Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
2012. január 31., kedd
John G. Lake: Kalandok Istennel 8.
Második kísérlet gyanánt egy mikroszkópos tartozékokkal felszerelt, érzékeny röntgenkészüléket kapcsoltak a fejemhez - azzal a szándékkal, hogy ha lehetséges, láthatóvá váljék az agysejtek reakciója.
Ugyanúgy folytattam, mint az előző kísérlet alkalmával. Előbb nyugtató hatású igeverseket ismételtem el, ami a várakozás szerint a lehető legalacsonyabb értékre csökkentette a kéreg-állomány sejtjein mért reakciót. Ezután gazdagabb tartalmú igék következtek, míg el nem jutottam János első fejezetéig. Amikor ezt kezdtem szavalni, Isten tüze égni kezdett a szívemben.
Egyszer csak Isten Szelleme ugyanúgy rám szállt, mint előzőleg, és a mögöttem levő férfi megérintett. Így jelezte nekem, hogy maradjak meg ebben az állapotban, amíg egymás után belenézhetnek a műszerbe.
Végül, amikor engedtem, a Szellem elült.
- Nézze - mondták a professzorok -, nem értjük, mi folyik itt, de a kéregsejtek bámulatos módon kitágultak!
- Uraim, még valamit hadd mutassak önöknek - mondtam nekik. - Menjenek le a kórházi részlegbe, és hozzanak fel valakit, aki csontgyulladásban szenved. Fogják a műszerüket, és csatolják a lábára. Hagyjanak elég helyet ahhoz, hogy én is rátehessem a kezemet. Mindkét oldalon rákapcsolhatják a berendezést.
Amikor a műszer készen állt, kezemet a férfi sípcsontjára helyezve úgy imádkoztam, ahogyan Etter mama szokott. Nem valami különös ima volt, csak a szívem kiáltása Istenhez.
„Isten, pusztítsd el ezt az ördögi kórságot erőd által! - mondtam. - A Te Szellemed folyjon át a testén, és töltse be élettel!”
Ezután megkérdeztem:
- Uraim, mi történik?
- Minden sejt normálisan reagál - válaszolták.
Olyan egyszerű az egész: Isten élete visszatér a betegségtől kínzott testrészbe, és azonnal helyreáll a vérkeringés, a pangó sejtek újra reagálnak - és a munka elvégeztetett!
Ez Isten tudománya.
Ó, szeretteim, amikor imádkoztok, valami történik bennetek! Ez nem mítosz; ez Isten műve.
A Mindenható Isten a Szelleme által belép a lelkedbe, hatalmat vesz az elméd fölött, és kinyilvánítja magát a kéregsejtjeidben. Amikor úgy kívánod és akarod - akár tudatosan, akár nem -, Isten tüze, ereje, az Ő élete, természete átlüktet az agykéregből az idegeken át a személyedhez, lényed minden sejtjéhez, átjárja agyad, véred, izmaid, csontjaid minden sejtjét, bőröd minden négyzetcentiméterét, míg csak isteni élettől nem duzzadsz!
Így gyógyít Isten.
Ugyanúgy folytattam, mint az előző kísérlet alkalmával. Előbb nyugtató hatású igeverseket ismételtem el, ami a várakozás szerint a lehető legalacsonyabb értékre csökkentette a kéreg-állomány sejtjein mért reakciót. Ezután gazdagabb tartalmú igék következtek, míg el nem jutottam János első fejezetéig. Amikor ezt kezdtem szavalni, Isten tüze égni kezdett a szívemben.
Egyszer csak Isten Szelleme ugyanúgy rám szállt, mint előzőleg, és a mögöttem levő férfi megérintett. Így jelezte nekem, hogy maradjak meg ebben az állapotban, amíg egymás után belenézhetnek a műszerbe.
Végül, amikor engedtem, a Szellem elült.
- Nézze - mondták a professzorok -, nem értjük, mi folyik itt, de a kéregsejtek bámulatos módon kitágultak!
- Uraim, még valamit hadd mutassak önöknek - mondtam nekik. - Menjenek le a kórházi részlegbe, és hozzanak fel valakit, aki csontgyulladásban szenved. Fogják a műszerüket, és csatolják a lábára. Hagyjanak elég helyet ahhoz, hogy én is rátehessem a kezemet. Mindkét oldalon rákapcsolhatják a berendezést.
Amikor a műszer készen állt, kezemet a férfi sípcsontjára helyezve úgy imádkoztam, ahogyan Etter mama szokott. Nem valami különös ima volt, csak a szívem kiáltása Istenhez.
„Isten, pusztítsd el ezt az ördögi kórságot erőd által! - mondtam. - A Te Szellemed folyjon át a testén, és töltse be élettel!”
Ezután megkérdeztem:
- Uraim, mi történik?
- Minden sejt normálisan reagál - válaszolták.
Olyan egyszerű az egész: Isten élete visszatér a betegségtől kínzott testrészbe, és azonnal helyreáll a vérkeringés, a pangó sejtek újra reagálnak - és a munka elvégeztetett!
Ez Isten tudománya.
Ó, szeretteim, amikor imádkoztok, valami történik bennetek! Ez nem mítosz; ez Isten műve.
A Mindenható Isten a Szelleme által belép a lelkedbe, hatalmat vesz az elméd fölött, és kinyilvánítja magát a kéregsejtjeidben. Amikor úgy kívánod és akarod - akár tudatosan, akár nem -, Isten tüze, ereje, az Ő élete, természete átlüktet az agykéregből az idegeken át a személyedhez, lényed minden sejtjéhez, átjárja agyad, véred, izmaid, csontjaid minden sejtjét, bőröd minden négyzetcentiméterét, míg csak isteni élettől nem duzzadsz!
Így gyógyít Isten.
Kenneth Hagin: Bibliai hit - Hogyan szabadíthatod fel a hited? 24.
Róma 10,10
Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.
Olvastunk már a szájjal tett megvallásról. Most újra nézzük meg a Márk 11,23-at.
Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond megtörténik, meglesz néki amit mondott.
És olvastatok a jó és a rossz gondolkodásmódról, a jó és a rossz hitről és a jó és a rossz megvallásról is. A megvallásunk azért rossz, mert a hitünk is az. Hitünk pedig azért rossz, mert rossz a gondolkodásmódunk. A rossz gondolkodásmód oka pedig az, hogy az elménk még nem újult meg Isten Igéje által. Lényeges, hogy merj Isten gondolataival gondolkodni! Tudod, hogy a Biblia Isten gondolatait tartalmazza, és természetesen Isten gondolatai mások, mint az ember gondolatai. A Biblia azt mondja: „Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál és az én gondolataim gondolataitoknál.”
Ha az elméd nem újult meg, nem fogod józanságnak érezni, amit a Biblia mond. De az Ige hatékony. Kimondás vagy ima által hoz eredményt. A Márk 11,22 azt mondja: „Legyen hitetek Istenben.” (Isten szerinti hitetek.) A 23. versben pedig így folytatja: „Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja... és a szívében nem kételkedik, hanem hiszi...” És a 24-es vers: „Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz néktek.” A magyarázó fordításban ezt olvassuk: „Ezokból mondom néktek: amikor imádkoztok, bízzatok, és legyetek meggyőződve arról, hogy megadatik néktek. Akkor azt fogjátok mondani: ez az enyém, megkaptam.” A legnagyobb dolog, ami valaha is megtörténhet veled, ha átlépsz erre a síkra. Intellektusod és testi érzékelésed minden lépésnél harcolni fognak, és vissza akarnak tartani attól, hogy valóban kilépj, mert a természetes én, ha nincs megújulva Isten Igéje által, azt akarja, hogy a természetes dolgok közegében maradj. De van egy szellemi terület is, és valójában ez a mi életterünk. Az Úr egyszer azt mondta nekem: „Olyan sokan vannak, akik épp csak megérintették a szellemi szférát. Rövid ideig beléptetek, amikor betöltekeztetek Szent Szellemmel és nyelveken szóltatok, de miért ne lépnétek be teljesebben? Menjetek be az én mélységeimbe is, mert akkor bizonnyal minden vágyatok beteljesedik és Isten teljessége lesz a ti örömötök.”
Ebben a tanulmányban először röviden beszéljünk a helytelen gondolkodásmódról, a helytelen hitről és a rossz megvallásról. Később majd újra visszatérünk a helyesre, mert nem a helytelennel akarom befejezni. A rossz megvallás természetesen a vereség, a kudarc és a Sátán uralkodásának a megvallása. Arról való beszéd, hogy az ördög miként akadályoz és tart vissza a sikertől, hogyan tart kötelékben és betegségben; tehát a vereség megvallása. Természetesen egy ilyen megvallás csak az ördögöt dicsőítheti: tehát rossz! Ne felejtsétek el, hogy a mi megvallásunk bizonyságtétel az igazság mellett, amely a miénk lett; tanúskodás amellett, amit tudunk; és megerősítése annak, amit hiszünk. Azok a bizonyságok, amelyeket a gyülekezetben vagy máshol mondunk el, a mi megvallásaink. De ha jól megfigyeljük, legtöbbjük inkább az ördögöt dicsőíti, mint Istent.
Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.
Olvastunk már a szájjal tett megvallásról. Most újra nézzük meg a Márk 11,23-at.
Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond megtörténik, meglesz néki amit mondott.
És olvastatok a jó és a rossz gondolkodásmódról, a jó és a rossz hitről és a jó és a rossz megvallásról is. A megvallásunk azért rossz, mert a hitünk is az. Hitünk pedig azért rossz, mert rossz a gondolkodásmódunk. A rossz gondolkodásmód oka pedig az, hogy az elménk még nem újult meg Isten Igéje által. Lényeges, hogy merj Isten gondolataival gondolkodni! Tudod, hogy a Biblia Isten gondolatait tartalmazza, és természetesen Isten gondolatai mások, mint az ember gondolatai. A Biblia azt mondja: „Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál és az én gondolataim gondolataitoknál.”
Ha az elméd nem újult meg, nem fogod józanságnak érezni, amit a Biblia mond. De az Ige hatékony. Kimondás vagy ima által hoz eredményt. A Márk 11,22 azt mondja: „Legyen hitetek Istenben.” (Isten szerinti hitetek.) A 23. versben pedig így folytatja: „Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja... és a szívében nem kételkedik, hanem hiszi...” És a 24-es vers: „Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz néktek.” A magyarázó fordításban ezt olvassuk: „Ezokból mondom néktek: amikor imádkoztok, bízzatok, és legyetek meggyőződve arról, hogy megadatik néktek. Akkor azt fogjátok mondani: ez az enyém, megkaptam.” A legnagyobb dolog, ami valaha is megtörténhet veled, ha átlépsz erre a síkra. Intellektusod és testi érzékelésed minden lépésnél harcolni fognak, és vissza akarnak tartani attól, hogy valóban kilépj, mert a természetes én, ha nincs megújulva Isten Igéje által, azt akarja, hogy a természetes dolgok közegében maradj. De van egy szellemi terület is, és valójában ez a mi életterünk. Az Úr egyszer azt mondta nekem: „Olyan sokan vannak, akik épp csak megérintették a szellemi szférát. Rövid ideig beléptetek, amikor betöltekeztetek Szent Szellemmel és nyelveken szóltatok, de miért ne lépnétek be teljesebben? Menjetek be az én mélységeimbe is, mert akkor bizonnyal minden vágyatok beteljesedik és Isten teljessége lesz a ti örömötök.”
Ebben a tanulmányban először röviden beszéljünk a helytelen gondolkodásmódról, a helytelen hitről és a rossz megvallásról. Később majd újra visszatérünk a helyesre, mert nem a helytelennel akarom befejezni. A rossz megvallás természetesen a vereség, a kudarc és a Sátán uralkodásának a megvallása. Arról való beszéd, hogy az ördög miként akadályoz és tart vissza a sikertől, hogyan tart kötelékben és betegségben; tehát a vereség megvallása. Természetesen egy ilyen megvallás csak az ördögöt dicsőítheti: tehát rossz! Ne felejtsétek el, hogy a mi megvallásunk bizonyságtétel az igazság mellett, amely a miénk lett; tanúskodás amellett, amit tudunk; és megerősítése annak, amit hiszünk. Azok a bizonyságok, amelyeket a gyülekezetben vagy máshol mondunk el, a mi megvallásaink. De ha jól megfigyeljük, legtöbbjük inkább az ördögöt dicsőíti, mint Istent.
2012. január 30., hétfő
Friss albumok: Phil Keaggy - Live From Kegworth Studio (2011)
Tracklisting
1. (00:05:34) Phil Keaggy - A Sign Came Thru Window
2. (00:07:26) Phil Keaggy - Salvation Army Band
3. (00:03:54) Phil Keaggy - Your Love Broke Through
4. (00:03:02) Phil Keaggy - Here Comes The Sun
5. (00:09:13) Phil Keaggy - Shades Of Green
6. (00:06:09) Phil Keaggy - Chalice
7. (00:04:39) Phil Keaggy - Let Everything Else Go
8. (00:05:57) Phil Keaggy - What A Day
9. (00:03:36) Phil Keaggy - Make You Feel My Love
10. (00:06:40) Phil Keaggy - Legacy
11. (00:02:35) Phil Keaggy - You Have My Heart
12. (00:06:51) Phil Keaggy - The True Believers
13. (00:04:06) Phil Keaggy - Give You A Song (bonus track)
John Bunyan: A zarándok útja 35.
Most Hív csodálkozni kezdett s Keresztyénhez lépvén (ki az egész idő alatt egyedül ment), halkan így szólott hozzá: "mily derék útitársra tettünk szert! valóban ez dicső zarándok lesz!"
Keresztyén szerényen mosolygott s mondá: ez az ember, ki oly nagyon megnyerte kegyedet, képes pergő nyelvével, azok közül kik őt nem ismerik, százakat is félrevezetni.
Hív. Tehát te ismered őt?
Keresztyén. Hogy ismerem-e? Nagyon, sőt talán jobban, mint önnön maga!
Hív. Mondd csak, kicsoda ő?
Keresztyén. Fecsegőnek nevezik; s városunkban lakik. Csodálom, hogy nem ismered. De különben városunk nagy.
Hív. Kinek a fia, s körülbelül hol lakik?
Keresztyén. Beszédesnek a fia, a Locsogi utcában lakik, s aki ismeri, csak a locsogi-utcai Fecsegő név alatt ismeri. De sima nyelve dacára nagyon nyomorult ember.
Hív. De hogy? hisz oly kellemes embernek látszik!
Keresztyén. Igen, azok előtt, kik közelebbről nem ismerik, mert a világ előtt valóságos világosság angyalának, de otthon igazi alakjában mutatja magát. Azon megjegyzésed, hogy mily kellemes ember, a festményekre emlékeztet, melyek némi távolban veszik ki magukat a legjobban.
Hív. Majdnem azt hiszem, hogy tréfálsz, mert előbb mosolyogtál.
Keresztyén. Távol legyen tőlem, (ha mosolyogtam is), hogy ily dolgokban tréfálnék vagy valakit hamisan vádolnék. Még többet is mondok róla; ez ember minden társaságra s bárminemű beszélgetésre alkalmas. Amint most veled beszél, éppúgy fog beszélni a sörházi padon; s mennél többet iszik, annál több szó van szájában. A vallásnak sem szívében, sem házában, sem életében semmi helye. Mindent, amit bír, nyelvén bírja, s csak arra szolgál, hogy azzal kérkedjék.
Hív. Komolyan beszélsz? Akkor ebben az emberben fölöttébb csalódtam.
Keresztyén. De mennyire csalódtál! csak gondolj a példabeszédre: "Ők mondják, de nem tartják meg, mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem a Léleknek erejében." (Máté 23,3; 1Kor 4,20) Váltig beszél ő imádságról, bűnbánatról, hitről, újjászületésről, de csakis beszél, mert szívében mindezekről mit sem tapasztalt. Voltam nála házánál, s úgy ott, mint a világban is figyelemmel szemléltem; s jól tudom, hogy az én bizonyságtételem róla nagyon is igaz. A valódi istenfélelem távol van házától, s ott nem fogsz sem imádkozásra, sem a vétek megbánására találni. Ő csak gyalázatára van a vallásnak mindazok előtt, kik őt ismerik. (Róm 2,24) Gonosz élete a város azon részére, melyben lakik, oly hátrányos hatással van, hogy az igazság ott csak gúny tárgya. A köznép azt mondja róla: "a világ előtt szent, házánál ördög." Szegény családja ezt tényleg is tapasztalja. Igazi zsugori ő, cselédjeivel mindig zsémbel, s oly telhetetlen követeléseiben, hogy nem is tudják kigondolni, miként lehetne kedve szerint tenni, s félelmükben szólni sem mernek hozzá. Akinek csak dolga volt vele, mind azt mondja, hogy könnyebb egy törökkel dűlőre jutni, mint ezzel, mert az is becsületesebben járna el dolgában. E Fecsegő azonban, ha alkalma kínálkoznék, a rászedésben, befűzésben, csalásban, ármánykodásban messze túlszárnyalná. Emellett gyermekeit is úgy neveli, hogy az ő nyomdokait követhessék; s ha ezek valamelyikénél ostoba aggodalmat vesz észre (mert így nevezi a lelkiismeret első felébredését), bolondnak szidalmazza, ostobának nevezi, s nem akar neki foglalkozást adni, sem mások jelenlétében nem dicséri. Amint én észrevettem, istentelen életével már sokaknak pusztulását s vesztét okozá, s még sokaknak fog, ha Isten nem őrködik felettük, romlásokra lenni.
Hív. Hiszek szavaidnak, mert nem hihetem, hogy ezeket rossz szándékból mondanád, hanem mivel éppen ez a való.
Keresztyén. Ha nálad jobban nem ismertem volna, meglehet, hogy eleinte én is úgy ítélek róla, mint te ítéltél. Sőt, ha ez ítéletet a vallás ellenségeitől hallom, rút rágalomnak tartottam volna én is (mert e sors az istentelenektől gyakran méretik az igazakra); de mindazt, amit mondtam, sőt sok más ugyanilyen rosszat saját tapasztalásomból tudok róla. Különben a jó embereknek csak szégyenükre van, s sem testvérüknek, sem barátjuknak nem nevezik, s már nevének egymás közti puszta említése is szégyenpírt von arcukra.
Hív. Most látom, hogy szó és tett mily különböző két dolog, s ezentúl e különbségre jobban fogok ügyelni.
Keresztyén. Igen különböző két dolog, egymástól oly nagyon különböző, miként lélek és test. Mert amint a test lélek nélkül holttetem, úgy a beszéd is tett nélkül csak holttetemhez hasonló. A vallás lelke annak gyakorlása. "A tiszta, és Isten előtt és az Atya előtt szeplő nélkül való isteni szolgálat ebben áll: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól." (Jakab 1,27) Erre Fecsegő nem gondol, s azt hiszi, hogy hallgatás és beszéd jó keresztyénné teszi az embert, s így saját lelkét csalja meg. A hallgatás a mag elhintéséhez hasonlít; a fecsegés nem elég a szív és élet termékenységének bebizonyítására, s arról erősen meg lehetünk győződve, hogy a számadás napján az emberek a gyümölcsök után ítéltetnek meg. (Máté 13,23) Nem kérdik akkor azt, hogy: "hittetek-e?" hanem: "cselekvők voltatok-e, vagy csak fecsegők?" s eszerint ítélnek. A világ vége az aratással hasonlíttatik össze, s jól tudod, hogy aratáskor csak a gyümölcsökre tekintenek. Nem azért mondom ezeket, mintha Istennek tetszene, ami nem a hitből származik; hanem hogy kimutassam, mily semmis leend Fecsegő vallomása ama bizonyos napon.
Hív. Ez arra emlékeztet engem, hogy Mózes miként jelölte meg a tiszta állatot. (3Móz 11; 5Móz 14) Nem olyan, melynek csak hasadt körme van, sem nem mely csak kérődzik, hanem olyan, melynek hasadt körme van, kérődzik is. A nyúl kérődzik, mégsem tiszta, mert nem hasadt körmű. És ez valóban hasonlít Fecsegőhöz: ő kérődzik, ismeretet keres, kérődzi a szót; de nem hasadt körmű: nem tér le a vétek útjáról, hanem tisztátalan marad, miként a nyúl, melynek lába a kutyáéhoz vagy medvééhez hasonlít.
Keresztyén. S én még hozzáteszem, hogy Pál az ily nagyszájú Fecsegőket, hangzó ércnek s csengő csengettyűnek nevezi (1Kor 13,1–8; 14,7), tehát miként ő magyarázza: élettelen dolgoknak, melyek hangot adnak, de így igaz hit s az evangélium kegyelme nélkül; s akik ebből következőleg a mennyek országában soha sem fognak a világosság gyermekei közé számíttatni, ha hangjuk (tehát fecsegésük) egy angyal szavához vagy hangjához hasonlítana is.
