2012. január 16., hétfő

John G. Lake: Kalandok Istennel 3.

Egyszer részt vettem egy összejövetelen Los Angelesben. Egy idősebb fekete tartotta. A legmókásabb kifejezéseket használta, de állítom, hogy doktorok, ügyvédek és professzorok csüggtek a szavain, olyan csodálatos dolgokat mondott.
Nem is annyira a szavai hatottak rám. Ahogy a szelleméből a szívemhez szólt, az mutatta meg nekem, hogy jobban ismeri Istent, mint bárki, akivel addig találkoztam. Isten élt benne, és Ő vonzotta az embereket magához.

Egy férfi időnként felállt és közbekotyogott. (Egyeseknek mániájuk, hogy fecsegjenek.) Az öreg fekete testvér sokáig türtőztette magát. Egyszer csak az ember megint talpra állt, mire az öreg rábökött az ujjával: „Jézus Krisztus nevében, üljön le!”
Az illető nem ült le. Elvágódott a földön. A barátai vitték ki onnan.
Ez csak egyike a kereszténység lényegét adó eleven tényeknek: Jézus Krisztus isteni ereje a Szent Szellem által betölti az emberek testét és lelkét, és szent lángként átlobbanva a természetükön keresztülviszi Isten akaratát.
Van egy keresztség, amely Jézushoz tartozik, az Ő kizárólagos hatáskörébe. Sem angyal, sem ember nem adhatja tovább. Egyedül Tőle származik.
Ő az, aki „Szent Szellemmel keresztel”. (Jn 1:33) Tehát annak a személynek, aki Szentlelket akar, magával Jézus Krisztussal kell határozott és tudatos módon kontaktusba lépnie. Dicsőség Istennek!

Alig egy évvel az előtt, hogy Afrikába mentem, egy éjszaka imádkozás közben az Úr Szelleme teljesen elborított.
Az Úr különböző helyeket mutatott, ahol azután öt éven át dolgoztam, és a mennyei megvilágosodás fényében előre láttam, hogy mindegyik területen mekkora kiterjedésű munkát végzek majd el. Utolsó színhelyként Dél-Afrikát láttam.
Miközben a földön térdeltem akkor éjjel, hirtelen Dél-Afrikában találtam magam, egy johannesburgi gyülekezetben, ahol egy ismerősöm volt a pásztor. Besétáltam a gyülekezet ajtaján, teljes hosszában végigmentem a helyiségen a frontoldalig, és ott beléptem egy kis szobába. Ott körülnéztem, és mindent megfigyeltem: a bútorokat, magát a szobát és mindent. Mindez úgy történt, hogy közben Chicago közelében, a szülővárosomban imádkoztam.
Egy év sem telt bele, s már ott voltam abban a gyülekezetben - és én voltam a pásztor! Isten művelte ezt a dolgot; nekem az egészhez semmi közöm sem volt.
Isten egy munkát kívánt elvégezni az egész földön, s miután megvilágította számomra ennek a munkának csodálatos kiterjedését és jellegét, hitre jutottam azzal kapcsolatosan, hogy amit Ő megmutatott nekem, valóra fog válni - és meg is éltem a beteljesedését.