Miután néhány évvel ezelőtt visszatértem Afrikából, egy kis időt a bátyámnál és a nővéremnél töltöttem látogatóban. Egy nap együtt üldögéltünk, amikor a nővérem ezt mondta:
- John, az egyik szomszédra nagyon nehéz idők járnak. Idősebb német emberek. Először az öregember halt meg, utána az egyik nővér. Ez történt velük, meg amaz. Végül a fiuk, aki hajóépítéssel foglalkozott, lezuhant és kórházba került. Most a lába üszkösödni kezdett, és azt mondják, amputálni kell.
Az idős anyát reuma nyomorította meg, két és fél éve tolószékben ül, nem tud mozogni.
A testvéremmel megvitattuk ezt a dolgot. Jim, ez a remek fickó - igen képzett professzor - megkérdezte tőlem:
- Jack, nem gondolod, hogy ezek mind pszichológiai esetek?
- Nem annyira! - feleltem.
- Szerintem pedig erről van szó - folytatta. - Nem gondolod, hogy amikor gyógyulás történik, az értelem ereje hat az anyagra?
- Nem - válaszoltam. - Ha erről lenne szó, te ugyanolyan jól használhatnád ezt a képességet, mint én.
Egy idő után a nővérünk megszólalt:
- Átugrottam a szomszédba, és megbeszéltem velük, hogy átmész, és imádkozol ezekért az emberekért.
- Rendben - feleltem. - Jim, gyere te is!
Amikor beléptünk a házba, megkérdeztem az idős hölgyet:
- Mama, mennyi ideje van tolószékben?
- Két és fél éve - hangzott a válasz. - Szörnyű nehéz az életem. És nem csak azért, mert itt kell ülnöm állandóan. Éjjel-nappal szenvedek, és a fájdalom egy pillanatra sem hagy alább.
Miközben hallgattam, a lelkemben Isten lángja lobbant fel. Ezt mondtam:
- Te reumás ördög, a Jézus Krisztus nevében kiirtalak, ha addig élek is!
Rátettem a kezemet, felnéztem a mennybe, és segítségül hívtam Istent, hogy kiűzhessem azt a démont, a hölgy pedig meggyógyuljon.
Azután ezt mondtam neki:
- Mama, a Jézus Krisztus nevében szálljon ki a tolószékből és járjon!
Ő pedig kiszállt és járt!
- Ejha, most aztán kiütötték az ördögöt! - mondta a bátyám.
- Ez volt a cél! - feleltem.
