Nagyon szerettem, ahogy egy már visszavonult misszionárius imádkozott. Egy gyógyulást kereső hölgyért így járt közben: „Atyám, ez az asszony a Te gyermeked, és mivel ő a Te gyermeked, így hozzád tartozik. Nem jogos, hogy az ördög uralja őt betegségek által. Köszönjük Atyám, mert Te adtad meg számára a szabadulást, és az ő betegségeit Jézusra helyezted. Mert meg van írva: 'Ő vette el a mi betegségünket, hordozta a mi erőtlenségünket.'„ Utána az ördöghöz szólt - nem imádkozott, hanem szólt hozzá - és azt mondta: „Sátán, elhagyod őt, és leveszed a kezed a testéről, mert látod, hogy az ő teste a Szent Szellem temploma. Istenhez tartozik és nincs jogod rá, hogy Isten tulajdonára lépj, ezért követeljük, hogy azonnal távozz el Isten tulajdonáról!” Akkor az asszonyhoz szólt - nem imádkozott, hanem szólt hozzá - és azt mondta: „Testvérnő, a Sátán elnyomta a testedet betegséggel, de Isten lehetővé tette a szabadulásodat. A te tested a Szent Szellem temploma. Parancsot kaptál Istentől, hogy dicsőítsd őt a testedben és a szellemedben.”
Dicsérheted-e Istent a testedben, ha az ördög uralja azt? Nem! Ezért álljunk ellene neki együtt és követeljük, hogy a Sátán hagyja abba Isten templomának a támadását.
Emlékszem, egyszer egy feliratot láttam valahol: „Úriemberek nem is teszik, mások pedig nem is tehetik be lábukat erre a magánterületre.” Én a testemre nézve is megfogalmaztam egy ilyen feliratot. Nem láthatod, mert szellemben van, de az ördög látja. így szól: „Tilos az átjárás ördög, ez rád vonatkozik!” Tudjátok én ezt hit által tettem, és ez a felirat már jó néhány éve megvan, és a Sátán nem járhat át Isten magánterületén. Ti gondviselői vagytok a testeteknek, tehát dicsőítsétek Istent a testetekben és szellemetekben, amelyek Istenéi.
A harmadik fontos lépés következik: Ismernünk kell az új teremtés valódiságát, és a jogokat is, amelyek ezzel járnak. Minket Krisztus Jézusban teremtettek, amikor Őt újjáteremtette Isten, miután bűnné lett, engesztelő áldozatul érettünk. Nekünk ezt tudnunk kell; életbevágóan fontos dolog, hogy abban a pillanatban, amikor elfogadtuk Jézus Krisztust, mint Megváltót, és megvallottuk Őt mint Urat, újjá lettünk teremtve. Amikor ez jogilag valósággá válik, szellemünkbe Isten élete és természete költözik. Ez nem élmény, nem vallás, nem egy gyülekezethez való csatlakozás, hanem valóságos megszületés a szellemben.
