Most Hív csodálkozni kezdett s Keresztyénhez lépvén (ki az egész idő alatt egyedül ment), halkan így szólott hozzá: "mily derék útitársra tettünk szert! valóban ez dicső zarándok lesz!"
Keresztyén szerényen mosolygott s mondá: ez az ember, ki oly nagyon megnyerte kegyedet, képes pergő nyelvével, azok közül kik őt nem ismerik, százakat is félrevezetni.
Hív. Tehát te ismered őt?
Keresztyén. Hogy ismerem-e? Nagyon, sőt talán jobban, mint önnön maga!
Hív. Mondd csak, kicsoda ő?
Keresztyén. Fecsegőnek nevezik; s városunkban lakik. Csodálom, hogy nem ismered. De különben városunk nagy.
Hív. Kinek a fia, s körülbelül hol lakik?
Keresztyén. Beszédesnek a fia, a Locsogi utcában lakik, s aki ismeri, csak a locsogi-utcai Fecsegő név alatt ismeri. De sima nyelve dacára nagyon nyomorult ember.
Hív. De hogy? hisz oly kellemes embernek látszik!
Keresztyén. Igen, azok előtt, kik közelebbről nem ismerik, mert a világ előtt valóságos világosság angyalának, de otthon igazi alakjában mutatja magát. Azon megjegyzésed, hogy mily kellemes ember, a festményekre emlékeztet, melyek némi távolban veszik ki magukat a legjobban.
Hív. Majdnem azt hiszem, hogy tréfálsz, mert előbb mosolyogtál.
Keresztyén. Távol legyen tőlem, (ha mosolyogtam is), hogy ily dolgokban tréfálnék vagy valakit hamisan vádolnék. Még többet is mondok róla; ez ember minden társaságra s bárminemű beszélgetésre alkalmas. Amint most veled beszél, éppúgy fog beszélni a sörházi padon; s mennél többet iszik, annál több szó van szájában. A vallásnak sem szívében, sem házában, sem életében semmi helye. Mindent, amit bír, nyelvén bírja, s csak arra szolgál, hogy azzal kérkedjék.
Hív. Komolyan beszélsz? Akkor ebben az emberben fölöttébb csalódtam.
Keresztyén. De mennyire csalódtál! csak gondolj a példabeszédre: "Ők mondják, de nem tartják meg, mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem a Léleknek erejében." (Máté 23,3; 1Kor 4,20) Váltig beszél ő imádságról, bűnbánatról, hitről, újjászületésről, de csakis beszél, mert szívében mindezekről mit sem tapasztalt. Voltam nála házánál, s úgy ott, mint a világban is figyelemmel szemléltem; s jól tudom, hogy az én bizonyságtételem róla nagyon is igaz. A valódi istenfélelem távol van házától, s ott nem fogsz sem imádkozásra, sem a vétek megbánására találni. Ő csak gyalázatára van a vallásnak mindazok előtt, kik őt ismerik. (Róm 2,24) Gonosz élete a város azon részére, melyben lakik, oly hátrányos hatással van, hogy az igazság ott csak gúny tárgya. A köznép azt mondja róla: "a világ előtt szent, házánál ördög." Szegény családja ezt tényleg is tapasztalja. Igazi zsugori ő, cselédjeivel mindig zsémbel, s oly telhetetlen követeléseiben, hogy nem is tudják kigondolni, miként lehetne kedve szerint tenni, s félelmükben szólni sem mernek hozzá. Akinek csak dolga volt vele, mind azt mondja, hogy könnyebb egy törökkel dűlőre jutni, mint ezzel, mert az is becsületesebben járna el dolgában. E Fecsegő azonban, ha alkalma kínálkoznék, a rászedésben, befűzésben, csalásban, ármánykodásban messze túlszárnyalná. Emellett gyermekeit is úgy neveli, hogy az ő nyomdokait követhessék; s ha ezek valamelyikénél ostoba aggodalmat vesz észre (mert így nevezi a lelkiismeret első felébredését), bolondnak szidalmazza, ostobának nevezi, s nem akar neki foglalkozást adni, sem mások jelenlétében nem dicséri. Amint én észrevettem, istentelen életével már sokaknak pusztulását s vesztét okozá, s még sokaknak fog, ha Isten nem őrködik felettük, romlásokra lenni.
