A Messiás dicsőséges megjelenése után János újra ezt a parancsot kapja: írd meg. Írása három időszakot mutat: (a) amit már eddig átélt: amiket láttál; (b) a jelenlegi tapasztalatok: amik vannak; és (c) a jövő: amik történni fognak ezek után. Úgy tűnik, hogy ez a Jelenések könyvének Istentől meghatározott vázlata. Jánosnak először is azt kellett leírnia, amit átélt (1. rész). Ez ma már történelem. Azután Krisztus jelenlegi üzenetét kellett leírnia hét gyülekezetnek (2-3. rész). Végül következett a könyv fő célja, hiszen prófétai könyvről van szó: be kellett mutatnia a Messiás második eljövetelét megelőző, annak tetőpontját jelentő és az azt követő eseményeket (4-22. rész).
A Jelenések könyvének kronológiai felosztása messze meghalad minden más vázlatot, amelybe a magyarázók gyakran beleerőltetnek bizonyos esetleges kifejezéseket, vagy addig csűrik-csavarják a könyvet, amíg bele nem illik saját értelmezési mintájukba. Ez a vázlat teljes összhangban áll azzal a felfogással, mely szerint a Jelenések könyvének legnagyobb része (a 4. résztől kezdődően) a jövőt írja le, és nem történelmi vagy csupán jelképes mondanivalója van, de nem is egyszerűen bizonyos alapelvek kijelentése. Fontos, hogy a Jel 4-22-nek csak a jövőben bekövetkező értelmezése következetes. A könyv allegorikus megközelítését követő értelmezők ritkán értenek egyet nézeteikkel kapcsolatban. Ugyanez érvényes a jelképes és a történelmi megközelítést vallókra is.
A Jelenések könyve gyakran egy jelképes kinyilatkoztatást említ meg először, amit annak értelmezése követ. Itt is ez a helyzet: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet. A Jelenések könyve nem jelképes kinyilatkoztatások átláthatatlan szövevénye, hanem gondosan megírt lejegyzése annak, amit János látott és hallott, ezek teológiai és gyakorlati jelentésének gyakori magyarázatával.
A Jelenések könyve más jelképes könyvek segítségével, mint amilyen Dániel és Ezékiel könyve, azért íródott meg Isten akarata szerint, hogy az Isten teljes Igéjét alaposan kutatók megértsék mondanivalóját. A Dániel könyvéhez hasonlóan egyre érthetőbbé válik, amint a történelem előre halad. Bár e könyv igazsága és alkalmazása időtlen, mégis sajátos vigasztalást nyújt azoknak, akiknek vezetésre van szükségük a Messiás második eljöveteléhez vezető időkben.
Mielőtt a 4-22. részek óriási prófétai eseményei kibontakoznának, a Messiás először személyes üzenetet küldött a hét gyülekezet mindegyikének, nyilvánvaló gyakorlati alkalmazásokkal mai egyháza számára.
A Jelenések könyvének kronológiai felosztása messze meghalad minden más vázlatot, amelybe a magyarázók gyakran beleerőltetnek bizonyos esetleges kifejezéseket, vagy addig csűrik-csavarják a könyvet, amíg bele nem illik saját értelmezési mintájukba. Ez a vázlat teljes összhangban áll azzal a felfogással, mely szerint a Jelenések könyvének legnagyobb része (a 4. résztől kezdődően) a jövőt írja le, és nem történelmi vagy csupán jelképes mondanivalója van, de nem is egyszerűen bizonyos alapelvek kijelentése. Fontos, hogy a Jel 4-22-nek csak a jövőben bekövetkező értelmezése következetes. A könyv allegorikus megközelítését követő értelmezők ritkán értenek egyet nézeteikkel kapcsolatban. Ugyanez érvényes a jelképes és a történelmi megközelítést vallókra is.
A Jelenések könyve gyakran egy jelképes kinyilatkoztatást említ meg először, amit annak értelmezése követ. Itt is ez a helyzet: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet. A Jelenések könyve nem jelképes kinyilatkoztatások átláthatatlan szövevénye, hanem gondosan megírt lejegyzése annak, amit János látott és hallott, ezek teológiai és gyakorlati jelentésének gyakori magyarázatával.
