Miután elvesztette a hivatalos állami egyház státuszát a világ legtöbb részén, és mivel többé már nincs hatalma arra, hogy halálbüntetést rójon ki a meg nem alkuvókra, Róma új taktikát választott.
A katolicizmus vált az ökumenikus mozgalom vezető erejévé, és azt a célt tűzte ki maga elé, hogy nemcsak a protestáns „kiszakadt testvéreket” egyesíti, hanem az összes világvallást egy új világegyházba vonja bele. Indiában 1986-ban a következőket mondta II. János Pál a hatalmas hindu tömegnek: „India küldetése... rendkívüli jelentőségű, elsősorban az ember szellemi természetének intuíciója miatt. Valójában a legtöbb, amit India a világnak adhat, az, hogy megajándékozza az emberről alkotott szellemi látással. A világ pedig jól teszi, ha odafigyel erre az ősi bölcsességre, és ezáltal gazdagítja az emberi életet”. Micsoda meghökkentő ajánlólevele ez a hinduizmusnak!
A világ egyik legbefolyásosabb hindu vezetője, Sri Chinmoy, akit „az ENSZ gurujaként ismernek (a küldöttek számára hetente kétszer meditációs alkalmakat tart), már jó néhány pápa dicséretét elnyerte. Chinmoy meditációs központjai világszerte már milliókat vezettek el a hinduizmus sötétségébe, ennek ellenére II. János Pál a következő meleg szavakkal köszöntötte a jó barátot és munkatársat: „Különleges áldást kívánok az életedre és a követőid életére is. Járjunk továbbra is együtt az úton!” VI. Pál a következőket mondta neki: „A hindu és a keresztény élet nagyon közel állnak egymáshoz. Mindkettőnek ugyanaz az üzenete.” Most pedig már a teljes evangéliumi vezetők is azt mondják Rómának, hogy az ő evangéliumuk is egy és ugyanaz!
Természetesen az új világvallás főhadiszállása Rómában lesz, és a katolikus hierarchia fogja kezében tartani a dolgokat. Már készíti is az utat: meglepően toleránsán nyilatkozik a vudu varázslástól kezdve az evangéliumi kereszténységig szinte valamennyi vallással kapcsolatban, miközben az utóbbi ellen támadásokat is intéz. A pápa 1993-as afrikai útja során „megpróbált közös alapokra helyezkedni a vudu hívőkkel..., és biztosította őket arról, hogy nem jelentené ősi hitük elárulását az, ha áttérnének a kereszténységre.” Elmagyarázta, hogy „a katolikus egyház gyümölcsöző és jó együttműködésen alapuló kapcsolatot kíván fenntartani a különböző vallási háttérből jövőkkel, hogy ezáltal is gazdagabbá váljon.” Ezután II. János Pál kijelentette, hogy „a II. vatikáni zsinat elismerte, hogy minden vallásban van valamennyi igazság és valami jó, és ez az Igének a magva. Nagyon buzdító volt Krisztus apostolainak is látni azt a gazdagságot, amit nagylelkű Istenünk osztott szét a nemzetek között.”
Próbáljuk csak elképzelni, amint Mózes azt javasolja Izraelnek, hogy a körülöttük élő pogányok bálványimádó vallásaiban „fedezzék fel a gazdagságot”, vagy hogy Pál az efézusi keresztényeket arra buzdítja, hogy a pogány imádásnak ezt a „gazdagságát” fedezzék fel Diana templomában! Akkor mi köze van a teljes evangéliumi keresztény vezetőknek Rómához?
