Még Luther is
A keresztény allegorizmust illetően még a történelmi protestantizmus sem hozott változást: Luther, bár meghirdette az írás szó szerinti értelméhez való visszatérés programját, maga nem ment végig ezen az úton. A keresztény hagyomány idegen elemektől való megtisztításában és azok lebontásában visszahőkölt az ágostoni tanok tekintélye előtt. Bár fiatal éveiben mind a csecsemőkeresztség, mind az antijudaizmus területén felülbírálta ezeket, később mégis visszatért hozzájuk.
A szuperszesszionizmust így csak az angolszász evangéliumi protestantizmus kezdte fokozatosan kritika alá vonni a 18–19. században. Lelkészeik és teológusaik túl az elméleti munkán, gyakorlatilag is bábáskodtak a zsidó cionista mozgalom megszületése körül.
A betűk is hazatérnek
Az Izrael összegyűjtésére és helyreállítására vonatkozó ószövetségi próféciák és mai, szemmel látható beteljesedésük Isten évezredeken átívelő hűségének és kegyelmének látványos, elemi erejű bizonyítékai. Nemcsak hűségének, hanem kegyelmének is:
ugyanis a próféták sok helyütt leszögezték, hogy a zsidóság helyreállítása nem erkölcsi állapotától, megtérésétől függ, hanem tisztán csak a Mindenható könyörületességétől (Ezékiel 20:1–44, 36:16–32). Ez magyarázza meg, amit sok vallásos zsidó sem ért: miként lehetséges, hogy az államot egy világi mozgalom hívta életre?
Isten kegyelme és hűsége pedig oszthatatlan. Ha másvalakitől megtagadjuk azt, akkor önmagunktól is megtagadtuk. Ha a kereszténység a zsidóktól megtagadja Isten nekik tett ígéreteinek beteljesülését, akkor önmagától is megtagadja a neki tett ígéretek megvalósulását. Ha az ószövetségi próféták mondatait megfosztjuk szó szerinti értelmüktől, akkor az újszövetségi ígéretek is elvesztik valós tartalmukat.
Ezért Izrael valóságos helyreállításának mai teológiai-politikai kérdése szorosan összefonódik a keresztények üdvösségük valóságába vetett hitének a kérdésével. Az sem lényegtelen tehát, hogy a keresztények saját nemzeteiket és egyházaikat hogyan befolyásolják azok Izrael Államhoz való történelmi-politikai viszonyulásában.
„Amikor Izrael száműzetésben van, az Írás betűi is száműzetésben vannak” – tartja egy régi zsidó mondás. Eszerint ha Izrael visszatér hazájába, az Írás betűi is visszatérnek eredeti értelmükbe, tehetjük ma hozzá. Izrael államának újjászületése által a Biblia az elvont fogalmak és metaforák, az érzékelhetetlen természetfölötti szférájából újra visszalépett a valóságos történelembe, és így a hit ma újra valós történelmi döntések felelősségévé is vált a keresztények és az egész nyugati civilizáció számára.
A zsidó nép reménysége
Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván összegyûjt majd téged minden nép
közül, akik közé odaszórt téged az Úr, a te Istened. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyûjt téged az Úr, a te
Istened, és onnét is felvesz téged. És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, amelyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és
jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat. (Mózes 5. könyve 30:3–5)
És visszahozom Júdát és Izraelt a fogságból, és felépítem õket, mint azelõtt. () És ez a város lesz nekem híremre, nevemre,
örömömre, tisztességemre és dicséretemre e földnek minden nemzetsége elõtt, akik hallják mindama jót, amelyet én cselekszem velük Ezt mondja az Úr: Hallatszani fog még e helyen (), a Júda városaiban és Jeruzsálem utcáiban, amelyek
elpusztíttattak és ember nélkül és lakó nélkül és oktalan állat nélkül vannak, örömnek szava és vígasság szava, võlegény
szava és menyasszony szava, és azoknak szava, kik ezt mondják: Dicsérjétek a Seregek Urát, mert jó az Úr, mert örökkévaló
az õ kegyelme; akik hálaáldozatot hoznak az Úr házába, mert visszahozom e föld népét a fogságból, mint annakelõtte, azt
mondja az Úr. (Jeremiás 33:7–11)
Így szól az Úr Isten: Egybegyûjtelek titeket a népek közül és együvé hozlak titeket a tartományokból, amelyekben szétszórattatok, és adom néktek Izrael földjét. (Ezékiel próféta könyve 11:16)
Kérdezem tehát: talán elvetette a népét az Isten? Isten õrizz! Hiszen én magam is Izraelhez tartozom, Ábrahám magvából, Benjámin törzsébõl származom. „Nem vetette el az Isten a népét”, amelyet elõre ismert. () Nagyon szeretném ugyanis, testvérek, ha tudnátok ezt a titkot, nehogy bölcsnek tûnjetek önmagatok elõtt: ez a megkeményedés csak ideiglenesen érte Izraelt, addig, ameddig a nemzetekbõl származók teljes számban be nem jutnak, és így az egész Izrael meg fog menekülni,
amint meg van írva: „Megérkezik majd Sionból a Megváltó, és elfordítja az istentelenséget Jákobtól. És ez lesz tõlem a
szövetség számukra, amikor eltávolítom bûneiket.” (Pál levele a rómaiakhoz 11:1–2, 25–37)
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
