamodik, hogy a többségi népakaratot megváltoztassa.
Az USA talán a világtörténelem első olyan társadalma, ahol széles körben és tartósan működött a demokratikus törvények által kialakított rend. Ebben jelentős szerepet játszott az is, hogy Bibliát ismerő emberek dolgozták ki az ország játékszabályait, melyeket eddig polgárainak döntő többsége betartott.
De az idők változnak, s a napi események is jelzik: a világ rossz irányban halad. A keresztények nem dőlhetnek kényelmesen hátra, mert legfeljebb csatát nyertek, de a háborúnak nincs vége. Az új kultúrharc nyomán létrejött erkölcsi-szellemi romlás zajlik tovább. De úgy gondolom, a kereszténység lehetőséget kapott, hogy talpra álljon, és betöltse Dániel próféciáját: „ Az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekszik, és az értelmesek sokakat oktatnak. ” (Dán 11:32—33) A bűnnel és hazugságokkal szemben először személyes szinten kell győzelmet aratnunk, s ezt csak a Szentlélekkel való szoros együtt - működés által érhetjük el. Ne adjuk át magunkat passzívan a körülményeket alakító erőknek, mert azok csak lenyomnak, és szárnyaszegetté teszik a hívőket. Ezért is fontos, hogy vizsgáljuk meg, milyen hatások folyományaként haladunk, és milyen irányban. Az igazodási pont, a világítótorony: Isten Igéje.
Forrás: Új Exodus Magazin, 2016. december
Mózes első könyve 9.
1. És megáldotta Isten Nóét és fiait, és mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet. 2. A tőletek való félelem és rettegés legyen a föld minden állatján és az ég minden madarán, mindenen ami mozog a földön, meg a tenger minden halain. Kezetekbe adattak. 3.Minden mozgó lény, amely él, a tietek legyen eledelül; mint a zöld füvet, úgy adtam nektek mindet.4. De húst lelkével: vérével ne egyetek! 5. És bizony véreteket lelketek szerint számon kérem, minden élőlény kezéből számon kérem azt; és az ember kezéből, mindenki testvérének kezéből számon kérem az ember lelkét. 6. Aki ember vérét ontja, ember által ontassék annak vére, mert Isten képmására alkotta az embert. 7. Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok rajta.
8. És szólt Isten Nóéhoz, meg fiaihoz, mondván: 9. Íme, én megkötöm szövetségemet veletek és magzatotokkal utánatok; 10. és minden élőlénnyel, mely veletek van, madárból, baromból és a föld minden vadjából, mely veletek van, mindazokkal, melyek kijöttek a bárkából, a föld minden vadja szerint. 11. És én megkötöm szövetségemet veletek, hogy ne irtassék ki többé semmi test sem özönvíz által és ne legyen többé özönvíz, hogy megrontsa a földet. 12. És mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én helyezek közém és közétek és minden élőlény közé, mely veletek van, örök nemzedékekre. 13. Ivemet helyeztem, a felhőbe, hogy legyen jeléül a szövetségnek közöttem és a föld között. 14. És lesz, midőn sűrű felhőt borítok a földre és meglátszik az ív a felhőben, 15. akkor megemlékezem az én szövetségemről, mely van közöttem és köztetek és minden élőlény között minden testből; és nem lesz többé a víz özönné, hogy megrontson minden testet. 16. És lesz az ív a felhőben és én meglátom azt, hogy megemlékezzem az örök szövetségről, mely van Isten között és minden élőlény között, minden testből, mely a földön van.17. És mondta Isten Nóénak: Ez a jele a szövetségnek, melyet szereztem közöttem és minden test között, mely a földön van.
18. És voltak Nóé fiai, akik kimentek a bárkából, Sém, Chom és Jefesz; Chom pedig, ő Kánaán atyja. 19. Ezek hárman Nóé fiai és ezektől népesült be az egész föld. 20. És Nóé kezdte, a földműves, hogy szőlőt ültetett. 21. És ivott a borból és megrészegedett és feltakaródzott sátorában. 22. Midőn meglátta Chom, Kánaán atyja, az ő atyjának meztelenségét, tudtára adta két fivérének, kinn. 24. És vették Sém és Jefesz a ruhát, rátették kettőjük vállára és mentek háttal fordulva és befödték atyjuk meztelenségét; arcuk pedig hátra fordulva volt és atyjuk meztelenségét nem láttak. 25. Midőn Nóé fölébredt borosságából, megtudta, mit tett vele kisebbik fia. 25. És mondta: Átkozott Kánaán, rabszolgája legyen testvéreinek. 26. És mondta: Áldott legyen az Örökkévaló, Séur Istene és Kánaán legyen az ő szolgájuk. 27. Terjessze ki Isten Jefeszt és lakjék Sém sátraiban; Kánaán pedig legyen az ő szolgájuk. 28. És élt Nóé az özönvíz után háromszáz és ötven évig. 29. Voltak pedig Nóé összes napjai: kilencszázötven év, azután meghalt.
8. És szólt Isten Nóéhoz, meg fiaihoz, mondván: 9. Íme, én megkötöm szövetségemet veletek és magzatotokkal utánatok; 10. és minden élőlénnyel, mely veletek van, madárból, baromból és a föld minden vadjából, mely veletek van, mindazokkal, melyek kijöttek a bárkából, a föld minden vadja szerint. 11. És én megkötöm szövetségemet veletek, hogy ne irtassék ki többé semmi test sem özönvíz által és ne legyen többé özönvíz, hogy megrontsa a földet. 12. És mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én helyezek közém és közétek és minden élőlény közé, mely veletek van, örök nemzedékekre. 13. Ivemet helyeztem, a felhőbe, hogy legyen jeléül a szövetségnek közöttem és a föld között. 14. És lesz, midőn sűrű felhőt borítok a földre és meglátszik az ív a felhőben, 15. akkor megemlékezem az én szövetségemről, mely van közöttem és köztetek és minden élőlény között minden testből; és nem lesz többé a víz özönné, hogy megrontson minden testet. 16. És lesz az ív a felhőben és én meglátom azt, hogy megemlékezzem az örök szövetségről, mely van Isten között és minden élőlény között, minden testből, mely a földön van.17. És mondta Isten Nóénak: Ez a jele a szövetségnek, melyet szereztem közöttem és minden test között, mely a földön van.
18. És voltak Nóé fiai, akik kimentek a bárkából, Sém, Chom és Jefesz; Chom pedig, ő Kánaán atyja. 19. Ezek hárman Nóé fiai és ezektől népesült be az egész föld. 20. És Nóé kezdte, a földműves, hogy szőlőt ültetett. 21. És ivott a borból és megrészegedett és feltakaródzott sátorában. 22. Midőn meglátta Chom, Kánaán atyja, az ő atyjának meztelenségét, tudtára adta két fivérének, kinn. 24. És vették Sém és Jefesz a ruhát, rátették kettőjük vállára és mentek háttal fordulva és befödték atyjuk meztelenségét; arcuk pedig hátra fordulva volt és atyjuk meztelenségét nem láttak. 25. Midőn Nóé fölébredt borosságából, megtudta, mit tett vele kisebbik fia. 25. És mondta: Átkozott Kánaán, rabszolgája legyen testvéreinek. 26. És mondta: Áldott legyen az Örökkévaló, Séur Istene és Kánaán legyen az ő szolgájuk. 27. Terjessze ki Isten Jefeszt és lakjék Sém sátraiban; Kánaán pedig legyen az ő szolgájuk. 28. És élt Nóé az özönvíz után háromszáz és ötven évig. 29. Voltak pedig Nóé összes napjai: kilencszázötven év, azután meghalt.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2017. július 24., hétfő
David Wilkerson - Mozdítsd el a hegyed 3.
Ez történt Péterrel is. Bátor hite lehetővé tette, hogy a vízen járjon, hogy odamehessen Jézushoz. Péter meglátta a körülötte emelkedő hullámokat és elkezdett süllyedni. Hirtelen ez a bátor tanítvány megijedt, és felkiáltott: “Uram, ments meg!”
Jézus megragadta tanítványát, és ezt mondta: “Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” (Máté. 14:31) Biztos lehetsz benne, hogy Jézus nem mosolygott és nem kacsintott rá Péterre amikor ezeket a szavakat mondta. Jézust bántotta, hogy közeli barátja nem hitt. Ezzel vonta kérdőre: “Miért kételkedtél bennem, Péter? Nem Én vagyok a Mindenható Isten?”
Mint Péter, talán mi is bátran haladunk a hitben évekkel a nehézségek bekövetkezése előtt, amely aztán hirtelen saját helyzetünkre irányítja minden figyelmünket. Amint a dolgok egyre nehezebbé válnak, elönt a pánik és biztosra vesszük, hogy elsüllyedünk. Mindezek ellenére Isten csak egy kéznyújtásra van tőlünk.
Imámban kértem a Szent Szellemet, hogy mutassa meg miképpen tudnám kimozdítani a hitetlenség hegyét életemből: “ Uram, hogyan tudnám elmozdítani ezt a hegyet a szívemből? Hogyan szabadíthatom fel a lelkem mindentől ami hátráltatja a Te csodákat művelő erődet?” Ezt suttogta válaszul: “Ha minden kétely és félelem felett uralkodni akarsz el kell menned egy helyre.”
A válasz csak egy helyen található: a Gecsemáné kertjében.
Gecsemáné kertjébe ment Jézus imádkozni amikor az elviselhetetlen megpróbáltatások ideje elérkezett és a pohár, amelyet ki kellett innia, megterhelte őt. Ott öntötte ki legmélyebb szomorúságát és fájdalmát az Atya előtt. Ugyancsak ez volt az a hely, ahol megnyerte a csatát az ördögi hatalmasságok és erők felett. Gecsemáné az a hely, ahol minden hegy Isten szavának engedelmeskedik.
Néhány keresztény ma ezt mondja, “A mai nemzedék nem a könny nemzedéke. Ünneplésre lettünk elhívva és mindent hit szerint kell értelmeznünk. Csak annyit kell mondani a hegynek, hogy “Menj el!” Nincs szükség sírásra, a megtört szívből jövő könnyekre. Egyszerűen Isten jóságán kell elmélkednünk.”
Ez a sikeres, modern egyház álláspontja. Nem akarnak semmi áldozatot hozni közbenjáró vagy könnyes imádságok által. Egyetértek azzal, hogy Istenünk a szeretet Istene, és igenis ünneplünk előtte. De amikor eljön az idő, hogy megpróbáltatásaink teljes mértékben elárasztanak, akkor nem tudunk mást tenni mint sírni és az Úrhoz fordulni.
Jézussal is ez történt. Mégis Ő sohasem követte el a hitetlenség bűnét amikor a Gecsemánban imádkozott. Ellenkezőleg, megmutatta népének hogyan kell hatalmat venni a sátáni erők felett.Csak gondolj arra, amikor a tanítványok ki akarták űzni a démonokat, és a pokol démonjai kinevették őket. Csak Jézus jelenlétében futottak el a démonok. Egyetlen fajta hatalom van hatással rajtuk; egy töredelmes lélek és megtört szív.