A Jelenések könyve más jelképes könyvek segítségével, mint amilyen Dániel és Ezékiel könyve, azért íródott meg Isten akarata szerint, hogy az Isten teljes Igéjét alaposan kutatók megértsék mondanivalóját. A Dániel könyvéhez hasonlóan egyre érthetőbbé válik, amint a történelem előre halad. Bár e könyv igazsága és alkalmazása időtlen, mégis sajátos vigasztalást nyújt azoknak, akiknek vezetésre van szükségük a Messiás második eljöveteléhez vezető időkben.
Mielőtt a 4-22. részek óriási prófétai eseményei kibontakoznának, a Messiás először személyes üzenetet küldött a hét gyülekezet mindegyikének, nyilvánvaló gyakorlati alkalmazásokkal mai egyháza számára.
Sok vita folyt már ezeknek az üzeneteknek a mai mondanivalójáról. Ezek a gyülekezetek nyilvánvalóan különleges módon lettek kijelölve, és gondosan elrendezve úgy, hogy bennük olyan jellemző helyzetek adódjanak, amelyekkel az egyház mindig szembetalálta magát későbbi történelme során is. Ahogy Pál levelei egy-egy gyülekezetnek íródtak, ugyanakkor az egész egyháznak is szólnak, ez a hét üzenet is vonatkozik az egész mai egyházra, amennyiben hasonló helyzetben találja magát. Volt sok más gyülekezet is, pl. Kolosséban, Magnéziában és Trallesben, amelyek közül egyesek nagyobbak voltak, mint a Kis-Ázsiában említett hét gyülekezet, de ezek nem szerepelnek a címzettek között.
A levelek tartalmának közelebbi vizsgálatából egyértelművé válik, hogy ezek először is ennek a hét első századi gyülekezetnek szóltak. Másodszor, üzenetet tartalmaznak a mában élő hasonló gyülekezeteknek. Harmadszor, az üzenetekben rejlő egyéni intések, melyek személyekre vagy csoportokra vonatkoztak, világossá teszik, hogy mai személyeknek is szólnak. Negyedszer, néhányan úgy hiszik, hogy a hét gyülekezet sorrendje követi az egyháztörténelem különböző korszakait az első századtól mostanáig.
Figyelemreméltó hasonlóságok találhatók e hét gyülekezetnek szóló levél és az egyháznak az apostoli egyház kezdete óta zajló történelme között. Például úgy tűnik, mintha Efézus az apostoli egyházat egészében jellemezné, míg Szmima az első üldözés időszakát mutatná be. Ugyanakkor a Szentírás nem kifejezetten hatalmaz fel erre az értelmezésre, és csak ott szabad alkalmazni, ahol ez természetesen megtehető. Mindenesetre ezek a gyülekezetek egymással egy időben léteztek.
Bár mindegyik üzenet eltérő, a levelekben mégis vannak hasonlóságok. A Messiás mindegyikben kimondja, hogy ismeri tetteiket, mindegyikben szerepel egy ígéret azoknak, akik győznek, mindegyik inti azokat, akik hallgatják; és mindegyik levél sajátosan úgy írja le a Messiást, hogy a leírás kapcsolódik az utána következő üzenethez. Mindegyik levélben van dicséret (kivéve a laodiceait), intés (kivéve a szmimait és a filadelfiait), buzdítás és bátorító ígéret azoknak, akik komolyan veszik üzenetét. Általánosságban ezek a hét gyülekezetnek szóló levelek olyan problémákat tárgyalnak, melyek végigkísérték a gyülekezeteket az egyháztörténelem folyamán, és egyértelmű, átfogó kinyilatkoztatást adnak arról, hogyan értékeli Krisztus az egyes gyülekezeteket.
A Bibliának ezt a részét furcsa módon elhanyagolják. Miközben sokan olvassák Pál leveleit és az Újszövetség más részeit a gyülekezeti élet igazságait keresve, sok esetben figyelmen kívül hagyják a hét gyülekezetnek szóló leveleket, amelyek pedig közvetlenül a Messiástól származnak és határozott hangvételűek. Ez az elhanyagolás is hozzájárul ahhoz, hogy a mai gyülekezetek nem Isten tökéletes akarata szerint formálódik.
