2012. január 9., hétfő

Kenneth Hagin: Bibliai hit - Hogyan szabadíthatod fel a hited? 15.

Sajnos azt kell mondanom, hogy nem adhatunk mindennek hitelt, amit könyvekben olvasunk. Jobb, ha az elolvasottakat ellenőrizzük. Egy magazinban azt olvastam, hogy a hosszú földi élet nem újszövetségi áldás. Én mindig azt hittem, hogy az Efézus-levél az Újszövetségben van, ti nem? Odalapoztam tehát az Efézus 6-hoz, amely az efézusi gyülekezetnek íródott. Vagy ez nem újszövetségi gyülekezet volt? Vagy Pál nem az Újszövetséget prédikálta, és nem rájuk tartozó tényekről beszélt?
Azt mondja: „Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban, mert ez az igaz. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (ami az első parancsolat ígérettel).” Mi tehát az ígéret? „Hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön.” Pál azt mondja az efézusiaknak, hogy ez rájuk vonatkozik. De ha ez vonatkozik az efézusiakra, akkor vonatkozik a mostani Egyházra is. Ha még érvényes a parancsolat, akkor érvényes az ígéret is; és én hiszem, hogy érvényes mindkettő. Éppúgy hiszek az ígéretben, mint a parancsolatban. Gyakorolnunk kell az egyiket, és élvezni fogjuk a másikat is. Nem kell mindent elhinned, amit olvasol. Bármi is az, jobb ha ellenőrzöd és megfigyeled, hogy összhangban van-e az Igével.

Hallottuk és olvastuk, hogy az anyagi áldás csak a zsidókra vonatkozik, és el is fogadtuk ezt. De tanulmányozni kezdtem, hogy kik a zsidók. A „zsidó” szó egyszerűen a Júda név származéka. Az izraelitákat soha nem hívták zsidóknak, csak miután szakadás történt a törzsek között. Júdának nem volt nagyobb anyagi áldása, mint Izrael bármely más törzsének. Ők az áldást apjuktól, Izraeltől vagyis Jákobtól örökölték. Jákob az ő apjától, Izsáktól nyerte azt, Izsák pedig az ő apjától, Ábrahámtól; tehát itt nem a zsidók áldásáról, ígéretéről van szó; ez nem egy zsidó áldás (Júda áldása), nem Izrael áldása, és nem is Izsák áldása, hanem Ábrahám áldása. És az Újszövetség közepén az áll: „Ábrahám áldása...legyen a pogányokon.” Ábrahám áldása tehát az enyém. Évekig abban a tévedésben éltem, hogy nem bővölködhetem, hogy egész életemben a fogamhoz kell vernem a garast. Azt hittem, ez az alázat jele.