Gondold csak át Jézus imáját a Gecsemánéban:
“Szomorú az én lelkem mindhalálig” (Mt 26:38) Ez a kijelentés lényegében azt mondja, “Ez értelmemen túl van és ha így fog folytatódni, meg fog ölni engem.”
“Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár” (26:39) Imádkoztál valaha is ilyen hatalmas fájdalomban, forró könnyekkel áztatva arcodat?
Gecsemánéban Jézust különböző lelki fájdalmakban közt találjuk. Könnyekben, könyörgésekben, közbenjáró imákban, földre borulásban gazdag fejezet ez. De mindezek olyan szellemi részletek, amelyek végül hihetetlen kinyilatkoztatáshoz vezetnek.
Mint Jézus követői jól tudjuk, hogy ugyanezeket mi is át fogjuk élni. Ő a mi példánk a válság idején. Amikor az idő eljön, mi is hasonlóan kell hogy imádkozzunk: hittel, abban a tudatban, hogy Isten összegyűjti könnyeinket. Mint Ő, imádkoznunk kell, hogy az Úr megszabadítson saját fájdalmaink poharától, és kérnünk kell, hogy megmutassa a kivezető utat.
Természetesen, az ilyesmi nem egy mindennapi megtapasztalás, amikor az Úrral járunk. Ez inkább találkozás Vele, szembesülés azzal, hogy valaminek a végére értünk. Ettől pillanattól már nem a körülményeinket nézzük és elkezdjük kiönteni a szívünket az Úrnak. Mindezek közepén hisszük, ahogy Jézus is hitte, hogy Isten szeret és valami csodálatosat akar felfedni számunkra a próbatételünkön keresztül.
Jézus egy 'áttörő imát” imádkozott Gecsemánéban.
Krisztus “áttörő imájára” mint egy “végső, utolsó” imára gondolok. Végső alatt egy sorozat végét értem. Gondolj csak bele: ezen a ponton már minden meg lett próbálva. Eljött az idő a végső imára, a hegyet elmozdító és poklot rendítő imára. Ez ilyen egyszerű: “mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te” (26:39)
Jézus felállt a könyörgésből és lényegében ezt mondta, “Imádkoztam, sírtam, böjtöltem, mindent megtettem, most Atyám reád vetem lelkem teljes bizalommal. A Te akaratod legyen meg."
Imádkoztál valaha is ilyen módon, ilyen végső, ultimátum imát valamilyen helyzetben?
“Uram, imádkoztam, böjtöltem és közben jártam ezért. Kértelek, kopogtam, kerestelek és hittem. Mégis, ami történik az nem az amit kértem. Igazában nem hiszem, hogy képes leszek elviselni ezt. De Te vagy a Mindenható Isten és kezedbe helyezem sorsomat. Most hát Atyám, tedd amit te akarsz, amikor te akarod. Ígéreteidben fogok megnyugodni.”
Ez annak a nyugalomnak helye amely még hátra van Isten népe számára, amelyről olvashatunk a Zsidókhoz írt levélben (3:11) Ez az Új Szövetség áldott ígérete: “Én leszek az Atyátok és ti lesztek gyermekeim.”
Szeretteim amíg nem imádkoztátok ezt a “végső” imát, nem fogjátok a hegyet elmozdítani. De amikor ezt megteszitek, Isten valami csodálatosra nyitja meg szemeiteket . Nem fogjátok elmulasztani az imátokra adott választ amikor az jönni fog. Sokan nem látják a választ habár ott van az orruk előtt.
Ismerek egy anyát akinek a fia kábítószerekkel és rablással töltötte napjait. Idővel a fiú szíve nagyon megkeményedett és anyja imádkozott, “Uram csak tedd amit kell, hogy végül megérintsd a szívét.” Borzalommal telt el, mikor fiát hosszú börtönbüntetésre ítélték. De az volt az a hely, ahol találkozott a Krisztussal és ma a börtöngyülekezetben szolgál. Ami borzalmasnak tűnt először, az volt a válasz kezdete.
Évekkel ezelőtt fiatalabb fiam, Greg könnyekkel közt hozzám. Soha nem felejtem el azt a találkozást. Elmondta nekem, hogy mennyire szívén viseli a fiatalok sorsát. Attól félt, hogy egy teljes nemzedék el fog veszni. Nagyon meghatottak a könnyei, és nem jutottam szóhoz. Csak imádkozni tudtam vele: “Uram kerüljön amibe kerül, csak válaszolj a fiam imájára.”
Hamarosan ezután Greg életének egyik legnagyobb megpróbáltatásán ment át. Négy évig elviselhetetlen, kínzó fájdalomban volt része. A fizikai tűrőképessége és ennek eredményeképpen a hite a végsőkig meg lett próbálva. Évekig küzdött a keserűséggel mert Isten nem szabadította meg a folyamatos fájdalomtól.
Most az elmúlt hónapokban, Isten csodálatos úton kihozta a fiamat ebből a megpróbáltatásból. Greg felhívott a múlt héten és ezt mondta: “ Apa, köszönöm, hogy nem hagytál el engem az elmúlt évek alatt.” Mondtam neki, hogy soha nem kételkedtem abban, hogy Isten végzi a munkáját benne.
Imádkoztál azért, hogy közelebb kerülj Jézushoz? Imádkoztál több türelemért, több hűségért? Kedves szentem, Isten abban a pillanatban akcióba lendült, amint imádkoztál. Talán gyorsan jöttek a nehézségek az elutasítással és nehéz időkkel együtt, olyan dolgok, amelyek nem tetszettek neked. De ezenközben Isten munkálkodott és válaszolt neked.
Arra serkentelek, hogy imádkozd el a végső hit imáját. Hamarosan az Úr meg fogja mutatni, hogy amit most átélsz az pontosan az imáidra adott válasz.. Hallelujah!
Jézus megragadta tanítványát, és ezt mondta: “Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” (Máté. 14:31) Biztos lehetsz benne, hogy Jézus nem mosolygott és nem kacsintott rá Péterre amikor ezeket a szavakat mondta. Jézust bántotta, hogy közeli barátja nem hitt. Ezzel vonta kérdőre: “Miért kételkedtél bennem, Péter? Nem Én vagyok a Mindenható Isten?”
Mint Péter, talán mi is bátran haladunk a hitben évekkel a nehézségek bekövetkezése előtt, amely aztán hirtelen saját helyzetünkre irányítja minden figyelmünket. Amint a dolgok egyre nehezebbé válnak, elönt a pánik és biztosra vesszük, hogy elsüllyedünk. Mindezek ellenére Isten csak egy kéznyújtásra van tőlünk.
Imámban kértem a Szent Szellemet, hogy mutassa meg miképpen tudnám kimozdítani a hitetlenség hegyét életemből: “ Uram, hogyan tudnám elmozdítani ezt a hegyet a szívemből? Hogyan szabadíthatom fel a lelkem mindentől ami hátráltatja a Te csodákat művelő erődet?” Ezt suttogta válaszul: “Ha minden kétely és félelem felett uralkodni akarsz el kell menned egy helyre.”
A válasz csak egy helyen található: a Gecsemáné kertjében.
Gecsemáné kertjébe ment Jézus imádkozni amikor az elviselhetetlen megpróbáltatások ideje elérkezett és a pohár, amelyet ki kellett innia, megterhelte őt. Ott öntötte ki legmélyebb szomorúságát és fájdalmát az Atya előtt. Ugyancsak ez volt az a hely, ahol megnyerte a csatát az ördögi hatalmasságok és erők felett. Gecsemáné az a hely, ahol minden hegy Isten szavának engedelmeskedik.
Néhány keresztény ma ezt mondja, “A mai nemzedék nem a könny nemzedéke. Ünneplésre lettünk elhívva és mindent hit szerint kell értelmeznünk. Csak annyit kell mondani a hegynek, hogy “Menj el!” Nincs szükség sírásra, a megtört szívből jövő könnyekre. Egyszerűen Isten jóságán kell elmélkednünk.”
Ez a sikeres, modern egyház álláspontja. Nem akarnak semmi áldozatot hozni közbenjáró vagy könnyes imádságok által. Egyetértek azzal, hogy Istenünk a szeretet Istene, és igenis ünneplünk előtte. De amikor eljön az idő, hogy megpróbáltatásaink teljes mértékben elárasztanak, akkor nem tudunk mást tenni mint sírni és az Úrhoz fordulni.
Jézussal is ez történt. Mégis Ő sohasem követte el a hitetlenség bűnét amikor a Gecsemánban imádkozott. Ellenkezőleg, megmutatta népének hogyan kell hatalmat venni a sátáni erők felett.Csak gondolj arra, amikor a tanítványok ki akarták űzni a démonokat, és a pokol démonjai kinevették őket. Csak Jézus jelenlétében futottak el a démonok. Egyetlen fajta hatalom van hatással rajtuk; egy töredelmes lélek és megtört szív.
Gondold csak át Jézus imáját a Gecsemánéban:
“Szomorú az én lelkem mindhalálig” (Mt 26:38) Ez a kijelentés lényegében azt mondja, “Ez értelmemen túl van és ha így fog folytatódni, meg fog ölni engem.”
“Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár” (26:39) Imádkoztál valaha is ilyen hatalmas fájdalomban, forró könnyekkel áztatva arcodat?
Gecsemánéban Jézust különböző lelki fájdalmakban közt találjuk. Könnyekben, könyörgésekben, közbenjáró imákban, földre borulásban gazdag fejezet ez. De mindezek olyan szellemi részletek, amelyek végül hihetetlen kinyilatkoztatáshoz vezetnek.
Mint Jézus követői jól tudjuk, hogy ugyanezeket mi is át fogjuk élni. Ő a mi példánk a válság idején. Amikor az idő eljön, mi is hasonlóan kell hogy imádkozzunk: hittel, abban a tudatban, hogy Isten összegyűjti könnyeinket. Mint Ő, imádkoznunk kell, hogy az Úr megszabadítson saját fájdalmaink poharától, és kérnünk kell, hogy megmutassa a kivezető utat.
Természetesen, az ilyesmi nem egy mindennapi megtapasztalás, amikor az Úrral járunk. Ez inkább találkozás Vele, szembesülés azzal, hogy valaminek a végére értünk. Ettől pillanattól már nem a körülményeinket nézzük és elkezdjük kiönteni a szívünket az Úrnak. Mindezek közepén hisszük, ahogy Jézus is hitte, hogy Isten szeret és valami csodálatosat akar felfedni számunkra a próbatételünkön keresztül.
Jézus egy 'áttörő imát” imádkozott Gecsemánéban.
