Istennek vannak bizonyos törvényei, szabályai, amelyek által munkálkodik. És még akiknek a gyógyítás szolgálatát adta, sem forognak az emberek körül és nem erőltetnek semmit azokra. Együttműködésre van szükség az emberek részéről is. Sokan gondolják, hogyha valaki elimádkozza értük a hit imáját, akkor meggyógyulnak, akár hisznek, akár nem. Ha kaptál is már gyógyulást más hite által, nem lehetett tartós. Vannak, akik így időlegesen segítséghez jutnak, de ha te tartós segítséget akarsz, akkor neked is hitben kell cselekedned. Gyakorolnod kell Isten Igéjét ahhoz, hogy működjön. Figyeld meg: ha ragaszkodsz a betegség, a gyengeség vagy a fájdalom megvallásához, az meg is marad.
Megkeresheted a hit embereinek egyikét, hogy imádkozzon érted, de imája nem lesz hathatós, mert a te hitetlenséged lerombolja azt, amit az ő hite felépített. (Természetesen az újszülött keresztényeket egy ideig mások hite kell, hogy hordozza, de eljön az idő, amikor a saját lábukra állnak.) Pontosan ezért történik, hogy az emberek megkapják a gyógyulást és azután elveszítik. Az ima idejére fennáll egy tömeghit, de amikor a sajátjukra van szükségük, a Sátán zsákmányt vesz a hitetlenségükből és visszarakja rájuk a betegséget.
Azoknak a hívőknek, akik mindig bűneiket és gyengeségeiket vallják meg, gyengeség, kudarc és bűn jön létre a személyiségükben. Ha vétkezünk, és megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól, ahogy az 1 János 1,9 mondja. De ha ez a megvallás megtörtént, szükségtelen visszatérni rá.
A bűn nem a mi múltunk, mert arra visszaemlékezhetünk. Az a bűn, amelyet megvallottal, olyan, mintha soha nem történt volna meg. Isten azt mondja: „Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg.” Ha Ő nem emlékezik meg erről, neked miért van erre szükséged? Szerencsétlen dolog Őt emlékeztetni, amikor már megmondta neked, hogy nem emlékszik semmi rosszra sem, amit tettél. Látod? Pontosan ez az oka annak, hogy sok embernek egyáltalán nincs hite. Mert amikor imádkozni mennek, minden bűnt fölemlegetnek, minden tökéletlenséget, tévedést és kudarcot, ami csak eszükbe jut, hogy vádolhassák magukat. És mire befejezik, már semmi hitük nincs, mert kárhoztatás alá vitték magukat azzal, hogy rossz megvallást tettek. Mit kell tehát megvallanod? Ha valamit meg akarsz vallani, akkor valld meg, amit Isten a hibáddal, tévedéseddel, bukásoddal kapcsolatban mond. Valld meg azt, hogy Ő megbocsátott neked, megtisztított és elfelejtette a bűnt. Valld meg így: „Köszönöm Uram, és én is megbocsátok magamnak. Előtted állok, mintha soha rosszat nem tettem volna.” És ha az ördög megpróbálja újra eléd hozni a bűnt, szólj rá:
- Rendben van ördög, valóban megtettem és rossz volt, de tudod, hogy az 1 János 1,9 azt mondja: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” Tehát Ő megbocsátott nekem és én ezért dicsérem Őt.
Először lehet, hogy semmit sem érsz el, mivel túl sokáig haladtál rossz irányba. De ha egy ideig gyakorlód, végül jól fogod érezni magad. Lényeg a jó megvallás; a jó dologban való hit, a helyes gondolkodás! Nem számít milyen sokáig imádkozik valaki érted, ha te közben az Ige ellen cselekszel; az Ige nem működik számodra. De ha az Ige szerint cselekszel, akkor azonnal működésbe jön.
