Emlékszem, egyszer, amikor gyülekezeti pásztor voltam, egy találkozóra a gyülekezet minden korábbi vezetőjét meghívták, és bizonyos embereket felkértek közülük, hogy beszéljenek. Az egyik testvér, aki azelőtt pásztor volt ott, azt mondta: „Szeretném, ha mindenki tudná, hogy minden egyes dolog ugyanúgy folyik, ahogy 25 évvel ezelőtt. Szeretném, ha mindenki tudná, hogy semmit nem változtam az elmúlt 25 évben.” Azt gondoltam magamban: Rendben van, ezek szerint ő még mindig csecsemő, mert ha 25 évvel ezelőtt kezdett prédikálni, biztos, hogy nem tudott mindent. Ha az alapokat nézzük, természetesen ugyanabban hiszel, de sok gondolatot mégis megváltoztattál, ugye?
Amikor a „megvallás” szót használjuk, ösztönösen bűnre vagy hibára gondolunk, de ez csak a negatív oldal. Fontos a maga helyén, de van egy pozitív oldal és a Biblia többet közöl erről, mint a másikról. A megvallás, ahogy az előző fejezetben mondtuk, megerősítése valaminek, amiben hiszünk; bizonyságtétel valamiről, amit megismertünk és tanúságtétel egy igazság mellett, amelyet elsajátítottunk. Megváltásunknak néhány konkrét dologra kell koncentrálódnia, egészen pontosan öt dologra, ezeket is felsoroltuk korábban.
Isten a mi ajkainkról elhangzó Ige által munkálkodik. Jézus azt mondja: „Menjetek és tanítsatok.” így tehát Isten munkálkodik általunk. Mi hordozzuk az Igét, és ha mi nem hordozzuk, és nem bocsájtjuk ki azt, akkor semmit sem csinálunk, csak vesztegetjük az időnket, ha azért imádkozunk, hogy Isten cselekedjen. Ha valaki elveszett, akkor lehet, hogy feleslegesen imádkozol Istenhez, hogy mentse meg, ha nincs senki, aki elvigye hozzá az Igét. Ha pusztán az imáink által meg tudnánk nyerni embereket, akkor nem kellene misszionáriusokat küldenünk a világ minden részére. Egyszerűen beimádkozhatnánk a pogányokat az Egyházba. De a Szent Szellem és Isten csak az Igével együtt munkálkodnak. Jézus azt mondta a Márk 16,15-20-ban: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben démonokat űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nekik; betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. Az Úr azért, minekutána szólt nékik, felvitetek a mennybe, és ült az Istennek jobbjára. Azok pedig kimenvén, prédikálnak mindenütt, az Úr együtt munkálván velük, és megerősítvén az Igét a jelek által, amelyek követik.” Mit tett Jézus? Megerősítette az Igét. Isten semmit sem cselekedett addig, amíg nem prédikálták az Igét. A jelek nem az egyéneket követik, hanem az Igét. Te kibocsájtod azt, és a jelek jönnek maguktól. Nem te követed a jeleket, hanem a jelek követik az Igét.
Az utolsó gyülekezetben, ahol pásztor voltam, nagyon aggasztott, hogy nem követte elég jel a szolgálatomat. Rendszeresen bezárkóztam a gyülekezeti épületbe, napokig imádkoztam és kértem az Urat:
- Uram, minden alkalommal vannak új megtérőink és olyanok, akik meggyógyulnak vagy betöltekeznek Szent Szellemmel, de nem igazán sokan. Úgy látom, hogy nem követi elég jel a szolgálatomat.
Végül az Úr így szólt:
- Ne kérd, hogy erősítselek meg jelek által. Csak prédikáld az Igét, és jelek követik a szolgálatot. Ha azt prédikálod, jönnek a jelek. Ha nem jönnek a jelek, akkor nem az Igét prédikálod.
Meg kell mondanom, ez meghökkentett. Majdhogynem sértve éreztem magam. Azt mondtam:
- De Uram, hiszen tudod, hogy mindig ragaszkodtam a te Igédhez! (Te is gondolhatod ezt magadról.)
Ő azt felelte:
- Ellenőrizd, hogy mit prédikálsz; nézz utána, valóban az Igét prédikálod-e?
Szeretném, ha tudnátok, hogy komolyan megvizsgáltam, és a legnagyobb meglepetésemre úgy találtam, hogy a prédikációim kb. 60%-át valóban az Ige teszi ki, de 30%-a vallási tradíció és kb. 10%-a hitetlenség. És tudjátok mit láttam? Az emberek a tradíciókra és a hitetlenségre készségesebben hallgattak, mint az Igére. Őszintén szólva, igénybe vett egy kis időt, hogy megváltozzam. Az emberek szívesebben hallgatják a tradíciót, mint az Igét. Sőt, sokan szívesebben hallgatják még a hitetlenséget is. Elkezdtem magam korrigálni, úgy, hogy néha még a szószéken is hirtelen megálltam, és azt mondtam: „Nem, ez hitetlenség, ezt visszavonom.” Vagy: „Ez tradíció, ezt nem mondhatom, ez nem helyes.” Néhányan így reagáltak: „Ezt tanítjuk teljes evangéliumi körökben már harminc éve.” Azt feleltem: „Mégis tradíció, és Isten nem fogja megerősíteni semmilyen jellel.” És azután kezdtek jönni a jelek, és láttam, hogy minél több Igét prédikálok, annál több jel követ.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
