Dave Hunt - Aposztázia és ökumenizmus 6.

Pogányság a katolikus egyházon belül

A római katolikus egyházon belül a New Age-nek, az okkultizmusnak és a misztikus hiedelmeknek minden árnyalata megtalálható. A Katolikus világ (Catholic World) c. folyóirat teljes mértékben elfogadja a New Age-mozgalmat, és semmiféle elítélő vagy korrigáló megjegyzést sem tesz vele kapcsolatban. Papok és apácák ezrei jógáznak, illetve gyakorolnak másfajta hindu vagy buddhista misztikus rituálékat. A katolikus iskolák, amelyekre egykor ügy tekintettek, mint az egészséges és jó nevelés fellegváraira, ma már teljesen átitatódtak az okkultizmussal és a New Age különböző módszereivel, legalább annyira, ha nem jobban, mint a világi iskolák. A katolikus oktató szellemisége (Spirituality of the Catholic Educator) c. könyv jól illusztrálja a katolikus oktatás mai helyzetét:

"A New Jersey/New York területén lévő katolikus iskolák Az élet energetikája: a békeoktatás programja elnevezésű program megvalósítását tűzték ki maguk elé, melynek kifejlesztői Vergilla Jim és Claire Langie nővérek. A program célja „nem kevesebb, mint hogy a gyermek átváltozzon az énjének középpontjában található teremtő energia által egy olyan lénnyé, aki összeköttetésben van más teremtett lényekkel, és ezektől függjön. A gyerek énjének ezzel a szent középpontjával úgy fejleszthető ki a kapcsolat, hogy rendszeresen gyakorolja a meditációt, vizualizációt, relaxációt és a különböző légzési technikákat”. Egymást a „Namaste!” hindu szóval üdvözlik, ami azt jelenti, hogy „a bennem lakozó isten köszönti a benned lakozót”." 

Loretta Carey nővér a Fordham Egyetemről hozzáteszi, hogy „ha egyszer a diák látja, hogy ő maga is, és körülötte mindenki más isten, akkor hogyan követhetne el erőszakot istennel szemben vagy isten bármelyik teremtményével szemben?”.

Mary L. O’Hara nővér, a tudományok doktora elsősorban azzal foglalkozik, hogy hogyan lehetne a buddhista és a hindu technikákat arra felhasználni, hogy még magasabb szintűvé tegyék az oktatást a katolikus iskolákban.
A katolikus lelkigyakorlatok központjai világszerte próbálják keverni a „kereszténységet” a hinduizmussal, a buddhizmussal és különböző New Age-es praktikákkal, vallásokkal. Erre tipikus példa egy olyan meditációs központ, az Ashram Ya Azim központ, ami a ferencrendi apácák meditációs központja a wisconsini Willardban. Ebben a meditációs központban a „Krisztusi tudat” elérését tűzték ki célul különböző New Age-es technikák gyakorlása által. Virginia Barta, a ferencrendi apácák amerikai elnöke a következőképpen kelt a program védelmére: „Lehet valaki katolikus, de ezzel egy időben lehet nyitott arra, hogy elismerje a misztikus igazságot minden más vallásban is.”

Első amerikai körútja kezdetén a dalai lámát (akit istenként tisztelnek, és az igazi dalai láma tizennegyedik reinkarnációjának tartják) New York St. Patrick Katedrálisában a Time magazin szerint egy „rendkívüli, különféle vallásokat ötvöző fesztivállal” ünnepelték. Az ünnepség házigazdája Cooke bíboros volt. Mikor a dalai láma kijelentette, hogy „a világ minden fő vallása alapvetően egy és ugyanaz”, az őt ünneplő tömeg hatalmas üdvrivalgásban tört ki. Cooke bíboros az eseményt „a Szellem egyik rendkívüli megnyilvánulásának” nevezte. Az biztos, hogy ez nem a Szent Szellem volt!

A Katolikus világ c. folyóirat 1990. május/júniusi száma teljes egészében a buddhizmusról szól. A cikkek szimpatizálnak a buddhizmussal, és tele vannak olyan, a pápától származó idézetekkel, amelyek kedvező színben tüntetik fel a buddhizmust. Az egyik cikk címe ez volt: „Buddhának mint keresztény szentnek a tisztelete”! II. János Pál pápa rendkívül nyitottnak bizonyul, amikor buddhizmusról vagy egyéb vallásokról van szó. A buddhista, tibeti királyi jógáról - amit kedves barátja, a dalai láma képvisel, illetve varázslódoktorok, spiritiszták és más vallási hátterű emberek imái táplálnak - azt tartja, hogy „rendkívül mély szellemi energiákat” képes létrehozni, és megteremt „egy olyan új éghajlatot, ami rendkívül kedvező a béke számára”. Rengeteg más példát is tudnánk sorolni. A Los Angeles Times beszámolója szerint I. János Pál pápa kibújt cipőjéből, és csendes ünnepélyességben ült a thaiföldi buddhista főpátriárkával egy buddhista kolostorban, Bangkokban... Később a római katolikus vezető dicsérte az ázsiai vallás „ősi, tiszteletreméltó bölcsességét”."

Képzeljük csak el, amint Péter apostol meglátogat egy buddhista templomot, és eközben a buddhista vallás bölcsességét dicséri! Vagy Pált, amint hindukhoz látogat, ahogy II. János Pál pápa is, de nem azért, hogy tanítsa őket, hanem hogy „tanuljon valamit gazdag, ősi szellemi örökségükből”, és azt mondja, hogy a világnak nagy figyelmet kell szentelnie Indiának „az emberről alkotott szellemi látására”. A korai keresztények soha nem szenvedtek volna mártírhalált, ha hasonló ökumenikus szemlélettel közelítették volna meg Róma pogány praktikáit.