Napjaink messze legnagyobb jelentőségű történelmi, szellemtörténeti és teológiai kérdése Izrael népe hazatérésének és nemzeti-állami helyreállításának jelenségéhez kapcsolódik. A zsidó–keresztény kinyilatkoztatás – vagyis a Biblia – szerint a zsidóság Isten kiválasztott népe, ezért a vele történő, ennyire nagy horderejű történelmi változás az egész föld, az összes többi nemzet sorsát is döntően befolyásolja. Izrael Állam 63 éves fennállása eléggé hosszú idő ahhoz, hogy immár ne lehessen pusztán egy múló, elvetélő, gyönge kísérletnek tekinteni. Létezése évezredes léptékű, mély döntések elé állítja mind a keresztényeket, mind a zsidókat, s velük együtt az egész világot.
Évezredes léptékű döntések elé – mert mindkét bibliai közösségben kétezer évvel ezelőtt rögzültek azok a felfogások, amelyek, egymással kibékíthetetlen ellentétben, azóta is folyamatosan meghatározzák az európai civilizáció fejlődését. Európa egyik szellemi tengelye ez a kérdés mindmáig, amely körül egész történelme forgott és forog.
Elvetette-e Isten a zsidókat?
A két felfogás között a döntő különbség, hogy a zsidóság és a judaizmus sohasem mondott le arról a reményéről, amely szerint Isten a szétszóratás után újból össze fogja gyűjteni őket egyetlen közös hazába, amely ráadásul a Szentföldön, azaz régi országuk területén születik újjá; míg ezzel szemben a történelmi kereszténység fő árama már a 2. századtól fogva kategorikusan megtagadta ezt a reményt, a zsidóság végleges eltűnését várva és hirdetve. Jóllehet a keresztények között mindvégig volt egy elenyésző kisebbség, amely ezt a felfogást kétségekkel illette, az ő hangjuk csak a 19. századtól vált kissé hallhatóbbá – de még ma, a 21. század elején, Izrael Állam fennállásának 60. évfordulóján is csak éppenhogy kezdenek ébredezni a történelmi kereszténység nehezen mozdítható tömegei és teológusai, hogy lassanként megértsék, mi is a kérdés egyáltalán.
Abban, hogy a pogánykeresztények szinte kezdettől fogva megtagadták azt a reménységet, amely Izrael számára több volt, mint létfontosságú, az úgynevezett helyettesítési teológia (szuperszesszionizmus, szubsztitúciós teológia) játszotta a fő szerepet. Ennek legfőbb állítása az, hogy Isten Izraelt mint kiválasztott népét véglegesen elvetette bűnei – elsősorban Krisztus elutasítása – miatt, és helyébe az egyházat állította új népeként örökre.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