Krisztus “áttörő imájára” mint egy “végső, utolsó” imára gondolok. Végső alatt egy sorozat végét értem. Gondolj csak bele: ezen a ponton már minden meg lett próbálva. Eljött az idő a végső imára, a hegyet elmozdító és poklot rendítő imára. Ez ilyen egyszerű: “mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te” (26:39)
Jézus felállt a könyörgésből és lényegében ezt mondta, “Imádkoztam, sírtam, böjtöltem, mindent megtettem, most Atyám reád vetem lelkem teljes bizalommal. A Te akaratod legyen meg."
Imádkoztál valaha is ilyen módon, ilyen végső, ultimátum imát valamilyen helyzetben?
“Uram, imádkoztam, böjtöltem és közben jártam ezért. Kértelek, kopogtam, kerestelek és hittem. Mégis, ami történik az nem az amit kértem. Igazában nem hiszem, hogy képes leszek elviselni ezt. De Te vagy a Mindenható Isten és kezedbe helyezem sorsomat. Most hát Atyám, tedd amit te akarsz, amikor te akarod. Ígéreteidben fogok megnyugodni.”
Ez annak a nyugalomnak helye amely még hátra van Isten népe számára, amelyről olvashatunk a Zsidókhoz írt levélben (3:11) Ez az Új Szövetség áldott ígérete: “Én leszek az Atyátok és ti lesztek gyermekeim.”
Szeretteim amíg nem imádkoztátok ezt a “végső” imát, nem fogjátok a hegyet elmozdítani. De amikor ezt megteszitek, Isten valami csodálatosra nyitja meg szemeiteket . Nem fogjátok elmulasztani az imátokra adott választ amikor az jönni fog. Sokan nem látják a választ habár ott van az orruk előtt.
Ismerek egy anyát akinek a fia kábítószerekkel és rablással töltötte napjait. Idővel a fiú szíve nagyon megkeményedett és anyja imádkozott, “Uram csak tedd amit kell, hogy végül megérintsd a szívét.” Borzalommal telt el, mikor fiát hosszú börtönbüntetésre ítélték. De az volt az a hely, ahol találkozott a Krisztussal és ma a börtöngyülekezetben szolgál. Ami borzalmasnak tűnt először, az volt a válasz kezdete.
Évekkel ezelőtt fiatalabb fiam, Greg könnyekkel közt hozzám. Soha nem felejtem el azt a találkozást. Elmondta nekem, hogy mennyire szívén viseli a fiatalok sorsát. Attól félt, hogy egy teljes nemzedék el fog veszni. Nagyon meghatottak a könnyei, és nem jutottam szóhoz. Csak imádkozni tudtam vele: “Uram kerüljön amibe kerül, csak válaszolj a fiam imájára.”
Hamarosan ezután Greg életének egyik legnagyobb megpróbáltatásán ment át. Négy évig elviselhetetlen, kínzó fájdalomban volt része. A fizikai tűrőképessége és ennek eredményeképpen a hite a végsőkig meg lett próbálva. Évekig küzdött a keserűséggel mert Isten nem szabadította meg a folyamatos fájdalomtól.
Most az elmúlt hónapokban, Isten csodálatos úton kihozta a fiamat ebből a megpróbáltatásból. Greg felhívott a múlt héten és ezt mondta: “ Apa, köszönöm, hogy nem hagytál el engem az elmúlt évek alatt.” Mondtam neki, hogy soha nem kételkedtem abban, hogy Isten végzi a munkáját benne.
Imádkoztál azért, hogy közelebb kerülj Jézushoz? Imádkoztál több türelemért, több hűségért? Kedves szentem, Isten abban a pillanatban akcióba lendült, amint imádkoztál. Talán gyorsan jöttek a nehézségek az elutasítással és nehéz időkkel együtt, olyan dolgok, amelyek nem tetszettek neked. De ezenközben Isten munkálkodott és válaszolt neked.
Arra serkentelek, hogy imádkozd el a végső hit imáját. Hamarosan az Úr meg fogja mutatni, hogy amit most átélsz az pontosan az imáidra adott válasz.. Hallelujah!
Németh Sándor - Jézabel szelleme 1.
A Jézabel szelleméről szóló újszövetségi üzenetet a Jelenések könyvében találhatjuk, a 2. fejezetben. A hét kis-ázsiai gyülekezet közül a thüateiraiak angyalának üzente meg a Szentlélek, hogy közösségükkel szemben fő panasza: Jézabel tevékenysége. A thüateirai üzenet az egész Egyházra érvényes, mert Isten Igéje örökkévaló. A korszakok elmúlnak, évszázadok telnek el, de Isten Beszéde megmarad örökké. Az Isten kijelentésén keresztül az örökkévalósággal érintkezünk, sőt, ha valóságos közösségbe kerülünk Vele, még időérzékelésünket is kikapcsolja.
Most éppen olyan napokat élünk, amikor ugyan mindenki azt reméli, hogy a szellemi és politikai viharok véget érnek, és egy jobb időszak következik, tapasztalataink szerint mégis nagyon nehezen tud megnyugodni a világ és a mögötte álló szellemi valóság, várnunk kell még az áhított békesség eljövetelére. Egy nagy kérdés eldőlt, de újabb kavarodások, problémasorozatok generálódnak láthatatlan és látható szinten egyaránt. Nekünk, hívőknek meg kell újítanunk spirituális látásunkat, megerősíteni meggyőződésünket: az egyetlen biztos kőszikla a látható világban az Isten Igéje. Jézus Krisztus arra tanít bennünket, hogy bölcs emberként építsük a házunkat. A bölcs ember pedig az, aki hallgatja és megcselekszi Isten Igéjét.
Rázkódó világ
Több évtizede látható már, hogy elkezdődött a világ megrázkódtatása. Illúzió azt várni, hogy ez enyhülni fog, már csak azért is, mert az emberek között súlyos, megoldhatatlannak tűnő ellenségességek feszülnek.
A kialakult helyzetet azzal a bibliai képpel lehet legplasztikusabban illusztrálni, amely szerint a nemzetek viselkedése a sok háborúság hatására olyan lesz, mint a háborgó tenger, amely sok visszataszító szemetet, iszapot okád magából a felszínre. Ilyen körülmények között egyre inkább megmutatkozik az ember lelke mélyén rejtőzködő sok gonoszság és aljasság. Számos ilyen megnyilvánulásnak lehettünk tanúi az elmúlt években is.
Nagyon fontos, hogy a keresztényeknek valóságos és személyes közösségük legyen Jézus Krisztussal, a Szentlélekkel és az Atyával. E kor és élet viharaiban mindig erőteljes az elsodródás veszélye. Ellenszéllel szemben az ember életiránya gyakorta eltér kitűzött céljától, és olyan irányba sodródik, amit nem ő választott. Ezt a fenyegetettséget csak úgy tudjuk elhárítani, ha erős a közösségünk az Úrral, ismerjük az ellenség szándékát, és megharcoljuk a hit nemes harcát. Így tudunk haladni tovább az egyenes úton.
A természetes és a természetfeletti világ éles szétválasztása csupán az emberi értelem terméke: a valóságban a két világ nem különíthető el mereven egymástól. Számos keresztény gondolkodására a filozófusok és teológusok nagyobb befolyást gyakorolnak, mint a Szentírás. Nem kevés keresztény vélekedik úgy, hogy természetfölötti befolyás nélkül is alakíthatja a sorsát itt a földön a „józan ész” szerint, és majd csak akkor találkozik a természetfölöttivel, amikor elköltözik ebből a világból.
A Biblia azonban egyáltalán nem így ábrázolja az ember földi sorsát. A természetes világban is jelen van a természetfölötti, és a természetfölöttiről sem szabad úgy vélni, mintha valamiféle árnyéklét, csupán spirituális valóság lenne, hiszen az Írások szerint az is tele van tökéletes, konkrét létezőkkel, sőt van „anyaga” is, amelynek teljesen mások a tulajdonságai, mint a földi dolgoknak, létezőknek.
Mivel a láthatóban jelen van a láthatatlan, ezért az emberek kapcsolatban állnak a természetfölötti világgal, sőt ez sorsuk fő alakító tényezője. Magatartásunkban gyakran tükröződik az Isten és a Sátán közötti konfliktussorozat. Az emberek gondolkodásából, viselkedéséből, beszédéből, életvezetéséből is következtetni lehet a két birodalom közötti összeütközés intenzitására. Az ilyen mélyülő, intenzív konfliktusok időszakaiban az emberek sokkal zavartabban viselkednek és beszélnek, mint nyugodtabb szellemi miliőben.
A keresztény világ napjainkban is erőteljes megpróbáltatáson, sőt krízisen megy keresztül. Isten a hívőket is olyan vízválasztó ügyek elé állítja, melyek által felszínre kerül, hogy kiknek a gondolkodásmódja, értékrendje áll Isten Igéje alapján, és ki az, aki csak felszínesen kapcsolódik Jézus Krisztushoz. A politikai eseményeket és fejleményeket is felhasználja az Úr, s ezek mentén nyilvánvalóvá válik, hogy kikben élvez elsőbbséget Isten és az igazság szeretete, illetve kik azok, akik a világ szeretetét és a világnak való megfelelést helyezik életükben az első helyre. A megpróbáltatások, krízisek következményei megrendítik az egyházakat és a hívők kapcsolatrendszerét is.
Most éppen olyan napokat élünk, amikor ugyan mindenki azt reméli, hogy a szellemi és politikai viharok véget érnek, és egy jobb időszak következik, tapasztalataink szerint mégis nagyon nehezen tud megnyugodni a világ és a mögötte álló szellemi valóság, várnunk kell még az áhított békesség eljövetelére. Egy nagy kérdés eldőlt, de újabb kavarodások, problémasorozatok generálódnak láthatatlan és látható szinten egyaránt. Nekünk, hívőknek meg kell újítanunk spirituális látásunkat, megerősíteni meggyőződésünket: az egyetlen biztos kőszikla a látható világban az Isten Igéje. Jézus Krisztus arra tanít bennünket, hogy bölcs emberként építsük a házunkat. A bölcs ember pedig az, aki hallgatja és megcselekszi Isten Igéjét.
Rázkódó világ
Több évtizede látható már, hogy elkezdődött a világ megrázkódtatása. Illúzió azt várni, hogy ez enyhülni fog, már csak azért is, mert az emberek között súlyos, megoldhatatlannak tűnő ellenségességek feszülnek.
A kialakult helyzetet azzal a bibliai képpel lehet legplasztikusabban illusztrálni, amely szerint a nemzetek viselkedése a sok háborúság hatására olyan lesz, mint a háborgó tenger, amely sok visszataszító szemetet, iszapot okád magából a felszínre. Ilyen körülmények között egyre inkább megmutatkozik az ember lelke mélyén rejtőzködő sok gonoszság és aljasság. Számos ilyen megnyilvánulásnak lehettünk tanúi az elmúlt években is.
