Oral Roberts - A Szellemben való imádkozás erejének kiaknázása 9.

Olyan gyorsan, mint a villámlás a legbelsőbb lényemből éreztem a felmelegedést. Azután egy energia ment át rajtam keresztül, mint egy elektromos áram, átfutva a testemen újra és újra. Senkinek nem kellett Oral Robertsnek megmondania, hogy üdvösséget nyert. Tudtam, hogy alaposan át lettem formálva, új teremtés lettem Krisztusban, egy újszülött keresztény. Amiről Apa és Anya nem tudtak meggyőzni, hogy megtegyek csak egyszer is abban az öt hónapban, azt a Jézus Krisztus arcára való futó pillantás megtett egy fél pillanat alatt! Ahogy mindenki örvendezve rohangált körülöttem, mindannyian elkezdtünk zokogni és nevetni és dicsérni Istent, hirtelen, valami furcsa történt. Rögtön, azután, hogy elfogadtam Jézust Uramnak és Megváltómnak, éreztem egy felvillanyozó tudatosságot, hogy Isten ott volt a szobában velem és volt egy óriási „felpezsdítő” érzés a hasam aljában. A hasam tájéka megelevenedett és ott volt ez a legfurcsább érzés, majd szavak jöttek fel bennem. Nem angol szavak, hanem egy másik nyelv szavai - olyan szavak, amiket addig soha nem hallottam még.

Hallottam a Szent Szellemben való bemerítkezésről és a szüleim tanúskodtak róla, hogy ők megkapták ezt a csodálatos élményt az Úrtól. Alkalmanként hallottam, hogy a testvéreimnek is szokatlan szavak ömlenek ki a szájukon, ahogy imádkoztak és dicsérték Istent „szellemben”. Úgy hívták, hogy a „nyelveken való imádkozás” az Apcsel 2:4 szerint és azt mondták, ez egy hatalmas melegséget és békességet ad a hastájékuknak, amiről feltételezték, hogy a belső emberük. De ezen felül nagyon keveset tudtak és mondtak róla. Tudod, Apa metodistaként nőtt fel és Anya pedig egy misszionárius bemerítő volt és nem kaptak sok magyarázatot a Szent Szellemről az ő felekezetükben. 

Tudod, soha nem ragadta meg a figyelmemet. Nem azért mert nem volt valódi vagy előnyös a számukra, de ez is csak olyan volt, mint más rengeteg dolog Istenről, amely elém tárult a gyerekoromban, én mégis úgy döntöttem, hogy nem érdekel, és egyszerűen nem gondolkozom rajtuk. Tudtam, hogy drága és szerető szüleim voltak és a családi kötelék nagyon szoros volt köztünk, de csak ennyire tudtak a gondolataim elmenni, beleértve a „nyelvek”-ről való gondolatatokat is. Ez egy nagyon fontos szempontom volt. Ha tudtam volna ezt korábban, amit megtudtam később, amikor elértem az egész bolygót a Jó Hírrel és felépíttetem egy egyetemet Istennek, ha tudtam volna nyelveken szólni abban a pillanatban, amikor átadtam Jézusnak az életem! (lásd Apcsel. 10.25-48.) Úgy értem, Isten Szelleme forgott a hasamban ide-oda úgy, mint egy sebesen zúgó folyó és annyira jól éreztem magam belül, hogy úgy éreztem szétpukkanok. A mozgás emelkedett fel és bele a számba majd a nyelvem azonnal belefogott a szavak kimondásába, amelyeket soha nem tanultam előtte. Az egész lényem úgy érezte, hogy majdnem elmerül ennek a fenséges folyónak a puszta erejében, de vagy a meglepődés vagy az ismeretlentől való félelem megbénított és abbahagytam. Hogyan hagytam abba? Egyszerűen nem hagytam a feljövő szavakat kiömleni a számból és néhány másodperc alatt az az erőteljes, rendkívüli erő alábbhagyott. 

