És felelék, és mondám az angyalnak, aki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?
És felele az angyal, aki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.
(Zakariás 4:4-6)
Itt az Úr ugyanazokhoz az emberekhez beszél, akik megpróbálták felépíteni a templomot, amelyről Ezsdrás könyve is beszél. Megmondja nekik, hogyan kell kezelniük a frusztráló helyzeteket. Arra buzdít, hogy nehézség idején ne a saját képességeidre és erődre támaszkodj, hanem a Szent Szellem végtelen erejére, amelynek segítségével bármilyen krízishelyzetből kilábalsz.
Az Istennel való megfelelő kapcsolatban rejlő erő
Ki vagy te, te nagy [emberi akadályokból épült] hegy? Lapállyá [jelentéktelen vakondtúrássá] leszel Zorobábel előtt [aki Jósuával együtt a babiloni fogságból való visszatérést vezette és felvállalta a templom építését], és felviszi a csúcs-követ [az új templomhoz], és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá! (Zakariás 4:7)
A szamaritánusok, akik a templomot építő zsidók ellen támadtak, valóságos hegyként tornyosultak előttük, frusztrálták őket, és akadályozták őket abban, hogy elvégezzék a munkát, melyet az Úr rendelt el.
Miközben ezeket a sorokat olvasod, lehet, hogy rádöbbensz, te is ilyen helyzetben vagy. Az Úr rád bízott valamit, de az ellenség egy hatalmas hegyet gördített az utadba azért, hogy frusztráljon téged, és megakadályozzon abban, hogy az Úr akaratát véghez vidd. Ha ez így van, én pontosan tudom, mit érzel, hiszen ugyanígy éreztem én is valamikor.
A probléma egyik oka a perspektívában rejlik.
Gyakran előfordul velünk, hogy annyira belemerülünk abba, hogy az ellenségünket saját erőnkből, saját erőfeszítéseink árán próbáljuk legyőzni, hogy közben szem elöl tévesztjük az Úrral való kapcsolatunkat.
Bármilyen furcsán is hangzik, szolgálatom első éveiben sokkal több időt töltöttem a sátánnal, mint Istennel. Ez alatt azt értem, hogy állandóan az ördögről elmélkedtem, próbáltam rájönni, miben mesterkedik, hogyan tudnék megszabadulni tőle és ezzel a figyelmemet sokkal inkább arra fordítottam, aki a problémákat okozta, ahelyett, hogy az Egyetlenre összpontosítottam volna, akinek hatalmában állt megoldani ezeket a problémákat.
A hívőknek, mint te meg én, nem az ellenségre és a munkájára kell a szemeiket szegezniük, hanem az Úrra és végtelen hatalmára és erejére. Persze olyan csábító egy problémában lubickolni, okfejtésekbe bocsátkozni, megoldásokat kiokoskodni, aggodalmaskodni. Amikor ezt tesszük, csak felnagyítjuk a problémát.
Ebben a részben az Úr arra figyelmezteti Zakariást, hogy azok a problémák, amelyekkel a zsidók szembenéznek, hegyeknek tűnnek ugyan, de valójában jelentéktelen vakondtúrások. Mit szólnál hozzá, ha a hegyeid egy csapásra vakondtúrássá változnának? Ez megtörténhet, ha azt teszed, amit az Úr mond, és szemeidet nem a problémára veted, hanem az Úrra és az Ő hatalmára.
Ha egyszer az Úr mond neked valamit, az Ő akarata nemcsak az, hogy elkezdd a munkát, de fejezd is be. De soha nem leszel képes az Isten által kiosztott feladatot megoldani, ha nem érted meg, hogy a kegyelem a Szent Szellem ereje.
Soha ne feledd, sem erővel, sem hatalommal, csakis a Szent Szellem ereje által arathatunk győzelmet ellenségeink felett. A hitünkön keresztül kegyelem által leszünk győztesek.
Fordította: Berényi Irén
