’Áldott az ÚR, aki nyugalmat adott népének, Izraelnek egészen úgy, ahogyan megígérte. Egyetlen szó sem veszett el mindabból a jó ígéretből, amit megígért szolgája, Mózes által.’
(1Kir 8,56)
Isten jó dolgokat ad az embereknek, ígérete szerint.
Ez ténykérdés, és nem csupán vélemény. Mi kijelentjük ezt, és az egész világgal dacolunk, ha bármilyen bizonyítékot felhoz, cáfolandó ezt az állítást.
Ebben a kérdésben a szerző személyes tanú. Sokéves tapasztalattal rendelkezem, és széleskörű megfigyeléseket tettem, de még nem találkoztam olyan személlyel, aki bízott Istenben, és úgy találta volna, hogy az Úr ígérete cserbenhagyta őt. Sok embert láttam, akik úgy élték túl a nehéz megpróbáltatásokat, hogy bíztak az Úr szavában, és láttam sok haldokló embert is, akik a halálban diadalmaskodtak ugyanezen hit által. Még sohasem találkoztam olyan hívővel, aki ideiglenes megpróbáltatásai miatt szégyellte volna a reménykedését, sem olyannal, aki halálos ágyán megbánta volna, hogy bízott az Úrban. Minden megfigyelésem ezzel ellentétes, és megerősít abban a meggyőződésemben, hogy az Úr hűséges mindazokhoz, akik bíznak benne. Ebben a dologban kész vagyok ünnepélyesen tanúságot tenni a bíróság előtt. Nem állítanék valótlanságot a kegyes csalás ürügyén, hanem becsületes tanúként tanúskodnék ebben a fontos kérdésben fenntartás és kertelés nélkül. Sohasem ismertem olyan embert, aki a halál kínjai között amiatt siránkozott volna, hogy bízott az Üdvözítőben. Sőt, sohasem hallottam, hogy ilyen dolog bárhol és bármikor megtörtént volna. Ha lett volna ilyen eset, az evangélium gyűlölői széltében- hosszában hirdették volna; minden utca hangos lett volna a rossz hírtől, minden prédikátor szembesült volna vele. Gúnyiratokat találtunk volna minden templom és imaház ajtaja előtt, amelyek beszámoltak volna arról, hogy valaki, aki szent életet élt, és bízott a Megváltó érdemeiben, utolsó óráiban rájött, hogy rászedték, és hogy a kereszt tana merő ámítás. Kihívjuk az ellenzőket, hogy mutassanak fel egyetlen ilyen esetet, akár a gazdagok, akár a szegények, akár az öregek, akár a fiatalok között. Tanúskodjon maga az ördög, ha tud, az Örökkévaló Isten ígéretének egyetlen kudarca mellett. De még senki sem mondta, hogy Jahve becsapta valamelyik emberét, és nem is fogja soha, mert Isten hű minden szavához, amit valaha kiejtett.
Isten soha nem hazudik. Már a puszta feltételezés is istenkáromlás. Miért állítana valótlant? Mi lehetne, ami arra késztetné, hogy megszegje a szavát? Ez ellenkezne a természetével. Hogyan lehetne Isten, ha nem lenne igazmondó és becsületes? Ezért hiányos hűséggel nem szegheti meg ígéretét.
Továbbá a Mindenható Isten sohasem tesz olyan ígéreteket, amelyek meghaladják az erejét. Mivelünk gyakran előfordul, hogy szeretnénk az ígéretünk szerint cselekedni, de a körülmények úrrá lesznek rajtunk, és ígéretünk füstbe megy, mert képtelenek vagyunk teljesíteni. Ez sohasem történhet meg a Mindenható Istennel, mert képességei határtalanok. Számára minden lehetséges.
Lehet, hogy az ígéretünket tévedésből tettük, és utólag rájövünk, hogy nem lenne jó úgy cselekedni, ahogy mondtuk; de Isten tévedhetetlen, ezért ígéretét sohasem vonja vissza tévedés miatt. A végtelen bölcsesség hagyta jóvá minden ígéretét; a csalhatatlan ítélet jegyezte fel minden szavát, és az örök igazság iktatta őket törvénybe.