Hív. Jó; bármily kellemes volt is nekem eleinte társasága, most már jóllaktam vele. De mit míveljünk, hogy tőle megszabaduljunk?
Keresztyén. Kövesd tanácsomat, s meglásd: ő is csakhamar megunja társaságodat, hacsak az Isten az ő szívét meg nem indítja s meg nem változtatja.
Hív. Nos hát mi lenne tanácsod?
Keresztyén. Menj oda hozzá, s ereszkedj vele valami komoly beszédbe a kegyesség erejéről, s kérdezd azután tőle nyíltan és szabadon (miután beleegyezett; s ezt meg fogja tenni), hogy szívében, házánál s életében található-e ilyen.
Keresztyén szerényen mosolygott s mondá: ez az ember, ki oly nagyon megnyerte kegyedet, képes pergő nyelvével, azok közül kik őt nem ismerik, százakat is félrevezetni.
Hív. Tehát te ismered őt?
Keresztyén. Hogy ismerem-e? Nagyon, sőt talán jobban, mint önnön maga!
Hív. Mondd csak, kicsoda ő?
Keresztyén. Fecsegőnek nevezik; s városunkban lakik. Csodálom, hogy nem ismered. De különben városunk nagy.
Hív. Kinek a fia, s körülbelül hol lakik?
Keresztyén. Beszédesnek a fia, a Locsogi utcában lakik, s aki ismeri, csak a locsogi-utcai Fecsegő név alatt ismeri. De sima nyelve dacára nagyon nyomorult ember.
Hív. De hogy? hisz oly kellemes embernek látszik!
Keresztyén. Igen, azok előtt, kik közelebbről nem ismerik, mert a világ előtt valóságos világosság angyalának, de otthon igazi alakjában mutatja magát. Azon megjegyzésed, hogy mily kellemes ember, a festményekre emlékeztet, melyek némi távolban veszik ki magukat a legjobban.
Hív. Majdnem azt hiszem, hogy tréfálsz, mert előbb mosolyogtál.
Keresztyén. Távol legyen tőlem, (ha mosolyogtam is), hogy ily dolgokban tréfálnék vagy valakit hamisan vádolnék. Még többet is mondok róla; ez ember minden társaságra s bárminemű beszélgetésre alkalmas. Amint most veled beszél, éppúgy fog beszélni a sörházi padon; s mennél többet iszik, annál több szó van szájában. A vallásnak sem szívében, sem házában, sem életében semmi helye. Mindent, amit bír, nyelvén bírja, s csak arra szolgál, hogy azzal kérkedjék.
Hív. Komolyan beszélsz? Akkor ebben az emberben fölöttébb csalódtam.
Keresztyén. De mennyire csalódtál! csak gondolj a példabeszédre: "Ők mondják, de nem tartják meg, mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem a Léleknek erejében." (Máté 23,3; 1Kor 4,20) Váltig beszél ő imádságról, bűnbánatról, hitről, újjászületésről, de csakis beszél, mert szívében mindezekről mit sem tapasztalt. Voltam nála házánál, s úgy ott, mint a világban is figyelemmel szemléltem; s jól tudom, hogy az én bizonyságtételem róla nagyon is igaz. A valódi istenfélelem távol van házától, s ott nem fogsz sem imádkozásra, sem a vétek megbánására találni. Ő csak gyalázatára van a vallásnak mindazok előtt, kik őt ismerik. (Róm 2,24) Gonosz élete a város azon részére, melyben lakik, oly hátrányos hatással van, hogy az igazság ott csak gúny tárgya. A köznép azt mondja róla: "a világ előtt szent, házánál ördög." Szegény családja ezt tényleg is tapasztalja. Igazi zsugori ő, cselédjeivel mindig zsémbel, s oly telhetetlen követeléseiben, hogy nem is tudják kigondolni, miként lehetne kedve szerint tenni, s félelmükben szólni sem mernek hozzá. Akinek csak dolga volt vele, mind azt mondja, hogy könnyebb egy törökkel dűlőre jutni, mint ezzel, mert az is becsületesebben járna el dolgában. E Fecsegő azonban, ha alkalma kínálkoznék, a rászedésben, befűzésben, csalásban, ármánykodásban messze túlszárnyalná. Emellett gyermekeit is úgy neveli, hogy az ő nyomdokait követhessék; s ha ezek valamelyikénél ostoba aggodalmat vesz észre (mert így nevezi a lelkiismeret első felébredését), bolondnak szidalmazza, ostobának nevezi, s nem akar neki foglalkozást adni, sem mások jelenlétében nem dicséri. Amint én észrevettem, istentelen életével már sokaknak pusztulását s vesztét okozá, s még sokaknak fog, ha Isten nem őrködik felettük, romlásokra lenni.
Hív. Hiszek szavaidnak, mert nem hihetem, hogy ezeket rossz szándékból mondanád, hanem mivel éppen ez a való.
Keresztyén. Ha nálad jobban nem ismertem volna, meglehet, hogy eleinte én is úgy ítélek róla, mint te ítéltél. Sőt, ha ez ítéletet a vallás ellenségeitől hallom, rút rágalomnak tartottam volna én is (mert e sors az istentelenektől gyakran méretik az igazakra); de mindazt, amit mondtam, sőt sok más ugyanilyen rosszat saját tapasztalásomból tudok róla. Különben a jó embereknek csak szégyenükre van, s sem testvérüknek, sem barátjuknak nem nevezik, s már nevének egymás közti puszta említése is szégyenpírt von arcukra.
Hív. Most látom, hogy szó és tett mily különböző két dolog, s ezentúl e különbségre jobban fogok ügyelni.
Keresztyén. Igen különböző két dolog, egymástól oly nagyon különböző, miként lélek és test. Mert amint a test lélek nélkül holttetem, úgy a beszéd is tett nélkül csak holttetemhez hasonló. A vallás lelke annak gyakorlása. "A tiszta, és Isten előtt és az Atya előtt szeplő nélkül való isteni szolgálat ebben áll: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól." (Jakab 1,27) Erre Fecsegő nem gondol, s azt hiszi, hogy hallgatás és beszéd jó keresztyénné teszi az embert, s így saját lelkét csalja meg. A hallgatás a mag elhintéséhez hasonlít; a fecsegés nem elég a szív és élet termékenységének bebizonyítására, s arról erősen meg lehetünk győződve, hogy a számadás napján az emberek a gyümölcsök után ítéltetnek meg. (Máté 13,23) Nem kérdik akkor azt, hogy: "hittetek-e?" hanem: "cselekvők voltatok-e, vagy csak fecsegők?" s eszerint ítélnek. A világ vége az aratással hasonlíttatik össze, s jól tudod, hogy aratáskor csak a gyümölcsökre tekintenek. Nem azért mondom ezeket, mintha Istennek tetszene, ami nem a hitből származik; hanem hogy kimutassam, mily semmis leend Fecsegő vallomása ama bizonyos napon.
Hív. Ez arra emlékeztet engem, hogy Mózes miként jelölte meg a tiszta állatot. (3Móz 11; 5Móz 14) Nem olyan, melynek csak hasadt körme van, sem nem mely csak kérődzik, hanem olyan, melynek hasadt körme van, kérődzik is. A nyúl kérődzik, mégsem tiszta, mert nem hasadt körmű. És ez valóban hasonlít Fecsegőhöz: ő kérődzik, ismeretet keres, kérődzi a szót; de nem hasadt körmű: nem tér le a vétek útjáról, hanem tisztátalan marad, miként a nyúl, melynek lába a kutyáéhoz vagy medvééhez hasonlít.
Keresztyén. S én még hozzáteszem, hogy Pál az ily nagyszájú Fecsegőket, hangzó ércnek s csengő csengettyűnek nevezi (1Kor 13,1–8; 14,7), tehát miként ő magyarázza: élettelen dolgoknak, melyek hangot adnak, de így igaz hit s az evangélium kegyelme nélkül; s akik ebből következőleg a mennyek országában soha sem fognak a világosság gyermekei közé számíttatni, ha hangjuk (tehát fecsegésük) egy angyal szavához vagy hangjához hasonlítana is.
Hív. Jó; bármily kellemes volt is nekem eleinte társasága, most már jóllaktam vele. De mit míveljünk, hogy tőle megszabaduljunk?
Keresztyén. Kövesd tanácsomat, s meglásd: ő is csakhamar megunja társaságodat, hacsak az Isten az ő szívét meg nem indítja s meg nem változtatja.
Hív. Nos hát mi lenne tanácsod?
Keresztyén. Menj oda hozzá, s ereszkedj vele valami komoly beszédbe a kegyesség erejéről, s kérdezd azután tőle nyíltan és szabadon (miután beleegyezett; s ezt meg fogja tenni), hogy szívében, házánál s életében található-e ilyen.
Spurgeon: A kivétel nélküli szabály 2.
Istent nem szabad a saját érzéseinkkel mérni. Gyakran halljuk a siránkozást: ’Nem érzem, hogy üdvözülhetek. Nem érzem, hogy megbocsátható egy olyan nagy bűn, mint az enyém. Nem érzem, hogy meg lehet lágyítani és újítani az én kemény szívemet.’ Ez szánalmas, ostoba beszéd. Milyen útmutatást adhatnak érzéseink ilyen dolgokban? Vajon érzed-e, hogy a sírban fekvő halottak feltámadhatnak? Érzed-e, hogy a tél hidegét a nyár meleg követi? Mi módon érezhetnéd ezeket a dolgokat? Nem érzed, hanem hiszed őket. Abszurd dolog érzésről beszélni ebben a kérdésben. Vajon az elájuló ember érzi-e, hogy magához fog térni? Ennek az állapotnak nem természetes következménye-e a halál? Vajon a halott testek érzik-e, hogy egyszer feltámadnak? Érzés itt szóba sem jöhet.
Isten bölcsességet adott Salamonnak, ahogy megígérte neki, és neked is megadja, amit ígért, bármilyenek is az érzéseid. Ha elolvasod Mózes ötödik könyvét, látni fogod, hogy Mózes milyen gyakran használja az ’ahogyan megígérte’ kifejezést. Ezt mondja (5Móz 1,11): ’Áldjon meg (az Úr), ahogyan megígérte nektek!’; nagyobb áldást nem is mondhatott volna Izraelre. A szent ember szűnni nem akaró csodálattal tekintett az Úr bánásmódjára, mert Isten úgy bánt népével, ’ahogyan megígérte’. A mi esetünkben az Úr bánásmódjának a szabálya: ’ahogyan megígérte’. Az isteni kegyelmet nem úgy tapasztaljuk meg, ahogyan pillanatnyilag érzünk, hanem ahogyan ő megígérte.
Miközben ezt írom mások vigasztalására, úgy érzem, köteles vagyok megvallani, hogy az én érzéseim nagyon változóak, de megtanultam, hogy ne tulajdonítsak nekik nagy jelentőséget: mindenekelőtt felhagytam azzal, hogy az ígéret szavahihetőségét pillanatnyi lelkiállapotom alapján értékeljem. Ma olyan jó kedvem van, hogy táncolni tudnék Mirjám dobjának ütemére; de holnap reggel, amikor felébredek, talán csak arra leszek képes, hogy sóhajtozzak Jeremiás siralmaival összhangban. Vajon üdvösségem ezeknek az érzéseknek megfelelően változott? Akkor bizonyára nagyon ingatag alapja volt. Az érzések szeszélyesebbek, mint a szelek, súlytalanabbak, mint a buborékok: ezek lennének az isteni szavahihetőség mércéi? A lelkiállapot többé-kevésbé a máj vagy a gyomor állapotától függ: ezek alapján kéne megítélnünk az Urat? Természetesen nem. A barométer emelkedhet vagy süllyedhet, és ettől függően jó vagy rossz kedvünk lehet: függhetünk ilyen változékony dolgoktól? Isten örökkévaló szeretetét nem teszi függővé érzelmeinktől; ez olyan lenne, mint hullámokra templomot építeni. Mi a tények alapján üdvözülünk, nem pillanatnyi szeszélyeink szerint. Bizonyos örök igazságok bizonyítják, hogy meg vagyunk váltva vagy sem; és ezeket az igazságokat nem befolyásolja jókedvünk vagy búskomorságunk. Kedves olvasó, ne próbáld az Úr szavahihetőségét az érzéseiddel lemérni! Az ilyen viselkedés az őrültség és a gonoszság egyfajta keveréke. Ha az ígéretet az Úr tette, akkor teljesíteni fogja – akár diadalittas vagy, akár csüggedt.
Megismétlem: Isten nem a valószínűségek szabálya szerint ajándékoz meg téged. Nagyon valószínűtlennek tűnhet, hogy téged, barátom, megáld az Úr, aki a mennyet és a földet teremtette; de ha bízol az Úrban, akkor kegyeibe fogad, akárcsak az Áldott Szüzet, akiről írva van, hogy minden nemzedék boldognak fogja nevezni: ’Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki’ (Lk 1,45). ’Seregek Ura, boldog az az ember, aki benned bízik!’ (Zsolt 84,13) Valószínűtlennek tűnik, hogy egy vén bűnös, aki elmerült a bűnben, a Jézusban való hit által egyszer csak új életet kezdjen; de ez mégis lehetséges. Nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy egy asszony, aki bűnben él, meghallván az ígéretet – ’Aki hisz benne, annak örök élete van’ –, azonnal megragadja, és egyszerre csak elnyerje az örök életet; de ennek ellenére igaz, és én a saját szememmel láttam ilyet. Istenünk csodatévő Isten. A számunkra lehetetlen vagy valószínűtlen dolgok számunkra mindennaposak Ővele közösségben. Ő rá tudja venni a tevét, hogy átmenjen a tű fokán, a púpja ellenére. Ő létrehívja a nem létezőket (Róm 4,17). Vajon nevetsz-e üdvözülésed gondolatára? Ha igen, akkor ne úgy nevess, mint a bizalmatlan Sára, hanem úgy, mint a bizakodó és jókedvű Ábrahám. Higgy Jézusban, és akkor mindenen nevetni fogsz, kívül és belül, és nem a hitetlenkedés miatt, hanem egészen más okból. Ha megismertük Istent, nem szűnünk meg csodálkozni, és kezdünk jártasságot szerezni a csodákban. Hidd el Isten kegyelmének ígéretét, és hívőként egy új világban fogsz élni, amely mindig csodákkal teli lesz számodra. Öröm, ha valaki olyan erősen hisz Istenben, hogy teljes bizonyossággal várja azt, ami emberi ítélet szerint teljesen valószínűtlen. ’Istennél minden lehetséges’; ezért lehetséges, hogy üdvözít minden lelket, aki hisz Jézusban. A gravitáció törvénye minden esetben működik, és így van ez az isteni hűséggel is: nincs kivétel a szabály alól, hogy Isten megtartja a szövetségét. A szélsőséges esetek, a nehéz esetek, a lehetetlen esetek mind Isten ígéretének hatókörébe tartoznak, ezért senkinek sem kell kétségbe esnie vagy kételkednie. Isten számára akkor jön el az alkalom, amikor az ember eléri képességei határát. Minél nehezebb az eset, annál biztosabb, hogy az Úr segít. Ó, bárcsak a reménytelen és gyámoltalan olvasók megtisztelnék az Urat azzal, hogy hisznek benne, és mindent reá bíznak!
Mikor fognak az emberek végre hinni Istenükben? ’Kicsinyhitű, miért kételkedtél?’ Ó, bárcsak jól az eszünkbe vésődne, hogy soha többé nem szabad bizalmatlanoknak lennünk a Hűséges Isten iránt!
’Igaz az Isten, az emberek pedig valamennyien hazugok’ (Róm 3,4). Az Úr maga mondta: ’Hát olyan kevés az Úr ereje? Majd meglátod, beteljesedik- e az én beszédem, vagy sem’ (4Móz 11,23). Ne adjunk rá okot, hogy az Úr haraggal beszéljen hozzánk, hanem higgyünk, és legyünk benne biztosak, hogy az Úr ünnepélyes kijelentései beteljesülnek. Ne kérdezzük többé egymástól: ’Mi az igazság?’, hanem legyünk bizonyosak abban, hogy az Úr szava csalhatatlan és örök érvényű.
Íme egy ígéret az olvasó számára, amit próbára tehet, és amiről meggyőződhet, hogy igaz-e: ’Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem’ (Zsolt 50,15).
Isten bölcsességet adott Salamonnak, ahogy megígérte neki, és neked is megadja, amit ígért, bármilyenek is az érzéseid. Ha elolvasod Mózes ötödik könyvét, látni fogod, hogy Mózes milyen gyakran használja az ’ahogyan megígérte’ kifejezést. Ezt mondja (5Móz 1,11): ’Áldjon meg (az Úr), ahogyan megígérte nektek!’; nagyobb áldást nem is mondhatott volna Izraelre. A szent ember szűnni nem akaró csodálattal tekintett az Úr bánásmódjára, mert Isten úgy bánt népével, ’ahogyan megígérte’. A mi esetünkben az Úr bánásmódjának a szabálya: ’ahogyan megígérte’. Az isteni kegyelmet nem úgy tapasztaljuk meg, ahogyan pillanatnyilag érzünk, hanem ahogyan ő megígérte.
Miközben ezt írom mások vigasztalására, úgy érzem, köteles vagyok megvallani, hogy az én érzéseim nagyon változóak, de megtanultam, hogy ne tulajdonítsak nekik nagy jelentőséget: mindenekelőtt felhagytam azzal, hogy az ígéret szavahihetőségét pillanatnyi lelkiállapotom alapján értékeljem. Ma olyan jó kedvem van, hogy táncolni tudnék Mirjám dobjának ütemére; de holnap reggel, amikor felébredek, talán csak arra leszek képes, hogy sóhajtozzak Jeremiás siralmaival összhangban. Vajon üdvösségem ezeknek az érzéseknek megfelelően változott? Akkor bizonyára nagyon ingatag alapja volt. Az érzések szeszélyesebbek, mint a szelek, súlytalanabbak, mint a buborékok: ezek lennének az isteni szavahihetőség mércéi? A lelkiállapot többé-kevésbé a máj vagy a gyomor állapotától függ: ezek alapján kéne megítélnünk az Urat? Természetesen nem. A barométer emelkedhet vagy süllyedhet, és ettől függően jó vagy rossz kedvünk lehet: függhetünk ilyen változékony dolgoktól? Isten örökkévaló szeretetét nem teszi függővé érzelmeinktől; ez olyan lenne, mint hullámokra templomot építeni. Mi a tények alapján üdvözülünk, nem pillanatnyi szeszélyeink szerint. Bizonyos örök igazságok bizonyítják, hogy meg vagyunk váltva vagy sem; és ezeket az igazságokat nem befolyásolja jókedvünk vagy búskomorságunk. Kedves olvasó, ne próbáld az Úr szavahihetőségét az érzéseiddel lemérni! Az ilyen viselkedés az őrültség és a gonoszság egyfajta keveréke. Ha az ígéretet az Úr tette, akkor teljesíteni fogja – akár diadalittas vagy, akár csüggedt.
Megismétlem: Isten nem a valószínűségek szabálya szerint ajándékoz meg téged. Nagyon valószínűtlennek tűnhet, hogy téged, barátom, megáld az Úr, aki a mennyet és a földet teremtette; de ha bízol az Úrban, akkor kegyeibe fogad, akárcsak az Áldott Szüzet, akiről írva van, hogy minden nemzedék boldognak fogja nevezni: ’Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki’ (Lk 1,45). ’Seregek Ura, boldog az az ember, aki benned bízik!’ (Zsolt 84,13) Valószínűtlennek tűnik, hogy egy vén bűnös, aki elmerült a bűnben, a Jézusban való hit által egyszer csak új életet kezdjen; de ez mégis lehetséges. Nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy egy asszony, aki bűnben él, meghallván az ígéretet – ’Aki hisz benne, annak örök élete van’ –, azonnal megragadja, és egyszerre csak elnyerje az örök életet; de ennek ellenére igaz, és én a saját szememmel láttam ilyet. Istenünk csodatévő Isten. A számunkra lehetetlen vagy valószínűtlen dolgok számunkra mindennaposak Ővele közösségben. Ő rá tudja venni a tevét, hogy átmenjen a tű fokán, a púpja ellenére. Ő létrehívja a nem létezőket (Róm 4,17). Vajon nevetsz-e üdvözülésed gondolatára? Ha igen, akkor ne úgy nevess, mint a bizalmatlan Sára, hanem úgy, mint a bizakodó és jókedvű Ábrahám. Higgy Jézusban, és akkor mindenen nevetni fogsz, kívül és belül, és nem a hitetlenkedés miatt, hanem egészen más okból. Ha megismertük Istent, nem szűnünk meg csodálkozni, és kezdünk jártasságot szerezni a csodákban. Hidd el Isten kegyelmének ígéretét, és hívőként egy új világban fogsz élni, amely mindig csodákkal teli lesz számodra. Öröm, ha valaki olyan erősen hisz Istenben, hogy teljes bizonyossággal várja azt, ami emberi ítélet szerint teljesen valószínűtlen. ’Istennél minden lehetséges’; ezért lehetséges, hogy üdvözít minden lelket, aki hisz Jézusban. A gravitáció törvénye minden esetben működik, és így van ez az isteni hűséggel is: nincs kivétel a szabály alól, hogy Isten megtartja a szövetségét. A szélsőséges esetek, a nehéz esetek, a lehetetlen esetek mind Isten ígéretének hatókörébe tartoznak, ezért senkinek sem kell kétségbe esnie vagy kételkednie. Isten számára akkor jön el az alkalom, amikor az ember eléri képességei határát. Minél nehezebb az eset, annál biztosabb, hogy az Úr segít. Ó, bárcsak a reménytelen és gyámoltalan olvasók megtisztelnék az Urat azzal, hogy hisznek benne, és mindent reá bíznak!
