Menének Zorobábelhez [az új helytartóhoz] és a családfőkhöz, s mondának nékik: Hadd építsünk együtt veletek, mert miképpen ti, úgy mi is a ti Isteneteket keressük s néki áldozunk Esárhaddon, Assiria királyának idejétől fogva, aki ide hozott fel minket!
És monda nékik Zorobábel és Jésua és Izráel családainak többi fői: Nem veletek együtt kell nékünk házat építeni a mi Istenünknek, hanem mi magunk fogunk építeni az Úrnak, Izráel Istenének, amiképpen megparancsolta nékünk a király, Círus, Persia királya
És [állandóan] igyekezék e tartomány népe [a szamaritánusok] megkötni Júda népének kezeit és elrémíteni azt az építéstől.
És felbérelni ellene tanácsosokat, hogy semmivé tegyék szándékát Círusnak, Persia királyának egész idejében, Dárius perzsa király uralkodásáig.’
(Ezsdrás 4:1-5)
Ebben a fejezetben szeretném veletek megosztani a hegyeket mozgató kegyelemről szóló üzenetet. Hadd kezdjem a kegyelem erejéről szóló tanítást azzal hogy megvizsgálom az ószövetségi Ezsdrás könyvének fentiekben leírt fejezetét. A történetben azt látjuk, hogy Júda és Benjámin törzsei engedélyt kaptak Círustól, a perzsa királytól, hogy templomot építsenek az Úrnak. Amikor a szamaritánusok tudomást szereznek róla, felkeresik Zorobábelt, a helytartót és a többi vezetőt és arra kérik őket, hogy részt vehessenek a templom építésében, mivel ők is ugyanazt az Istent imádják.
Ha utánagondoltok, rájöttök, hogy bár ezek a szamaritánusok imádták Izrael Istenét, ezt nem a megfelelő indíttatásból tették. Alapvetően azért tették, mert azt tanították nekik, ha ezt teszik, távol tartják maguktól az ördögöt. Nem izraeliták voltak, hanem asszírok, és Izrael Istenét csak hozzátették az általuk imádott istenek listájához. Miközben Jehovát, az Egyetlen Igaz Istent imádták, továbbra is megtartották hamis isteneiket és bálványaikat.
Mivel a zsidók ezt tudták, megmondták a szamaritánusoknak, akik ősidők óta az ellenségeik voltak, hogy semmi közük a templom építéséhez. Amikor a szamaritánusok ezt meghallották, dühbe gurultak, és minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy zaklassák a zsidókat és meghiúsítsák terveiket, szándékaikat.
Vajon mit tesz ilyen helyzetben egy istenfélő ember? Hogyan reagál az őt érő támadásokra, zaklatásra? Azt hiszem, a kérdésre adandó válasz a kulcs a kegyelemmel teljes élethez, amit Isten az embereinek szán.
Ha azt gondolod, hogy bármit is tehetsz az Úrért anélkül, hogy ne okoznál magadnak problémákat, nagyon tévedsz. Jézus figyelmeztetett, hogy nyomorúságunk lesz ezen a világon (János 16:33). Azt mondta, hogy az emberek gyűlölték és üldözték Őt, ezért, mivel Hozzá tartozunk, minket is gyűlölni és üldözni fognak. (János 15:18-20) Tudjuk, hogy földi pályánkat nem tudjuk befutni anélkül, hogy nehézségekbe ne ütköznénk. Bár tudatában vagyunk ennek, éppen a nehézségek azok, amik frusztrálnak és boldogtalanná tesznek bennünket.
Fordította: Berényi Irén
