Istent nem szabad a saját érzéseinkkel mérni. Gyakran halljuk a siránkozást: ’Nem érzem, hogy üdvözülhetek. Nem érzem, hogy megbocsátható egy olyan nagy bűn, mint az enyém. Nem érzem, hogy meg lehet lágyítani és újítani az én kemény szívemet.’ Ez szánalmas, ostoba beszéd. Milyen útmutatást adhatnak érzéseink ilyen dolgokban? Vajon érzed-e, hogy a sírban fekvő halottak feltámadhatnak? Érzed-e, hogy a tél hidegét a nyár meleg követi? Mi módon érezhetnéd ezeket a dolgokat? Nem érzed, hanem hiszed őket. Abszurd dolog érzésről beszélni ebben a kérdésben. Vajon az elájuló ember érzi-e, hogy magához fog térni? Ennek az állapotnak nem természetes következménye-e a halál? Vajon a halott testek érzik-e, hogy egyszer feltámadnak? Érzés itt szóba sem jöhet.
Isten bölcsességet adott Salamonnak, ahogy megígérte neki, és neked is megadja, amit ígért, bármilyenek is az érzéseid. Ha elolvasod Mózes ötödik könyvét, látni fogod, hogy Mózes milyen gyakran használja az ’ahogyan megígérte’ kifejezést. Ezt mondja (5Móz 1,11): ’Áldjon meg (az Úr), ahogyan megígérte nektek!’; nagyobb áldást nem is mondhatott volna Izraelre. A szent ember szűnni nem akaró csodálattal tekintett az Úr bánásmódjára, mert Isten úgy bánt népével, ’ahogyan megígérte’. A mi esetünkben az Úr bánásmódjának a szabálya: ’ahogyan megígérte’. Az isteni kegyelmet nem úgy tapasztaljuk meg, ahogyan pillanatnyilag érzünk, hanem ahogyan ő megígérte.
Miközben ezt írom mások vigasztalására, úgy érzem, köteles vagyok megvallani, hogy az én érzéseim nagyon változóak, de megtanultam, hogy ne tulajdonítsak nekik nagy jelentőséget: mindenekelőtt felhagytam azzal, hogy az ígéret szavahihetőségét pillanatnyi lelkiállapotom alapján értékeljem. Ma olyan jó kedvem van, hogy táncolni tudnék Mirjám dobjának ütemére; de holnap reggel, amikor felébredek, talán csak arra leszek képes, hogy sóhajtozzak Jeremiás siralmaival összhangban. Vajon üdvösségem ezeknek az érzéseknek megfelelően változott? Akkor bizonyára nagyon ingatag alapja volt. Az érzések szeszélyesebbek, mint a szelek, súlytalanabbak, mint a buborékok: ezek lennének az isteni szavahihetőség mércéi? A lelkiállapot többé-kevésbé a máj vagy a gyomor állapotától függ: ezek alapján kéne megítélnünk az Urat? Természetesen nem. A barométer emelkedhet vagy süllyedhet, és ettől függően jó vagy rossz kedvünk lehet: függhetünk ilyen változékony dolgoktól? Isten örökkévaló szeretetét nem teszi függővé érzelmeinktől; ez olyan lenne, mint hullámokra templomot építeni. Mi a tények alapján üdvözülünk, nem pillanatnyi szeszélyeink szerint. Bizonyos örök igazságok bizonyítják, hogy meg vagyunk váltva vagy sem; és ezeket az igazságokat nem befolyásolja jókedvünk vagy búskomorságunk. Kedves olvasó, ne próbáld az Úr szavahihetőségét az érzéseiddel lemérni! Az ilyen viselkedés az őrültség és a gonoszság egyfajta keveréke. Ha az ígéretet az Úr tette, akkor teljesíteni fogja – akár diadalittas vagy, akár csüggedt.