Mikor fognak az emberek végre hinni Istenükben? ’Kicsinyhitű, miért kételkedtél?’ Ó, bárcsak jól az eszünkbe vésődne, hogy soha többé nem szabad bizalmatlanoknak lennünk a Hűséges Isten iránt!
’Igaz az Isten, az emberek pedig valamennyien hazugok’ (Róm 3,4). Az Úr maga mondta: ’Hát olyan kevés az Úr ereje? Majd meglátod, beteljesedik- e az én beszédem, vagy sem’ (4Móz 11,23). Ne adjunk rá okot, hogy az Úr haraggal beszéljen hozzánk, hanem higgyünk, és legyünk benne biztosak, hogy az Úr ünnepélyes kijelentései beteljesülnek. Ne kérdezzük többé egymástól: ’Mi az igazság?’, hanem legyünk bizonyosak abban, hogy az Úr szava csalhatatlan és örök érvényű.
Íme egy ígéret az olvasó számára, amit próbára tehet, és amiről meggyőződhet, hogy igaz-e: ’Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem’ (Zsolt 50,15).
2012. január 29., vasárnap
Kenneth Hagin: Bibliai hit - Hogyan szabadíthatod fel a hited? 23.
Olvastam egy interjút a Time magazinban az Amerikai Orvosszövetség elnökével, aki azt mondta: „Van két dolog, amit a régi vidéki orvosok még tudtak, és amit a maiak már nem tudnak. Ez a páciensekkel való törődés és a szeretet, az együttérzés.” Azt mondta, hogy ez a két dolog a legnagyobb gyógyító tényező, ami csak létezik. Barátaim, én hiszem, hogy ugyanez igaz szellemi téren is. Meg fogod látni, hogy az emberek legnagyobb része, ha őszinte akkor, amikor megpillantja, hogy mi Isten terve a számára, felemelkedik erre a szintre. Ezért a dolgokat a pozitív oldalukról közelítsd meg! Prédikálj valamiért, és ne pedig valami ellen. Én nagyon örülök, hogy Isten velem van. Te nem? „Ne félj, mert Én veled vagyok.” „Ha Isten velünk, akkor kicsoda ellenünk?” Megvallhatjuk: „Isten velünk van.” „Nagyobb az, Aki bennem van, mint aki a világban van.” Félelem nélkül mondhatod: „Isten bennem van most!” Vajon eszedbe jutott-e már, hogy ezt kimondd? Talán éppen egy lehetetlennek tűnő feladattal állsz szemben. De ahelyett, hogy arról beszélnél, milyen lehetetlen is az, nézz Arra, Aki benned van, és mondd: „Isten bennem van most!” Meg fogod látni, hogy a hited megvallása felindítja Őt, hogy munkálkodjon a javadra. Föl fog kelni benned és sikert fog aratni. Az élettel félelem nélkül nézhetsz szembe, mert tudod, hogy nagyobb az, Aki benned van, mint bármely erő, amely ellened irányul. Ez legyen szüntelen a te megvallásod. Ragaszkodj hozzá erősen!
Hadd mondjam el, hogy nincs hit megvallás nélkül. Nem létezik. A megvallás a hit kifejezésének módja. A hit a szívből, a szellemből jön, mint a szeretet. Te is jól tudod, hogy nincs szeretet szó vagy cselekedet nélkül. A hit is a szellemből jön, és azt mondhatjuk, hogy nincs hit megvallás nélkül. És a hit megvallással együtt nő. Emlékezz arra, hogy a megvallásod számodra több dolgot eredményez.
Nem történik veled semmi azon túl, amit megvallasz. Ha azt mondod „nem tudom” - akkor nem fogod tudni, semmit sem kapsz. De ha azt mondod „tudom” - akkor valóban tudod is. Megkaphatod, amit mondasz, akár hitetlenségről, akár hitről legyen szó. A megvallás nagymértékben befolyásolja a szellemedet, azaz a belső emberedet.
Sok keresztény elszántsága ellenére is gyenge, mert soha nem merte megvallani, mi ő, ki ő Krisztusban. De fell kell fedeznünk önmagunkat az Atya gondolataiban, hogyan lát Ő minket, és meg kell azt vallanunk. Ezek elsősorban az apostoli levelekben írattak meg az Egyház számára. Ha megtaláltad; bátran valld meg, amit az Ige mond arról, ki vagy te Krisztusban. Ahogyan ezt gyakorlod, megnövekszik a hited. Hitedet az taposta össze és kötözte meg, hogy soha nem merted megvallani, amit Isten rólad mond. Ne felejtsd el, hogy a hit soha nem lépi túl a megvallásodat. Ha naponta megvallod, hogy ki számodra az Atya, mit tett érted az Ő jobbján Jézus, és mit tesz benned az Ő erős Szent Szelleme - ez szilárd, pozitív hitet épít ki benned. Nem fogsz félni a körülményektől, nem fogsz félni egyetlen betegségtől sem. Félelem nélkül nézel szembe az élettel; győztesként. De soha nem leszel győztes, amíg nem vallod meg, hogy már az vagy. Rossz gondolkodásmódra vall, ha ahhoz, hogy elhidd: győztes vagy, előbb valóban győzelmet is kell aratnod. Először meg kell vallanod, és azután megkapod. A hit megvallásai teremtik meg a valóságot.
Szeretném, ha megértenétek valamit, és elsajátítanátok egy szellemi törvényt, és ha egyszer már a tiétek, ettől fogva mindig használhatjátok. „Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.” Mit mond itt az Úr? Szívvel hisz az ember, és a száj megvallásával jut üdvösségre. Mire? Ebben az esetben üdvösségre, de ez másra is vonatkozik. Vegyünk például valakit, aki meg akar térni. Szívében hinnie kell, mert az Ige ezt parancsolja. Azután megvallja szájával, hogy Jézus meghalt érte és feltámadott az ő megigazulásáért. Megvallja a szájával, mivel hiszi a szívében, hogy Jézus az ő Ura. Ez igaz a gyógyulásra, az imameghallgatásra és a Szent Szellem-keresztségre is. Nem nézed a láthatókat, nem az érzések után mégy, hanem azután, amit az Ige mond. És az azt mondja, hogy először hinned kell, azután a száddal megvallást tenned, és meglesz neked, amiben hiszel. Hitben és nem látásban járunk, „...szájjal teszünk pedig vallást...” Ha ezt meg tudod ragadni, működésbe jön Isten törvénye az életedben.
Láttam olyan embereket, akik megkapták a gyógyulást és a nyelvek ajándékát, de nem akarták elfogadni, és így elvesztették azt. Szájjal kell a megvallást tennünk. Amikor olvasod Isten Igéjében, hogy ki vagy te és mid van; még ha nem is tűnik reálisnak, ahelyett, hogy az Igével ellenkeznél és ezzel hazuggá tennéd Istent, kezdd el megvallani mindezt. Mondd: „Igen, ez mind az enyém az Ige szerint.” És azt fogod tapasztalni, hogy a hit megvallása valóságot teremt.
Hadd mondjam el, hogy nincs hit megvallás nélkül. Nem létezik. A megvallás a hit kifejezésének módja. A hit a szívből, a szellemből jön, mint a szeretet. Te is jól tudod, hogy nincs szeretet szó vagy cselekedet nélkül. A hit is a szellemből jön, és azt mondhatjuk, hogy nincs hit megvallás nélkül. És a hit megvallással együtt nő. Emlékezz arra, hogy a megvallásod számodra több dolgot eredményez.
Nem történik veled semmi azon túl, amit megvallasz. Ha azt mondod „nem tudom” - akkor nem fogod tudni, semmit sem kapsz. De ha azt mondod „tudom” - akkor valóban tudod is. Megkaphatod, amit mondasz, akár hitetlenségről, akár hitről legyen szó. A megvallás nagymértékben befolyásolja a szellemedet, azaz a belső emberedet.
Sok keresztény elszántsága ellenére is gyenge, mert soha nem merte megvallani, mi ő, ki ő Krisztusban. De fell kell fedeznünk önmagunkat az Atya gondolataiban, hogyan lát Ő minket, és meg kell azt vallanunk. Ezek elsősorban az apostoli levelekben írattak meg az Egyház számára. Ha megtaláltad; bátran valld meg, amit az Ige mond arról, ki vagy te Krisztusban. Ahogyan ezt gyakorlod, megnövekszik a hited. Hitedet az taposta össze és kötözte meg, hogy soha nem merted megvallani, amit Isten rólad mond. Ne felejtsd el, hogy a hit soha nem lépi túl a megvallásodat. Ha naponta megvallod, hogy ki számodra az Atya, mit tett érted az Ő jobbján Jézus, és mit tesz benned az Ő erős Szent Szelleme - ez szilárd, pozitív hitet épít ki benned. Nem fogsz félni a körülményektől, nem fogsz félni egyetlen betegségtől sem. Félelem nélkül nézel szembe az élettel; győztesként. De soha nem leszel győztes, amíg nem vallod meg, hogy már az vagy. Rossz gondolkodásmódra vall, ha ahhoz, hogy elhidd: győztes vagy, előbb valóban győzelmet is kell aratnod. Először meg kell vallanod, és azután megkapod. A hit megvallásai teremtik meg a valóságot.
Szeretném, ha megértenétek valamit, és elsajátítanátok egy szellemi törvényt, és ha egyszer már a tiétek, ettől fogva mindig használhatjátok. „Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.” Mit mond itt az Úr? Szívvel hisz az ember, és a száj megvallásával jut üdvösségre. Mire? Ebben az esetben üdvösségre, de ez másra is vonatkozik. Vegyünk például valakit, aki meg akar térni. Szívében hinnie kell, mert az Ige ezt parancsolja. Azután megvallja szájával, hogy Jézus meghalt érte és feltámadott az ő megigazulásáért. Megvallja a szájával, mivel hiszi a szívében, hogy Jézus az ő Ura. Ez igaz a gyógyulásra, az imameghallgatásra és a Szent Szellem-keresztségre is. Nem nézed a láthatókat, nem az érzések után mégy, hanem azután, amit az Ige mond. És az azt mondja, hogy először hinned kell, azután a száddal megvallást tenned, és meglesz neked, amiben hiszel. Hitben és nem látásban járunk, „...szájjal teszünk pedig vallást...” Ha ezt meg tudod ragadni, működésbe jön Isten törvénye az életedben.
Láttam olyan embereket, akik megkapták a gyógyulást és a nyelvek ajándékát, de nem akarták elfogadni, és így elvesztették azt. Szájjal kell a megvallást tennünk. Amikor olvasod Isten Igéjében, hogy ki vagy te és mid van; még ha nem is tűnik reálisnak, ahelyett, hogy az Igével ellenkeznél és ezzel hazuggá tennéd Istent, kezdd el megvallani mindezt. Mondd: „Igen, ez mind az enyém az Ige szerint.” És azt fogod tapasztalni, hogy a hit megvallása valóságot teremt.
John G. Lake: Kalandok Istennel 7.
Tudományos képzettségem formális elismeréseként abban a kiváltságban volt részem, hogy bejáratos lehessek klinikákra, és gyakran éltem is a lehetőséggel.
Egy alkalommal egy kísérletsorozatnak vetettem alá magam. Nem értem be azzal az ismerettel, hogy Isten gyógyít - tudnom kellett, hogyan teszi. Elmentem az egyik nagy kísérleti intézetbe, ahol alávetettem magam egy kísérletsorozatnak.
Először a fejemre kapcsoltak egy berendezést, amely az agyhullámokat regisztrálta.
Többek között a 23. zsoltárt kezdtem ismételni, hogy az elmém megnyugodjon, és a rezgések kitérése a lehető legalacsonyabb legyen. Ezután a 31. zsoltárt mondtam el, majd Ézsaiás 35. fejezetét, a 91. zsoltárt és Pál Agrippa előtt elmondott beszédét.
Ezután világi irodalom következett: Tennyson egyik művét mondtam fel, a „Könnyű dandár támadásá”-t, végül Poe „Holló”-ját. Közben a szívemben azért imádkoztam, hogy a megfelelő lélektani pillanatban Isten kenjen fel Szent Szellemmel.
A nehézséget az okozta, hogy nem állhattam ellene, hogy szavalás közben a Szent Szellem rám szálljon. Amikor végeztem a „Holló”-val, a kísérletek elvégzésével megbízott személyzet ezt mondta: „Ön ritka jelenség. Emberi lénynél még sohasem mértünk ilyen széles hullám-tartományt.”
Valójában nem erről volt szó. A dolog nyitja abban rejlett, hogy Isten Szelleme olyan mértékben szállt le rám, hogy érezhettem a mozgását magamban.
A szívemben így imádkoztam: „Úr Isten, ha csak két másodpercre is megengeded, hogy a Szellemed mennyei villámként átjárja a lelkemet, tudom, valami történni fog, amit ezek az emberek még sohasem láttak.”
Amikor a költemény utolsó sorait adtam elő, Isten Szelleme hirtelen lecsapott rám, és kitört belőlem a dicsőítés és a nyelveken szólás. A műszer mutatója kilendült a legfelső határig, és halvány fogalmam sincs róla, milyen értéknél állapodik meg, ha följebb mehetett volna.
- Sohasem láttunk ehhez hasonlót! - mondták a professzorok.
- Uraim - feleltem -, ez a Szent Szellem működése volt.
Egy alkalommal egy kísérletsorozatnak vetettem alá magam. Nem értem be azzal az ismerettel, hogy Isten gyógyít - tudnom kellett, hogyan teszi. Elmentem az egyik nagy kísérleti intézetbe, ahol alávetettem magam egy kísérletsorozatnak.
Először a fejemre kapcsoltak egy berendezést, amely az agyhullámokat regisztrálta.
Többek között a 23. zsoltárt kezdtem ismételni, hogy az elmém megnyugodjon, és a rezgések kitérése a lehető legalacsonyabb legyen. Ezután a 31. zsoltárt mondtam el, majd Ézsaiás 35. fejezetét, a 91. zsoltárt és Pál Agrippa előtt elmondott beszédét.
Ezután világi irodalom következett: Tennyson egyik művét mondtam fel, a „Könnyű dandár támadásá”-t, végül Poe „Holló”-ját. Közben a szívemben azért imádkoztam, hogy a megfelelő lélektani pillanatban Isten kenjen fel Szent Szellemmel.
A nehézséget az okozta, hogy nem állhattam ellene, hogy szavalás közben a Szent Szellem rám szálljon. Amikor végeztem a „Holló”-val, a kísérletek elvégzésével megbízott személyzet ezt mondta: „Ön ritka jelenség. Emberi lénynél még sohasem mértünk ilyen széles hullám-tartományt.”
Valójában nem erről volt szó. A dolog nyitja abban rejlett, hogy Isten Szelleme olyan mértékben szállt le rám, hogy érezhettem a mozgását magamban.
A szívemben így imádkoztam: „Úr Isten, ha csak két másodpercre is megengeded, hogy a Szellemed mennyei villámként átjárja a lelkemet, tudom, valami történni fog, amit ezek az emberek még sohasem láttak.”
Amikor a költemény utolsó sorait adtam elő, Isten Szelleme hirtelen lecsapott rám, és kitört belőlem a dicsőítés és a nyelveken szólás. A műszer mutatója kilendült a legfelső határig, és halvány fogalmam sincs róla, milyen értéknél állapodik meg, ha följebb mehetett volna.
- Sohasem láttunk ehhez hasonlót! - mondták a professzorok.
- Uraim - feleltem -, ez a Szent Szellem működése volt.
Spurgeon: A kivétel nélküli szabály 1.
’Áldott az ÚR, aki nyugalmat adott népének, Izraelnek egészen úgy, ahogyan megígérte. Egyetlen szó sem veszett el mindabból a jó ígéretből, amit megígért szolgája, Mózes által.’
(1Kir 8,56)
Isten jó dolgokat ad az embereknek, ígérete szerint.
Ez ténykérdés, és nem csupán vélemény. Mi kijelentjük ezt, és az egész világgal dacolunk, ha bármilyen bizonyítékot felhoz, cáfolandó ezt az állítást.
Ebben a kérdésben a szerző személyes tanú. Sokéves tapasztalattal rendelkezem, és széleskörű megfigyeléseket tettem, de még nem találkoztam olyan személlyel, aki bízott Istenben, és úgy találta volna, hogy az Úr ígérete cserbenhagyta őt. Sok embert láttam, akik úgy élték túl a nehéz megpróbáltatásokat, hogy bíztak az Úr szavában, és láttam sok haldokló embert is, akik a halálban diadalmaskodtak ugyanezen hit által. Még sohasem találkoztam olyan hívővel, aki ideiglenes megpróbáltatásai miatt szégyellte volna a reménykedését, sem olyannal, aki halálos ágyán megbánta volna, hogy bízott az Úrban. Minden megfigyelésem ezzel ellentétes, és megerősít abban a meggyőződésemben, hogy az Úr hűséges mindazokhoz, akik bíznak benne. Ebben a dologban kész vagyok ünnepélyesen tanúságot tenni a bíróság előtt. Nem állítanék valótlanságot a kegyes csalás ürügyén, hanem becsületes tanúként tanúskodnék ebben a fontos kérdésben fenntartás és kertelés nélkül. Sohasem ismertem olyan embert, aki a halál kínjai között amiatt siránkozott volna, hogy bízott az Üdvözítőben. Sőt, sohasem hallottam, hogy ilyen dolog bárhol és bármikor megtörtént volna. Ha lett volna ilyen eset, az evangélium gyűlölői széltében- hosszában hirdették volna; minden utca hangos lett volna a rossz hírtől, minden prédikátor szembesült volna vele. Gúnyiratokat találtunk volna minden templom és imaház ajtaja előtt, amelyek beszámoltak volna arról, hogy valaki, aki szent életet élt, és bízott a Megváltó érdemeiben, utolsó óráiban rájött, hogy rászedték, és hogy a kereszt tana merő ámítás. Kihívjuk az ellenzőket, hogy mutassanak fel egyetlen ilyen esetet, akár a gazdagok, akár a szegények, akár az öregek, akár a fiatalok között. Tanúskodjon maga az ördög, ha tud, az Örökkévaló Isten ígéretének egyetlen kudarca mellett. De még senki sem mondta, hogy Jahve becsapta valamelyik emberét, és nem is fogja soha, mert Isten hű minden szavához, amit valaha kiejtett.
Isten soha nem hazudik. Már a puszta feltételezés is istenkáromlás. Miért állítana valótlant? Mi lehetne, ami arra késztetné, hogy megszegje a szavát? Ez ellenkezne a természetével. Hogyan lehetne Isten, ha nem lenne igazmondó és becsületes? Ezért hiányos hűséggel nem szegheti meg ígéretét.
Továbbá a Mindenható Isten sohasem tesz olyan ígéreteket, amelyek meghaladják az erejét. Mivelünk gyakran előfordul, hogy szeretnénk az ígéretünk szerint cselekedni, de a körülmények úrrá lesznek rajtunk, és ígéretünk füstbe megy, mert képtelenek vagyunk teljesíteni. Ez sohasem történhet meg a Mindenható Istennel, mert képességei határtalanok. Számára minden lehetséges.
Lehet, hogy az ígéretünket tévedésből tettük, és utólag rájövünk, hogy nem lenne jó úgy cselekedni, ahogy mondtuk; de Isten tévedhetetlen, ezért ígéretét sohasem vonja vissza tévedés miatt. A végtelen bölcsesség hagyta jóvá minden ígéretét; a csalhatatlan ítélet jegyezte fel minden szavát, és az örök igazság iktatta őket törvénybe.
