Nem beszédben áll az Istennek országa, hanem a Szellemnek erejében. Vallják ugyan, hogy az Istent tudják, de cselekedettel tagadják (1Kor 4,20; Tit 1,16)
Láttam továbbá álmomban, hogy mig így együtt menének, Hív hátratekintvén, egy Fecsegő nevű embert látott maga mögött, ki csekély távolságban mellettük haladt; mert ahol jelenleg valának, mindnyájuknak tág helye volt a menetelre. Magas férfiú volt ez, ki távolról szebbnek látszott, mint közelről. Ezzel Hív ily beszélgetést kezdett:
Hív. Honnan, édes barátom? Talán te is a mennyei ország felé mégy?
Fecsegő. Igen, éppen oda.
Hív. Szép; akkor remélem, örvendhetünk kellemes társaságodnak.
Fecsegő. Szíves örömmel leszek útitársatok.
Hív. Úgy hát jöjj közelebb, s töltsük időnket hasznos beszélgetésekkel.
Fecsegő. Hasznos dolgokról mindenkivel örömest beszélek, s valóban szeretem, hogy olyan emberekre akadtam, kiknek az ily jó dolgokban kedvük telik. Mert megvallva az igazat, kevesen vannak, kik hajlandóknak mutatkoznának, hogy utazásukban így töltsék el idejüket. S méltó fájdalmamra nagyobb részük inkább csak haszontalan dolgokról beszélget.
Hív. Valóban, ez nagyon sajnálatra méltó! mert csakugyan mily dolgok volnának e földön oly méltók az emberek nyelvére, mint azok, melyek a mennyekben lakó Istenre vonatkoznak.
Fecsegő. Te különösen tetszel nekem! mert oly rábeszélők szavaid. S én még hozzáteszem: mi oly kellemes s hasznos, mint az isteni dolgokról folyó beszélgetés? mi oly örvendetes például (tehát oly emberre nézve, aki a különleges dolgokban gyönyörét leli), mintha valaki e dolgok történeteiről vagy titkairól beszél? vagy ha az ember örömmel beszél a jelekről s csodákról? egy ilyen ember hol találhatna mulattatóbb és megragadóbb, hasonszerű dolgokat, mint éppen a Szentírásban?
Hív. Nagyon igaz, de beszélgetésünk fő céljának annak kellene lenni, hogy az ily dolgokból hasznot húzzunk.
Fecsegő. Hisz azt mondtam én is: ily dolgokról beszélgetni felette hasznos; mert ezáltal némi ismeretekre jutunk, például a földi javak mulandóságáról s a mennyeiek előnyeiről. Ennyit általánosan, de különösen megismerni tanuljuk ez által az újjászületés szükségességét, műveink tökéletlenségét s Krisztus igazságának szükségét. Emellett megtanulhatjuk úgy azt, hogy mi a bűnbánat, hit, imádság, szenvedés s más ezekhez hasonló; mint szintén nyugalmunk elérésére az evangéliom vigaszait s ígéreteit. Továbbá megtanulhatjuk, hogy miként kell téves véleményeket megcáfolni, az igazságot védelmezni s a tudatlanokat tanítani.
Hív. Mindez tökéletesen igaz; s örvendek, hogy ily dolgokat hallhatok tőled.
Fecsegő. Ah, ezeknek nem tudása éppen oka, hogy oly kevesen látják be, mennyire szükséges a hit, s nélkülözhetetlen a lelkükben való kegyelmi tény az örök élet elnyerhetésére, s így tudatlanságukban a törvény művével foglalkoznak, miáltal azonban Isten országát egyáltalában senki sem nyerheti el.
Hív. De e dolgok üdvhozó hatása Isten ajándéka. Senki sem éri el emberi szorgalommal s az azokról való puszta beszéddel.
Fecsegő. Mindezt én is igen jól tudom; mert az ember magának mit sem vehet, ha csak felülről nem adatik. Minden kegyelemből származik, s semmi a cselekedetekből. Ennek bebizonyítására száz szentírási helyet is idézhetnék.
Hív. Jól van, de hát melyik legyen már beszélgetésünk tárgya?
Fecsegő. Amelyiket te akarod. Nekem egyre megy, akár mennyei, akár földi, erkölcsi, evangéliumi, szent vagy nem szent, múlt vagy jövő, külföldi vagy hazai, meglevő vagy meg nem levő dolgokról beszélek, csak hasznunkra váljék.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