Az ígéret nem vallhat kudarcot az Isteni Ígérettevő megváltozása miatt. Mi változunk; gyarló, esendő emberek vagyunk! De az Úr nem ismer változékonyságot, a változásnak még az árnyékát sem; ezért szava örökre ugyanaz marad. Mivel nem változik, ígéretei szilárdan állnak, akár a nagy hegyek. ’Mond-e olyat, amit meg ne tenne?’ Erős vigaszunk Isten változhatatlan dolgain alapszik.
Az Úr ígérete nem mehet füstbe feledékenysége miatt sem. Mi mondhatunk nagyokat; mert bár a szándék megvan bennünk, kudarcot vallunk a végrehajtásban, mert közbejönnek más dolgok, és elterelik a figyelmünket. Elfeledkezünk az ígéretről, vagy lelkesedésünk alábbhagy; de ez sohasem történhet meg a Hűséges Ígérettevővel. Legrégibb ígérete is frissen él emlékezetében, és ma ugyanaz a szándéka vele, mint amikor először kimondta. Valójában folyamatosan mondja az ígéretet, hiszen számára nincs idő. Az Írás régi ígéretei új ígéretek a hit számára; mert a szavak ma is Isten szájából erednek, hogy lelki táplálékul szolgáljanak az emberek számára.
Mindezek miatt Isten szava megérdemli, hogy elhiggyük, akár kimondjuk, akár nem. Ez a legbizonyosabb dolog, ami valaha létezett vagy valaha létezhet. Szavának hinni annyi, mint elhinni azt, amit senki sem vonhat kétségbe. Isten mondta? Akkor úgy kell lennie. ’Az ég és a föld elmúlik, de Isten beszédei nem múlnak el.’ Isten felfüggesztheti a természet törvényeit: a tűz megszűnhet égni, és a víz megszűnhet folyni, mert ez nem jelenti Isten hűtlenségét; de ha a szava meghiúsulna, az azt jelentené, hogy az Isten jellemében és természetében dicstelen állhatatlanság van, ez pedig sohasem fordulhat elő. Pecsétünkkel hitelesítsük, hogy Isten szavahihető, és eszünkbe ne jusson arra gyanakodni, hogy nem mond igazat.
Az ígéret változhatatlan szava Isten ajándékozási szabálya, és mindig is az lesz. Tettem egy további megfigyelést is: ennek a szabálynak egyetlen más szabály sem mondhat ellent. Isten ígéretének szabályával egyetlen más törvény – akár vélt, akár valóságos – sem kerülhet összeütközésbe.
Gyakran a kiérdemlés törvényét helyezik szembe vele, de az nem kerekedhet felül. ’Ó – mondhatja valaki –, én nem hiszem, hogy Isten üdvözíthet engem, mert semmi jó sincs bennem!’ Helyesen beszélsz, és félelmed nem lenne alaptalan, ha Isten a kiérdemlés szabálya szerint bánna veled. De ha hiszel az Ő Fiában, Jézusban, ez a szabály nem működik, mert az Úr az ígéret szabálya szerint bánik veled. Az ígéret nem az érdemeiden alapszik; Isten önként tette, és önként tartja meg. Ha aziránt érdeklődsz, hogy mi a válasz méltatlanságodra, hadd emlékeztesselek Jézusra, aki azért jött, hogy megszabadítson a bűneidből. Az Úr Jézus határtalan érdemei a te számládon lesznek jóváírva, ami egyszer s mindenkorra kiegyenlíti érdemtelenségedet. Az érdem törvénye pusztulásra ítélne téged a saját személyedben; de aki hisz, az nem a törvény, hanem a kegyelem hatálya alatt áll; és a kegyelem hatálya alatt a nagy Úr a színtiszta irgalom alapján bánik az emberekkel, ahogyan ígéretében kinyilatkoztatta. Ne légy önelégült, különben az igazságszolgáltatás elítél; fogadd el készséggel a megváltást, mint ingyenes ajándékot, amit Isten az Ő uralkodói előjoga gyakorlásával ad neked, ezt mondva: ’Irgalmazok, akinek irgalmazok.’ Légy alázatos, és bízz Isten kegyelmében, amelyet kijelentett Jézus Krisztusban, és az ígéret bőségesen teljesül számodra.