Az ígéret nem vallhat kudarcot az Isteni Ígérettevő megváltozása miatt. Mi változunk; gyarló, esendő emberek vagyunk! De az Úr nem ismer változékonyságot, a változásnak még az árnyékát sem; ezért szava örökre ugyanaz marad. Mivel nem változik, ígéretei szilárdan állnak, akár a nagy hegyek. ’Mond-e olyat, amit meg ne tenne?’ Erős vigaszunk Isten változhatatlan dolgain alapszik.
Az Úr ígérete nem mehet füstbe feledékenysége miatt sem. Mi mondhatunk nagyokat; mert bár a szándék megvan bennünk, kudarcot vallunk a végrehajtásban, mert közbejönnek más dolgok, és elterelik a figyelmünket. Elfeledkezünk az ígéretről, vagy lelkesedésünk alábbhagy; de ez sohasem történhet meg a Hűséges Ígérettevővel. Legrégibb ígérete is frissen él emlékezetében, és ma ugyanaz a szándéka vele, mint amikor először kimondta. Valójában folyamatosan mondja az ígéretet, hiszen számára nincs idő. Az Írás régi ígéretei új ígéretek a hit számára; mert a szavak ma is Isten szájából erednek, hogy lelki táplálékul szolgáljanak az emberek számára.
Mindezek miatt Isten szava megérdemli, hogy elhiggyük, akár kimondjuk, akár nem. Ez a legbizonyosabb dolog, ami valaha létezett vagy valaha létezhet. Szavának hinni annyi, mint elhinni azt, amit senki sem vonhat kétségbe. Isten mondta? Akkor úgy kell lennie. ’Az ég és a föld elmúlik, de Isten beszédei nem múlnak el.’ Isten felfüggesztheti a természet törvényeit: a tűz megszűnhet égni, és a víz megszűnhet folyni, mert ez nem jelenti Isten hűtlenségét; de ha a szava meghiúsulna, az azt jelentené, hogy az Isten jellemében és természetében dicstelen állhatatlanság van, ez pedig sohasem fordulhat elő. Pecsétünkkel hitelesítsük, hogy Isten szavahihető, és eszünkbe ne jusson arra gyanakodni, hogy nem mond igazat.
Az ígéret változhatatlan szava Isten ajándékozási szabálya, és mindig is az lesz. Tettem egy további megfigyelést is: ennek a szabálynak egyetlen más szabály sem mondhat ellent. Isten ígéretének szabályával egyetlen más törvény – akár vélt, akár valóságos – sem kerülhet összeütközésbe.
Gyakran a kiérdemlés törvényét helyezik szembe vele, de az nem kerekedhet felül. ’Ó – mondhatja valaki –, én nem hiszem, hogy Isten üdvözíthet engem, mert semmi jó sincs bennem!’ Helyesen beszélsz, és félelmed nem lenne alaptalan, ha Isten a kiérdemlés szabálya szerint bánna veled. De ha hiszel az Ő Fiában, Jézusban, ez a szabály nem működik, mert az Úr az ígéret szabálya szerint bánik veled. Az ígéret nem az érdemeiden alapszik; Isten önként tette, és önként tartja meg. Ha aziránt érdeklődsz, hogy mi a válasz méltatlanságodra, hadd emlékeztesselek Jézusra, aki azért jött, hogy megszabadítson a bűneidből. Az Úr Jézus határtalan érdemei a te számládon lesznek jóváírva, ami egyszer s mindenkorra kiegyenlíti érdemtelenségedet. Az érdem törvénye pusztulásra ítélne téged a saját személyedben; de aki hisz, az nem a törvény, hanem a kegyelem hatálya alatt áll; és a kegyelem hatálya alatt a nagy Úr a színtiszta irgalom alapján bánik az emberekkel, ahogyan ígéretében kinyilatkoztatta. Ne légy önelégült, különben az igazságszolgáltatás elítél; fogadd el készséggel a megváltást, mint ingyenes ajándékot, amit Isten az Ő uralkodói előjoga gyakorlásával ad neked, ezt mondva: ’Irgalmazok, akinek irgalmazok.’ Légy alázatos, és bízz Isten kegyelmében, amelyet kijelentett Jézus Krisztusban, és az ígéret bőségesen teljesül számodra.
Az Úr nem erkölcsösségük mértéke szerint bánik az emberekkel. ’Ó – mondja az istenkereső –, úgy gondolom, hogy üdvözülhetnék, ha jobbá tudnám tenni magam, vagy ha vallásosabb lennék, vagy nagyobb lenne a hitem; de én erőtlen vagyok. Nem tudok hinni; nem tudok bűnbánatot érezni; semmit sem tudok jól csinálni!’ Ne feledd, hogy a kegyelmes Isten nem aszerint ígérte neked az áldást, hogy mennyire vagy képes szolgálni Őt, hanem kegyelmének gazdagsága szerint, amint azt Igéjében kijelentette. Ha ajándékait lelki erőd mértéke alapján adná neked, semmit sem kapnál; mert semmit sem tehetsz az Úr nélkül. De mivel Isten az ígéretét kegyelmének végtelensége okán tartja meg, nem férhet kétség hozzá. Ne tétovázz hitetlen módjára az ígéretnél, hanem tekintsd úgy, hogy aki az ígéretet tette, az teljesíteni is tudja! Ne korlátozd Izrael Szentjét, azt képzelve, hogy szeretetét behatárolják a te képességeid. Egy folyó vízhozamát nem annak a sivatagnak a szárazsága alapján kell kiszámítani, amelyen keresztülfolyik: a kettő között nincs logikai összefüggés. Első pillantásra látható, hogy a végtelen szeretet kiterjedését nem lehet az emberi gyengeség mértéke alapján kiszámítani. A mindenható kegyelem működését nem korlátozza az erkölcsi erő, vagy az erő hiánya. Isten ereje megtartja Isten ígéretét. Gyengeséged nem győzheti le Isten ígéretét, erőd pedig nem teljesítheti azt: aki az ígéretet tette, maga fogja teljesíteni. Nem a te dolgod, és nem is az enyém, hogy megtartsd Isten ígéreteit: ez az Ő feladata, és nem a miénk. Szegény gyámoltalan ember, tehetetlenséged nehéz vagonját kapcsold az ígéret mozdonyához, és az végigvontat téged a kötelesség és az áldás pályáján! Bár inkább vagy halott, mint élő, bár több a gyengeséged, mint az erőd, ez nem befolyásolja az isteni ígéret bizonyosságát. Az ígéret ereje abban rejlik, aki az ígéretet tette. Tekinteted fordítsd hát magadról Istenre! Ha erőtlen vagy, borulj az isteni ígéret kebelére; ha halottnak tartod magad, légy eltemetve abba a sírba, ahol az ígéret csontjai fekszenek, és mihelyt megérinted őket, életre kelsz. Nem az a kérdés, hogy mi mit tudunk vagy mit nem tudunk megtenni, hanem minden attól függ, hogy az Úr mire képes. Elég, ha saját szerződéseinket teljesítjük, anélkül, hogy megpróbálnánk teljesíteni Isten ígéreteit. Nem szeretném, ha egy embertársam kétségbe vonná fizetőképességemet csak azért, mert egy koldus, aki a szomszéd utcában él, nem tudja kifizetni az adósságát. Akkor én is gyanúsíthatnám az Urat, mert nyomós okom van arra, hogy ne bízzak magamban? Az én képességem és Isten hűsége két különböző dolog, és kár lenne összekeverni a kettőt. Ne szégyenítsük meg Urunkat, azt gondolva, hogy az ő karja megrövidült, mert a mi karunk elgyengült vagy elfáradt.
(1Kir 8,56)
Isten jó dolgokat ad az embereknek, ígérete szerint.
Ez ténykérdés, és nem csupán vélemény. Mi kijelentjük ezt, és az egész világgal dacolunk, ha bármilyen bizonyítékot felhoz, cáfolandó ezt az állítást.
Ebben a kérdésben a szerző személyes tanú. Sokéves tapasztalattal rendelkezem, és széleskörű megfigyeléseket tettem, de még nem találkoztam olyan személlyel, aki bízott Istenben, és úgy találta volna, hogy az Úr ígérete cserbenhagyta őt. Sok embert láttam, akik úgy élték túl a nehéz megpróbáltatásokat, hogy bíztak az Úr szavában, és láttam sok haldokló embert is, akik a halálban diadalmaskodtak ugyanezen hit által. Még sohasem találkoztam olyan hívővel, aki ideiglenes megpróbáltatásai miatt szégyellte volna a reménykedését, sem olyannal, aki halálos ágyán megbánta volna, hogy bízott az Úrban. Minden megfigyelésem ezzel ellentétes, és megerősít abban a meggyőződésemben, hogy az Úr hűséges mindazokhoz, akik bíznak benne. Ebben a dologban kész vagyok ünnepélyesen tanúságot tenni a bíróság előtt. Nem állítanék valótlanságot a kegyes csalás ürügyén, hanem becsületes tanúként tanúskodnék ebben a fontos kérdésben fenntartás és kertelés nélkül. Sohasem ismertem olyan embert, aki a halál kínjai között amiatt siránkozott volna, hogy bízott az Üdvözítőben. Sőt, sohasem hallottam, hogy ilyen dolog bárhol és bármikor megtörtént volna. Ha lett volna ilyen eset, az evangélium gyűlölői széltében- hosszában hirdették volna; minden utca hangos lett volna a rossz hírtől, minden prédikátor szembesült volna vele. Gúnyiratokat találtunk volna minden templom és imaház ajtaja előtt, amelyek beszámoltak volna arról, hogy valaki, aki szent életet élt, és bízott a Megváltó érdemeiben, utolsó óráiban rájött, hogy rászedték, és hogy a kereszt tana merő ámítás. Kihívjuk az ellenzőket, hogy mutassanak fel egyetlen ilyen esetet, akár a gazdagok, akár a szegények, akár az öregek, akár a fiatalok között. Tanúskodjon maga az ördög, ha tud, az Örökkévaló Isten ígéretének egyetlen kudarca mellett. De még senki sem mondta, hogy Jahve becsapta valamelyik emberét, és nem is fogja soha, mert Isten hű minden szavához, amit valaha kiejtett.
Isten soha nem hazudik. Már a puszta feltételezés is istenkáromlás. Miért állítana valótlant? Mi lehetne, ami arra késztetné, hogy megszegje a szavát? Ez ellenkezne a természetével. Hogyan lehetne Isten, ha nem lenne igazmondó és becsületes? Ezért hiányos hűséggel nem szegheti meg ígéretét.
Továbbá a Mindenható Isten sohasem tesz olyan ígéreteket, amelyek meghaladják az erejét. Mivelünk gyakran előfordul, hogy szeretnénk az ígéretünk szerint cselekedni, de a körülmények úrrá lesznek rajtunk, és ígéretünk füstbe megy, mert képtelenek vagyunk teljesíteni. Ez sohasem történhet meg a Mindenható Istennel, mert képességei határtalanok. Számára minden lehetséges.
Lehet, hogy az ígéretünket tévedésből tettük, és utólag rájövünk, hogy nem lenne jó úgy cselekedni, ahogy mondtuk; de Isten tévedhetetlen, ezért ígéretét sohasem vonja vissza tévedés miatt. A végtelen bölcsesség hagyta jóvá minden ígéretét; a csalhatatlan ítélet jegyezte fel minden szavát, és az örök igazság iktatta őket törvénybe.
Az ígéret nem vallhat kudarcot az Isteni Ígérettevő megváltozása miatt. Mi változunk; gyarló, esendő emberek vagyunk! De az Úr nem ismer változékonyságot, a változásnak még az árnyékát sem; ezért szava örökre ugyanaz marad. Mivel nem változik, ígéretei szilárdan állnak, akár a nagy hegyek. ’Mond-e olyat, amit meg ne tenne?’ Erős vigaszunk Isten változhatatlan dolgain alapszik.
Az Úr ígérete nem mehet füstbe feledékenysége miatt sem. Mi mondhatunk nagyokat; mert bár a szándék megvan bennünk, kudarcot vallunk a végrehajtásban, mert közbejönnek más dolgok, és elterelik a figyelmünket. Elfeledkezünk az ígéretről, vagy lelkesedésünk alábbhagy; de ez sohasem történhet meg a Hűséges Ígérettevővel. Legrégibb ígérete is frissen él emlékezetében, és ma ugyanaz a szándéka vele, mint amikor először kimondta. Valójában folyamatosan mondja az ígéretet, hiszen számára nincs idő. Az Írás régi ígéretei új ígéretek a hit számára; mert a szavak ma is Isten szájából erednek, hogy lelki táplálékul szolgáljanak az emberek számára.
Mindezek miatt Isten szava megérdemli, hogy elhiggyük, akár kimondjuk, akár nem. Ez a legbizonyosabb dolog, ami valaha létezett vagy valaha létezhet. Szavának hinni annyi, mint elhinni azt, amit senki sem vonhat kétségbe. Isten mondta? Akkor úgy kell lennie. ’Az ég és a föld elmúlik, de Isten beszédei nem múlnak el.’ Isten felfüggesztheti a természet törvényeit: a tűz megszűnhet égni, és a víz megszűnhet folyni, mert ez nem jelenti Isten hűtlenségét; de ha a szava meghiúsulna, az azt jelentené, hogy az Isten jellemében és természetében dicstelen állhatatlanság van, ez pedig sohasem fordulhat elő. Pecsétünkkel hitelesítsük, hogy Isten szavahihető, és eszünkbe ne jusson arra gyanakodni, hogy nem mond igazat.
Az ígéret változhatatlan szava Isten ajándékozási szabálya, és mindig is az lesz. Tettem egy további megfigyelést is: ennek a szabálynak egyetlen más szabály sem mondhat ellent. Isten ígéretének szabályával egyetlen más törvény – akár vélt, akár valóságos – sem kerülhet összeütközésbe.
Gyakran a kiérdemlés törvényét helyezik szembe vele, de az nem kerekedhet felül. ’Ó – mondhatja valaki –, én nem hiszem, hogy Isten üdvözíthet engem, mert semmi jó sincs bennem!’ Helyesen beszélsz, és félelmed nem lenne alaptalan, ha Isten a kiérdemlés szabálya szerint bánna veled. De ha hiszel az Ő Fiában, Jézusban, ez a szabály nem működik, mert az Úr az ígéret szabálya szerint bánik veled. Az ígéret nem az érdemeiden alapszik; Isten önként tette, és önként tartja meg. Ha aziránt érdeklődsz, hogy mi a válasz méltatlanságodra, hadd emlékeztesselek Jézusra, aki azért jött, hogy megszabadítson a bűneidből. Az Úr Jézus határtalan érdemei a te számládon lesznek jóváírva, ami egyszer s mindenkorra kiegyenlíti érdemtelenségedet. Az érdem törvénye pusztulásra ítélne téged a saját személyedben; de aki hisz, az nem a törvény, hanem a kegyelem hatálya alatt áll; és a kegyelem hatálya alatt a nagy Úr a színtiszta irgalom alapján bánik az emberekkel, ahogyan ígéretében kinyilatkoztatta. Ne légy önelégült, különben az igazságszolgáltatás elítél; fogadd el készséggel a megváltást, mint ingyenes ajándékot, amit Isten az Ő uralkodói előjoga gyakorlásával ad neked, ezt mondva: ’Irgalmazok, akinek irgalmazok.’ Légy alázatos, és bízz Isten kegyelmében, amelyet kijelentett Jézus Krisztusban, és az ígéret bőségesen teljesül számodra.
Az Úr nem erkölcsösségük mértéke szerint bánik az emberekkel. ’Ó – mondja az istenkereső –, úgy gondolom, hogy üdvözülhetnék, ha jobbá tudnám tenni magam, vagy ha vallásosabb lennék, vagy nagyobb lenne a hitem; de én erőtlen vagyok. Nem tudok hinni; nem tudok bűnbánatot érezni; semmit sem tudok jól csinálni!’ Ne feledd, hogy a kegyelmes Isten nem aszerint ígérte neked az áldást, hogy mennyire vagy képes szolgálni Őt, hanem kegyelmének gazdagsága szerint, amint azt Igéjében kijelentette. Ha ajándékait lelki erőd mértéke alapján adná neked, semmit sem kapnál; mert semmit sem tehetsz az Úr nélkül. De mivel Isten az ígéretét kegyelmének végtelensége okán tartja meg, nem férhet kétség hozzá. Ne tétovázz hitetlen módjára az ígéretnél, hanem tekintsd úgy, hogy aki az ígéretet tette, az teljesíteni is tudja! Ne korlátozd Izrael Szentjét, azt képzelve, hogy szeretetét behatárolják a te képességeid. Egy folyó vízhozamát nem annak a sivatagnak a szárazsága alapján kell kiszámítani, amelyen keresztülfolyik: a kettő között nincs logikai összefüggés. Első pillantásra látható, hogy a végtelen szeretet kiterjedését nem lehet az emberi gyengeség mértéke alapján kiszámítani. A mindenható kegyelem működését nem korlátozza az erkölcsi erő, vagy az erő hiánya. Isten ereje megtartja Isten ígéretét. Gyengeséged nem győzheti le Isten ígéretét, erőd pedig nem teljesítheti azt: aki az ígéretet tette, maga fogja teljesíteni. Nem a te dolgod, és nem is az enyém, hogy megtartsd Isten ígéreteit: ez az Ő feladata, és nem a miénk. Szegény gyámoltalan ember, tehetetlenséged nehéz vagonját kapcsold az ígéret mozdonyához, és az végigvontat téged a kötelesség és az áldás pályáján! Bár inkább vagy halott, mint élő, bár több a gyengeséged, mint az erőd, ez nem befolyásolja az isteni ígéret bizonyosságát. Az ígéret ereje abban rejlik, aki az ígéretet tette. Tekinteted fordítsd hát magadról Istenre! Ha erőtlen vagy, borulj az isteni ígéret kebelére; ha halottnak tartod magad, légy eltemetve abba a sírba, ahol az ígéret csontjai fekszenek, és mihelyt megérinted őket, életre kelsz. Nem az a kérdés, hogy mi mit tudunk vagy mit nem tudunk megtenni, hanem minden attól függ, hogy az Úr mire képes. Elég, ha saját szerződéseinket teljesítjük, anélkül, hogy megpróbálnánk teljesíteni Isten ígéreteit. Nem szeretném, ha egy embertársam kétségbe vonná fizetőképességemet csak azért, mert egy koldus, aki a szomszéd utcában él, nem tudja kifizetni az adósságát. Akkor én is gyanúsíthatnám az Urat, mert nyomós okom van arra, hogy ne bízzak magamban? Az én képességem és Isten hűsége két különböző dolog, és kár lenne összekeverni a kettőt. Ne szégyenítsük meg Urunkat, azt gondolva, hogy az ő karja megrövidült, mert a mi karunk elgyengült vagy elfáradt.
2012. január 27., péntek
2012. január 26., csütörtök
Kenneth Hagin: Bibliai hit - Hogyan szabadíthatod fel a hited? 22.
Most szeretnék felidézni két igerészt, amelyekben ugyan nem szerepel az „Őbenne”, „Akiben” vagy „Krisztusban” kifejezés, mégis valami olyasmire vonatkoznak, ami Őbenne van meg a számunkra.
Kolosse 1,13: „Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába.” („Őbenne” megszabadultunk a sötétség hatalmától.) Az „Aki”, Istenre vonatkozik ebben az igében. Idézem még az 1 János 4,4-et: „Ti Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az, Aki bennetek van, mint az, aki e világban van.” És az Ószövetségbeli megfelelője az Ésaiás 41,10: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert Én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.” Róma 8,31: „Mit mondunk azért ezekre? Ha Isten velünk, akkor kicsoda ellenünk?” Tehát mit mondott Isten? Vegyétek ezt személyes üzenetnek: „Ne félj, mert én veled vagyok.” Mivel mi az Újszövetségben élünk, azt mondhatjuk: „Hála Istennek, Ő bennünk van.” Tudjátok, ez a legnyomósabb ok az egész világon arra, hogy ne féljünk, mert Ő velünk van és bennünk lakozik. Néha azzal biztatunk másokat: „Ne aggódj, holnapra minden rendbe jön.”
De örülök, hogy Isten vállalja, hogy a lehetséges legnagyobb megerősítést adja nekünk, hogy ne féljünk. Észrevettétek-e már, hogy Isten üzenetében újra és újra ez áll: „Ne félj!” Gyakran a prófétákon keresztül szól: „Ne félj!” Jézus Jairusnak azt mondta, amikor hírét hozták, hogy a kislánya meghalt: „Ne félj, csak higgyj!” Ha Isten csak annyit mondana: „Ne félj!” és utána magamra hagyna, még nem lennék kinn a pácból. De Ő azt is mondta: „Mert Én veled vagyok.” Félhetsz-e akkor, ha valóban hiszed, hogy Ő veled van? NEM! Ha Ó benned van, fél¬hetsz-e? NEM! Ha félsz, azért félsz, mert mindezekben kételkedel.
