Ti, kiknek elméje gyakorlott a fennkölt gondolatokban, mondjátok meg nekem, mennyire becsülitek a hűséges ígéretek értékét! Én nagyra értékelem a bűnbocsánat ígéretét. Ti, akik bűnbocsánatot nyertetek, hirdessétek e jótétemény nagyságát! Aztán van az örökbefogadás ígérete. Isten gyermekei, talán kezditek felismerni, milyen szeretettel ajándékozott meg benneteket az Atya ebben az ígéretben; mondjátok el mindenkinek az örömötöket! Van ígéret, amely szerint Isten megsegít a szükség idején. Ti, kik megpróbáltattatok, tudjátok, hogy Isten megtartja és megszabadítja a választottjait; hirdessétek hát kegyelmének nagyságát! Van egy másik ígéret, miszerint a szükségednek megfelelő lesz az erőd. Ti, akik szorgalmasan dolgoztok Krisztusért, és nap mint nap hordozzátok a keresztjét, érzitek, milyen nagy a biztos támogatás eme ígérete. Micsoda szavak ezek: ’Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek.’ És micsoda mondat ez: ’Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.’ Ki tudja felmérni egy ilyen csodálatos ígéret szélességét? Nem, ne vedd elő a mérőszalagot a zsebedből, itt nem veszed semmi hasznát. Még ha meg is tudnád mérni egy állócsillag távolságát mint viszonyítási alapot, akkor is lehetetlen lenne minden számítás. Itt hasznavehetetlen minden mérték, amivel a gazdagok vagyonukat mérik. Egy milliomos azzal dicsekszik, hogy birtoka tengertől tengerig terjed, de azt a birtokot, amit a mi hűséges Istenünk ígérete biztosít nekünk, nem határolják tengerek. A téma olyan nagy, hogy meghaladja kifejezőerőmet, ezért inkább elhallgatok.
Az a vers, amelyről most gondolkodunk, igen nagy és értékes ígéretekről beszél. A nagyság és az érték ritkán járnak együtt, de ebben az esetben teljes mértékben egyesültek. Amikor az Úr kinyitja a száját, hogy ígéretet tegyen, akkor az bizonyosan méltó hozzá: az erő és a gazdagság szavait beszéli. Ahelyett, hogy megpróbálnék tantételszerűen beszélni az ígéretek értékes voltáról, visszatérek azok tapasztalatára, akik kipróbálták és tanúsították őket.
Szeretett testvéreim, mily értékesek az ígéretek a szegények és szűkölködők számára! Azok, akik tudják, hogy lelkileg szegények, felismerik annak az ígéretnek az értékét, amely a legjobban illik az esetükre. És mily értékesek az ígéretek azok számára, akik örülhettek a teljesülésüknek! Emlékezetünkben felidézhetjük azokat az időket, amikor mélyponton voltunk, és az Úr segített nekünk ígérete szerint. Bár mélyre estünk, nem süllyedtünk el a mocsárban, mert arra az időre vártunk, amikor az Úr megjelenik, hogy megmentsen bennünket. Ígéretei megakadályozták, hogy végképp elkeseredjünk, jóval azelőtt, hogy megérkeztünk a szeretet vacsorájára. Számolva a jövőbeli megpróbáltatásokkal, bizalmunkat az ígéretbe helyezzük. Tehát már most nagyon értékes számunkra, pedig még be sem teljesült. Minél inkább hiszünk az ígéretben, annál több dolgot találunk benne, amiben hihetünk. Olyan értékes számunkra az Úr ígérete, hogy inkább megválunk mindentől, amink van, mintsem hogy egyetlen mondatát is elvessük. Nem tudjuk megmondani, hogy az Úr melyik ígéretére lesz szükségünk legközelebb: egy ígéretről, amelyet alig vettünk észre, egy adott pillanatban kiderülhet, hogy nélkülözhetetlen az életünk szempontjából. Hála Istennek, nem kell megválnunk a Szentírás egyetlen kincsétől sem: ezek mind ’igen és ámen’ Jézus Krisztusban, Isten dicsőségére!
Milyen értékesek az ígéretek, amikor betegen fekszünk, a fájdalom és kimerültség által megpróbáltatva és megkísértve! Minden nyomasztó körülmény elveszti ártó hatalmát, amikor hitünk erősen megragadja Isten ígéreteit. Milyen megnyugtató tudat, hogy fejem és szívem az ígéreten nyugszik: a Mindenható igazságára hagyatkozom! Nem földi hiábavalóságokban, hanem az isteni igazságban bízom. Semmi sem hasonlítható ehhez a tökéletes nyugalomhoz. A béke gyöngye az ígéretek között található. Az a legértékesebb, ami támasza a haldokló embereknek, és segít nekik abban, hogy olyan örömmel lépjenek át az örökkévalóságba, mintha egy menyegzői lakomára mennének. Az a legértékesebb, ami örökké tart, és nem romlik el. Amiben minden dolog megvan – az valóban becses, és ilyen Isten ígérete.