Természetesen dicsőségesen üdvösséget nyertem és örültünk a szüleimmel az újdonsült Jézus Krisztusban való megváltásomban. (Habár még mindig halálos beteg voltam, tuberkulózisban szenvedve.) De ó, amit valaki nem tud az gyakran olyan költséges! A gyógyító szolgálatom éveinek első fele naponta össze volt szőve és csodálatosan energizálva volt Isten és az ember beszélgetésével a „Szellem nyelvén”. Ez hamar felnyitotta a benső emberemet Isten mélyebb dolgaira és rendkívül hasznossá vált életem küzdelmeiben, különösen akkor, amikor leírhatatlanul nagy nyomás alatt voltam, hogy megpróbáljam felépíteni Isten egyetemét. Valójában nem én voltam, aki várt Istenre. Ő várt rám, hogy „ kezdjek el figyelni” hogy felfogjam a tényt, hogy Ő nem egy szótlan Isten, hanem egy olyan Isten, aki gyengéd és figyelmes, és hogy arról nekünk, emberi lényeknek még fogalmuk sincs, hogy mennyire közel van hozzánk. Sajnos nem ismertük fel, hogy olyan természetesen beszélhetünk Vele, ahogyan lélegzünk és HALLHATJUK ŐT BESZÉLNI HOZZÁNK ÉPPEN OLYAN KÖNNYEN!

És bár meg tudjuk ezt tenni egy bizonyos fokig, amit az Egyház úgy hív, hogy „az Úrral való járás”, tudunk Vele beszélni egy még nagyobb és még jobban érthető módon „nyelveken szólás” által. És azután meg tudunk állni és figyelni Rá, hogy mit mond nekünk, hogy azután mi „lefordítsuk” az elméknek, amit Ő mond nekünk. Tudom, hogy a legcsodálatosabb módon látogatott meg az ÚR ezzel a fajta „beszélgető” kapcsolattal Mennyei Atyánkhoz! Túl vadnak hangzik? Nekem mindenesetre úgy hangzott. Amikor az az első pár szótag feltört a bensőmből néhány pillanattal azután, hogy elfogadtam Krisztus személyes Uramnak és Megváltómnak, nem értettem ezt és úgy döntöttem megállítom és így megfosztottam magam életem legédesebb élményeinek egyikétől! Tisztelettel és őszintén megállapíthatom, hogy amikor a nap eljött, hogy átadjam magam ennek a dicső, csodálatos és mélyen megmozgató élménynek - amit megtanultam „az ima és a Szent Szellemet dicsőítő nyelveken szólásnak” nevezni -, ott volt Isten és magasabb rendű szellemi dimenziókat világított meg, melyek hirtelen elkezdtek megnyílni bennem. Csak ekkor lehettem az a személy és végezhettem dolgokat az Úrért, amikről akkor még csak részlegesen álmodoztam és elmélkedtem és, amikről soha nem gondoltam volna előtte, hogy lehetséges!

VALÓBAN EZ A LEGTÖKÉLETESEBB ÉS LEGLÉLEKMELENGETŐBB ÉLMÉNY, AMIT (ÉS MÁSIK, TÖBB MILLIÓNYI ELKÖTELEZETT HÍVŐ) ÁTÉLTEM AZ ÚRRAL! Ó, barátom ez az élmény valódi. Ez nem egy csodaszer, de kimondhatatlanul csodálatos és segít megtalálni Isten csodaválaszait a szükségeidre! És még sokkal többet meg szeretnék veled osztani a nyelveken szólás fantasztikus élményéből, annak magyarázásáról és Isten válaszának meghallásáról (ami folytatódik az imád és a dicsőítő nyelved kieresztésében Isten gyermekeként). Még mindig ámulatba ejt és felszabadítja bennem a Szellemben való imádkozás erejét! Ez az Istennel való járásom krémje!

Fordította: Beloved Andrea