Nagyon fontos, hogy a keresztényeknek valóságos és személyes közösségük legyen Jézus Krisztussal, a Szentlélekkel és az Atyával. E kor és élet viharaiban mindig erőteljes az elsodródás veszélye. Ellenszéllel szemben az ember életiránya gyakorta eltér kitűzött céljától, és olyan irányba sodródik, amit nem ő választott. Ezt a fenyegetettséget csak úgy tudjuk elhárítani, ha erős a közösségünk az Úrral, ismerjük az ellenség szándékát, és megharcoljuk a hit nemes harcát. Így tudunk haladni tovább az egyenes úton.
A természetes és a természetfeletti világ éles szétválasztása csupán az emberi értelem terméke: a valóságban a két világ nem különíthető el mereven egymástól. Számos keresztény gondolkodására a filozófusok és teológusok nagyobb befolyást gyakorolnak, mint a Szentírás. Nem kevés keresztény vélekedik úgy, hogy természetfölötti befolyás nélkül is alakíthatja a sorsát itt a földön a „józan ész” szerint, és majd csak akkor találkozik a természetfölöttivel, amikor elköltözik ebből a világból.
A Biblia azonban egyáltalán nem így ábrázolja az ember földi sorsát. A természetes világban is jelen van a természetfölötti, és a természetfölöttiről sem szabad úgy vélni, mintha valamiféle árnyéklét, csupán spirituális valóság lenne, hiszen az Írások szerint az is tele van tökéletes, konkrét létezőkkel, sőt van „anyaga” is, amelynek teljesen mások a tulajdonságai, mint a földi dolgoknak, létezőknek.
Mivel a láthatóban jelen van a láthatatlan, ezért az emberek kapcsolatban állnak a természetfölötti világgal, sőt ez sorsuk fő alakító tényezője. Magatartásunkban gyakran tükröződik az Isten és a Sátán közötti konfliktussorozat. Az emberek gondolkodásából, viselkedéséből, beszédéből, életvezetéséből is következtetni lehet a két birodalom közötti összeütközés intenzitására. Az ilyen mélyülő, intenzív konfliktusok időszakaiban az emberek sokkal zavartabban viselkednek és beszélnek, mint nyugodtabb szellemi miliőben.
A keresztény világ napjainkban is erőteljes megpróbáltatáson, sőt krízisen megy keresztül. Isten a hívőket is olyan vízválasztó ügyek elé állítja, melyek által felszínre kerül, hogy kiknek a gondolkodásmódja, értékrendje áll Isten Igéje alapján, és ki az, aki csak felszínesen kapcsolódik Jézus Krisztushoz. A politikai eseményeket és fejleményeket is felhasználja az Úr, s ezek mentén nyilvánvalóvá válik, hogy kikben élvez elsőbbséget Isten és az igazság szeretete, illetve kik azok, akik a világ szeretetét és a világnak való megfelelést helyezik életükben az első helyre. A megpróbáltatások, krízisek következményei megrendítik az egyházakat és a hívők kapcsolatrendszerét is.
Forrás: Új Exodus Magazin, 2016. december
Mózes első könyve 8.
1. És megemlékezett Isten Nóéról és minden vadról és minden baromról, mely vele volt a bárkában; és bocsátott Isten szelet a földre és lecsillapodtak a vizek. 2. Bezáródtak a mélység forrásai, meg az ég csatornái, és megszűnt az eső az égből. 3. És visszahúzódtak a vizek a földről, folyton vissza és megfogytak a vizek százötven nap múltán. 4. És megnyugodott a bárka a hetedik hónapban, tizenhetedik napján a hónapnak, az Árárát hegységén. 5. A vizek pedig folyton fogytak a tizedik hónapig; a tizedik hónapban, a hónapnak elsején meglátszottak a hegyek csúcsai.
6. És volt negyven nap múlva, kinyitotta Nóé a bárka ablakát, melyet csinált, 7. és kibocsátotta a hollót; ez ki-kiment, de meg visszatért, míg föl nem száradt a víz a földről. 8. És kibocsátotta a galambot maga mellől, hogy lássa, vajon leapadtak-e a vizek a föld színéről? 9. De a galamb nem talált nyugvóhelyet lába talpa, számára és visszatért őhozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén; és ő kinyújtotta kezét és megfogta, bevitte magához a bárkába. 10. És várt még másik hét napig és újra kibocsátotta a galambot a bárkából. 11. És megjött hozzá a galamb estnek idején és íme: leszakasztott olajfalevél a szájában. Így megtudta Nóé, hogy leapadtak a vizek a földön. 12. És várt még másik hét napig és kibo-csátotta a galambot, de az nem tért többé őhozzá vissza. 13. És volt a hatszázegyedik évben, az első hónapban, a hónapnak elsején fölszáradtak a vizek a földről; és Nóé eltávolította a bárka fedelét és látta, hogy íme megszikkadt a föld színe. 14. A második hónapban pedig, a hónap huszonhetedik napján száraz volt a föld.
15. És szólt Isten Nóéhoz, mondván: 16. Menj ki a bárkából, te, a te feleséged, a te fiaid és a te fiaid feleségei veled együtt. 17. Minden állatot, mely veled van minden testből madárból, baromból és minden csúszó-mászóból, mely mozog a földön, vigyél ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön. 18. És kiment Nóé, meg az ő fiai és az ő felesége, meg a fiainak feleségei vele együtt. 19. Minden állat, minden csúszó-mászó és minden madár, minden, ami mozog a földön, családjaik szerint mentek ki a bárkából.
20. Nóé pedig épített oltárt az Örökkévalónak és vett minden tiszta baromból és minden tiszta madárból és bemutatott égőáldozatokat az oltáron. 21. És megérezte az Örökkévaló a kellemes illatot és mondta az Örökkévaló a szívében: Nem fogom többé elátkozni a földet az ember miatt, – mert az ember szívének indulata gonosz ifjúságától kezdve – és nem fogok többé megverni minden élőt, amint cselekedtem. 22. A föld minden napján át: Vetés és aratás, hideg és hőség, nyár és tél, nappal és éjjel meg nem szűnnek.
6. És volt negyven nap múlva, kinyitotta Nóé a bárka ablakát, melyet csinált, 7. és kibocsátotta a hollót; ez ki-kiment, de meg visszatért, míg föl nem száradt a víz a földről. 8. És kibocsátotta a galambot maga mellől, hogy lássa, vajon leapadtak-e a vizek a föld színéről? 9. De a galamb nem talált nyugvóhelyet lába talpa, számára és visszatért őhozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén; és ő kinyújtotta kezét és megfogta, bevitte magához a bárkába. 10. És várt még másik hét napig és újra kibocsátotta a galambot a bárkából. 11. És megjött hozzá a galamb estnek idején és íme: leszakasztott olajfalevél a szájában. Így megtudta Nóé, hogy leapadtak a vizek a földön. 12. És várt még másik hét napig és kibo-csátotta a galambot, de az nem tért többé őhozzá vissza. 13. És volt a hatszázegyedik évben, az első hónapban, a hónapnak elsején fölszáradtak a vizek a földről; és Nóé eltávolította a bárka fedelét és látta, hogy íme megszikkadt a föld színe. 14. A második hónapban pedig, a hónap huszonhetedik napján száraz volt a föld.
15. És szólt Isten Nóéhoz, mondván: 16. Menj ki a bárkából, te, a te feleséged, a te fiaid és a te fiaid feleségei veled együtt. 17. Minden állatot, mely veled van minden testből madárból, baromból és minden csúszó-mászóból, mely mozog a földön, vigyél ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön. 18. És kiment Nóé, meg az ő fiai és az ő felesége, meg a fiainak feleségei vele együtt. 19. Minden állat, minden csúszó-mászó és minden madár, minden, ami mozog a földön, családjaik szerint mentek ki a bárkából.
20. Nóé pedig épített oltárt az Örökkévalónak és vett minden tiszta baromból és minden tiszta madárból és bemutatott égőáldozatokat az oltáron. 21. És megérezte az Örökkévaló a kellemes illatot és mondta az Örökkévaló a szívében: Nem fogom többé elátkozni a földet az ember miatt, – mert az ember szívének indulata gonosz ifjúságától kezdve – és nem fogok többé megverni minden élőt, amint cselekedtem. 22. A föld minden napján át: Vetés és aratás, hideg és hőség, nyár és tél, nappal és éjjel meg nem szűnnek.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2017. július 21., péntek
Ruff Tibor - A hit filozófiája - Teremtés és evolúció
Semmiből mi sem lesz - mondja Lear király. A bibliai teremtés teóriáját ütköztetjük az ősrobbanásos-, és evolúciós elméletekkel. Ezen kívül megbeszéljük, hogyan lehet minden ember bűnös, kicsoda Lucifer, és milyen jellegű szerelem volt Ádám és Éva között.
Ruff Tibor - A hit filozófiája: Kicsoda Isten?
Kicsoda Isten? Létezik-e egyáltalán? – ennek a főkérdésnek a kapcsán beszélünk érvekről, és ellenérvekről, a szabad akarat kérdéséről, de Nietzsche is szóba kerül, illetve azt is megvitatjuk, miért nehéz definiálni a Teremtő fogalmát, és nem mellesleg mi az, hogy szeretet.
Tényleg létezik egy természetfeletti jótevő? Akkor miért esik ennyi szörnyűség? És miért nem jelenik meg inkább egyszerűen? Nem arról van inkább szó, hogy a hit csak menekülés, és leegyszerűsítés? Hogy mindez csak egy ősi tudat babonás képzeletében létezik, melyet lassan meghalad a tudományos hozzáállás? A Bibliával szembeni legalapvetőbb kifogásokat Gesztesi Máté, filmíró szegezi neki Ruff Tibornak, a Rabbiképzőn doktorált filozófus-teológusnak. A hit filozófiája. Minden pénteken jelentkező podcast sorozat 13 epizódban.
Tényleg létezik egy természetfeletti jótevő? Akkor miért esik ennyi szörnyűség? És miért nem jelenik meg inkább egyszerűen? Nem arról van inkább szó, hogy a hit csak menekülés, és leegyszerűsítés? Hogy mindez csak egy ősi tudat babonás képzeletében létezik, melyet lassan meghalad a tudományos hozzáállás? A Bibliával szembeni legalapvetőbb kifogásokat Gesztesi Máté, filmíró szegezi neki Ruff Tibornak, a Rabbiképzőn doktorált filozófus-teológusnak. A hit filozófiája. Minden pénteken jelentkező podcast sorozat 13 epizódban.
David Wilkerson - Mozdítsd el a hegyed 2.
Ászá király, az Úr hűséges szolgája volt, de Isten nem nézte el hitetlenségét. és ez egy másik példa számunkra. Igazságos uralma alatt Júdában megtiltotta a bálvány imádást, lerombolta a pogány templomokat és megújulást hozott birodalmában. Akkor amint a nép élvezte Isten áldásait, egy millió fős sereg megtámadta őket Etiópából. Júda képtelen volt szembeszállni ekkora sereggel, így Ásza az Úrhoz fordult és imádságra hívta a népet is.