Megismétlem: Isten nem a valószínűségek szabálya szerint ajándékoz meg téged. Nagyon valószínűtlennek tűnhet, hogy téged, barátom, megáld az Úr, aki a mennyet és a földet teremtette; de ha bízol az Úrban, akkor kegyeibe fogad, akárcsak az Áldott Szüzet, akiről írva van, hogy minden nemzedék boldognak fogja nevezni: ’Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki’ (Lk 1,45). ’Seregek Ura, boldog az az ember, aki benned bízik!’ (Zsolt 84,13) Valószínűtlennek tűnik, hogy egy vén bűnös, aki elmerült a bűnben, a Jézusban való hit által egyszer csak új életet kezdjen; de ez mégis lehetséges. Nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy egy asszony, aki bűnben él, meghallván az ígéretet – ’Aki hisz benne, annak örök élete van’ –, azonnal megragadja, és egyszerre csak elnyerje az örök életet; de ennek ellenére igaz, és én a saját szememmel láttam ilyet. Istenünk csodatévő Isten. A számunkra lehetetlen vagy valószínűtlen dolgok számunkra mindennaposak Ővele közösségben. Ő rá tudja venni a tevét, hogy átmenjen a tű fokán, a púpja ellenére. Ő létrehívja a nem létezőket (Róm 4,17). Vajon nevetsz-e üdvözülésed gondolatára? Ha igen, akkor ne úgy nevess, mint a bizalmatlan Sára, hanem úgy, mint a bizakodó és jókedvű Ábrahám. Higgy Jézusban, és akkor mindenen nevetni fogsz, kívül és belül, és nem a hitetlenkedés miatt, hanem egészen más okból. Ha megismertük Istent, nem szűnünk meg csodálkozni, és kezdünk jártasságot szerezni a csodákban. Hidd el Isten kegyelmének ígéretét, és hívőként egy új világban fogsz élni, amely mindig csodákkal teli lesz számodra. Öröm, ha valaki olyan erősen hisz Istenben, hogy teljes bizonyossággal várja azt, ami emberi ítélet szerint teljesen valószínűtlen. ’Istennél minden lehetséges’; ezért lehetséges, hogy üdvözít minden lelket, aki hisz Jézusban. A gravitáció törvénye minden esetben működik, és így van ez az isteni hűséggel is: nincs kivétel a szabály alól, hogy Isten megtartja a szövetségét. A szélsőséges esetek, a nehéz esetek, a lehetetlen esetek mind Isten ígéretének hatókörébe tartoznak, ezért senkinek sem kell kétségbe esnie vagy kételkednie. Isten számára akkor jön el az alkalom, amikor az ember eléri képességei határát. Minél nehezebb az eset, annál biztosabb, hogy az Úr segít. Ó, bárcsak a reménytelen és gyámoltalan olvasók megtisztelnék az Urat azzal, hogy hisznek benne, és mindent reá bíznak!
Mikor fognak az emberek végre hinni Istenükben? ’Kicsinyhitű, miért kételkedtél?’ Ó, bárcsak jól az eszünkbe vésődne, hogy soha többé nem szabad bizalmatlanoknak lennünk a Hűséges Isten iránt!
’Igaz az Isten, az emberek pedig valamennyien hazugok’ (Róm 3,4). Az Úr maga mondta: ’Hát olyan kevés az Úr ereje? Majd meglátod, beteljesedik- e az én beszédem, vagy sem’ (4Móz 11,23). Ne adjunk rá okot, hogy az Úr haraggal beszéljen hozzánk, hanem higgyünk, és legyünk benne biztosak, hogy az Úr ünnepélyes kijelentései beteljesülnek. Ne kérdezzük többé egymástól: ’Mi az igazság?’, hanem legyünk bizonyosak abban, hogy az Úr szava csalhatatlan és örök érvényű.
Íme egy ígéret az olvasó számára, amit próbára tehet, és amiről meggyőződhet, hogy igaz-e: ’Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem’ (Zsolt 50,15).
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
