Emlékszem egy hölgyre, aki nemrégiben felállt az egyik összejövetelemen és azt mondta: „Az ördög egész héten gyötört. Áldott legyen az Ő szent neve!” Én is tudom, hogy csak rosszul fejezte ki magát és egyáltalán nem az ördögöt akarta dicsérni. Mégis azzal, hogy fölállt és ezeket mondta, azt dicsőítette, amit az ördög tett. Hadd kérdezzek most valamit tőletek: amikor arról beszéltek, amit Isten és Jézus tett veletek, dicsőítitek Őt? Mert ha arról beszéltek, amit az ördög cselekszik vagy cselekedett, ezzel tulajdonképpen őt dicséritek. Gyakran az emberek tévedésből rossz megvallást tesznek és így elvesztik az áldást, vereség éri őket, és az életük gyötrelemmé válik.
A rossz megvallás tehát az ördögöt magasztalja, nekünk pedig nem ez a dolgunk. Ilyenkor öntudatlanul is azt jelented ki, hogy Isten, a mi Atyánk vereséget szenvedett. Ahogy már az imént is elmondtam, a bizonyságtételek legnagyobb része ma az ördögöt magasztalja, és egy ilyen megvallás egyszerűen kiszívja az életet belőled. Lerombolja a hited, megkötöz; de az a megvallás, amely a szívbéli hitből ered, teljes mértékben megveri az ördögöt minden csatában. Annak megvallása, hogy a Sátán képes téged akadályozni, visszatartani a sikertől, hatalmat ad neki fölötted. Lásd meg, hogy száddal vagy Istennek adod a hatalmat magad fölött, vagy a Sátánnak.
A megtéréshez meg kell vallanod Jézust Úrnak. A Róma levél 10. fejezetének 9. verse azt mondja: „...ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról...” - azaz, hogy Jézus a te Urad -, akkor Ő hatalmat kezd gyakorolni fölötted és uralkodni kezd az életedben. De ha a Sátán képességeit vallod meg, hogy ő megakadályoz téged valamiben és visszatart a sikertől, akkor bár keresztény vagy, mégis neki adod az uralmat magad fölött. Ő ennek a világnak az istene, és be fog avatkozni, mivel megengedted neki. Lehet, hogy ez az engedély tudatlanságból fakad, de mégis engedély, beleegyezés. És amikor a Sátán hatalmat vesz fölötted, akkor gyengeség és félelem tölti be a szíved. Tehát egyáltalán ne valld meg a félelmeidet! Erre azt mondhatod: „Igen, de mi van, ha mégis félek?” Az, hogy te valójában már nem félhetsz, mert Ő nem a félelem szellemét adta neked, hanem az erő, a szeretet és a józanság szellemét. A félelem nem a bensődből fakad. A félelem kívülről jön, és megpróbál fogságba ejteni. Ellenség. A Biblia azt mondja: „Mert nem a félelemnek szellemét adott nékünk az Isten, hanem erőnek... szellemét.” Benned az erő szelleme van, tehát ezt kell megvallanod. Ha pedig megvallod, uralkodni fog rajtad. Tehát az „...erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét”, ahogy az ige mondja a 2 Timótheus 1,7-ben.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