Minden várakozás ellenére győzelmet arattak. Valószínűleg ez volt az egyik legnagyobb csodája a hitnek Isten népének történelmében. Bibliatudósok azt mondják, hogy az egész akkori világ erről a győzelemről beszélt.
Amint a győzelem után utazott haza, egy prófétával találkozott. Nem azért jött, hogy gratuláljon, hanem hogy figyelmeztesse a királyt: “Amíg az Úrra fogsz támaszkodni és teljes mértékben bízol benne, áldott leszel. Az Úr veled lesz és győzelmeket fogsz aratni. De ha elfordulsz Tőle és magadban fogsz bízni, gyötrődést és nyomorúságot fogsz látni minden területen.”
Ászá komolyan vette ezt a figyelmeztetést, és hűségesen járt az Úrral harminchat évig. Ezek alatt az évek alatt, az Úr áldása volt Júdán. Dicsőséges lehetett ott élni akkor. Több év múltán azonban újabb nehézség jelentkezett. Az Istentől elfordult Izrael (amely Júdától különvált) királya megtámadta Ászát. Elfoglalta a Jeruzsálemtől mindössze öt mérföldre levő Ráma városát, és elvágta a városba vezető fontos kereskedelmi utat. Júda teljes gazdaságának összeomlása fenyegetett, hacsak nem történik valami.
Ekkor Ászá félelemben cselekedett. Ahelyett hogy az Úrban bízott volna, régi ellenségéhez Szíria királyához fordult segítségért. Nehéz elhinni, de Ászá kihordatta az ezüstöt és az aranyat az Úr házából és Júda kincsét a szíriaiaknak ajánlotta, hogy felszabadítsák Júdát. Ez a teljes hitetlenség jele volt.
Gyakran halljuk azt a mondást, hogy a hit legnehezebb szakasza az utolsó fél óra. A tény az, hogy Istennek már kész terve volt, hogy megmentse Júdát. Ászá azonban félelmében és pánikjában megakadályozta azt. Ekkor egy próféta jött Ászához és ezt mondta: “Mivel nem bíztál az Úrban, mostantól kezdve háborúskodni fogsz.” És ez történt Júdában. Hitetlenségben cselekedni mindig teljes káoszt és zavart hoz.
Jézus azt mondta, hogy az előttünk emelkedő hegyeket el lehet mozdítanunk.
A hitetlenség hegynyi akadálya szívünkből elmozdítható, de egyedül hit által. "Bizony mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat a tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik - annak meg is adatik az. (Márk 11:23)
Jézus a mi feladatunkról beszél itt és azt a dicsőséges ígéretet adja: akármit kívánunk amikor imádkozunk, hinnünk kell és akkor megkapjuk mindazt. El tudod hinni ezt?
Szolgálatom évei alatt kevés kereszténnyel találkoztam, akik hittek abban, hogy ilyen természetfeletti munka megtörténhet. Igazából most mondhatod: “Próbáltam ezt, de semmi sem történt. Hittel imádkoztam, de nem kaptam választ.”
Most arra a fiatal pásztorra gondolok, aki felkeresett engem és bevallotta, hogy pornográfia függőséggel küszködik. Szereti az Urat, feleségét is, jó a házasságuk. De képtelen megszabadulni ettől a függőségtől. És ez az egész a szellemi erejét kezdi elvenni. Komolyan imádkozik, de nem tud megszabadulni tőle.
Amint beszélgettünk a múltjáról, mondott valamit, ami felkeltette a figyelmemet. Fiatal emberként csodálatos ígéretet kapott az Úrtól az életére vonatkozóan. De az ígéret soha nem teljesedett be. Azt mondta ez a pásztor: “Isten elhagyott engem, ígéretet adott, de nem teljesítette be.” Szívében keserűség ébredt az Úr iránt és most képtelen volt az Úr előtt hittel megállni a szabadulás érdekében.
Ennek a fiatal embernek nemcsak a szenvedélye volt a baj, hanem a hitetlensége is. Nem tudta elhinni, hogy Isten válaszol az imájára. És most hitetlensége hegyként tornyosult előtte, mozdíthatatlanul és áthatolhatatlanul. Ez tartotta vissza attól, hogy Krisztus teljességében éljen.
Feleségem és én sok időt töltöttünk egy másik házaspárral szolgálatunkban. Gyermekükkel kapcsolatban hosszú ideig komoly pénzügyi nehézségeken mentek át, nehéz terheket hordoztak. Minden nappal sötétebbnek látszott a helyzet. A feleség bevalotta nekünk:
“Néha azt hiszem, hogy jogom van a hitetlenségre. Mindent megtettem Isten igéje szerint, de családunk továbbra is csak szenved. Imádkoztam, Isten ígéreteibe kapaszkodtam, hűségesen követtem Őt mindenben. De minden könyörgésem hiábavaló. Nem hiszem többé, hogy velünk van, mert nem látom ennek bizonyítékát."
Azóta, Isten csodálatosan működött mindkét család életében. Átélték a viharos időket és megújult hittel állnak Isten előtt. Példájuk sok hívőre igaz, akik komolyan szenvedtek a hitetlenségük miatt.
Néhány keresztény évekig hittel él, de mikor a “válságok válsága” megjelenik életükben, feladják hitüket.
Még a legerősebb hívőknél is előfordul, hogy a hitetlenség hegye nem lett teljesen elmozdítva. Mennyire bánthatja az Urat, amikor egy mindent elsöprő nehézség eltörli Isten csodatevő erejének tanúságát az ember életéből. Amint Jézusnak a hit hegyéről mondott szavaira gondolok, hallom ahogy a Szent Szellem ezt suttogja nekem:
"David, még nem tudod, hogy milyen fájdalmat okoz a hitetlenség Isten szívének. Nem érted még, hogy gyermekei évszázadokon át mennyire nem bíztak benne." Isten olyan emberekre vágyik, akik hisznek hűségében a bajok idején is. Megmondta, hogy Ő olyan főpap, aki megindul erőtlenségeinken.
Évszázadokon át, népe csodákat és csodálatos szabadításokat élt át. Vallották, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. De amikor a leghatalmasabb válság megérkezett, szavaik hirtelen teljes kétségbeeséssel teltek meg. Ezek a szavak sokkal bántóbbak, mint egy hitetlen ember kesergése. Isten nem veszi könnyedén gyermekeinek hitetlenségét.
Minden várakozás ellenére győzelmet arattak. Valószínűleg ez volt az egyik legnagyobb csodája a hitnek Isten népének történelmében. Bibliatudósok azt mondják, hogy az egész akkori világ erről a győzelemről beszélt.
Amint a győzelem után utazott haza, egy prófétával találkozott. Nem azért jött, hogy gratuláljon, hanem hogy figyelmeztesse a királyt: “Amíg az Úrra fogsz támaszkodni és teljes mértékben bízol benne, áldott leszel. Az Úr veled lesz és győzelmeket fogsz aratni. De ha elfordulsz Tőle és magadban fogsz bízni, gyötrődést és nyomorúságot fogsz látni minden területen.”
Ászá komolyan vette ezt a figyelmeztetést, és hűségesen járt az Úrral harminchat évig. Ezek alatt az évek alatt, az Úr áldása volt Júdán. Dicsőséges lehetett ott élni akkor. Több év múltán azonban újabb nehézség jelentkezett. Az Istentől elfordult Izrael (amely Júdától különvált) királya megtámadta Ászát. Elfoglalta a Jeruzsálemtől mindössze öt mérföldre levő Ráma városát, és elvágta a városba vezető fontos kereskedelmi utat. Júda teljes gazdaságának összeomlása fenyegetett, hacsak nem történik valami.
Ekkor Ászá félelemben cselekedett. Ahelyett hogy az Úrban bízott volna, régi ellenségéhez Szíria királyához fordult segítségért. Nehéz elhinni, de Ászá kihordatta az ezüstöt és az aranyat az Úr házából és Júda kincsét a szíriaiaknak ajánlotta, hogy felszabadítsák Júdát. Ez a teljes hitetlenség jele volt.
Gyakran halljuk azt a mondást, hogy a hit legnehezebb szakasza az utolsó fél óra. A tény az, hogy Istennek már kész terve volt, hogy megmentse Júdát. Ászá azonban félelmében és pánikjában megakadályozta azt. Ekkor egy próféta jött Ászához és ezt mondta: “Mivel nem bíztál az Úrban, mostantól kezdve háborúskodni fogsz.” És ez történt Júdában. Hitetlenségben cselekedni mindig teljes káoszt és zavart hoz.
Jézus azt mondta, hogy az előttünk emelkedő hegyeket el lehet mozdítanunk.
A hitetlenség hegynyi akadálya szívünkből elmozdítható, de egyedül hit által. "Bizony mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat a tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik - annak meg is adatik az. (Márk 11:23)
Jézus a mi feladatunkról beszél itt és azt a dicsőséges ígéretet adja: akármit kívánunk amikor imádkozunk, hinnünk kell és akkor megkapjuk mindazt. El tudod hinni ezt?
Szolgálatom évei alatt kevés kereszténnyel találkoztam, akik hittek abban, hogy ilyen természetfeletti munka megtörténhet. Igazából most mondhatod: “Próbáltam ezt, de semmi sem történt. Hittel imádkoztam, de nem kaptam választ.”
Most arra a fiatal pásztorra gondolok, aki felkeresett engem és bevallotta, hogy pornográfia függőséggel küszködik. Szereti az Urat, feleségét is, jó a házasságuk. De képtelen megszabadulni ettől a függőségtől. És ez az egész a szellemi erejét kezdi elvenni. Komolyan imádkozik, de nem tud megszabadulni tőle.
Amint beszélgettünk a múltjáról, mondott valamit, ami felkeltette a figyelmemet. Fiatal emberként csodálatos ígéretet kapott az Úrtól az életére vonatkozóan. De az ígéret soha nem teljesedett be. Azt mondta ez a pásztor: “Isten elhagyott engem, ígéretet adott, de nem teljesítette be.” Szívében keserűség ébredt az Úr iránt és most képtelen volt az Úr előtt hittel megállni a szabadulás érdekében.
Ennek a fiatal embernek nemcsak a szenvedélye volt a baj, hanem a hitetlensége is. Nem tudta elhinni, hogy Isten válaszol az imájára. És most hitetlensége hegyként tornyosult előtte, mozdíthatatlanul és áthatolhatatlanul. Ez tartotta vissza attól, hogy Krisztus teljességében éljen.