• Igen - mondja erre valaki -, de te ezt nem érted. Én olyan gyenge vagyok!
• Igen - mondja az Úr -, de én megerősítelek.
• Igen, de te egyszerűen nem értheted, mennyire tanácstalannak érzem magam.
• Igen - mondja Ő -, de én megtartalak.
Köszönjük Istennek, hogy megadja ezekre a választ. Azoknak tudunk segíteni, akik akarják a segítséget, de akik nem akarják, azokért semmit sem tehetünk. Ha belevered az orrukat - ahogy mondani szokás -, az sem segít rajtuk. A szeretet a legnagyobb fegyver arra, hogy segítsünk az embereknek. Csak hadd lássák, hogy valóban szereted őket, hogy igazán érdeklődsz irántuk, és így tudsz majd segíteni.
Kolosse 1,13: „Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába.” („Őbenne” megszabadultunk a sötétség hatalmától.) Az „Aki”, Istenre vonatkozik ebben az igében. Idézem még az 1 János 4,4-et: „Ti Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az, Aki bennetek van, mint az, aki e világban van.” És az Ószövetségbeli megfelelője az Ésaiás 41,10: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert Én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.” Róma 8,31: „Mit mondunk azért ezekre? Ha Isten velünk, akkor kicsoda ellenünk?” Tehát mit mondott Isten? Vegyétek ezt személyes üzenetnek: „Ne félj, mert én veled vagyok.” Mivel mi az Újszövetségben élünk, azt mondhatjuk: „Hála Istennek, Ő bennünk van.” Tudjátok, ez a legnyomósabb ok az egész világon arra, hogy ne féljünk, mert Ő velünk van és bennünk lakozik. Néha azzal biztatunk másokat: „Ne aggódj, holnapra minden rendbe jön.”
De örülök, hogy Isten vállalja, hogy a lehetséges legnagyobb megerősítést adja nekünk, hogy ne féljünk. Észrevettétek-e már, hogy Isten üzenetében újra és újra ez áll: „Ne félj!” Gyakran a prófétákon keresztül szól: „Ne félj!” Jézus Jairusnak azt mondta, amikor hírét hozták, hogy a kislánya meghalt: „Ne félj, csak higgyj!” Ha Isten csak annyit mondana: „Ne félj!” és utána magamra hagyna, még nem lennék kinn a pácból. De Ő azt is mondta: „Mert Én veled vagyok.” Félhetsz-e akkor, ha valóban hiszed, hogy Ő veled van? NEM! Ha Ó benned van, fél¬hetsz-e? NEM! Ha félsz, azért félsz, mert mindezekben kételkedel.
• Igen - mondja erre valaki -, de te ezt nem érted. Én olyan gyenge vagyok!
• Igen - mondja az Úr -, de én megerősítelek.
• Igen, de te egyszerűen nem értheted, mennyire tanácstalannak érzem magam.
• Igen - mondja Ő -, de én megtartalak.
Köszönjük Istennek, hogy megadja ezekre a választ. Azoknak tudunk segíteni, akik akarják a segítséget, de akik nem akarják, azokért semmit sem tehetünk. Ha belevered az orrukat - ahogy mondani szokás -, az sem segít rajtuk. A szeretet a legnagyobb fegyver arra, hogy segítsünk az embereknek. Csak hadd lássák, hogy valóban szereted őket, hogy igazán érdeklődsz irántuk, és így tudsz majd segíteni.
2012. január 25., szerda
Gary Chapman - A szeretet mindent legyőz!
A szeretet nem jön magától, meg kell küzdeni érte. A könyvben szereplő negyven igaz történetet olyan emberek írták, akiknek életét megváltoztatta a szeretet, mert akkor sem adták fel, amikor súlyos akadályok tornyosultak előttük. Néha mosolyra, máskor könnyekre fakasztó történeteik – melyeket Gary Chapman reflexiói egészítenek ki – a cselekvő szeretetről szólnak.A történetek különböző korú és élethelyzetű emberektől származnak, és a legkülönfélébb kapcsolatok szerepelnek bennük:
- a feleség, aki minden dühét a kötésbe fordította, de a fonallal legszívesebben megfojtotta volna a férjét
- a testvérek, akik éveken át tudni sem akartak egymásról
- az asszony, aki a saját háza küszöbén egy idegenbe botlott bele
- az elzárkózó szomszéd, akit egy elkóborolt kislány szelídített meg
- a lány, akinek apja sohasem mutatta ki az érzelmeit.
Várható megjelenés: 2012. február végén!
Rodney H. Browne - Az igazán szép asszony
Hasonlóképpen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjüknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az Igének, feleségük magaviselete által Ige nélkül is megnyeressenek; 2 Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket. 3 Akiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való; 4 Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes szellem romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt. 5 Mert így ékesítették magukat hajdan ama szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek, engedelmeskedvén az ő férjüknek. 6 Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén őt, akinek gyermekei lettetek, ha jót cselekesztek és semmi félelemtől nem rettegtek. 1 Péter 3:1-6
Az "ékességre" használt görög szó a "kosmos", amely divatot, díszítést, dekorációt jelent (a kozmetika szó is ebből ered). Az itt leírt külső ékítés a ruházatra, az ékszerviselésre és a frizurára vonatkozik. Vannak, akik arra használják fel ezt az Igét, hogy a hölgyek ékszer- és sminkviselését megtiltsák, de akkor ezzel együtt a ruházkodást is meg kell tiltaniuk, mert Péter a ruhaviselésről is említést tesz. Péter egyáltalán nem erről beszél, nem kárhoztatja a fentieket, hanem a külső, ill. a belső báj különbségéről tanít, és hogy ezek közül melyik a fontos. Sokan átesnek a ló tulsó oldalára az öltözködésben és a kiegészítők viselésében. Ha valaki szépen fel van öltözve, az nem bűn, ill. illetlen dolog a keresztény számára, ugyanakkor ha valaki túlzottan kirívó, azt mind Péter, mind Pál negatív jelzőkkel illeti az Egyháznak írott leveleiben. Isten azt akarja, hogy sem külső, sem pedig belső megjelenésünkben ne legyünk önteltek, ill. gőgösek. Az emberek nagy része sokkal több figyelmet tulajdonít a külső embernek, ill. a megjelenésnek, azonban a belső ember a legfontosabb!
Isten azt akarja, hogy ne legyünk a külső megjelenés megszállottjai, de azt sem akarja, hogy elhanyagoljuk magunkat; fontos, hogy tiszták, ápoltak és jólöltözöttek legyünk. Meg kell értenünk, hogy mindezeknél sokkal fontosabb a viselkedésünk és a szellemünk. Az igazi szépség a bensőben kezdődik. Nincs az a ruha, smink vagy ékszer, amely el tud fedni, ill. meg tud szépíteni egy gonoszlelkű, önző, önközpontú nőt. Lehet, hogy a férfiak először vonzódni fognak a külsőhöz, de amit egy feleségben valóban értékelnek - egy életen át -, az a kedves és jólelkű szellem. Férjedet nem a ruháddal, ill. a külső megjelenéseddel fogod megnyerni, hanem a krisztusi szellemeddel!
Péter Sárát említi, mint példaképet. Sára Ábrahám felesége volt, és a házaspár igen jómódú volt. Biztosan tudhatjuk, hogy Sárának volt néhány szép ruhája és ékszere, és hogy viselte is azokat. Amikor szolgájuk elment, hogy Izsáknak feleséget találjon - Rebekát -, a szolga nagy halom ékszert vitt magával, amelyet Izsák és családjának ajándékaként Rebekának adott. Isten nincs ellene a szép ruháknak és ékszereknek. Amire Péter kitér, az az, hogy a külső ékítés nem leplezheti, ill. nem pótolhatja az isteni természetet. Egy nőt a belülről, a szívből jövő dolgok teszik igazán széppé.
Sok nő elköveti azt a hibát, hogy csupán csinos külsejével próbálja magához vonzani a férjjelöltet, pedig egy rendes férfira az Isten szerinti élet gyakorol igazán nagy hatást. Egy rendes férj olyan feleséget szeretne, aki hűséges és elkötelezett lesz hozzá. Egy rendes férj csinos, de ugyanakkor szerény nőt keres, aki erős személyiséggel, méltósággal, magabiztossággal és önbecsüléssel rendelkezik. Ha azt gondolod, hogy a férfiak annyira felszínesek, hogy csupán csinos nőt akarnak, akkor csak felszínes férfiakat fogsz magadhoz vonzani. Ha Isten szerinti természetet fejlesztesz ki magadban, és engeded, hogy az minden ruhádon keresztülragyogjon, akkor egyenesjellemű és tisztességes férfit fogsz magadhoz vonzani.
Semmi nincs szebb az isteni természettel rendelkező asszonynál, aki szerény, kedves és gyengéd:
Példabeszédek 31:10 - Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.
Példabeszédek 31:26 - Az ő száját bölcsen nyitja meg és kedves tanítás van nyelvén.
Példabeszédek 31:30 - Csalárd a kedvesség és hiábavaló a szépség; amely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!
Lehet bármilyen csinos egy nő külsőleg, az hamar teljesen el fog halványulni, ha bensejében gonosz és undok:
Példabeszédek 21:9 - Jobb a tető ormán lakni, mint háborgó asszonnyal, és közös házban.
Példabeszédek 21:19 - Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddődő és haragos asszonnyal.
Példabeszédek 27:15 - A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés és a morjgó asszonyember hasonlók.
Példabeszédek 19:13-14 - Romlása az ő atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelődése. 14 A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.
2012. január 24., kedd
Henry Cloud - Családfánk titkai
A gyerekkorunkban a családunkban elsajátított magatartás- és kapcsolati minták személyiségünk részévé válnak, és egész életünket végigkísérik. A káros minták akár nemzedékeken át hagyományozódnak kifejtve romboló hatásukat – a család szétesése, lelki sérülés, szenvedélybetegség, családon belüli bántalmazás – az újabb és újabb generációk életében. De nem szükségszerű, hogy megismételjük elődeink hibáit. A könyv pszichológus, illetve lelkipásztor szerzői terapeutaként szerzett tapasztalataik alapján állítják, hogy a káros minták megváltoztathatók, és az érzelmi sérülések gyógyíthatók. Terápiás gyakorlatuk mellett a Biblia évezredes bölcsességéből merítve vizsgálják, hogyan ismerhetjük fel azokat a családunkban elsajátított viselkedési és kapcsolati mintákat, amelyek negatívan hatnak az életünkben, ha nem változtatunk rajtuk. Könyvükből megtudhatjuk, mit tehetünk azért, hogy a diszfunkcionális működési módokat átdolgozva egészséges mintákat alakítsunk ki, és adjunk tovább az utánunk következő generációknak.Várható megjelenés: 2012. február
John G. Lake: Kalandok Istennel 6.
Egy ideig távol voltam Spokane városától, és amikor hazatértem, a feleségem nem volt otthon. Már éppen ideje lett volna a délutáni istentiszteletre indulni, amikor valaki bejött, és ezt mondta: „A titkárnője, Mrs. Graham a halál küszöbén áll. A felesége nála van.”
Azonnal odasiettem. Az egyik lelkészem felesége ezekkel a szavakkal fogadott az ajtóban: „Túl későn jött - ő már elment.”
Amikor beléptem, a lelkész épp kifelé tartott. „Már hosszú ideje nem lélegzik” - mondta.
De ahogy ránéztem arra a hölgyre, arra gondoltam, hogyan támasztotta fel őt a Mindenható Isten három évvel azelőtt, hogyan adta vissza csodálatos módon a műtétek során eltávolított méhét, petefészkeit és petevezetékeit, és hogyan ment utána férjhez, és szült gyermeket.
Ahogy ezek a gondolatok támadtak bennem, a szívem lángra gyúlt!
Fölemeltem a hölgyet a párnáról, és Istenhez kiáltottam, hogy a menny villámaival perzselje szét a halál erejét, és szabadítsa meg őt. Megparancsoltam a nőnek, hogy jöjjön vissza, és maradjon is itt. Így is történt, miután már huszonhárom perce nem lélegzett!
Még nem tanultunk meg élő kapcsolatot tartani Isten erejével. Néha-néha a lelkünk szárnyra kel, és meglátjuk, amint Isten lángja ilyen vagy olyan csodát tesz. Csakhogy, szeretteim, Jézus Krisztus Isten jelenlétében élt a nappal és éjszaka minden órájában. Soha egyetlen más szó nem hagyta el Jézus Krisztus száját, csakis Isten Igéje. Ezt mondta: „A beszédek, amelyeket szólok néktek, Szellem és élet.” (Jn 6:63)
Amikor te és én belefeledkezünk Isten Fiába, és Jézus tüze ég a szívünkben, ahogy az övében is Isten tüze égett, a szavaink életté és Szellemmé válnak; akkor nem lesz bennük halál. Szeretteim, úton vagyunk efelé.
Azonnal odasiettem. Az egyik lelkészem felesége ezekkel a szavakkal fogadott az ajtóban: „Túl későn jött - ő már elment.”
Amikor beléptem, a lelkész épp kifelé tartott. „Már hosszú ideje nem lélegzik” - mondta.
De ahogy ránéztem arra a hölgyre, arra gondoltam, hogyan támasztotta fel őt a Mindenható Isten három évvel azelőtt, hogyan adta vissza csodálatos módon a műtétek során eltávolított méhét, petefészkeit és petevezetékeit, és hogyan ment utána férjhez, és szült gyermeket.
Ahogy ezek a gondolatok támadtak bennem, a szívem lángra gyúlt!
Fölemeltem a hölgyet a párnáról, és Istenhez kiáltottam, hogy a menny villámaival perzselje szét a halál erejét, és szabadítsa meg őt. Megparancsoltam a nőnek, hogy jöjjön vissza, és maradjon is itt. Így is történt, miután már huszonhárom perce nem lélegzett!
Még nem tanultunk meg élő kapcsolatot tartani Isten erejével. Néha-néha a lelkünk szárnyra kel, és meglátjuk, amint Isten lángja ilyen vagy olyan csodát tesz. Csakhogy, szeretteim, Jézus Krisztus Isten jelenlétében élt a nappal és éjszaka minden órájában. Soha egyetlen más szó nem hagyta el Jézus Krisztus száját, csakis Isten Igéje. Ezt mondta: „A beszédek, amelyeket szólok néktek, Szellem és élet.” (Jn 6:63)
Amikor te és én belefeledkezünk Isten Fiába, és Jézus tüze ég a szívünkben, ahogy az övében is Isten tüze égett, a szavaink életté és Szellemmé válnak; akkor nem lesz bennük halál. Szeretteim, úton vagyunk efelé.
Kenneth Hagin: Bibliai hit - Hogyan szabadíthatod fel a hited? 21.
Azt is mondtam már, hogy nem tehetsz tanúságot olyan dolgokról, amiket nem ismersz. Egyedül az számít, ki vagy és milyen személyes kijelentésed van az Úrról, hiszen ismerheted Őt személyesen. A legelső és a legfontosabb tény az életünkben, hogy újjászülettünk. De az, hogy újjászülettél, nem garantálja, hogy sikeres keresztény is vagy. Neked azt is tudnod kell, hogy ki vagy Őbenne. Amikor tudod, hogy ki vagy Őbenne, és elkezdesz ezzel összhangban gondolkodni, hinni és megvallani, akkor nincs több kudarc! Az előző tanulmányban beszéltem azokról az igékről, amelyekben az „Őbenne”, „Krisztusban” és „Akiben” kifejezések szerepelnek. Keressétek meg ezeket, és kezdjétek el megvallani őket! Látni fogjátok, az életetek megváltozik. Egyszer megkérdeztem valakit, megvallotta-e már, hogy ezek az igék érvényesek őrá is? Azt felelte:
• Igen, de valójában mégsem érvényesek rám.
• De Isten azt mondja, hogy érvényesek! - válaszoltam.
• Igen, de én tudom, hogy mégsem - erősködött.
• Nos - mondtam -, akkor vagy te hazudsz, vagy Isten. Mivel Ő mindezt állítja, te pedig tagadod. Ha anyád előtt állnál és hazugnak neveznéd, vajon nem éreznéd magad rosszul? De most úgy állsz Isten előtt, hogy Őt és az Ő Igéjét hazugnak nevezed. Kezdd el megvallani, hogy mindezek érvényesek, mivel a Biblia is ezt mondja.
Elment és morgolódott magában: „Igen, de amikor tudom, hogy nem is érvényesek!” Miért ragaszkodnak ennyire saját igazságukhoz az emberek? Vannak, akik egyszerűen nem akarnak birtokolni dolgokat, még akkor sem, ha a Biblia megadja nekik ezt a jogot. Némelyek egyszerűen nem hiszik el, még akkor sem, ha megkapják. Nem érzik a magukénak. És sokan ilyenek a Szent Szellemmel is. Egyedül a hit, az Igével összhangban levő gondolkodás, a megvallás, a kimondás, a megerősítés és az Ige szerinti tanúságtétel számít! Ez vezet sikerre!
• Igen, de valójában mégsem érvényesek rám.
• De Isten azt mondja, hogy érvényesek! - válaszoltam.
• Igen, de én tudom, hogy mégsem - erősködött.
• Nos - mondtam -, akkor vagy te hazudsz, vagy Isten. Mivel Ő mindezt állítja, te pedig tagadod. Ha anyád előtt állnál és hazugnak neveznéd, vajon nem éreznéd magad rosszul? De most úgy állsz Isten előtt, hogy Őt és az Ő Igéjét hazugnak nevezed. Kezdd el megvallani, hogy mindezek érvényesek, mivel a Biblia is ezt mondja.
Elment és morgolódott magában: „Igen, de amikor tudom, hogy nem is érvényesek!” Miért ragaszkodnak ennyire saját igazságukhoz az emberek? Vannak, akik egyszerűen nem akarnak birtokolni dolgokat, még akkor sem, ha a Biblia megadja nekik ezt a jogot. Némelyek egyszerűen nem hiszik el, még akkor sem, ha megkapják. Nem érzik a magukénak. És sokan ilyenek a Szent Szellemmel is. Egyedül a hit, az Igével összhangban levő gondolkodás, a megvallás, a kimondás, a megerősítés és az Ige szerinti tanúságtétel számít! Ez vezet sikerre!
2012. január 23., hétfő
John Bunyan: A zarándok útja 34.
Nem beszédben áll az Istennek országa, hanem a Szellemnek erejében. Vallják ugyan, hogy az Istent tudják, de cselekedettel tagadják (1Kor 4,20; Tit 1,16)
Láttam továbbá álmomban, hogy mig így együtt menének, Hív hátratekintvén, egy Fecsegő nevű embert látott maga mögött, ki csekély távolságban mellettük haladt; mert ahol jelenleg valának, mindnyájuknak tág helye volt a menetelre. Magas férfiú volt ez, ki távolról szebbnek látszott, mint közelről. Ezzel Hív ily beszélgetést kezdett:
Hív. Honnan, édes barátom? Talán te is a mennyei ország felé mégy?
Fecsegő. Igen, éppen oda.
Hív. Szép; akkor remélem, örvendhetünk kellemes társaságodnak.
Fecsegő. Szíves örömmel leszek útitársatok.
Hív. Úgy hát jöjj közelebb, s töltsük időnket hasznos beszélgetésekkel.
Fecsegő. Hasznos dolgokról mindenkivel örömest beszélek, s valóban szeretem, hogy olyan emberekre akadtam, kiknek az ily jó dolgokban kedvük telik. Mert megvallva az igazat, kevesen vannak, kik hajlandóknak mutatkoznának, hogy utazásukban így töltsék el idejüket. S méltó fájdalmamra nagyobb részük inkább csak haszontalan dolgokról beszélget.
Hív. Valóban, ez nagyon sajnálatra méltó! mert csakugyan mily dolgok volnának e földön oly méltók az emberek nyelvére, mint azok, melyek a mennyekben lakó Istenre vonatkoznak.
Fecsegő. Te különösen tetszel nekem! mert oly rábeszélők szavaid. S én még hozzáteszem: mi oly kellemes s hasznos, mint az isteni dolgokról folyó beszélgetés? mi oly örvendetes például (tehát oly emberre nézve, aki a különleges dolgokban gyönyörét leli), mintha valaki e dolgok történeteiről vagy titkairól beszél? vagy ha az ember örömmel beszél a jelekről s csodákról? egy ilyen ember hol találhatna mulattatóbb és megragadóbb, hasonszerű dolgokat, mint éppen a Szentírásban?
