’Az Úr tehát bölcsességet adott Salamonnak, ahogyan megígérte neki.’ (1Kir 5,26)
Nem tudom, hogy az Úr hogyan adott bölcsességet Salamonnak, de megígérte és megtartotta a szavát. Minél többet gondolkodsz ezen a tényen, annál figyelemreméltóbbnak tűnik. Salamon nem olyan körülmények között született, amelyek kedveztek volna a bölcsességnek. Egy koros apa kedvenc gyermeke volt, és fölöttébb valószínű, hogy elkényeztették. Fiatal emberként került a trónra, mielőtt alkalmassá vált volna rá a dolgok természetes rendje szerint, és valószínűnek látszott, hogy nagy baklövéseket és hibákat követ el. Szenvedélyes ember volt, ami végül hatalmába kerítette, és úgy tűnt, hogy inkább kicsapongó embernek, mint filozófusnak bizonyul. Mint nagyon gazdag, korlátlan hatalommal bíró és állandó jólétben élő ember, nem rendelkezett a megpróbáltatások tapasztalatával, amelyből az emberek bölcsességet merítenek. Vajon kik voltak a tanítói? Ki tanította bölcsességre? Lehet, hogy bűnbánó anyja példát mutatott neki igazi erkölcsösségből és a hitéletből, de ő soha nem adhatta meg neki azt a kiemelkedő bölcsességet, ami az összes többi ember fölé emelte, és a hírnév csúcsára juttatta. Többet tudott, mint a többi ember, ezért a bölcsességet nem kölcsönözhette tőlük. Bölcsek ültek a lábainál, és hírneve odavonzotta a zarándokokat a világ másik végéről is; de egyikük sem lehetett a tanítója, hiszen ő felülmúlta mindnyájukat. Vajon hogyan emelkedett ez az ember a bölcsesség e magas szintjére, hogy neve minden korban a bölcs ember szinonimája legyen?
A lángész kialakulása nagyon titokzatos folyamat. Ki adhat egy fiatal embernek bölcsességet? Az emberek adhattak neki tudást, de bölcsességet nem. Egyetlen tanító, mester vagy hittudós sem adhat bölcsességet másnak: az is nagy igyekezetébe kerül, hogy maga szert tegyen valamennyire. Isten azonban megadta Salamonnak a szív nagyságát és a páratlan bölcsességet, olyan bőségben, mint a tenger homokját; mert Isten mindenre képes. Olyan beavatkozások által, amelyeket csak Ő maga ismer, az Úr kialakította a fiatal királyban a megfigyelés, érvelés és megfontolt cselekvés páratlan képességét. Gyakran csodáltuk Salamon bölcsességét; én arra biztatlak, hogy csodáld inkább Jahve bölcsességét, aki megalkotta Salamon bámulatos lángelméjét.
Az Úr azért művelte ezt a csodát Salamonnal, mert megígérte, hogy megteszi, és ő bizonyosan megtartja a szavát. Sok más szöveg is megfelelne a célomnak ugyanúgy, mint ez, mert csupán azt kívánom hangsúlyozni, hogy amit Isten megígért valakinek, azt bizonyosan meg is adja neki. Legyen az bölcsesség Salamon számára vagy kegyelem az olvasó számára – ha az Úr megígérte, akkor nem hagyja, hogy holt betű maradjon. Az az Isten, aki teljesítette ígéretét ebben a figyelemre méltó esetben, ahol a feladat meghaladta az emberi erőt, és olyan kedvezőtlen körülmények között kellett megoldani, más esetekben is teljesíti az ígéretét, akármilyen nehéz és titokzatos is a végrehajtás módszere. Isten mindig szó szerint teljesíti ígéretét; igen, és általában túl is megy annak betű szerinti jelentésén. Ebben az esetben, miután Salamonnak bölcsességet adott, még megtoldotta gazdagsággal és ezer más dologgal, amelyek nem voltak benne az egyességben. ’Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.’ Ő, aki mérhetetlen áldásokra tesz ígéreteket, úgy adja ráadásul a mindennapi dolgokat, mintha jelentéktelenek és magától értetődők volnának, mint a kereskedő papírja és zsinórja, amivel becsomagolja a vásárolt árut.
Salamon esetéből és ezer más hasonló esetből megtanulhatjuk, hogy Isten ajándékozási szabálya: ígérete szerint.
A Biblia lapjain hemzsegnek a példák. Az Úr megígérte elbukott ősszüleinknek, hogy az asszony utóda a kígyó fejét tapossa majd; és íme, az asszony eme csodálatos utódja megjelent, és megszerezte magának és nekünk megváltásunk dicsőséges győzelmét! Eme ígéret teljesítése biztosít minket arról, hogy Isten a többit is megtartja. Isten azt ígérte Nóénak, hogy ha belép a bárkába, biztonságban lesz, és úgy is lett. Az özönvíz előtti világot elpusztító megszámlálhatatlan hullám közül egy sem tudott betörni a biztonságos helyre. Amikor Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy utódot ad neki és országot, amelyet ez az utód fog birtokolni, ígérete lehetetlennek tűnt; de Ábrahám hitt Istennek, és amikor elérkezett az ideje, örvendezett, mert meglátta Izsákot és benne a megígért utódot. Amikor az Úr megígérte Jákóbnak, hogy vele lesz és jót cselekszik vele, megtartotta a szavát, és megadta neki a szabadulást, amiért Jákób tusakodott vele a Jabbók pataknál. Az a sokáig szunnyadó ígéret, hogy Izrael utódja fogja birtokolni a tejjel és mézzel folyó országot, úgy tűnt, hogy sohasem teljesül, amikor a törzseket rabszolgaságba döntötték Egyiptomban, és a fáraó vasmarokkal tartotta és nem akarta elengedni őket. De Isten, aki kezeskedett népéért, kihozta őket erővel és kinyújtott karral, azon a napon, amikorra megígérte. Kétfelé választotta a Vörös-tengert, és átvezette népét a pusztaságon, mert biztosította őket, hogy megteszi. Kettéhasította a Jordánt, és kiűzte a kánaániakat előlük, és örökségül adta népének az országot, ahogy megígérte. Olyan sok történet szól az Úr hűségéről, hogy a rendelkezésemre álló idő rövid volna ahhoz, hogy mindet felsoroljam. Isten szavait mindig kellő időben igazolták Isten cselekedetei. Isten az ígérete szerint bánt az emberekkel. Valahányszor megragadták az ígéretet és ezt mondták: ’Tedd azt, amit mondtál!’, Isten válaszolt a könyörgésre, és bebizonyította, hogy nem hiábavaló bízni benne. Minden időben Isten változatlan szabálya volt, hogy az utolsó betűig és percnyi pontossággal megtartotta a szavát.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