Az Úr nem erkölcsösségük mértéke szerint bánik az emberekkel. ’Ó – mondja az istenkereső –, úgy gondolom, hogy üdvözülhetnék, ha jobbá tudnám tenni magam, vagy ha vallásosabb lennék, vagy nagyobb lenne a hitem; de én erőtlen vagyok. Nem tudok hinni; nem tudok bűnbánatot érezni; semmit sem tudok jól csinálni!’ Ne feledd, hogy a kegyelmes Isten nem aszerint ígérte neked az áldást, hogy mennyire vagy képes szolgálni Őt, hanem kegyelmének gazdagsága szerint, amint azt Igéjében kijelentette. Ha ajándékait lelki erőd mértéke alapján adná neked, semmit sem kapnál; mert semmit sem tehetsz az Úr nélkül. De mivel Isten az ígéretét kegyelmének végtelensége okán tartja meg, nem férhet kétség hozzá. Ne tétovázz hitetlen módjára az ígéretnél, hanem tekintsd úgy, hogy aki az ígéretet tette, az teljesíteni is tudja! Ne korlátozd Izrael Szentjét, azt képzelve, hogy szeretetét behatárolják a te képességeid. Egy folyó vízhozamát nem annak a sivatagnak a szárazsága alapján kell kiszámítani, amelyen keresztülfolyik: a kettő között nincs logikai összefüggés. Első pillantásra látható, hogy a végtelen szeretet kiterjedését nem lehet az emberi gyengeség mértéke alapján kiszámítani. A mindenható kegyelem működését nem korlátozza az erkölcsi erő, vagy az erő hiánya. Isten ereje megtartja Isten ígéretét. Gyengeséged nem győzheti le Isten ígéretét, erőd pedig nem teljesítheti azt: aki az ígéretet tette, maga fogja teljesíteni. Nem a te dolgod, és nem is az enyém, hogy megtartsd Isten ígéreteit: ez az Ő feladata, és nem a miénk. Szegény gyámoltalan ember, tehetetlenséged nehéz vagonját kapcsold az ígéret mozdonyához, és az végigvontat téged a kötelesség és az áldás pályáján! Bár inkább vagy halott, mint élő, bár több a gyengeséged, mint az erőd, ez nem befolyásolja az isteni ígéret bizonyosságát. Az ígéret ereje abban rejlik, aki az ígéretet tette. Tekinteted fordítsd hát magadról Istenre! Ha erőtlen vagy, borulj az isteni ígéret kebelére; ha halottnak tartod magad, légy eltemetve abba a sírba, ahol az ígéret csontjai fekszenek, és mihelyt megérinted őket, életre kelsz. Nem az a kérdés, hogy mi mit tudunk vagy mit nem tudunk megtenni, hanem minden attól függ, hogy az Úr mire képes. Elég, ha saját szerződéseinket teljesítjük, anélkül, hogy megpróbálnánk teljesíteni Isten ígéreteit. Nem szeretném, ha egy embertársam kétségbe vonná fizetőképességemet csak azért, mert egy koldus, aki a szomszéd utcában él, nem tudja kifizetni az adósságát. Akkor én is gyanúsíthatnám az Urat, mert nyomós okom van arra, hogy ne bízzak magamban? Az én képességem és Isten hűsége két különböző dolog, és kár lenne összekeverni a kettőt. Ne szégyenítsük meg Urunkat, azt gondolva, hogy az ő karja megrövidült, mert a mi karunk elgyengült vagy elfáradt.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