Feleségem és én sok időt töltöttünk egy másik házaspárral szolgálatunkban. Gyermekükkel kapcsolatban hosszú ideig komoly pénzügyi nehézségeken mentek át, nehéz terheket hordoztak. Minden nappal sötétebbnek látszott a helyzet. A feleség bevalotta nekünk:
“Néha azt hiszem, hogy jogom van a hitetlenségre. Mindent megtettem Isten igéje szerint, de családunk továbbra is csak szenved. Imádkoztam, Isten ígéreteibe kapaszkodtam, hűségesen követtem Őt mindenben. De minden könyörgésem hiábavaló. Nem hiszem többé, hogy velünk van, mert nem látom ennek bizonyítékát."
Azóta, Isten csodálatosan működött mindkét család életében. Átélték a viharos időket és megújult hittel állnak Isten előtt. Példájuk sok hívőre igaz, akik komolyan szenvedtek a hitetlenségük miatt.
Néhány keresztény évekig hittel él, de mikor a “válságok válsága” megjelenik életükben, feladják hitüket.
Még a legerősebb hívőknél is előfordul, hogy a hitetlenség hegye nem lett teljesen elmozdítva. Mennyire bánthatja az Urat, amikor egy mindent elsöprő nehézség eltörli Isten csodatevő erejének tanúságát az ember életéből. Amint Jézusnak a hit hegyéről mondott szavaira gondolok, hallom ahogy a Szent Szellem ezt suttogja nekem:
"David, még nem tudod, hogy milyen fájdalmat okoz a hitetlenség Isten szívének. Nem érted még, hogy gyermekei évszázadokon át mennyire nem bíztak benne." Isten olyan emberekre vágyik, akik hisznek hűségében a bajok idején is. Megmondta, hogy Ő olyan főpap, aki megindul erőtlenségeinken.
Évszázadokon át, népe csodákat és csodálatos szabadításokat élt át. Vallották, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. De amikor a leghatalmasabb válság megérkezett, szavaik hirtelen teljes kétségbeeséssel teltek meg. Ezek a szavak sokkal bántóbbak, mint egy hitetlen ember kesergése. Isten nem veszi könnyedén gyermekeinek hitetlenségét.
Rod Parsley - A Kereszt 2.
KERESZT NÉLKÜLI GENERÁCIÓ
1. Fejezet
“A tömeg, amely Jeruzsálemtől a 'koponyák hegyéig' üldözte Jézust soha nem szűnt meg létezni, hanem csak tovább nőtt, ahogy sok világi tanult ember és sok nagyszerű világi ember otthagyva a kutatásait a laboratóriumból kilépve ezt kiabálja: 'Vigyétek ezt a embert! Vigyétek el!"
-THOMAS DEVITT TALMAGE (1832-1902)
ÁLLIG FELFEGYVERZETT lengyel egyenruhás katonák foglalták el a Lengyelország keleti részén fekvő Mazóvia vajdaságot. 1984 márciusa van – George Orwell, a mindenható Állam diktatórikus agykontrollját prófétálta erre az évre. Hideg van, de a tél lassan elveszíti jeges markolását a kommunista ellenőrzés és a szovjetek uralma alatt álló Lengyelországban. De ezen a reggelen az istentelen kormány arra törekszik, hogy még jobban megszorongassa a lengyel generációk elméjét. Ezek a katonák nem egy ellenséges hadsereg ellen menetelnek. A kerület általános iskolái, középiskolái és főiskolái felé vették az irányt nagyon egyértelmű paranccsal… “Az összes keresztet távolítsatok el minden osztályteremből és minden ajtóról a vajdaságban.” Wojciech Jaruzelski lengyel miniszterelnök személyesen adta ki ezt a parancsot, aki moszkvai szponzorai bátorítására az egész nemzetre kiterjedő kampányának kellős közepén van, hogy megtisztítsa Lengyelország nyilvános helyeit a kereszténység maradványaitól. És egy szocialista-kommunista államban majdnem minden hely nyilvános. A kormányzati épületek voltak az elsők. Azután jöttek a kórházak és a gyárak. De ha a “makacs” lengyelek valaha is meg lesznek fosztva a “babonáiktól” és jó, ateista szovjet férfiakká és nőkké formálják őket, rendkívül fontos a gyerekek fogékony elméjében kezdeni az átformálást.
Szóval az iskolák következtek ezután. És ha a nemzeti kampány az, hogy a lengyel gyerekeket megfosszák a hitüktől, annak Mazóviában kellett kezdődnie. Amennyire vissza lehet emlékezni, feszületek védelmezték az osztálytermeket és előadó termeket a mélyen katolikus Lengyelországban. A legtöbb kereszt már több mint hatvan éve ott lógott, amelyet ezen a napon eltávolítottak – néhány közülük, több mint egy évszázada ott volt. A katonák bakancsai visszhangzottak az iskola folyosóin és bőrkesztyűs kezükkel számtalan feszületet téptek le a falakról, majd átdobálták őket az ott várakozó szemetes autókra. Mégis minden megsértett ponton, mindegyik megszentségtelenített falon ottmarad valami, annak néma bizonyítékaként, hogy onnan valami hiányzik. Mindegyik lemállott, korom sötét falon ott van egy összetéveszthetetlen világos körvonal, ahol egykor a kereszt lógott. Igen lehet, hogy a kormány el tudta távolítani a kereszteket, de annak bizonyítékát, hogy valaha a keresztek ott lógtak nem tudta megsemmisíteni.
Most, a huszonegyedik századi Amerikában mi is távolítjuk el keresztjeinket – de nagyrészt önkéntesen tesszük ezt. Persze az elmúlt évtizedekben a törvényszék eltorzult felfogása “az egyház és az állam elválasztásáról” magával hozta a legtöbb kereszt szó szerinti erőszakos eltávolítását számtalan köztérről és városi jelképről, ahol büszkén és háborítatlanul voltak láthatók évtizedeken keresztül. Mi a helyzet azonban a magánszféránkkal? Az otthonainkkal és a vállalkozásainkkal? A kereszt innen is tűnik el. Azt mondják nekünk, hogy egy poszt-keresztény kultúra vagyunk. Ezenkívül az legutolsó dolog, amit egy udvarias társadalom valaha is meg akar tenni, az, hogy megbántsa a szkeptikusok és az agnosztikusok kifinomult érzékenységét. A yin és yang Taoista szimbólum feltételezett kiegyensúlyozó erejét villogtatják mindenütt az üzletekben és az éttermekben. Illetve a pufók arany buddhák nem csak az ázsiai éttermekben kaptak helyet. A legmerészebb Krisztus követők kirakják a halat, de ritkán merik kitenni a keresztet. A kereszt egy különleges és egyedülálló erőt képvisel ahhoz, hogy megsértsék. De valójában a gyülekezeti házainkban … azok a házak, amelyek a Jézus a Krisztus kijelentés kősziklájára épültek …azoknak a gyülekező helyei, akiket a Kálvárián kiömlött vér megváltott... biztosan találunk egy bástyát, ahol a Krisztus keresztjét kincsnek tartják és tisztelik.
Most, a huszonegyedik századi Amerikában mi is távolítjuk el keresztjeinket – de nagyrészt önkéntesen tesszük ezt. Persze az elmúlt évtizedekben a törvényszék eltorzult felfogása “az egyház és az állam elválasztásáról” magával hozta a legtöbb kereszt szó szerinti erőszakos eltávolítását számtalan köztérről és városi jelképről, ahol büszkén és háborítatlanul voltak láthatók évtizedeken keresztül. Mi a helyzet azonban a magánszféránkkal? Az otthonainkkal és a vállalkozásainkkal? A kereszt innen is tűnik el. Azt mondják nekünk, hogy egy poszt-keresztény kultúra vagyunk. Ezenkívül az legutolsó dolog, amit egy udvarias társadalom valaha is meg akar tenni, az, hogy megbántsa a szkeptikusok és az agnosztikusok kifinomult érzékenységét. A yin és yang Taoista szimbólum feltételezett kiegyensúlyozó erejét villogtatják mindenütt az üzletekben és az éttermekben. Illetve a pufók arany buddhák nem csak az ázsiai éttermekben kaptak helyet. A legmerészebb Krisztus követők kirakják a halat, de ritkán merik kitenni a keresztet. A kereszt egy különleges és egyedülálló erőt képvisel ahhoz, hogy megsértsék. De valójában a gyülekezeti házainkban … azok a házak, amelyek a Jézus a Krisztus kijelentés kősziklájára épültek …azoknak a gyülekező helyei, akiket a Kálvárián kiömlött vér megváltott... biztosan találunk egy bástyát, ahol a Krisztus keresztjét kincsnek tartják és tisztelik.
(Megjegyzés: Rod pásztor nem a szoborral kiegészített feszületről ír, hanem üres keresztről, ami Jézus Krisztus engesztelő áldozatának és a megváltás tényének szimbóluma. - a szerk.)
Fordította: Nagy Andrea
Mózes első könyve 7.
1. És mondta az Örökkévaló Nóénak: Menj be te és egész házad a bárkába, mert téged láttalak igazságosnak színem előtt ezen nemzedékben. 2. Minden tiszta baromból vegyél magadnak hetet-hetet, hímet és nőstényt, és a baromból, mely nem tiszta, kettőt, hímet és nőstényt. 3. Az ég madarából is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy életben tarts magot az egész föld színén. 4.Mert hét nap múlva esőt bocsátok én a földre, negyven nap és negyven éjjel és eltörlök minden lényt, melyet alkottam, a föld színéről. 5. És tett Nóé mind aszerint, amint megparancsolta neki az Örökkévaló. 6. Nóé pedig hatszáz éves volt, midőn az özönvíz volt a földön. 7. És bement Nóé, meg az ő fiai és az ő felesége, meg a fiainak feleségei vele együtt a bárkába az özönvíz elől. 8. A tiszta baromból és a baromból, mely nem tiszta, a madárból és mindabból, ami mozog a földön, 9.kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába, hím és nőstény, amint megparancsolta Isten Nóénak.
10. És történt hét nap múlva és az özönvíz volt a földön. 11. Hatszázadik évében Nóé életének, a második hónapban, a hónap tizenhetedik napján, ezen a napon felfakadtak minden forrásai a nagy mélységnek és az ég csatornái megnyíltak. 12. És volt az eső a földön negyven nap és negyven éjjel. 13. Ugyanezen a napon ment be Nóé, meg Sém, Chom és Jefesz, Nóé fiai és Nóé felesége, meg az ő fiainak három felesége velük együtt, a bárkába. 14. Ők és minden vad a maga neme szerint és minden barom a maga neme szerint és minden csúszó-mászó, mely mozog a földön a maga neme szerint és minden madár a maga neme szerint, minden madár, minden szárnyas. 15. Bement Nóéhoz a bárkába kettő-kettő minden testből, amelyben az élet lehelete van. 16. És amik bementek, hím és nőstény minden testből ment be, amint megparancsolta neki Isten; és bezárta az Örökkévaló mögötte (a bárkát).