Hív. Hiszek szavaidnak, mert nem hihetem, hogy ezeket rossz szándékból mondanád, hanem mivel éppen ez a való.
Keresztyén. Ha nálad jobban nem ismertem volna, meglehet, hogy eleinte én is úgy ítélek róla, mint te ítéltél. Sőt, ha ez ítéletet a vallás ellenségeitől hallom, rút rágalomnak tartottam volna én is (mert e sors az istentelenektől gyakran méretik az igazakra); de mindazt, amit mondtam, sőt sok más ugyanilyen rosszat saját tapasztalásomból tudok róla. Különben a jó embereknek csak szégyenükre van, s sem testvérüknek, sem barátjuknak nem nevezik, s már nevének egymás közti puszta említése is szégyenpírt von arcukra.
Hív. Most látom, hogy szó és tett mily különböző két dolog, s ezentúl e különbségre jobban fogok ügyelni.
Keresztyén. Igen különböző két dolog, egymástól oly nagyon különböző, miként lélek és test. Mert amint a test lélek nélkül holttetem, úgy a beszéd is tett nélkül csak holttetemhez hasonló. A vallás lelke annak gyakorlása. "A tiszta, és Isten előtt és az Atya előtt szeplő nélkül való isteni szolgálat ebben áll: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól." (Jakab 1,27) Erre Fecsegő nem gondol, s azt hiszi, hogy hallgatás és beszéd jó keresztyénné teszi az embert, s így saját lelkét csalja meg. A hallgatás a mag elhintéséhez hasonlít; a fecsegés nem elég a szív és élet termékenységének bebizonyítására, s arról erősen meg lehetünk győződve, hogy a számadás napján az emberek a gyümölcsök után ítéltetnek meg. (Máté 13,23) Nem kérdik akkor azt, hogy: "hittetek-e?" hanem: "cselekvők voltatok-e, vagy csak fecsegők?" s eszerint ítélnek. A világ vége az aratással hasonlíttatik össze, s jól tudod, hogy aratáskor csak a gyümölcsökre tekintenek. Nem azért mondom ezeket, mintha Istennek tetszene, ami nem a hitből származik; hanem hogy kimutassam, mily semmis leend Fecsegő vallomása ama bizonyos napon.
Hív. Ez arra emlékeztet engem, hogy Mózes miként jelölte meg a tiszta állatot. (3Móz 11; 5Móz 14) Nem olyan, melynek csak hasadt körme van, sem nem mely csak kérődzik, hanem olyan, melynek hasadt körme van, kérődzik is. A nyúl kérődzik, mégsem tiszta, mert nem hasadt körmű. És ez valóban hasonlít Fecsegőhöz: ő kérődzik, ismeretet keres, kérődzi a szót; de nem hasadt körmű: nem tér le a vétek útjáról, hanem tisztátalan marad, miként a nyúl, melynek lába a kutyáéhoz vagy medvééhez hasonlít.
Keresztyén. S én még hozzáteszem, hogy Pál az ily nagyszájú Fecsegőket, hangzó ércnek s csengő csengettyűnek nevezi (1Kor 13,1–8; 14,7), tehát miként ő magyarázza: élettelen dolgoknak, melyek hangot adnak, de így igaz hit s az evangélium kegyelme nélkül; s akik ebből következőleg a mennyek országában soha sem fognak a világosság gyermekei közé számíttatni, ha hangjuk (tehát fecsegésük) egy angyal szavához vagy hangjához hasonlítana is.
Hív. Jó; bármily kellemes volt is nekem eleinte társasága, most már jóllaktam vele. De mit míveljünk, hogy tőle megszabaduljunk?
Keresztyén. Kövesd tanácsomat, s meglásd: ő is csakhamar megunja társaságodat, hacsak az Isten az ő szívét meg nem indítja s meg nem változtatja.
Hív. Nos hát mi lenne tanácsod?
Keresztyén. Menj oda hozzá, s ereszkedj vele valami komoly beszédbe a kegyesség erejéről, s kérdezd azután tőle nyíltan és szabadon (miután beleegyezett; s ezt meg fogja tenni), hogy szívében, házánál s életében található-e ilyen.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
