2015. július 9., csütörtök

David Yonggi Cho - Az Úr imája - Ne vigyél minket a kísértésbe 5.

4. Hogyan kerülhetjük el, hogy kísértésbe essünk?

Jézus azt mondta: imádkozzunk azért, hogy ne essünk kísértésbe, megpróbáltatásba, nyomorúságba vagy bajba, akár Istentől jönnek ezek, akár az ördögtől. Amikor imádkozunk, Isten megtart és megvédelmez, nehogy beleessünk a Sátán csapdájába.
Hogyan tud Isten megvédeni minket attól, hogy ne kerüljünk olyan kísértésbe, ami nyomorúságba, bajba vagy romlásba taszít, végül pedig meglop, megöl és tönkretesz bennünket? Több dologra is gondolnunk kell ahhoz, hogy sikeresen szembeszálljunk a kísértéssel.

Isten Igéjének az ismerete

Először is legyen átfogó ismeretünk Isten Igéjéről. Amikor Jézus befejezte a negyvennapos böjtöt, és a Sátán megkísértette Őt, Jézus nem elméletekkel szállt szembe vele. Úgy utasította vissza az ördög kísértését, hogy az írást idézte: „Meg van írva." Isten Igéje minden bölcsesség veleje és minden ismeret summája. Mindig világosságot sugároz a sötétségbe.

Amikor a Sátán kelepcébe akarta csalni Jézust azzal, hogy a követ változtassa kenyérré, Jézus azt válaszolta: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Istennek szájából származik.“ (Mát 4,4)
A templom tetején is megkísértette a Sátán Jézust: „Ha Isten Fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.“ (Mát 4,6-7)
Végül a Sátán felvitte Jézust egy magas hegyre, és megmutatta neki a világ minden gazdagságát. Azt mondta, hogy mindezt Jézusnak adja, ha leborulva imádja őt. Ezúttal Jézus ezt válaszolta: „meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj." (Mát 4,10)
Ekkor a Sátán elhagyta Jézust egy időre, az angyalok pedig Jézushoz jöttek, és szolgáltak neki. Ha gondosan megőrzünk minden igét a Mózes első könyvétől a Jelenésekig, akkor mindig győzni tudunk a Sátán legravaszabb csapdája felett is, mert átlátjuk a cseleit.

Egy napon egy férfi jött hozzám tanácsadásra. Azt mondta: „Pásztor, nekem két feleségem van. Miután megházasodtam, a munkám során találkoztam egy másik asszonnyal, és egy másik otthonom lett vele. Mindkét asszony szeret engem, és én is szeretem mindkettőt. Nem tudok egyikről sem lemondani, és mindegyikük azt mondta, hogy nem tud nélkülem élni. Keményen dolgozom, oda-vissza ingázom közöttük, és úgy gondolom, hogy bőkezű vagyok, és helyes dolgot cselekszem. Amikor éjszaka ébren fekszem, mindig erre a következtetésre jutok.”
Nyilvánvalóan az ördög csapdájába került anélkül, hogy tudatában lett volna. Azt kérdeztem „Hallotta-e valaha Isten Igéjét? A tízparancsolat egyike azt mondja, hogy ne kövessünk el házasságtörést, vagyis azt, amit ön tesz.“
„De hát mit tegyek? Ha abbahagyom az egyik asszony látogatását és támogatását, éhen fog halni. Ráadásul még ott vannak a gyerekek is.”
„Rendezze el az életét úgy, hogy ne sértse meg a törvényt és az erkölcsöt. Anyagilag támogathatja az egyik asszonyt, és a gyermekek oktatását is biztosíthatja, miután befejezték egymással a kapcsolatukat. Ha ezt megteszi, igazzá lehet Isten előtt.“

Ha biztos tudásunk van Isten Igéjéről, akkor ellen tudunk állni az ördögnek, ha mégoly ravaszul is próbál kelepcébe csalni minket. Ha nem támaszkodunk az Igére, hanem a magunk módján, saját bölcsességünkkel akarjuk megoldani problémáinkat, akkor megkockáztatjuk azt, hogy beleessünk az ördög csapdájába.