17. És volt az özönvíz negyven nap a földön; megsokasodtak a vizek és vitték a bárkát, hogy fölemelkedett a földről. 18. És erősbödtek a vizek és nagyon megsokasodtak a földön; és ment a bárka a víz színén. 19. És a vizek igen nagyon erősbödtek a földön és elborították mind a magas hegyeket, melyek az egész ég alatt voltak. 20. Tizenöt könyöknyire (a hegyeken) felül erősbödtek a vizek és elborították a hegyeket. 21. És elveszett minden test, mely mozog a földön, madárból, baromból, vadból és féregből, mely csúszik-mászik a földön és minden ember. 22. Mindaz, aminek orrában az élet lehelete volt, mindabból, ami a szárazon volt, meghalt. 23. És eltörölt (Isten) minden lényt, mely a föld színén volt, embertől baromig, csúszó-mászóig és az ég madaráig, úgy, hogy eltöröltettek a földről; csak Nóé maradt meg és ami vele volt a bárkában. 24. És erősbödtek a vizek a földön százötven napig.
10. És történt hét nap múlva és az özönvíz volt a földön. 11. Hatszázadik évében Nóé életének, a második hónapban, a hónap tizenhetedik napján, ezen a napon felfakadtak minden forrásai a nagy mélységnek és az ég csatornái megnyíltak. 12. És volt az eső a földön negyven nap és negyven éjjel. 13. Ugyanezen a napon ment be Nóé, meg Sém, Chom és Jefesz, Nóé fiai és Nóé felesége, meg az ő fiainak három felesége velük együtt, a bárkába. 14. Ők és minden vad a maga neme szerint és minden barom a maga neme szerint és minden csúszó-mászó, mely mozog a földön a maga neme szerint és minden madár a maga neme szerint, minden madár, minden szárnyas. 15. Bement Nóéhoz a bárkába kettő-kettő minden testből, amelyben az élet lehelete van. 16. És amik bementek, hím és nőstény minden testből ment be, amint megparancsolta neki Isten; és bezárta az Örökkévaló mögötte (a bárkát).
17. És volt az özönvíz negyven nap a földön; megsokasodtak a vizek és vitték a bárkát, hogy fölemelkedett a földről. 18. És erősbödtek a vizek és nagyon megsokasodtak a földön; és ment a bárka a víz színén. 19. És a vizek igen nagyon erősbödtek a földön és elborították mind a magas hegyeket, melyek az egész ég alatt voltak. 20. Tizenöt könyöknyire (a hegyeken) felül erősbödtek a vizek és elborították a hegyeket. 21. És elveszett minden test, mely mozog a földön, madárból, baromból, vadból és féregből, mely csúszik-mászik a földön és minden ember. 22. Mindaz, aminek orrában az élet lehelete volt, mindabból, ami a szárazon volt, meghalt. 23. És eltörölt (Isten) minden lényt, mely a föld színén volt, embertől baromig, csúszó-mászóig és az ég madaráig, úgy, hogy eltöröltettek a földről; csak Nóé maradt meg és ami vele volt a bárkában. 24. És erősbödtek a vizek a földön százötven napig.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2017. július 20., csütörtök
Hack Péter - Az ellenség civil pajzs mögé bújva támad
A megtéréssel nem szűnnek meg a problémák, a tusakodások. Pál apostol azt hangsúlyozta, hogy a keresztény élet tele van szellemi értelemben vett harcokkal, ezért rendkívül dinamikus. Úgy foglalta össze a hívő életét, mint ami harc és versenyfutás: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nékem az igazság koronája.” (2 Timóteus 4:7-8a).
A küzdelem nem természetes szinten zajlik. Néhány keresztény ott rontja el, hogy nem az ellen harcol, ami ellen kellene. Az ellenség nem ember.
„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Efézus 6:12)
A mai világ igyekszik elszoktatni a fiatalokat mindenfajta erőfeszítéstől, pedig sokkal több az ember teherbíró képessége, mint ahogy azt ő gondolná. Az apáknak példát kell mutatniuk gyermekeiknek abban is, hogy nem csak addig küzdünk, vagy végezzük a munkát, amíg kedvünk van. A kereszténységnek harcosnak, férfiasnak kell lennie.
Vajon Európa miért nem védi olyan harcosan az értékeit, mint az iszlám? Az európai, kereszténynek már nehezen mondható kultúrát védtelenné teszi ez a helytelen hozzáállás.
A keresztények hódításai a folyamatos szellemi területszerzésre kell, hogy irányuljanak. Jézus a követőinek meghagyta: tegyük tanítványokká a népeket, és Ő velünk lesz (Máté 28:19-20). Ha csak a saját céljainkkal, álmainkkal törődünk, nem azzal, ami az Úr terve, nem tud felszabadulni Isten jelenléte az életünkben. A sikereinket azért adja az Atya, hogy kiemelkedve a környezetünkből, a világ világosságává és a föld sójává váljunk, hogy a körülöttünk élő emberek rákérdezzenek, honnan van bennünk ez az erő. Ezt azonban csak akkor teszik meg, ha megharcoljuk a hit nemes harcát.
A sátán soha nem ül le tárgyalni Istennel, neki kezdettől az a célja, hogy az embereket uralma alatt tartsa, mint evilág fejedelme. A legnagyobb sikerélménye egy-egy bukott keresztény láttán van, mert az ilyen emberekkel rontja az egyház hitelét, vonzerejét. Sajnos gyakran szégyenlik a másikat azok az emberek is, akik testvérek az Úrban. Egymás számára és a világ számára is jó bizonyságoknak kell lenünk! Ahhoz, hogy ne váljunk elrettentő példákká, legyünk olyanok, mint Jób, akire Isten büszkén mutatott rá az ellenség előtt: „láttad-e az én szolgámat, Jóbot? Feddhetetlen, igaz, istenfélő és bűngyűlölő.” (Jób 1:1)
A vétkeik és bűneik miatt halott embereket a magasságban levő szellemi erők a sátán céljaira használják. Az istentelen, káromló beszédek az ördög tervének megvalósulását segítik, ezzel szemben az Istent dicsőítő szavak és tettek az Úr munkáját viszik előre. Vagy Istennek, vagy a sátánnak szolgálunk. Harmadik út, semleges terület nincsen. Döntsünk úgy, hogy a szabadidőnkben is életeket mentünk! Ahogyan mi is embereken keresztül ismertük meg Jézust, úgy a szeretteinknek és ismerőseinknek is beszélgetés közben tudjuk továbbadni Krisztus evangéliumát. Élnek olyan személyek a környezetünkben, akik csak minket hajlandóak meghallgatni, akiknek csak mi tudjuk elmondani Isten üzenetét. Ha látják, hogy kiegyensúlyozottak, stabilak vagyunk, hogy békés atmoszféra vesz minket körül, alig fogják várni a velünk való találkozásokat!
Akkor fogunk tudni tanulni a hibánkból, ha őszintén elismerjük, hogy rossz döntést hoztunk, mely nem szolgálta Isten tökéletes akaratát. Jól gondoljuk meg, hogy mielőtt cselekszünk vagy mondtunk valamit, ki használja a mozdulatainkat és a szánkat: az Úr vagy a sátán? Ahhoz, hogy a kísértésnek ellene álljunk, harcolnunk is kell.
Van olyan a háborúban, hogy baráti tűzben esnek el katonák, mert például belelőnek tankkal egy épületbe, amiről nem tudják, hogy „ott a mieink vannak”, mert már sikerült elfoglalniuk. Sajnos gyakori a baráti tűz keresztény körökben is. Ha valaki a környezetünkben olyat tesz, amit mi is szoktunk: rosszul dönt – legyen ő házastárs, gyermek vagy munkatárs –, tudatosítsuk magunkban, hogy nem ő az ellenség, legfeljebb az ördög használja.
NE AZ EMBERRE LEGYÜNK DÜHÖSEK, HANEM AZ ŐT TÚSZKÉNT FOGVA TARTÓ GONOSZ SZELLEMMEL SZEMBEN VEGYÜK FEL A HARCOT!
A családtagjaink, barátaink vagy ismerőseink elleni harcra fordított energiát inkább a mögöttük levő erőkkel való küzdelemre használjuk! Bölcsen kerüljük a konfliktusokat, melyek mögött az ördög csapdái sorakoznak. A minket támadó emberen keresztül ugyanis igyekszik a sátán ártani nekünk, és ha visszavágunk a testvérünknek, akkor bennünket is az álnok céljai eszközévé tud tenni. Ha Isten vezetését keressük a nézeteltérésben, akkor nem megfutamodunk, hanem biztos pozíciót szerzünk a győzelemhez.
Az ellenség aljas módon igyekszik használni az embert, civil pajzs mögé bújva támad. Az élet a földön alapvetően szellemi szinten zajlik, mert minden, „ami látható, a láthatatlanból állott elő”. (Zsidó 11:3).
A szellemi erők működése a fizikai valóságban is megnyilvánul, hasonló módon, ahogyan a szél működik: nem látjuk, de következményét tapasztaljuk például a fák lombjának susogásában és hajladozásában.
Ha csak az ingerült személyt vagy a nézeteltérést látjuk, nem a mögöttük levő erőt, akkor órákra, napokra vagy akár egy egész életre haragba kerülhetünk, holott megfelelő szellemi látással ugyanaz a konfliktus néhány perc alatt rendezhető lett volna. Akkor tudjuk megállapítani, hogy mi az, ami a társunk személyéből jön, és mi az, ami az evilág szelleméből, ha jó szellemi állapotban vagyunk. Attól függ, hogy milyen könnyen haragszom meg, hogy mennyire vagyok jó szellemi állapotban. A cselekedetet elítélhetjük, de az embert nem. Ugyanakkor felelősek vagyunk azért, amit kimondunk. A mai állapotunkhoz képest sokkal többet kellene imádkoznunk, mert ha szellemi védelem alatt vagyunk, nem tud rajtunk rést találni az ördög, ráadásul tisztán át fogjuk látni az adott helyzetet. A keresztény életben az a csodálatos, hogy alá tudjuk vetni a cselekedeteinket és az életünket Istennek.
„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.” (Zsidókhoz írt levél 12:1-4)
Az élet egy hatalmas akadálypálya, melyen Krisztus is végigment emberként, de soha nem reagált úgy kortársai cselekedeteire, mint mi szoktunk. Érdemes egyszer úgy végigolvasni az evangéliumokat, hogy azokra a küzdelmekre koncentrálunk, melyeken Jézus átment. Megdöbbentő, milyen önuralommal és békességgel kezelte az embereket földi szolgálata során, akár a tanítványai hitetlenkedésére, akár a sok megaláztatásra gondolunk, melyeket a katonák tettek vele, mielőtt keresztre feszítették. Ha mi is türelmesek vagyunk a konfliktushelyzetekben, az emberek felkapják majd a fejüket. A házastársunk segítőtárs, nem akadályként adta őt Isten, ahogyan a gyermekeinket és szüleinket sem!
