2015. július 30., csütörtök

Oral Roberts - A Szellemben való imádkozás erejének kiaknázása 10

"ORAL? HALLHATOM ISTEN HANGJÁT?” 

Egy ragyogó, csodálatos szombat reggel volt, ahogy a nap áthasította a golfpálya ápolt, pázsitos részét a Southern Hills Country Clubnál, Tulsában, Oklahomában. Ott álltam négyesben beszélgetve és néhány gyakorló ütést ütöttem, ahogy készültünk elindulni. Hogy egy teljes menetet lejátsszak, az egy ritka élvezet számomra a szolgálatom sürgető programjai közepette, általában csak annyira van időm, hogy kifussak és üssek néhányat, amikor csak tudok. Történetesen Isten elhívása miatt az életemben soha nem is próbálkoztam golfozni egészen 35 éves koromig. És annak ellenére, hogy nem volt lehetőségem rendszeresen játszani, mégis elég jó játékos vált belőlem! Ebben az időben a 40-es éveim végén jártam, éppen csak elkezdtem a hivatali időm az Oral Roberts Egyetem alapító elnökeként és mivel a Southern Hills meghívta a tulsai Egyetem elnökét Dr. Eugene Swearingent, hogy csatlakozzon az Country Clubukhoz, nagyvonalúan kibővítették ugyanazt a meghívást az ORU alapítójának/elnökének is. Egyébként valószínű sosem váltam volna a Tulsa legprominensebb golf klubjának a tagjává. Ez a feltűnően szép golf pálya csak egy kilométerre helyezkedik el az ORU-tól tehát kéznél volt, hogy átugorjak egy átdolgozott nap után és üssek egy pár lyukra vagy lejátsszak egy teljes játékot vagy csak egyszerűen gyakoroljak. Sikerült átjutnom hat akadályon és a klub 600 tagja közül benne voltam abban a 25-ben, akik ezt meg tudták csinálni. Ez pedig pontosan azért volt, hogy bizonyos embereket elkezdjen érdekelni a szolgálatom. Csodálták azt a jó golfozót, aki nem volt profi. 

Abban a hátérben és azon a csodálatos napsütötte oklahomai reggelen egy orvos, egy nagyszerű szívspecialista jött oda négyünkhöz és megveregette a vállamat. “ Oral, - habozva kérdezte - van egy perced a számomra mielőtt elmész?” “ Persze” – válaszoltam gyorsan. Átsétáltunk egy helyre, ahol tudtunk bizalmasabban beszélgetni, észrevettem, hogy zavartnak néz ki és mint aki mindjárt elsírja magát, az ajka remegett: “ Valami baj van Bill?”-kérdeztem tőle. “Oral én orvos vagyok, te meg prédikátor és te vagy az egyetlen ember Tulsában, akit úgy ismerek, mint aki segíteni tud rajtam!” “ Persze megpróbálok segíteni”,- biztosítottam róla. “Nos, Isten megáldott engem az orvosi praxisomban, sokszor éreztem a kezét az életemen, de soha nem hallottam a hangját, soha nem hallottam Őt beszélni hozzám”. Könnybe lábadt a szeme, vártam. “ Te vagy az a férfi, akinek nyugodtan feltehetem azt a kérdést, ami bánt engem.” “Mi az, Bill?” Latolgattam. Lehorgasztotta a fejét, felnézett és azután rám szegezve a tekintetét megkérdezte: “ MEGHALLHATOM ISTEN HANGJÁT?” Habozás nélkül válaszoltam: “ Természetesen, hallhatod! Mindenki hallhatja Isten hangját!” ‘ De Oral, úgy értem ÉN! Hallhatom ŐT beszélni HOZZÁM személyesen? Tudom, hogy te Isten embere vagy és neked muszáj hallani az Ő hangját. De én laikus vagyok. Nem ismerem úgy a Bibliát, mint te. Az időmet emberek operálásával töltöm és vannak idők, amikor ha valahogy hallanám Istent beszélni hozzám, még csak ha egy suttogást is, akkor talán sokkal több embert tudnék megmenteni! “ “ Maradj itt! Mondtam neki. “ Mindjárt visszajövök!” 

Átmenetem a négyesemhez és kértem őket, hogy folytassák a játékot és mondtam nekik, hogy pár ütés után újra csatlakozom hozzájuk. Azután visszatértem az én orvos barátomhoz és azt mondtam neki: “Menjünk át oda, üljünk le és beszélgessünk, majd várjunk Istenre.” Miután találtunk egy elhagyatott helyet, hogy folytassuk a beszélgetést megkérdeztem tőle: “ Bill, Te beszélsz Istennel, ugye?” “Próbálok.” válaszolta halkan. “ Úgy értem beszélsz Vele szellemben szavakat is kimondva Neki? “ kérdeztem. “ Igen elég gyakran. De soha nem hallottam, hogy válaszolt volna nekem,” mormolta magában megrázva a fejét. “ Oké fontoljuk meg egy pillanatra azt a tényt, hogy mint egy személy megvan a képességed, arra, hogy beszélj, más szóval, egy beszélő lény vagy!” Bólintott. „Ugyanígy azt is mondanád, hogy Isten egy beszélő Isten? “ kérdeztem. “Ah, igen mindig is hittem ebben. Keresztényként hogyan ne hihetném? És hallottalak téged, amikor azt mondtad, hallod Isten hangját. De ha így van, nem voltam tudatában annak, hogy Ő beszélt hozzám! Tényleg akarom tudni, hogyan hallhatom meg Isten hangját!” “Most hadd mondjak neked valamit, amiről hiszem, hogy a Biblia teljesen alátámaszt, amit személyesen megtapasztaltam és másokat is láttam megtapasztalni a legpraktikusabb és legintelligensebb módon, amikor elég elkötelezettek lesznek Isten felé”.

Fordította: Beloved Andrea