Dániel 6,21 Dániel, aki az élő Isten szolgája vagy! A te Istened, akit te állhatatosan tisztelsz, meg tudott-e menteni az oroszlánoktól?
A fejezet azzal a tudósítással kezdődik, hogy új uralkodó kerül az ország élére. Jól mutatja Dániel próféta figyelemreméltó képességeit, hogy idegenként is elismerést szerez két szeszélyes babiloni rezsim idején, sőt, még a Méd-Perzsa Birodalomban is. Amikor azonban kiszivárognak ahírek, hogy a király Dánielt bízza meg az ország kormányzóinak vezetésével, a palota konspirációs gépezete azonnal mozgásba lendül. Ekkoriban Dániel már idős ember, valószínűleg a nyolcvanas éveiben jár. Az államigazgatásban eltöltött hat évtized után végül ő maga is hasonló helyzetbe kerül, mint annak idején három barátja, akikre a tüzes kemence várt. Az ő életében is feloldhatatlan konfliktusba kerül egymással Isten törvénye és az ország törvénye.
Az eltelt évek alatt Dániel sokat veszített zsidó örökségéből, még a nevét is babiloni névre változtatták. Bár nem gyakorolhatja istenhitét az előírások szerint a jeruzsálemi templomban, Isten iránti hűsége változatlan. Dacolva a király új törvényével az idős próféta továbbra is Jeruzsálem felé fordulva imádkozik, naponta háromszor. A halálos fenyegetés sem tudja eltántorítani addigi gyakorlatától.
Mártírok hangja
Az oroszlánok vermébe vetett Dániel története különös jelentőséggel bír úgy a zsidóság, mint a kereszténység számára, hiszen a történelem ismétli önmagát. A Római Birodalom, Sztálin Oroszországa, Hitler Németországa, a kommunista Kína – mind korlátozta a vallásgyakorlást, az egyház azonban mindegyiket túlélte, és az intenzív üldöztetések ellenére is növekedett. Azok közül, akiket hitükért üldöznek, nem mindenki él át olyan csodálatos szabadulást, mint Dániel. Összességében azonban, a mártírok arról tanúskodnak a világ előtt, hogy az igazi hitet nem lehet elpusztítani, bármilyen súlyos is a megtorlás.
Dániel csodálatos módon megmenekül, és ez újabb csodához vezet. Dániel hitét látva, a perzsa uralkodó kibocsát egy kiáltványt, amelyben elrendeli, hogy országában mindenütt „Dániel Istenét” féljék és tiszteljék. Hamarosan ugyanaz a birodalom, amely törvényben tiltotta be a zsidó vallást, hazakíséri szülőföldjükre az izraeli foglyokat, és megengedi, hogy újjáépítsék templomukat.
A fogságban töltött nehéz idők a zsidó közösség életében is maradandó változásokat hoztak. Dániel és a hozzá hasonló istenfélő emberek példája nyomán új gyakorlatot vezetnek be: „zsinagógákban” gyűlnek össze a törvény tanulmányozására és imádságra.
Egy nap majd hazatérnek egykori szülőföldjükre, megtisztulva attól a bűntől, amely oly sok gyötrelmet szerzett nekik. A zsidóság ezt követően végleg szakít a bálványimádással.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