Ha nem hálaadó szívvel élünk, gyakran nem vesszük észre a csodákat és bizonyságokat, nem döbbenünk rá, milyen jó helyzetünk van, hogy a bizonyság fellegei vesznek minket körül.
HA SZELLEMBEN ERŐT VESZÜNK A NAPUNK FÖLÖTT, BELÁTHATJUK A HADSZÍNTERET.
Érdemes megimádkoznunk a programokat és a nap végén szellemben kezelnünk a konfliktusokat. Ha nem győzöm le, az ellenség visszajön! Minden nap kegyelem, ha haza tudunk érni. Legyen az első szavunk, amikor meglátjuk az otthonunkat egy munkanap, vagy hosszú út után, hogy „köszönöm, Istenem”! A reggeleken pedig sz Úr kegyelmét kérjük az előttünk álló feladatokra. Igyekezzünk az egész napunkat szellemi szinten tartani. A világ nem arra van, hogy minket akadályozzon, hanem arra, hogy győzelmet, bizonyságokat gyűjtsünk. Magabiztosságot ad a tudat, hogy az Úr velünk van.
Akkor tudjuk közvetíteni az emberek számára Isten szavát, és akkor tudjuk őket tanítványokká tenni, ha leválasztjuk őket evilág fejedelméről. Ez nem a psziché szintjén történik meg, hanem szellemi harc által. Emberi akarattal nem fogjuk tudni meggyőzni őket, és megnyerni őket Jézus Krisztusnak, hanem csak a Szent Szellem átal.
ELHANGZOTT IGÉK:
Efézusiakhoz írt levél 6:12; 2:1-3
Zsidókhoz írt levél 12:1-4
Pasitka Janina jegyzete
A küzdelem nem természetes szinten zajlik. Néhány keresztény ott rontja el, hogy nem az ellen harcol, ami ellen kellene. Az ellenség nem ember.
„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Efézus 6:12)
A mai világ igyekszik elszoktatni a fiatalokat mindenfajta erőfeszítéstől, pedig sokkal több az ember teherbíró képessége, mint ahogy azt ő gondolná. Az apáknak példát kell mutatniuk gyermekeiknek abban is, hogy nem csak addig küzdünk, vagy végezzük a munkát, amíg kedvünk van. A kereszténységnek harcosnak, férfiasnak kell lennie.
Vajon Európa miért nem védi olyan harcosan az értékeit, mint az iszlám? Az európai, kereszténynek már nehezen mondható kultúrát védtelenné teszi ez a helytelen hozzáállás.
A keresztények hódításai a folyamatos szellemi területszerzésre kell, hogy irányuljanak. Jézus a követőinek meghagyta: tegyük tanítványokká a népeket, és Ő velünk lesz (Máté 28:19-20). Ha csak a saját céljainkkal, álmainkkal törődünk, nem azzal, ami az Úr terve, nem tud felszabadulni Isten jelenléte az életünkben. A sikereinket azért adja az Atya, hogy kiemelkedve a környezetünkből, a világ világosságává és a föld sójává váljunk, hogy a körülöttünk élő emberek rákérdezzenek, honnan van bennünk ez az erő. Ezt azonban csak akkor teszik meg, ha megharcoljuk a hit nemes harcát.
A sátán soha nem ül le tárgyalni Istennel, neki kezdettől az a célja, hogy az embereket uralma alatt tartsa, mint evilág fejedelme. A legnagyobb sikerélménye egy-egy bukott keresztény láttán van, mert az ilyen emberekkel rontja az egyház hitelét, vonzerejét. Sajnos gyakran szégyenlik a másikat azok az emberek is, akik testvérek az Úrban. Egymás számára és a világ számára is jó bizonyságoknak kell lenünk! Ahhoz, hogy ne váljunk elrettentő példákká, legyünk olyanok, mint Jób, akire Isten büszkén mutatott rá az ellenség előtt: „láttad-e az én szolgámat, Jóbot? Feddhetetlen, igaz, istenfélő és bűngyűlölő.” (Jób 1:1)
A vétkeik és bűneik miatt halott embereket a magasságban levő szellemi erők a sátán céljaira használják. Az istentelen, káromló beszédek az ördög tervének megvalósulását segítik, ezzel szemben az Istent dicsőítő szavak és tettek az Úr munkáját viszik előre. Vagy Istennek, vagy a sátánnak szolgálunk. Harmadik út, semleges terület nincsen. Döntsünk úgy, hogy a szabadidőnkben is életeket mentünk! Ahogyan mi is embereken keresztül ismertük meg Jézust, úgy a szeretteinknek és ismerőseinknek is beszélgetés közben tudjuk továbbadni Krisztus evangéliumát. Élnek olyan személyek a környezetünkben, akik csak minket hajlandóak meghallgatni, akiknek csak mi tudjuk elmondani Isten üzenetét. Ha látják, hogy kiegyensúlyozottak, stabilak vagyunk, hogy békés atmoszféra vesz minket körül, alig fogják várni a velünk való találkozásokat!
Akkor fogunk tudni tanulni a hibánkból, ha őszintén elismerjük, hogy rossz döntést hoztunk, mely nem szolgálta Isten tökéletes akaratát. Jól gondoljuk meg, hogy mielőtt cselekszünk vagy mondtunk valamit, ki használja a mozdulatainkat és a szánkat: az Úr vagy a sátán? Ahhoz, hogy a kísértésnek ellene álljunk, harcolnunk is kell.
Van olyan a háborúban, hogy baráti tűzben esnek el katonák, mert például belelőnek tankkal egy épületbe, amiről nem tudják, hogy „ott a mieink vannak”, mert már sikerült elfoglalniuk. Sajnos gyakori a baráti tűz keresztény körökben is. Ha valaki a környezetünkben olyat tesz, amit mi is szoktunk: rosszul dönt – legyen ő házastárs, gyermek vagy munkatárs –, tudatosítsuk magunkban, hogy nem ő az ellenség, legfeljebb az ördög használja.
NE AZ EMBERRE LEGYÜNK DÜHÖSEK, HANEM AZ ŐT TÚSZKÉNT FOGVA TARTÓ GONOSZ SZELLEMMEL SZEMBEN VEGYÜK FEL A HARCOT!
A családtagjaink, barátaink vagy ismerőseink elleni harcra fordított energiát inkább a mögöttük levő erőkkel való küzdelemre használjuk! Bölcsen kerüljük a konfliktusokat, melyek mögött az ördög csapdái sorakoznak. A minket támadó emberen keresztül ugyanis igyekszik a sátán ártani nekünk, és ha visszavágunk a testvérünknek, akkor bennünket is az álnok céljai eszközévé tud tenni. Ha Isten vezetését keressük a nézeteltérésben, akkor nem megfutamodunk, hanem biztos pozíciót szerzünk a győzelemhez.
Az ellenség aljas módon igyekszik használni az embert, civil pajzs mögé bújva támad. Az élet a földön alapvetően szellemi szinten zajlik, mert minden, „ami látható, a láthatatlanból állott elő”. (Zsidó 11:3).
A szellemi erők működése a fizikai valóságban is megnyilvánul, hasonló módon, ahogyan a szél működik: nem látjuk, de következményét tapasztaljuk például a fák lombjának susogásában és hajladozásában.
Ha csak az ingerült személyt vagy a nézeteltérést látjuk, nem a mögöttük levő erőt, akkor órákra, napokra vagy akár egy egész életre haragba kerülhetünk, holott megfelelő szellemi látással ugyanaz a konfliktus néhány perc alatt rendezhető lett volna. Akkor tudjuk megállapítani, hogy mi az, ami a társunk személyéből jön, és mi az, ami az evilág szelleméből, ha jó szellemi állapotban vagyunk. Attól függ, hogy milyen könnyen haragszom meg, hogy mennyire vagyok jó szellemi állapotban. A cselekedetet elítélhetjük, de az embert nem. Ugyanakkor felelősek vagyunk azért, amit kimondunk. A mai állapotunkhoz képest sokkal többet kellene imádkoznunk, mert ha szellemi védelem alatt vagyunk, nem tud rajtunk rést találni az ördög, ráadásul tisztán át fogjuk látni az adott helyzetet. A keresztény életben az a csodálatos, hogy alá tudjuk vetni a cselekedeteinket és az életünket Istennek.
„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.” (Zsidókhoz írt levél 12:1-4)
Az élet egy hatalmas akadálypálya, melyen Krisztus is végigment emberként, de soha nem reagált úgy kortársai cselekedeteire, mint mi szoktunk. Érdemes egyszer úgy végigolvasni az evangéliumokat, hogy azokra a küzdelmekre koncentrálunk, melyeken Jézus átment. Megdöbbentő, milyen önuralommal és békességgel kezelte az embereket földi szolgálata során, akár a tanítványai hitetlenkedésére, akár a sok megaláztatásra gondolunk, melyeket a katonák tettek vele, mielőtt keresztre feszítették. Ha mi is türelmesek vagyunk a konfliktushelyzetekben, az emberek felkapják majd a fejüket. A házastársunk segítőtárs, nem akadályként adta őt Isten, ahogyan a gyermekeinket és szüleinket sem!
Ha nem hálaadó szívvel élünk, gyakran nem vesszük észre a csodákat és bizonyságokat, nem döbbenünk rá, milyen jó helyzetünk van, hogy a bizonyság fellegei vesznek minket körül.
HA SZELLEMBEN ERŐT VESZÜNK A NAPUNK FÖLÖTT, BELÁTHATJUK A HADSZÍNTERET.
Érdemes megimádkoznunk a programokat és a nap végén szellemben kezelnünk a konfliktusokat. Ha nem győzöm le, az ellenség visszajön! Minden nap kegyelem, ha haza tudunk érni. Legyen az első szavunk, amikor meglátjuk az otthonunkat egy munkanap, vagy hosszú út után, hogy „köszönöm, Istenem”! A reggeleken pedig sz Úr kegyelmét kérjük az előttünk álló feladatokra. Igyekezzünk az egész napunkat szellemi szinten tartani. A világ nem arra van, hogy minket akadályozzon, hanem arra, hogy győzelmet, bizonyságokat gyűjtsünk. Magabiztosságot ad a tudat, hogy az Úr velünk van.
Akkor tudjuk közvetíteni az emberek számára Isten szavát, és akkor tudjuk őket tanítványokká tenni, ha leválasztjuk őket evilág fejedelméről. Ez nem a psziché szintjén történik meg, hanem szellemi harc által. Emberi akarattal nem fogjuk tudni meggyőzni őket, és megnyerni őket Jézus Krisztusnak, hanem csak a Szent Szellem átal.
ELHANGZOTT IGÉK:
Efézusiakhoz írt levél 6:12; 2:1-3
Zsidókhoz írt levél 12:1-4
Pasitka Janina jegyzete
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)