Hív. Nagyon igaz, de beszélgetésünk fő céljának annak kellene lenni, hogy az ily dolgokból hasznot húzzunk.
Fecsegő. Hisz azt mondtam én is: ily dolgokról beszélgetni felette hasznos; mert ezáltal némi ismeretekre jutunk, például a földi javak mulandóságáról s a mennyeiek előnyeiről. Ennyit általánosan, de különösen megismerni tanuljuk ez által az újjászületés szükségességét, műveink tökéletlenségét s Krisztus igazságának szükségét. Emellett megtanulhatjuk úgy azt, hogy mi a bűnbánat, hit, imádság, szenvedés s más ezekhez hasonló; mint szintén nyugalmunk elérésére az evangéliom vigaszait s ígéreteit. Továbbá megtanulhatjuk, hogy miként kell téves véleményeket megcáfolni, az igazságot védelmezni s a tudatlanokat tanítani.
Hív. Mindez tökéletesen igaz; s örvendek, hogy ily dolgokat hallhatok tőled.
Fecsegő. Ah, ezeknek nem tudása éppen oka, hogy oly kevesen látják be, mennyire szükséges a hit, s nélkülözhetetlen a lelkükben való kegyelmi tény az örök élet elnyerhetésére, s így tudatlanságukban a törvény művével foglalkoznak, miáltal azonban Isten országát egyáltalában senki sem nyerheti el.
Hív. De e dolgok üdvhozó hatása Isten ajándéka. Senki sem éri el emberi szorgalommal s az azokról való puszta beszéddel.
Fecsegő. Mindezt én is igen jól tudom; mert az ember magának mit sem vehet, ha csak felülről nem adatik. Minden kegyelemből származik, s semmi a cselekedetekből. Ennek bebizonyítására száz szentírási helyet is idézhetnék.
Hív. Jól van, de hát melyik legyen már beszélgetésünk tárgya?
Fecsegő. Amelyiket te akarod. Nekem egyre megy, akár mennyei, akár földi, erkölcsi, evangéliumi, szent vagy nem szent, múlt vagy jövő, külföldi vagy hazai, meglevő vagy meg nem levő dolgokról beszélek, csak hasznunkra váljék.
Láttam továbbá álmomban, hogy mig így együtt menének, Hív hátratekintvén, egy Fecsegő nevű embert látott maga mögött, ki csekély távolságban mellettük haladt; mert ahol jelenleg valának, mindnyájuknak tág helye volt a menetelre. Magas férfiú volt ez, ki távolról szebbnek látszott, mint közelről. Ezzel Hív ily beszélgetést kezdett:
Hív. Honnan, édes barátom? Talán te is a mennyei ország felé mégy?
Fecsegő. Igen, éppen oda.
Hív. Szép; akkor remélem, örvendhetünk kellemes társaságodnak.
Fecsegő. Szíves örömmel leszek útitársatok.
Hív. Úgy hát jöjj közelebb, s töltsük időnket hasznos beszélgetésekkel.
Fecsegő. Hasznos dolgokról mindenkivel örömest beszélek, s valóban szeretem, hogy olyan emberekre akadtam, kiknek az ily jó dolgokban kedvük telik. Mert megvallva az igazat, kevesen vannak, kik hajlandóknak mutatkoznának, hogy utazásukban így töltsék el idejüket. S méltó fájdalmamra nagyobb részük inkább csak haszontalan dolgokról beszélget.
Hív. Valóban, ez nagyon sajnálatra méltó! mert csakugyan mily dolgok volnának e földön oly méltók az emberek nyelvére, mint azok, melyek a mennyekben lakó Istenre vonatkoznak.
Fecsegő. Te különösen tetszel nekem! mert oly rábeszélők szavaid. S én még hozzáteszem: mi oly kellemes s hasznos, mint az isteni dolgokról folyó beszélgetés? mi oly örvendetes például (tehát oly emberre nézve, aki a különleges dolgokban gyönyörét leli), mintha valaki e dolgok történeteiről vagy titkairól beszél? vagy ha az ember örömmel beszél a jelekről s csodákról? egy ilyen ember hol találhatna mulattatóbb és megragadóbb, hasonszerű dolgokat, mint éppen a Szentírásban?
Hív. Nagyon igaz, de beszélgetésünk fő céljának annak kellene lenni, hogy az ily dolgokból hasznot húzzunk.
Fecsegő. Hisz azt mondtam én is: ily dolgokról beszélgetni felette hasznos; mert ezáltal némi ismeretekre jutunk, például a földi javak mulandóságáról s a mennyeiek előnyeiről. Ennyit általánosan, de különösen megismerni tanuljuk ez által az újjászületés szükségességét, műveink tökéletlenségét s Krisztus igazságának szükségét. Emellett megtanulhatjuk úgy azt, hogy mi a bűnbánat, hit, imádság, szenvedés s más ezekhez hasonló; mint szintén nyugalmunk elérésére az evangéliom vigaszait s ígéreteit. Továbbá megtanulhatjuk, hogy miként kell téves véleményeket megcáfolni, az igazságot védelmezni s a tudatlanokat tanítani.
Hív. Mindez tökéletesen igaz; s örvendek, hogy ily dolgokat hallhatok tőled.
Fecsegő. Ah, ezeknek nem tudása éppen oka, hogy oly kevesen látják be, mennyire szükséges a hit, s nélkülözhetetlen a lelkükben való kegyelmi tény az örök élet elnyerhetésére, s így tudatlanságukban a törvény művével foglalkoznak, miáltal azonban Isten országát egyáltalában senki sem nyerheti el.
Hív. De e dolgok üdvhozó hatása Isten ajándéka. Senki sem éri el emberi szorgalommal s az azokról való puszta beszéddel.
Fecsegő. Mindezt én is igen jól tudom; mert az ember magának mit sem vehet, ha csak felülről nem adatik. Minden kegyelemből származik, s semmi a cselekedetekből. Ennek bebizonyítására száz szentírási helyet is idézhetnék.
Hív. Jól van, de hát melyik legyen már beszélgetésünk tárgya?
Fecsegő. Amelyiket te akarod. Nekem egyre megy, akár mennyei, akár földi, erkölcsi, evangéliumi, szent vagy nem szent, múlt vagy jövő, külföldi vagy hazai, meglevő vagy meg nem levő dolgokról beszélek, csak hasznunkra váljék.
2012. január 22., vasárnap
Friss albumok: Kari Jobe - Where I Find You (2012)
Tracklist:01. Steady My Heart
02. We Are
03. One Desire
04. Find You On My Knees
05. Savior's Here
06. Stars in the Sky
07. What Love Is This
08. Run to You
09. Rise
10. Love Came Down
11. We Exalt Your Name
12. Here
Kenneth Hagin: Bibliai hit - Hogyan szabadíthatod fel a hited? 20.
Emlékszem, egyszer, amikor gyülekezeti pásztor voltam, egy találkozóra a gyülekezet minden korábbi vezetőjét meghívták, és bizonyos embereket felkértek közülük, hogy beszéljenek. Az egyik testvér, aki azelőtt pásztor volt ott, azt mondta: „Szeretném, ha mindenki tudná, hogy minden egyes dolog ugyanúgy folyik, ahogy 25 évvel ezelőtt. Szeretném, ha mindenki tudná, hogy semmit nem változtam az elmúlt 25 évben.” Azt gondoltam magamban: Rendben van, ezek szerint ő még mindig csecsemő, mert ha 25 évvel ezelőtt kezdett prédikálni, biztos, hogy nem tudott mindent. Ha az alapokat nézzük, természetesen ugyanabban hiszel, de sok gondolatot mégis megváltoztattál, ugye?
Amikor a „megvallás” szót használjuk, ösztönösen bűnre vagy hibára gondolunk, de ez csak a negatív oldal. Fontos a maga helyén, de van egy pozitív oldal és a Biblia többet közöl erről, mint a másikról. A megvallás, ahogy az előző fejezetben mondtuk, megerősítése valaminek, amiben hiszünk; bizonyságtétel valamiről, amit megismertünk és tanúságtétel egy igazság mellett, amelyet elsajátítottunk. Megváltásunknak néhány konkrét dologra kell koncentrálódnia, egészen pontosan öt dologra, ezeket is felsoroltuk korábban.
Isten a mi ajkainkról elhangzó Ige által munkálkodik. Jézus azt mondja: „Menjetek és tanítsatok.” így tehát Isten munkálkodik általunk. Mi hordozzuk az Igét, és ha mi nem hordozzuk, és nem bocsájtjuk ki azt, akkor semmit sem csinálunk, csak vesztegetjük az időnket, ha azért imádkozunk, hogy Isten cselekedjen. Ha valaki elveszett, akkor lehet, hogy feleslegesen imádkozol Istenhez, hogy mentse meg, ha nincs senki, aki elvigye hozzá az Igét. Ha pusztán az imáink által meg tudnánk nyerni embereket, akkor nem kellene misszionáriusokat küldenünk a világ minden részére. Egyszerűen beimádkozhatnánk a pogányokat az Egyházba. De a Szent Szellem és Isten csak az Igével együtt munkálkodnak. Jézus azt mondta a Márk 16,15-20-ban: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben démonokat űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nekik; betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. Az Úr azért, minekutána szólt nékik, felvitetek a mennybe, és ült az Istennek jobbjára. Azok pedig kimenvén, prédikálnak mindenütt, az Úr együtt munkálván velük, és megerősítvén az Igét a jelek által, amelyek követik.” Mit tett Jézus? Megerősítette az Igét. Isten semmit sem cselekedett addig, amíg nem prédikálták az Igét. A jelek nem az egyéneket követik, hanem az Igét. Te kibocsájtod azt, és a jelek jönnek maguktól. Nem te követed a jeleket, hanem a jelek követik az Igét.
Az utolsó gyülekezetben, ahol pásztor voltam, nagyon aggasztott, hogy nem követte elég jel a szolgálatomat. Rendszeresen bezárkóztam a gyülekezeti épületbe, napokig imádkoztam és kértem az Urat:
- Uram, minden alkalommal vannak új megtérőink és olyanok, akik meggyógyulnak vagy betöltekeznek Szent Szellemmel, de nem igazán sokan. Úgy látom, hogy nem követi elég jel a szolgálatomat.
Végül az Úr így szólt:
- Ne kérd, hogy erősítselek meg jelek által. Csak prédikáld az Igét, és jelek követik a szolgálatot. Ha azt prédikálod, jönnek a jelek. Ha nem jönnek a jelek, akkor nem az Igét prédikálod.
Meg kell mondanom, ez meghökkentett. Majdhogynem sértve éreztem magam. Azt mondtam:
- De Uram, hiszen tudod, hogy mindig ragaszkodtam a te Igédhez! (Te is gondolhatod ezt magadról.)
Ő azt felelte:
- Ellenőrizd, hogy mit prédikálsz; nézz utána, valóban az Igét prédikálod-e?
Szeretném, ha tudnátok, hogy komolyan megvizsgáltam, és a legnagyobb meglepetésemre úgy találtam, hogy a prédikációim kb. 60%-át valóban az Ige teszi ki, de 30%-a vallási tradíció és kb. 10%-a hitetlenség. És tudjátok mit láttam? Az emberek a tradíciókra és a hitetlenségre készségesebben hallgattak, mint az Igére. Őszintén szólva, igénybe vett egy kis időt, hogy megváltozzam. Az emberek szívesebben hallgatják a tradíciót, mint az Igét. Sőt, sokan szívesebben hallgatják még a hitetlenséget is. Elkezdtem magam korrigálni, úgy, hogy néha még a szószéken is hirtelen megálltam, és azt mondtam: „Nem, ez hitetlenség, ezt visszavonom.” Vagy: „Ez tradíció, ezt nem mondhatom, ez nem helyes.” Néhányan így reagáltak: „Ezt tanítjuk teljes evangéliumi körökben már harminc éve.” Azt feleltem: „Mégis tradíció, és Isten nem fogja megerősíteni semmilyen jellel.” És azután kezdtek jönni a jelek, és láttam, hogy minél több Igét prédikálok, annál több jel követ.
Amikor a „megvallás” szót használjuk, ösztönösen bűnre vagy hibára gondolunk, de ez csak a negatív oldal. Fontos a maga helyén, de van egy pozitív oldal és a Biblia többet közöl erről, mint a másikról. A megvallás, ahogy az előző fejezetben mondtuk, megerősítése valaminek, amiben hiszünk; bizonyságtétel valamiről, amit megismertünk és tanúságtétel egy igazság mellett, amelyet elsajátítottunk. Megváltásunknak néhány konkrét dologra kell koncentrálódnia, egészen pontosan öt dologra, ezeket is felsoroltuk korábban.
Isten a mi ajkainkról elhangzó Ige által munkálkodik. Jézus azt mondja: „Menjetek és tanítsatok.” így tehát Isten munkálkodik általunk. Mi hordozzuk az Igét, és ha mi nem hordozzuk, és nem bocsájtjuk ki azt, akkor semmit sem csinálunk, csak vesztegetjük az időnket, ha azért imádkozunk, hogy Isten cselekedjen. Ha valaki elveszett, akkor lehet, hogy feleslegesen imádkozol Istenhez, hogy mentse meg, ha nincs senki, aki elvigye hozzá az Igét. Ha pusztán az imáink által meg tudnánk nyerni embereket, akkor nem kellene misszionáriusokat küldenünk a világ minden részére. Egyszerűen beimádkozhatnánk a pogányokat az Egyházba. De a Szent Szellem és Isten csak az Igével együtt munkálkodnak. Jézus azt mondta a Márk 16,15-20-ban: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben démonokat űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nekik; betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. Az Úr azért, minekutána szólt nékik, felvitetek a mennybe, és ült az Istennek jobbjára. Azok pedig kimenvén, prédikálnak mindenütt, az Úr együtt munkálván velük, és megerősítvén az Igét a jelek által, amelyek követik.” Mit tett Jézus? Megerősítette az Igét. Isten semmit sem cselekedett addig, amíg nem prédikálták az Igét. A jelek nem az egyéneket követik, hanem az Igét. Te kibocsájtod azt, és a jelek jönnek maguktól. Nem te követed a jeleket, hanem a jelek követik az Igét.
Az utolsó gyülekezetben, ahol pásztor voltam, nagyon aggasztott, hogy nem követte elég jel a szolgálatomat. Rendszeresen bezárkóztam a gyülekezeti épületbe, napokig imádkoztam és kértem az Urat:
- Uram, minden alkalommal vannak új megtérőink és olyanok, akik meggyógyulnak vagy betöltekeznek Szent Szellemmel, de nem igazán sokan. Úgy látom, hogy nem követi elég jel a szolgálatomat.
Végül az Úr így szólt:
- Ne kérd, hogy erősítselek meg jelek által. Csak prédikáld az Igét, és jelek követik a szolgálatot. Ha azt prédikálod, jönnek a jelek. Ha nem jönnek a jelek, akkor nem az Igét prédikálod.
Meg kell mondanom, ez meghökkentett. Majdhogynem sértve éreztem magam. Azt mondtam:
- De Uram, hiszen tudod, hogy mindig ragaszkodtam a te Igédhez! (Te is gondolhatod ezt magadról.)
Ő azt felelte:
- Ellenőrizd, hogy mit prédikálsz; nézz utána, valóban az Igét prédikálod-e?
Szeretném, ha tudnátok, hogy komolyan megvizsgáltam, és a legnagyobb meglepetésemre úgy találtam, hogy a prédikációim kb. 60%-át valóban az Ige teszi ki, de 30%-a vallási tradíció és kb. 10%-a hitetlenség. És tudjátok mit láttam? Az emberek a tradíciókra és a hitetlenségre készségesebben hallgattak, mint az Igére. Őszintén szólva, igénybe vett egy kis időt, hogy megváltozzam. Az emberek szívesebben hallgatják a tradíciót, mint az Igét. Sőt, sokan szívesebben hallgatják még a hitetlenséget is. Elkezdtem magam korrigálni, úgy, hogy néha még a szószéken is hirtelen megálltam, és azt mondtam: „Nem, ez hitetlenség, ezt visszavonom.” Vagy: „Ez tradíció, ezt nem mondhatom, ez nem helyes.” Néhányan így reagáltak: „Ezt tanítjuk teljes evangéliumi körökben már harminc éve.” Azt feleltem: „Mégis tradíció, és Isten nem fogja megerősíteni semmilyen jellel.” És azután kezdtek jönni a jelek, és láttam, hogy minél több Igét prédikálok, annál több jel követ.
Rodney H. Browne - Jézus szegénnyé lett, hogy te meggazdagodj
Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén szegénnyé lett érettetek, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok. 2 Korinthus 8:9
Mivel Jézus szegénnyé lett, te és én meggazdagodtunk - minden tekintetben -, nemcsak szellemileg. Tudjuk mindezt, különösen mert ez az Ige a maga szövegkörnyezetében a pénzről és az anyagi dolgokról beszél. Hogy lett Jézus szegénnyé? Nincs arra bizonyíték, hogy Jézus, ill. családja a körülöttük élő embereknél szegényebb volt. Inkább az az állítás felel meg az igazságnak, hogy Jézus szegénnyé lett azáltal, hogy önként emberré lett - feladva az isteni mivoltja miatt Neki járó jogait és kiváltságait, és emberré lett. Alávetette magát olyan emberi korlátoknak, mint tér és idő. Mindamellett lényegében testben megjelent Isten volt, de félretette az Ő dicsőségét és jogait, hogy megtapasztalhassa mindazt, amin mi keresztülmegyünk, és végül hogy elfoglalja a helyünket és elhordozza a bűneinkért járó büntetésünket, a betegséget, a halált és a nélkülözést.
A Zsidókhoz írt levél 2:17-ben a következőt olvassuk: "Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hű főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért."
Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, 6 Aki, mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, 7 Hanem Önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. 9 Annakokáért az Isten is felmagasztalá Őt és ajándékoza Néki oly nevet, amely minden név fölött való; 10 Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. 11 És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Filippi 2:5-11
Jézus Krisztus megalázta Magát, hogy eljöjjön és nekünk szolgáljon. "Szegénnyé" lett, amikor emberré lett, mert feladta, félretett helyettünk oly sok mindent - még a saját hírnevét is. Azonban soha nem nélkülözte azokat a dolgokat, amelyekre szüksége volt. Volt pénzes erszénye és kincstárnoka (Júdás), voltak házai, amelyekben lakott, emberei, akik szolgálták Őt és ellátást biztosítottak a számára. Soha nem szenvedett hiányt. Amikor Jézusnak szüksége volt valamire, mindig pontosan tudta, hogy hol találja meg azt. Ezáltal bemutatta Isten ellátását, amely az Ő minden gyermeke számára elérhető lesz, ha azok hisznek és engedelmeskednek.
Amikor Jézusnak templomadót kellett fizetnie, egy hal szájából vette ki azt:
De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot és vond ki az első halat, amely ráakad: és felnyitván a száját egy státert találsz benne: azt kivévén add oda nékik Én érettem és te éretted. Máté 17:27
Amikor a sokaságnak élelemre volt szüksége, csupán öt kenyér és két hallal lakatta jól őket (és még maradt is a halból és kenyérből):
És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat és szemeit az égre emelvén hálákat ada; és megszegvén a kenyereket adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak. 20 És mindnyájan evének és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat tizenkét teli kosárral. 21 Akik pedig ettek mintegy ötezren voltak férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül. Máté 14:19-21
Amikor közlekedőeszközre volt szüksége, tudta hova menjen, ahol megtalálja azt, és hogy ki fogj önszántából áldozni erre a célra:
És lőn, mikor közelgett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Oaljfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az Ő tanítványai közül, 30 Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt hozzátok ide. 31 És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? Ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá. 32 És elmenvén a küldöttek úgy találák, amint nékik mondotta. Lukács 19:29-32
Pál megtanulta a titkot. Tudta, hogy ha Istenbe helyezi bizalmát, soha nem fog semmiben hiányt szenvedni. Nem kellett aggódnia, ill. félnie, mert az Úr volt ellátásának forrása:
Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is. 13 Mindenre van erőm a Krisztusban, Aki engem megerősít. Filippi 4:12-13
Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban. Filippi 4:19
Az Úr az én Pásztorom - nem szűkölködöm! (Zsoltár 23:1) Ha tizedfizető és adakozó vagy, akkor nem csupán egy földi bankszámlára vagy ráutalva - mennyei számlával is rendelkezel! Bármire legyen is szükséged, rendelkezésedre áll, amikor arra szükséged van, mert Jézus szegénnyé lett, hogy te bőséges ellátásban részesülhess. Hallelujah!