Ha az ígéretek ilyen nagyok és értékesek, fogadjuk el őket örömmel, és higgyünk nekik! Kell-e unszolnom Isten gyermekét, hogy ezt tegye? Nem, nem akarom megszégyeníteni; bizonyosan hisz a saját Atyjának! A Mindenható fiai és lányai számára bizonyosan a világ legkönnyebb dolga hinni abban, aki erőt adott nekik, hogy Isten gyermekeivé váljanak! Testvéreim, ne tétovázzunk hitetlenséggel, hanem higgyünk teljes szívünkből!
Az ígéreteket ismernünk kell. Vajon nem kellene- e a kisujjunkban is lenniük? Nem kellenee jobban ismernünk őket, mint bármi mást? Nem baj, ha nem olvastad a legújabb könyvet, és nem hallottál a kormány legújabb törvényéről, de jól kell tudnod, hogy mit mondott az Úr, és akarjad látni, hogy ígérete beteljesül. Annyira jártasaknak kell lennünk az Írásban, hogy mindig a nyelvünk hegyén legyen az az ígéret, amelyik a legjobban illik az esetünkre. Az Írás másolatainak kellene lennünk, az isteni ígéretnek a szívünkben kell lennie. Szomorú dolog, ha Isten bármelyik gyermekének nincs tudomása a királyi ígéret létezéséről, amely gazdagíthatná őt. Szánalmas dolog, ha bármelyikünk olyan, mint a szegény ember, aki vagyont örökölt, de semmit sem tudott róla, ezért tovább seperte az utcát, és fillérekért koldult. Mi haszna van, ha van egy horgonyod, amikor a hajód viharban hánykolódik a tengeren? Mi haszna van egy ígéretnek, amire nem emlékszel, és így nem tudsz esedezni érte imáidban? Nem baj, ha bármi mást nem ismersz, de feltétlen ismerned kell az Úr ama ígéreteit, amelyekre nagyobb szüksége van a lelkünknek, mint testünknek a kenyérre.
Az ígéreteket hasznosítanunk kell. Nemrégen egy barátom bizonyos jótékonysági célokra csekket adott nekem, és ezt mondta: ’Feltétlenül vedd ki a bankból még ma.’ Biztos lehetsz benne, hogy megtettem. Nem tartok magamnál csekkeket, hogy nézegessem őket vagy játsszak velük: elviszem őket a bankba, ahol felveszem a pénzt, és elköltöm.
Nagy Istenünk arra szánta értékes ígéreteit, hogy elvigyük őket hozzá, és beváltsuk azokra az áldásokra, amelyeket szavatolnak. Az ima elviszi az ígéretet a Hit Bankjába, és ott megkapja az arany áldást. Ügyelj arra, hogyan imádkozol! Ne hagyd, hogy üres formasággá váljon! Egyes emberek sokáig imádkoznak, de nem kapják meg, amit kérnek, mert nem hittel esedeznek az ígéretért. Ha bemész egy bankba, és ott egy óra hosszáig beszélgetsz a tisztviselővel, majd készpénz nélkül jössz ki, akkor mi hasznod belőle? Ha én bemegyek egy bankba, akkor átnyújtom a csekkemet a pulton keresztül, felveszem a pénzem, és megyek a dolgomra. Ez a legjobb módja az imádkozásnak is. Kérd, amire szükséged van, mert az Úr megígérte. Hidd el, hogy megkapod az áldást, és menj a dolgodra ennek teljes bizonyosságával. Kelj fel a térdepelésből énekelve, mert az ígéret teljesül: Isten így válaszol az imádra. Nem imád hossza, hanem ereje nyeri meg Istent, és az ima ereje az ígéretbe vetett hitedben rejlik, amelyért az Úr előtt esedeztél.
Végül beszélj az ígéretekről! Mondd el a Király udvartartásának, hogy mit mondott a Király! Soha ne rejtsd véka alá Isten lámpásait! Az ígéretek kiáltványok; írd fel őket a falra, olvasd fel őket hangosan a piactéren! Ó, beszélgetéseinket bárcsak gyakrabban fűszereznék meg Isten ígéretei! Ebéd után gyakran üldögélünk egy fél órát, ízekre szedjük az igehirdetőinket, és szapuljuk a szomszédjainkat. Ez a vasárnapi szórakozásunk! Sokkal jobb lenne, ha ezt mondanánk: ’Barátom, idézz egy ígéretet!’; és ő így válaszolna: ’És te is mondj egy ígéretet!’ Utána beszéljen mindenki saját tapasztalatai alapján arról, hogyan teljesítette az Úr ezeket az ígéreteket, és minden jelenlévő mondja el a maga történetét Isten hűségéről. Ezekkel a szentséges beszélgetésekkel melengetnénk szívünket, megörvendeztetnénk egymást, és így hasznosan töltenénk el a vasárnapot.
Az üzletemberek üzleti ügyeikről beszélgetnek, az utazók kalandjaikról, a farmerek pedig a termésről; nem kellene-e megemlékeznünk az Úr jóságáról, és elbeszélgetnünk a hűségéről? Ha ezt tennénk, mindnyájan hitelesítenénk Péter kijelentését, miszerint az Úr ’igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket.’
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
