Róma 10,10
Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.
Olvastunk már a szájjal tett megvallásról. Most újra nézzük meg a Márk 11,23-at.
Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond megtörténik, meglesz néki amit mondott.
És olvastatok a jó és a rossz gondolkodásmódról, a jó és a rossz hitről és a jó és a rossz megvallásról is. A megvallásunk azért rossz, mert a hitünk is az. Hitünk pedig azért rossz, mert rossz a gondolkodásmódunk. A rossz gondolkodásmód oka pedig az, hogy az elménk még nem újult meg Isten Igéje által. Lényeges, hogy merj Isten gondolataival gondolkodni! Tudod, hogy a Biblia Isten gondolatait tartalmazza, és természetesen Isten gondolatai mások, mint az ember gondolatai. A Biblia azt mondja: „Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál és az én gondolataim gondolataitoknál.”
Ha az elméd nem újult meg, nem fogod józanságnak érezni, amit a Biblia mond. De az Ige hatékony. Kimondás vagy ima által hoz eredményt. A Márk 11,22 azt mondja: „Legyen hitetek Istenben.” (Isten szerinti hitetek.) A 23. versben pedig így folytatja: „Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja... és a szívében nem kételkedik, hanem hiszi...” És a 24-es vers: „Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz néktek.” A magyarázó fordításban ezt olvassuk: „Ezokból mondom néktek: amikor imádkoztok, bízzatok, és legyetek meggyőződve arról, hogy megadatik néktek. Akkor azt fogjátok mondani: ez az enyém, megkaptam.” A legnagyobb dolog, ami valaha is megtörténhet veled, ha átlépsz erre a síkra. Intellektusod és testi érzékelésed minden lépésnél harcolni fognak, és vissza akarnak tartani attól, hogy valóban kilépj, mert a természetes én, ha nincs megújulva Isten Igéje által, azt akarja, hogy a természetes dolgok közegében maradj. De van egy szellemi terület is, és valójában ez a mi életterünk. Az Úr egyszer azt mondta nekem: „Olyan sokan vannak, akik épp csak megérintették a szellemi szférát. Rövid ideig beléptetek, amikor betöltekeztetek Szent Szellemmel és nyelveken szóltatok, de miért ne lépnétek be teljesebben? Menjetek be az én mélységeimbe is, mert akkor bizonnyal minden vágyatok beteljesedik és Isten teljessége lesz a ti örömötök.”
Ebben a tanulmányban először röviden beszéljünk a helytelen gondolkodásmódról, a helytelen hitről és a rossz megvallásról. Később majd újra visszatérünk a helyesre, mert nem a helytelennel akarom befejezni. A rossz megvallás természetesen a vereség, a kudarc és a Sátán uralkodásának a megvallása. Arról való beszéd, hogy az ördög miként akadályoz és tart vissza a sikertől, hogyan tart kötelékben és betegségben; tehát a vereség megvallása. Természetesen egy ilyen megvallás csak az ördögöt dicsőítheti: tehát rossz! Ne felejtsétek el, hogy a mi megvallásunk bizonyságtétel az igazság mellett, amely a miénk lett; tanúskodás amellett, amit tudunk; és megerősítése annak, amit hiszünk. Azok a bizonyságok, amelyeket a gyülekezetben vagy máshol mondunk el, a mi megvallásaink. De ha jól megfigyeljük, legtöbbjük inkább az ördögöt dicsőíti, mint Istent.