2015. július 15., szerda

Philip Yancey és Tim Stafford - Amilyen az apa, olyan a fia

Dániel 5,6 Közben a király arca elsápadt, gyötrő gondolatai támadtak, dereka elernyedt, és még a térdei is reszkettek.

A csodák talán arra elegendőek arra, hogy az emberek felkapják a fejüket, de egyáltalán nem garantálják a hosszú távú változást. A tüzes kemencénél történtek hatására (3. fejezet) Nebukadneccar hirtelen nagy lelkesedést mutat a zsidók Istene iránt, vallásos rajongása azonban – úgy tűnik – hamar alábbhagy. Bélsaccar, a trónörökös a király fiaként maga is hallhatott a csodás eseményekről, emlékezete azonban még apjáénál is rövidebbnek bizonyul. Az 5. fejezetben az új királyt egy államilag finanszírozott orgia kellős közepén találjuk, amint ezer nemessel és az alkalomra rendelt ágyasokkal mulatozik. Miután jelentések érkeznek arról, hogy ellenséges csapatok közelednek a főváros felé, a király afféle „hurrikán-partit” tart, hogy kifejezze megvetését az efféle rémhírek iránt. A mulatságnak szokás szerint vallási jellege is van: a résztvevők bálványisteneiket imádják, és a boriváshoz a jeruzsálemi templomból elrabolt szent edényeket használják.

A mulatozás félbeszakad

Bélsaccar istenkáromló mulatsága szolgáltatja a hátterét annak a jelenetnek, amelyet mintha csak egy horrorfilmből vágtak volta ki: emberi kézfej jelenik meg, amelyhez hátborzongató módon nem tartozik kar vagy test, és a falra ír valamit. A király reszket és elsápad, szinte megkövül a rémülettől, mígnem az anyakirálynőnek eszébe jut, hogy van egy öreg zsidó próféta a palotában, aki természetfeletti képességekkel rendelkezik. Dániel cseppet sem változott a hosszú évek alatt. Tisztelettudóan elhárítja a király által felajánlott pénzjutalmat, majd egy rögtönzött prédikáció után tolmácsolja az üzenetet. Jutalmul Dániel újabb magas beosztást kap - amelyet azonban már nem áll módjában betölteni. Még ugyanazon az éjszakán, egy alattomos támadás következtében Babilon elesik, és az ország a méd Dárius kezére kerül.
Ebből a történetből ered az angol nyelvben ma is használatos kifejezés „kézírás a falon”, amely a tragédia előtti utolsó figyelmeztetést jelenti. Izrael és Júda prófétái Isten „kézírását” próbálták tolmácsolni a nép számára, ám kevés sikerrel. Ezúttal Babilon, figyelmen kívül hagyva Dánielnek, Isten emberének figyelmeztető szavait, szinte kiprovokálja a büntetést, amint az a kézírásból világosan kiderül.