2012. január 21., szombat
Spurgeon: Az Úr ígérete és ajándékozási szabálya 2.
‘Ez magas röptű beszéd’ – mondhatja valaki; nos, akkor megpróbálom egyszerűbben elmondani. Istennek az a szokása, hogy megtartja az ígéreteit. Mi magunk élő tanúi vagyunk annak, hogy Isten nem felejti el a szavát. Sok millióan tanúsíthatjuk, hogy bíztunk benne, és sohasem csalatkoztunk. Valaha megtört szívű ember voltam, és a Mindenható haragjának sötét felhője alatt éltem, bűnösen és önmagamat elítélve. Úgy éreztem, hogy ha örökre száműzetnék Jahve jelenlétéből, egy szót sem szólhatnék az ítélet igazságossága ellen. Amikor ezt olvastam az Igéjében: ’Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket’, hozzá fordultam. Remegve elhatároztam, hogy próbára teszem az ígéretét. Megvallottam vétkeimet az Úrnak, és Ő megbocsátott nekem. Ez nem mesebeszéd, mert az a mély, megnyugtató béke, amely a megbocsátás pillanatában eltöltötte a szívemet, olyan csodálatos volt, hogy úgy tűnt, mintha új életet kezdtem volna; mint ahogy így is volt.
Elmondom, hogyan történt. Egy vasárnapon hallottam egy szegény embert a következő ígéretről beszélni: ’Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok.’ Nem értettem, hogyan tud egy Krisztusra vetett puszta pillantás megszabadítani. Túl egyszerű cselekedetnek tűnt ahhoz, hogy ilyen nagy hatása legyen; de, mivel kész voltam bármit megpróbálni, Jézusra tekintettem: RÁNÉZTEM.
Ez minden, amit tettem. Ez volt minden, amit tenni tudtam. Rátekintettem arra, akit úgy jelentett ki Isten, mint engesztelő áldozatot az ember bűneiért; és azonnal értettem, hogy megbékéltettem Istennel. Láttam, hogy ha Jézus helyettem szenvedett, nekem már nem kell szenvednem; és ha Ő bűnhődött minden vétkemért, nekem már nem kell bűnhődnöm. Bűnömnek el kell töröltetni, ha Jézus helyettem bűnhődött érte. Ezzel a gondolattal a béke kellemes érzése áradt szét a lelkemben – az Istennel való megbékélésé az Úr Jézus Krisztus által. Az ígéret igaz volt, és én ezt megtapasztaltam. Ez már harminchat éve történt, de én sohasem vesztettem el a tökéletes megmenekülésnek azt az érzését, amelyet akkor találtam meg; és nem vesztettem el azt a békét sem, amely oly kellemes érzéssel töltötte el a lelkemet. Azóta sohasem bíztam hiába Isten ígéreteiben. Veszedelmes helyzetekbe kerültem, sok ínséget éltem meg, gyakran éreztem éles fájdalmat, és szüntelen aggodalom nyomasztott; de az Úr hű volt Igéjének minden sorához, és amikor bíztam benne, Ő keresztülvitt mindenen, fennakadás nélkül. Csak elismerően beszélhetek róla, és azt is teszem. EZT ALÁÍRÁSOMMAL ÉS PECSÉTEMMEL HITELESÍTEM, habozás és fenntartás nélkül.
Az összes hívő tapasztalatai hasonlóak: az öröm és béke új élete azzal kezdődött számunkra, hogy hinni kezdtünk az ígérettevő Istennek, és továbbra is eszerint élünk. Emlékezetünkben a beteljesült ígéretek hosszú listája van jelen, ami hálát ébreszt bennünk, és megerősíti bizalmunkat. Évről évre próbára tettük Istenünk hűségét számtalan módon, de mindig ugyanazzal az eredménnyel. Az élet mindennapos dolgainak ígéreteivel mentünk hozzá, amelyek mindennapi kenyerünkkel, ruhánkkal, gyermekeinkkel és otthonunkkal kapcsolatosak, és az Úr kegyesen bánt velünk. Hozzá folyamodtunk betegségeinkkel, rágalmaztatásainkkal, kétségeinkkel és kísértéseinkkel kapcsolatban, és Ő sohasem hagyott cserben minket. A kis dolgokban is figyelmes volt velünk: még a hajszálainkat is megszámolta. Volt úgy, hogy az ígéret teljesülése teljesen valószínűtlennek tűnt, mégis hihetetlen pontossággal bekövetkezett. Az emberek csalárdsága elszomorított minket, de örültünk és ma is örülünk Isten őszinteségének. Könnyek szöknek a szemünkbe, ha azokra a döbbenetes módszerekre gondolunk, amelyekkel Jahve, a mi Istenünk véghezvitte kegyes ígéreteit.
Hadd beszéljek nyíltan azokhoz, akik bíznak az Úrban. Isten gyermekei, mennyei Atyátok nem volt-e hűséges hozzátok? Nem azt tapasztaltátok- e lépten-nyomon, hogy ti mindig kudarcot vallotok, de Ő sohasem? Jól mondta az apostol: ’Bár mi hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.’ Az isteni nyelvet a legszélesebben értelmezhetjük, és azt találjuk, hogy Isten jelentésük legvégső határáig teljesíti ígéreteit. Ajándékozási szabálya nagyszerű és nagyvonalú: az ígéret egy nagy edény, és az Úr csordultig tölti azt. Amiképpen Salamonnak megadta a bölcsességet, ’ahogyan megígérte neki’, ugyanígy fog cselekedni minden esetben, amíg a világ fennáll. Ó, kedves olvasó! Higgy az ígéretnek, és ezáltal bizonyulj az ígéret örökösének. A Szent Szellem vezéreljen, hogy ezt cselekedd, Jézus érdeméért!
Elmondom, hogyan történt. Egy vasárnapon hallottam egy szegény embert a következő ígéretről beszélni: ’Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok.’ Nem értettem, hogyan tud egy Krisztusra vetett puszta pillantás megszabadítani. Túl egyszerű cselekedetnek tűnt ahhoz, hogy ilyen nagy hatása legyen; de, mivel kész voltam bármit megpróbálni, Jézusra tekintettem: RÁNÉZTEM.
Ez minden, amit tettem. Ez volt minden, amit tenni tudtam. Rátekintettem arra, akit úgy jelentett ki Isten, mint engesztelő áldozatot az ember bűneiért; és azonnal értettem, hogy megbékéltettem Istennel. Láttam, hogy ha Jézus helyettem szenvedett, nekem már nem kell szenvednem; és ha Ő bűnhődött minden vétkemért, nekem már nem kell bűnhődnöm. Bűnömnek el kell töröltetni, ha Jézus helyettem bűnhődött érte. Ezzel a gondolattal a béke kellemes érzése áradt szét a lelkemben – az Istennel való megbékélésé az Úr Jézus Krisztus által. Az ígéret igaz volt, és én ezt megtapasztaltam. Ez már harminchat éve történt, de én sohasem vesztettem el a tökéletes megmenekülésnek azt az érzését, amelyet akkor találtam meg; és nem vesztettem el azt a békét sem, amely oly kellemes érzéssel töltötte el a lelkemet. Azóta sohasem bíztam hiába Isten ígéreteiben. Veszedelmes helyzetekbe kerültem, sok ínséget éltem meg, gyakran éreztem éles fájdalmat, és szüntelen aggodalom nyomasztott; de az Úr hű volt Igéjének minden sorához, és amikor bíztam benne, Ő keresztülvitt mindenen, fennakadás nélkül. Csak elismerően beszélhetek róla, és azt is teszem. EZT ALÁÍRÁSOMMAL ÉS PECSÉTEMMEL HITELESÍTEM, habozás és fenntartás nélkül.
Az összes hívő tapasztalatai hasonlóak: az öröm és béke új élete azzal kezdődött számunkra, hogy hinni kezdtünk az ígérettevő Istennek, és továbbra is eszerint élünk. Emlékezetünkben a beteljesült ígéretek hosszú listája van jelen, ami hálát ébreszt bennünk, és megerősíti bizalmunkat. Évről évre próbára tettük Istenünk hűségét számtalan módon, de mindig ugyanazzal az eredménnyel. Az élet mindennapos dolgainak ígéreteivel mentünk hozzá, amelyek mindennapi kenyerünkkel, ruhánkkal, gyermekeinkkel és otthonunkkal kapcsolatosak, és az Úr kegyesen bánt velünk. Hozzá folyamodtunk betegségeinkkel, rágalmaztatásainkkal, kétségeinkkel és kísértéseinkkel kapcsolatban, és Ő sohasem hagyott cserben minket. A kis dolgokban is figyelmes volt velünk: még a hajszálainkat is megszámolta. Volt úgy, hogy az ígéret teljesülése teljesen valószínűtlennek tűnt, mégis hihetetlen pontossággal bekövetkezett. Az emberek csalárdsága elszomorított minket, de örültünk és ma is örülünk Isten őszinteségének. Könnyek szöknek a szemünkbe, ha azokra a döbbenetes módszerekre gondolunk, amelyekkel Jahve, a mi Istenünk véghezvitte kegyes ígéreteit.
Hadd beszéljek nyíltan azokhoz, akik bíznak az Úrban. Isten gyermekei, mennyei Atyátok nem volt-e hűséges hozzátok? Nem azt tapasztaltátok- e lépten-nyomon, hogy ti mindig kudarcot vallotok, de Ő sohasem? Jól mondta az apostol: ’Bár mi hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.’ Az isteni nyelvet a legszélesebben értelmezhetjük, és azt találjuk, hogy Isten jelentésük legvégső határáig teljesíti ígéreteit. Ajándékozási szabálya nagyszerű és nagyvonalú: az ígéret egy nagy edény, és az Úr csordultig tölti azt. Amiképpen Salamonnak megadta a bölcsességet, ’ahogyan megígérte neki’, ugyanígy fog cselekedni minden esetben, amíg a világ fennáll. Ó, kedves olvasó! Higgy az ígéretnek, és ezáltal bizonyulj az ígéret örökösének. A Szent Szellem vezéreljen, hogy ezt cselekedd, Jézus érdeméért!
2012. január 19., csütörtök
John G. Lake: Kalandok Istennel 5.
Amikor egy héten át az egyik dél-afrikai gyülekezetben prédikáltam, egy este egy amerikai hölgy is jelen volt, akinek a fia Iowa államban lakott. Mielőtt az összejövetel elkezdődött, behívott a szolgálati helyiségbe. Elmondta, hogy éppen akkor kapott levelet a menyétől; azt írta, hogy a hölgy fia, aki egyetemi professzor volt, a jelek szerint tüdőbajos lett. Arra kényszerült, hogy föladja az állását, és már igen elgyengült állapotban volt.
Ahogy az anyával beszélgettem, láttam, ő is úgy hiszi, hogy tüdőbajos a fia, és meg fog halni, hacsak meg nem gyógyul gyorsan.
Visszamentem a gyülekezeti terembe, és amikor imádkozáshoz készültünk, odaléptem az anyához az emelvény végén, és elkértem tőle a levelet. A kezembe vettem és letérdeltem, közben minden jelenlevőt arra kértem, hogy ők is csatlakozzanak hozzám abban a hitben, hogy Isten meggyógyítja a férfit.
Mintha az Úr felemelte volna a szellememet, már egyáltalán nem voltam tudatában mind-annak, ami körülöttem zajlott.
Egyszerre csak ott álltam a fiatalember otthonában, Johannesburgtől közel tízezer mérföldre. Egy szénkályha mellett ült, az ölében egy két év körüli kisfiúval. Alaposan szemügyre vettem. „Az arcod kemény - mondtam magamban -, a lelki érettség vagy a szellemi élet nyomai nem láthatók rajta, de ahogy a fiadhoz ragaszkodsz, az javít a képen.”
A felesége vele átellenben ült az asztalnál, és egy magazint olvasott. „No, veled aztán törököt fogott” - jegyeztem meg magamnak, őt figyelve.
A férfi mögött állva kezemet a fejére tettem, és csendben imádkoztam, hogy Isten járja őt át gyógyító kenetével, és állítsa helyre az egészségét - hogy maga is áldásul lehessen, és az édesanyja szíve megvigasztalódjon.
Nem tudom, hogyan tértem vissza. Egy pillanat alatt tudatosult bennem, hogy ott térdelek a pódiumon a gyülekezetben. Hallhatóan imádkoztam, és Isten Szellemének sűrű jelenléte nyugodott az embereken.
Úgy hat héttel később hírét vettük, hogy a fiatalember egészen jól van. Felépülése pontosan abban az időben kezdődött el, amikor tízezer mérfölddel távolabb a gyülekezetünkben imádkoztunk érte.
Ahogy az anyával beszélgettem, láttam, ő is úgy hiszi, hogy tüdőbajos a fia, és meg fog halni, hacsak meg nem gyógyul gyorsan.
Visszamentem a gyülekezeti terembe, és amikor imádkozáshoz készültünk, odaléptem az anyához az emelvény végén, és elkértem tőle a levelet. A kezembe vettem és letérdeltem, közben minden jelenlevőt arra kértem, hogy ők is csatlakozzanak hozzám abban a hitben, hogy Isten meggyógyítja a férfit.
Mintha az Úr felemelte volna a szellememet, már egyáltalán nem voltam tudatában mind-annak, ami körülöttem zajlott.
Egyszerre csak ott álltam a fiatalember otthonában, Johannesburgtől közel tízezer mérföldre. Egy szénkályha mellett ült, az ölében egy két év körüli kisfiúval. Alaposan szemügyre vettem. „Az arcod kemény - mondtam magamban -, a lelki érettség vagy a szellemi élet nyomai nem láthatók rajta, de ahogy a fiadhoz ragaszkodsz, az javít a képen.”
A felesége vele átellenben ült az asztalnál, és egy magazint olvasott. „No, veled aztán törököt fogott” - jegyeztem meg magamnak, őt figyelve.
A férfi mögött állva kezemet a fejére tettem, és csendben imádkoztam, hogy Isten járja őt át gyógyító kenetével, és állítsa helyre az egészségét - hogy maga is áldásul lehessen, és az édesanyja szíve megvigasztalódjon.
Nem tudom, hogyan tértem vissza. Egy pillanat alatt tudatosult bennem, hogy ott térdelek a pódiumon a gyülekezetben. Hallhatóan imádkoztam, és Isten Szellemének sűrű jelenléte nyugodott az embereken.
Úgy hat héttel később hírét vettük, hogy a fiatalember egészen jól van. Felépülése pontosan abban az időben kezdődött el, amikor tízezer mérfölddel távolabb a gyülekezetünkben imádkoztunk érte.
Kenneth Hagin: Bibliai hit - Hogyan szabadíthatod fel a hited? 19.
Róma 10,10
Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.
Tehát szájjal tesszük a megvallást. Jézus mondta: „...ha valaki azt mondja...és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond megtörténik, meglesz neki amit mondott.” Meg lehet állapítani, hogy valakinek helyes-e a hite, abból, amit mond. Ha a megvallása rossz, a hite is rossz. Ha a hite rossz, akkor rossz a gondolkodásmódja is. Ha a gondolkodásmódja rossz, akkor az elméje még nem újult meg Isten Igéje által. A három összefügg. Isten azért adta nekünk az Ő Igéjét, hogy gondolkodásmódunkat kiigazítsa. Megvan a lehetőségünk arra, hogy Isten Igéjével összhangban gondolkozzunk.
Képtelen vagyok megérteni, hogyan gondolhatja bárki, hogy segítséget nyer Istentől, ha közben mellőzi az Igét. Sokszor nem értem a teljes evangéliumi hívőket sem. Isten csak az Ő Igéjével összhangban munkálkodik. Az Igét Isten az Ő neve fölé magasztalta. Honnan veszed, hogy segítséget kapsz Istentől, ha te magad ellene foglalsz állást? Lehet, hogy ezt nem tudatosan műveled, de ha az Ige ellen foglalsz állást, akkor nem kérheted Őt, hogy tegyen valamit érted. Ő csak Igéjével összhangban munkálkodik. Döbbenettel tapasztalom, hogyan viszonyulnak az emberek Isten Igéjéhez. Az Igét ugyanazzal a tisztelettel kell kezelnünk, mint magát Jézust, ha fizikai mivoltában közöttünk volna! Nem a papírra, tintára, a könyvre gondolok, hanem az Ige szavaira.
Prédikáltam egy helyen, ahol több felekezet képviselői voltak együtt. Egy nap a gyülekezet irodájában voltam, amikor a telefon megszólalt és hívták azt a pásztort, akinél az összejöveteleket tartottam. Bár a kagyló nem az én fülemen volt, mégis hallottam minden szót. A telefonáló az előző esti prédikációmra panaszkodott. A pásztor így felelt neki:
- Minden benne van az Igében. Követtem őt, ez a Biblia. Évek óta vagyok szolgálatban, tudok olvasni, és minden le volt írva.
A másik így szólt:
- Nézd, én 25 éve prédikálom már ezt a magam módján, és akár így van, akár úgy, Biblia vagy nem Biblia, meg is maradok ennél.
Ez aztán egyenes beszéd, ugye? Jó vagy rossz, Biblia vagy nem Biblia; csak azért mert így prédikálja már 25 éve, nem fogja megváltoztatni. Amíg az emberek tudása kialakulatlan, addig Isten hozzájuk igazodik, ahogyan mi is tesszük a kisbabákkal. De amikor már egy tudásszintet elérünk, Isten elvárja tőlünk, hogy annak világosságában járjunk.
Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.
Tehát szájjal tesszük a megvallást. Jézus mondta: „...ha valaki azt mondja...és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond megtörténik, meglesz neki amit mondott.” Meg lehet állapítani, hogy valakinek helyes-e a hite, abból, amit mond. Ha a megvallása rossz, a hite is rossz. Ha a hite rossz, akkor rossz a gondolkodásmódja is. Ha a gondolkodásmódja rossz, akkor az elméje még nem újult meg Isten Igéje által. A három összefügg. Isten azért adta nekünk az Ő Igéjét, hogy gondolkodásmódunkat kiigazítsa. Megvan a lehetőségünk arra, hogy Isten Igéjével összhangban gondolkozzunk.
Képtelen vagyok megérteni, hogyan gondolhatja bárki, hogy segítséget nyer Istentől, ha közben mellőzi az Igét. Sokszor nem értem a teljes evangéliumi hívőket sem. Isten csak az Ő Igéjével összhangban munkálkodik. Az Igét Isten az Ő neve fölé magasztalta. Honnan veszed, hogy segítséget kapsz Istentől, ha te magad ellene foglalsz állást? Lehet, hogy ezt nem tudatosan műveled, de ha az Ige ellen foglalsz állást, akkor nem kérheted Őt, hogy tegyen valamit érted. Ő csak Igéjével összhangban munkálkodik. Döbbenettel tapasztalom, hogyan viszonyulnak az emberek Isten Igéjéhez. Az Igét ugyanazzal a tisztelettel kell kezelnünk, mint magát Jézust, ha fizikai mivoltában közöttünk volna! Nem a papírra, tintára, a könyvre gondolok, hanem az Ige szavaira.
Prédikáltam egy helyen, ahol több felekezet képviselői voltak együtt. Egy nap a gyülekezet irodájában voltam, amikor a telefon megszólalt és hívták azt a pásztort, akinél az összejöveteleket tartottam. Bár a kagyló nem az én fülemen volt, mégis hallottam minden szót. A telefonáló az előző esti prédikációmra panaszkodott. A pásztor így felelt neki:
- Minden benne van az Igében. Követtem őt, ez a Biblia. Évek óta vagyok szolgálatban, tudok olvasni, és minden le volt írva.
A másik így szólt:
- Nézd, én 25 éve prédikálom már ezt a magam módján, és akár így van, akár úgy, Biblia vagy nem Biblia, meg is maradok ennél.
Ez aztán egyenes beszéd, ugye? Jó vagy rossz, Biblia vagy nem Biblia; csak azért mert így prédikálja már 25 éve, nem fogja megváltoztatni. Amíg az emberek tudása kialakulatlan, addig Isten hozzájuk igazodik, ahogyan mi is tesszük a kisbabákkal. De amikor már egy tudásszintet elérünk, Isten elvárja tőlünk, hogy annak világosságában járjunk.
2012. január 18., szerda
Újszövetségi gyülekezetek: Damaszkusz
Acts 9,1-25; 22,5-16; 26,11-20; 2Cor 11,32-33; Gal 1,15- 17.
