Dániel – Ezékiel prófétához hasonlóan – már fiatalon felhívja magára a figyelmet vezetői képességével, ám a babiloni megszállás az ő terveit is keresztülhúzza. Mindkét próféta fogságba esik, és az ellenséges fővárosba deportálják őket. Sorsuk további alakulásában is találhatunk hasonlóságokat. Míg Ezékiel élete azzal telik, hogy a zsidó foglyoknak hirdeti (és előadja) Isten üzenetét, Dániel a királyi palotában kap megbízatást. Dániel, aki magas beosztást tölt be az idegen uralkodó szolgálatában Józsefre emlékeztet, aki szintén igen magas pozícióba jutott egy idegen birodalom államigazgatásában. Amint ebből a fejezetből kiderül, Dániel is úgy éri el sikereit, hogy közben nem enged erkölcsi elveiből. Miközben egyre nagyobb sikereket ér el egy olyan közegben, amelyet a törtetés és az intrika jellemez, szilárdan ragaszkodik hitbeli meggyőződéséhez.
Borotvaélen táncolva
A babilóniai főudvarmester a király parancsára mindent megtesz azért, hogy a kiválasztott zsidó fiatalokból „kimossa” kulturális és vallási örökségüket. Új, pogány neveket ad nekik, és a bálványáldozatként felajánlott ételekkel és borokkal traktálja őket. A babiloni „diplomataképző tanfolyam” anyaga, amelyben nagy hangsúlyt kap a pogány vallás és asztrológia, önmagában is sérti a törvénytisztelő zsidó ifjak jóérzését. Dániel és három barátja azonban sikerrel veszi az akadályokat, és kiválóságukkal bámulatba ejtik a királyt, aki észreveszi, hogy a négy fiatal toronymagasan felülmúlja nemcsak a kortársait, de még a mágusokat is.
A bibliai próféták történetében több példát is láthatunk arra nézve, hogy miként szolgálhatja valaki egyszerre Istent és az államhatalmat. Az egyik végletet Ámósz és Illés képviseli, akik kívülállóként a társadalmi igazságtalanságokat ostorozták. Mások, mint Jeremiás és Nátán, királyoknak adtak alkalmi tanácsokat, de megtartották a tisztes távolságot. Ézsaiás és Sámuel hivatalos királyi tanácsadóként állt a hatalom szolgálatában. Dániel próféta példája azt mutatja, hogy az ember akkor is megőrizheti tisztaságát, ha egy zsarnoki rendszer keretein belül végzi a munkáját.
A bibliai próféták történetében több példát is láthatunk arra nézve, hogy miként szolgálhatja valaki egyszerre Istent és az államhatalmat. Az egyik végletet Ámósz és Illés képviseli, akik kívülállóként a társadalmi igazságtalanságokat ostorozták. Mások, mint Jeremiás és Nátán, királyoknak adtak alkalmi tanácsokat, de megtartották a tisztes távolságot. Ézsaiás és Sámuel hivatalos királyi tanácsadóként állt a hatalom szolgálatában. Dániel próféta példája azt mutatja, hogy az ember akkor is megőrizheti tisztaságát, ha egy zsarnoki rendszer keretein belül végzi a munkáját.
