Joyce Meyer - Kegyelmed éltet - Kegyelem, kegyelem és még több kegyelem 20.

Hozzád hasonlóan az elmúlt évtized során rengeteget hallottam a hitről. Igazából annyi mindent, hogy akár magamat is feláldoztam volna a hitemért anélkül, hogy a kegyelemről bármi fogalmam lett volna. Nem tudtam, hogyan támaszkodhatok Istenre, hogyan bízhatok meg teljes mértékben az én Mennyei Atyámban valamennyi élethelyzetben. Az volt a baj, hogy inkább bíztam a hitemben, mint Istenben. Azonban ha ezt tesszük, frusztráltak leszünk, mert olyan dolgokat akarunk megcselekedni, amihez nincs erőnk és hatalmunk. Megpróbáltam hinni Istenben, abban hogy egészséget, prosperitást, boldog családi életet ad nekem – de ez egész egyszerűen nem működött. Nem is értettem, miért. Ezért még erőteljesebben próbáltam hinni az Úrban, de mi lett az eredmény? Még inkább kimerültem, frusztráltabb lettem, boldogtalanabb, csalódott.

Ugye, látjátok már, mit rontottam el? Elkövettem azt a hibát, hogy mindent a hitem, Istenben való hitem alapján akartam megcselekedni és a dolgokat megtörténtté tenni. Ehelyett csak annyit kellet volna megtanulnom, hogy Isten kegyelmére bízzam magam. Amint erre rájöttem, feladtam a saját erőből történő cselekedeteket, és a frusztráció eltűnt. Ráébredtem, hogy nem az számít mekkora a hitem, mert ha Isten kegyelme nem töri át a hitemet, hogy megadja a választ kérdéseimre, nem fogok kapni semmit.

Végül rájöttem, hogy egy nagyon egyszerű ok miatt voltam frusztrált – én voltam az, aki Isten kegyelmét frusztráltam, ami nem más, mint Isten ereje. Ha Isten erejét frusztráljuk, mi magunk is frusztráltakká válunk.

Imádkozom azért, hogy értsétek meg, amit mondani szeretnék. Mint már említettem, van egy nagyon vékony vonal, amit gyakran figyelmen kívül hagyunk, és ha figyelmen kívül hagyjuk, az életünket nehezítjük meg, ahelyett, hogy békésen éldegélnénk. Remélem, a következő mondatban sikerül összefoglalnom, hogy miért is voltam frusztrált keresztényként éveken át.

A hitemben bíztam, hogy majd betölti szükségleteimet. Amikor ez nem így történt, még nagyobb hitre próbáltam szert tenni, mert nem láttam a hitemen túl. Minden a hitemre alapoztam, amikor valójában minden győzelmünk Isten hűségén alapul.

Emlékszem, egyszer amiatt kínlódtam, hogy nem volt elegendő hitem egy dolog kapcsán, és nagy szükségem volt Isten segítségére. Azzal voltam elfoglalva, hogy magamat szidtam és bűntudatot éreztem, amikor a Szent Szellem megmutatta a 2 Timóteus 2:13 igét: Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja.

A Szent Szellem arra akart megtanítani, hogy ne arra a képességemre összpontosítsak, hogy hiszek, hanem arra, hogy Isten hajlandó arra, hogy betöltse a szükségeimet még akkor is, ha a hitem nem tökéletes.

Emlékszel arra a bibliai történetre, amikor egy ember azzal kereste meg Jézust, hogy gyógyítsa meg a fiát? Jézus azt mondta neki, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. A férfi így válaszolt: „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek” Ez az ember tisztában volt vele, hogy nem volt hite, ezt őszintén be is vallotta, és Jézus meggyógyította a fiát. (lásd Márk 9:17-24)

Isten kegyelme (ereje) lépett itt színre és olyan dolgot adott annak az embernek, amit az nem érdemelt meg.

Fordította: Berényi Irén