Ez Szíria fővárosa, Isa 7,8, gyökerei a történelem előtti időkig nyúlnak vissza; végigkíséri az ószövetségi történelmet, első hivatkozás az lMóz 14,15-ben történik rá. Körülbelül 60 mérföldre (=96 km) fekszik a Földközi-tengertől, és körülbelül 130 mérföldre (=209 km) északra Jeruzsálemtől. Két folyóját, az Abanát és Párpárt, 2Kings 5,12, jobbnak tekintették, mint a Jordánt. Akház királynak volt egy oltár-másolata, amelyet Damaszkuszban látott, és Jeruzsálemben felépíttetett, 16,10-16.
István halála után nagy üldözés támadt a jeruzsálemi gyülekezet ellen és a megtértek ezrei szóródtak szét, Acts 8,1. Saul "pusztította a Gyülekezetet", 3. v., de azok szétszóródtak, "széjjeljártak, hirdetve az Igét", 4.v. Saul valószínűleg megfigyelte, hova szóródtak szét ezek a hívők, mert Damaszkuszba jött, hogy megkeresse azokat, akik "ez útnak követői", 9,2. Később Pál hivatkozik ezekre az "odavalókra" (Damaszkuszra vonatkozóan), 22,5, és hogy "kergette mind az idegen városokig is, őket" 26,11.
Saul megtérése, amely az Úr hangjának segítségével, és annak a fénynek a segítségével történt, amely fényesebb volt, mint a nap, evangélista közreműködése nélkül történt. A Damaszkuszban lévő hívők csoportja nyilvánvalóan egy helyi gyülekezetté alakult, hogy megvalósítsák azt, amit korábban Jeruzsálemben tanultak. Acts 2,42. Az Anániás nevű tanítványt használta fel az Úr, hogy segítsen Saulnak, aki ezután Damaszkuszban merítkezett be, 9,18. (Anániás szavai a 13. versben arra engednek következtetni, hogy ő Damaszkuszban lakott, és nem Jeruzsálemből jött.) Rögtön ezután Saul felvette a kapcsolatot azokkal, akiknek az üldözésére érkezett; "a damaszkuszi tanítványokkal néhány napig" volt, 19. v.
Saul azonnal hirdette Krisztust, hogy Ő Isten Fia, Acts 9,20. Ezután elhagyta Damaszkuszt, hogy látogatást tegyen Arábiában, Gal 1,17, hogy egyedül legyen és tökéletesen megérthesse az ószövetségi írásokat, melyeket átértékelt, és ezáltal meglátta Krisztust az egész Szentírásban. Mint megváltozott ember, visszatért Damaszkuszba, a keresztyén közösségnek arra az egyetlen helyére, amelyet ismert, és ahol feltehetően befogadták. Ekkor erőteljesen bizonyította a zsidóknak, "hogy ez a Krisztus", Acts 9,22. Amikor veszélybe került (a zsidók általi vallásos összeesküvés révén), a tanítványok leeresztették a falon egy kosárban, hogy Jeruzsálembe meneküljön, 25. v. Húsz évvel később visszatekintve Pál, úgy mondja el ezt az eseményt, mint egy Damaszkusz királya általi politikai összeesküvést; azt írja, hogy úgy menekült meg a királytól, hogy kosárban eresztették le a falon. Az Újszövetségben azonban semmi továbbit nem olvasunk a damaszkuszi hívőkről, mert a város túlságosan keletre esett attól az észak-déli útvonaltól, amelyet az apostol olyan gyakran használt az ezt követő szolgálatai során.
Ez Szíria fővárosa, Isa 7,8, gyökerei a történelem előtti időkig nyúlnak vissza; végigkíséri az ószövetségi történelmet, első hivatkozás az lMóz 14,15-ben történik rá. Körülbelül 60 mérföldre (=96 km) fekszik a Földközi-tengertől, és körülbelül 130 mérföldre (=209 km) északra Jeruzsálemtől. Két folyóját, az Abanát és Párpárt, 2Kings 5,12, jobbnak tekintették, mint a Jordánt. Akház királynak volt egy oltár-másolata, amelyet Damaszkuszban látott, és Jeruzsálemben felépíttetett, 16,10-16.
István halála után nagy üldözés támadt a jeruzsálemi gyülekezet ellen és a megtértek ezrei szóródtak szét, Acts 8,1. Saul "pusztította a Gyülekezetet", 3. v., de azok szétszóródtak, "széjjeljártak, hirdetve az Igét", 4.v. Saul valószínűleg megfigyelte, hova szóródtak szét ezek a hívők, mert Damaszkuszba jött, hogy megkeresse azokat, akik "ez útnak követői", 9,2. Később Pál hivatkozik ezekre az "odavalókra" (Damaszkuszra vonatkozóan), 22,5, és hogy "kergette mind az idegen városokig is, őket" 26,11.
Saul megtérése, amely az Úr hangjának segítségével, és annak a fénynek a segítségével történt, amely fényesebb volt, mint a nap, evangélista közreműködése nélkül történt. A Damaszkuszban lévő hívők csoportja nyilvánvalóan egy helyi gyülekezetté alakult, hogy megvalósítsák azt, amit korábban Jeruzsálemben tanultak. Acts 2,42. Az Anániás nevű tanítványt használta fel az Úr, hogy segítsen Saulnak, aki ezután Damaszkuszban merítkezett be, 9,18. (Anániás szavai a 13. versben arra engednek következtetni, hogy ő Damaszkuszban lakott, és nem Jeruzsálemből jött.) Rögtön ezután Saul felvette a kapcsolatot azokkal, akiknek az üldözésére érkezett; "a damaszkuszi tanítványokkal néhány napig" volt, 19. v.
Saul azonnal hirdette Krisztust, hogy Ő Isten Fia, Acts 9,20. Ezután elhagyta Damaszkuszt, hogy látogatást tegyen Arábiában, Gal 1,17, hogy egyedül legyen és tökéletesen megérthesse az ószövetségi írásokat, melyeket átértékelt, és ezáltal meglátta Krisztust az egész Szentírásban. Mint megváltozott ember, visszatért Damaszkuszba, a keresztyén közösségnek arra az egyetlen helyére, amelyet ismert, és ahol feltehetően befogadták. Ekkor erőteljesen bizonyította a zsidóknak, "hogy ez a Krisztus", Acts 9,22. Amikor veszélybe került (a zsidók általi vallásos összeesküvés révén), a tanítványok leeresztették a falon egy kosárban, hogy Jeruzsálembe meneküljön, 25. v. Húsz évvel később visszatekintve Pál, úgy mondja el ezt az eseményt, mint egy Damaszkusz királya általi politikai összeesküvést; azt írja, hogy úgy menekült meg a királytól, hogy kosárban eresztették le a falon. Az Újszövetségben azonban semmi továbbit nem olvasunk a damaszkuszi hívőkről, mert a város túlságosan keletre esett attól az észak-déli útvonaltól, amelyet az apostol olyan gyakran használt az ezt követő szolgálatai során.
Spurgeon: Az Úr ígérete és ajándékozási szabálya 1.
’Az Úr tehát bölcsességet adott Salamonnak, ahogyan megígérte neki.’ (1Kir 5,26)
Nem tudom, hogy az Úr hogyan adott bölcsességet Salamonnak, de megígérte és megtartotta a szavát. Minél többet gondolkodsz ezen a tényen, annál figyelemreméltóbbnak tűnik. Salamon nem olyan körülmények között született, amelyek kedveztek volna a bölcsességnek. Egy koros apa kedvenc gyermeke volt, és fölöttébb valószínű, hogy elkényeztették. Fiatal emberként került a trónra, mielőtt alkalmassá vált volna rá a dolgok természetes rendje szerint, és valószínűnek látszott, hogy nagy baklövéseket és hibákat követ el. Szenvedélyes ember volt, ami végül hatalmába kerítette, és úgy tűnt, hogy inkább kicsapongó embernek, mint filozófusnak bizonyul. Mint nagyon gazdag, korlátlan hatalommal bíró és állandó jólétben élő ember, nem rendelkezett a megpróbáltatások tapasztalatával, amelyből az emberek bölcsességet merítenek. Vajon kik voltak a tanítói? Ki tanította bölcsességre? Lehet, hogy bűnbánó anyja példát mutatott neki igazi erkölcsösségből és a hitéletből, de ő soha nem adhatta meg neki azt a kiemelkedő bölcsességet, ami az összes többi ember fölé emelte, és a hírnév csúcsára juttatta. Többet tudott, mint a többi ember, ezért a bölcsességet nem kölcsönözhette tőlük. Bölcsek ültek a lábainál, és hírneve odavonzotta a zarándokokat a világ másik végéről is; de egyikük sem lehetett a tanítója, hiszen ő felülmúlta mindnyájukat. Vajon hogyan emelkedett ez az ember a bölcsesség e magas szintjére, hogy neve minden korban a bölcs ember szinonimája legyen?
A lángész kialakulása nagyon titokzatos folyamat. Ki adhat egy fiatal embernek bölcsességet? Az emberek adhattak neki tudást, de bölcsességet nem. Egyetlen tanító, mester vagy hittudós sem adhat bölcsességet másnak: az is nagy igyekezetébe kerül, hogy maga szert tegyen valamennyire. Isten azonban megadta Salamonnak a szív nagyságát és a páratlan bölcsességet, olyan bőségben, mint a tenger homokját; mert Isten mindenre képes. Olyan beavatkozások által, amelyeket csak Ő maga ismer, az Úr kialakította a fiatal királyban a megfigyelés, érvelés és megfontolt cselekvés páratlan képességét. Gyakran csodáltuk Salamon bölcsességét; én arra biztatlak, hogy csodáld inkább Jahve bölcsességét, aki megalkotta Salamon bámulatos lángelméjét.
Az Úr azért művelte ezt a csodát Salamonnal, mert megígérte, hogy megteszi, és ő bizonyosan megtartja a szavát. Sok más szöveg is megfelelne a célomnak ugyanúgy, mint ez, mert csupán azt kívánom hangsúlyozni, hogy amit Isten megígért valakinek, azt bizonyosan meg is adja neki. Legyen az bölcsesség Salamon számára vagy kegyelem az olvasó számára – ha az Úr megígérte, akkor nem hagyja, hogy holt betű maradjon. Az az Isten, aki teljesítette ígéretét ebben a figyelemre méltó esetben, ahol a feladat meghaladta az emberi erőt, és olyan kedvezőtlen körülmények között kellett megoldani, más esetekben is teljesíti az ígéretét, akármilyen nehéz és titokzatos is a végrehajtás módszere. Isten mindig szó szerint teljesíti ígéretét; igen, és általában túl is megy annak betű szerinti jelentésén. Ebben az esetben, miután Salamonnak bölcsességet adott, még megtoldotta gazdagsággal és ezer más dologgal, amelyek nem voltak benne az egyességben. ’Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.’ Ő, aki mérhetetlen áldásokra tesz ígéreteket, úgy adja ráadásul a mindennapi dolgokat, mintha jelentéktelenek és magától értetődők volnának, mint a kereskedő papírja és zsinórja, amivel becsomagolja a vásárolt árut.
Salamon esetéből és ezer más hasonló esetből megtanulhatjuk, hogy Isten ajándékozási szabálya: ígérete szerint.
A Biblia lapjain hemzsegnek a példák. Az Úr megígérte elbukott ősszüleinknek, hogy az asszony utóda a kígyó fejét tapossa majd; és íme, az asszony eme csodálatos utódja megjelent, és megszerezte magának és nekünk megváltásunk dicsőséges győzelmét! Eme ígéret teljesítése biztosít minket arról, hogy Isten a többit is megtartja. Isten azt ígérte Nóénak, hogy ha belép a bárkába, biztonságban lesz, és úgy is lett. Az özönvíz előtti világot elpusztító megszámlálhatatlan hullám közül egy sem tudott betörni a biztonságos helyre. Amikor Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy utódot ad neki és országot, amelyet ez az utód fog birtokolni, ígérete lehetetlennek tűnt; de Ábrahám hitt Istennek, és amikor elérkezett az ideje, örvendezett, mert meglátta Izsákot és benne a megígért utódot. Amikor az Úr megígérte Jákóbnak, hogy vele lesz és jót cselekszik vele, megtartotta a szavát, és megadta neki a szabadulást, amiért Jákób tusakodott vele a Jabbók pataknál. Az a sokáig szunnyadó ígéret, hogy Izrael utódja fogja birtokolni a tejjel és mézzel folyó országot, úgy tűnt, hogy sohasem teljesül, amikor a törzseket rabszolgaságba döntötték Egyiptomban, és a fáraó vasmarokkal tartotta és nem akarta elengedni őket. De Isten, aki kezeskedett népéért, kihozta őket erővel és kinyújtott karral, azon a napon, amikorra megígérte. Kétfelé választotta a Vörös-tengert, és átvezette népét a pusztaságon, mert biztosította őket, hogy megteszi. Kettéhasította a Jordánt, és kiűzte a kánaániakat előlük, és örökségül adta népének az országot, ahogy megígérte. Olyan sok történet szól az Úr hűségéről, hogy a rendelkezésemre álló idő rövid volna ahhoz, hogy mindet felsoroljam. Isten szavait mindig kellő időben igazolták Isten cselekedetei. Isten az ígérete szerint bánt az emberekkel. Valahányszor megragadták az ígéretet és ezt mondták: ’Tedd azt, amit mondtál!’, Isten válaszolt a könyörgésre, és bebizonyította, hogy nem hiábavaló bízni benne. Minden időben Isten változatlan szabálya volt, hogy az utolsó betűig és percnyi pontossággal megtartotta a szavát.
Nem tudom, hogy az Úr hogyan adott bölcsességet Salamonnak, de megígérte és megtartotta a szavát. Minél többet gondolkodsz ezen a tényen, annál figyelemreméltóbbnak tűnik. Salamon nem olyan körülmények között született, amelyek kedveztek volna a bölcsességnek. Egy koros apa kedvenc gyermeke volt, és fölöttébb valószínű, hogy elkényeztették. Fiatal emberként került a trónra, mielőtt alkalmassá vált volna rá a dolgok természetes rendje szerint, és valószínűnek látszott, hogy nagy baklövéseket és hibákat követ el. Szenvedélyes ember volt, ami végül hatalmába kerítette, és úgy tűnt, hogy inkább kicsapongó embernek, mint filozófusnak bizonyul. Mint nagyon gazdag, korlátlan hatalommal bíró és állandó jólétben élő ember, nem rendelkezett a megpróbáltatások tapasztalatával, amelyből az emberek bölcsességet merítenek. Vajon kik voltak a tanítói? Ki tanította bölcsességre? Lehet, hogy bűnbánó anyja példát mutatott neki igazi erkölcsösségből és a hitéletből, de ő soha nem adhatta meg neki azt a kiemelkedő bölcsességet, ami az összes többi ember fölé emelte, és a hírnév csúcsára juttatta. Többet tudott, mint a többi ember, ezért a bölcsességet nem kölcsönözhette tőlük. Bölcsek ültek a lábainál, és hírneve odavonzotta a zarándokokat a világ másik végéről is; de egyikük sem lehetett a tanítója, hiszen ő felülmúlta mindnyájukat. Vajon hogyan emelkedett ez az ember a bölcsesség e magas szintjére, hogy neve minden korban a bölcs ember szinonimája legyen?
A lángész kialakulása nagyon titokzatos folyamat. Ki adhat egy fiatal embernek bölcsességet? Az emberek adhattak neki tudást, de bölcsességet nem. Egyetlen tanító, mester vagy hittudós sem adhat bölcsességet másnak: az is nagy igyekezetébe kerül, hogy maga szert tegyen valamennyire. Isten azonban megadta Salamonnak a szív nagyságát és a páratlan bölcsességet, olyan bőségben, mint a tenger homokját; mert Isten mindenre képes. Olyan beavatkozások által, amelyeket csak Ő maga ismer, az Úr kialakította a fiatal királyban a megfigyelés, érvelés és megfontolt cselekvés páratlan képességét. Gyakran csodáltuk Salamon bölcsességét; én arra biztatlak, hogy csodáld inkább Jahve bölcsességét, aki megalkotta Salamon bámulatos lángelméjét.
Az Úr azért művelte ezt a csodát Salamonnal, mert megígérte, hogy megteszi, és ő bizonyosan megtartja a szavát. Sok más szöveg is megfelelne a célomnak ugyanúgy, mint ez, mert csupán azt kívánom hangsúlyozni, hogy amit Isten megígért valakinek, azt bizonyosan meg is adja neki. Legyen az bölcsesség Salamon számára vagy kegyelem az olvasó számára – ha az Úr megígérte, akkor nem hagyja, hogy holt betű maradjon. Az az Isten, aki teljesítette ígéretét ebben a figyelemre méltó esetben, ahol a feladat meghaladta az emberi erőt, és olyan kedvezőtlen körülmények között kellett megoldani, más esetekben is teljesíti az ígéretét, akármilyen nehéz és titokzatos is a végrehajtás módszere. Isten mindig szó szerint teljesíti ígéretét; igen, és általában túl is megy annak betű szerinti jelentésén. Ebben az esetben, miután Salamonnak bölcsességet adott, még megtoldotta gazdagsággal és ezer más dologgal, amelyek nem voltak benne az egyességben. ’Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.’ Ő, aki mérhetetlen áldásokra tesz ígéreteket, úgy adja ráadásul a mindennapi dolgokat, mintha jelentéktelenek és magától értetődők volnának, mint a kereskedő papírja és zsinórja, amivel becsomagolja a vásárolt árut.
Salamon esetéből és ezer más hasonló esetből megtanulhatjuk, hogy Isten ajándékozási szabálya: ígérete szerint.
A Biblia lapjain hemzsegnek a példák. Az Úr megígérte elbukott ősszüleinknek, hogy az asszony utóda a kígyó fejét tapossa majd; és íme, az asszony eme csodálatos utódja megjelent, és megszerezte magának és nekünk megváltásunk dicsőséges győzelmét! Eme ígéret teljesítése biztosít minket arról, hogy Isten a többit is megtartja. Isten azt ígérte Nóénak, hogy ha belép a bárkába, biztonságban lesz, és úgy is lett. Az özönvíz előtti világot elpusztító megszámlálhatatlan hullám közül egy sem tudott betörni a biztonságos helyre. Amikor Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy utódot ad neki és országot, amelyet ez az utód fog birtokolni, ígérete lehetetlennek tűnt; de Ábrahám hitt Istennek, és amikor elérkezett az ideje, örvendezett, mert meglátta Izsákot és benne a megígért utódot. Amikor az Úr megígérte Jákóbnak, hogy vele lesz és jót cselekszik vele, megtartotta a szavát, és megadta neki a szabadulást, amiért Jákób tusakodott vele a Jabbók pataknál. Az a sokáig szunnyadó ígéret, hogy Izrael utódja fogja birtokolni a tejjel és mézzel folyó országot, úgy tűnt, hogy sohasem teljesül, amikor a törzseket rabszolgaságba döntötték Egyiptomban, és a fáraó vasmarokkal tartotta és nem akarta elengedni őket. De Isten, aki kezeskedett népéért, kihozta őket erővel és kinyújtott karral, azon a napon, amikorra megígérte. Kétfelé választotta a Vörös-tengert, és átvezette népét a pusztaságon, mert biztosította őket, hogy megteszi. Kettéhasította a Jordánt, és kiűzte a kánaániakat előlük, és örökségül adta népének az országot, ahogy megígérte. Olyan sok történet szól az Úr hűségéről, hogy a rendelkezésemre álló idő rövid volna ahhoz, hogy mindet felsoroljam. Isten szavait mindig kellő időben igazolták Isten cselekedetei. Isten az ígérete szerint bánt az emberekkel. Valahányszor megragadták az ígéretet és ezt mondták: ’Tedd azt, amit mondtál!’, Isten válaszolt a könyörgésre, és bebizonyította, hogy nem hiábavaló bízni benne. Minden időben Isten változatlan szabálya volt, hogy az utolsó betűig és percnyi pontossággal megtartotta a szavát.
2012. január 17., kedd
John G. Lake: Kalandok Istennel 4.
Egy este a Sátorban Isten Szellemének ereje egyszerre csak betöltött egy Hilda nevű fiatal lányt - tizenhat-tizennyolc éves lehetett. Felkelt a székéről, és odaállt mellém az emelvényre. Azonnal felismertem, hogy Isten valamilyen üzenetet adott a lánynak, tehát egyszerűen abba-hagytam a prédikálást, és vártam, míg Isten Szelleme leszáll rá.
Egyhangúan beszélni kezdett valami ismeretlen nyelven, majd olyasféle taglejtést tett, amilyent a mohamedán papok szoktak, miközben imát mormolnak.
A ház hátsó részében egy fiatal kelet-indiai férfira lettem figyelmes, akit ismertem is. Teljesen eksztázisba jött, és elkezdett közeledni a folyosón. Senki sem tartóztatta föl, így hát egészen előrejött, és mély csodálkozással a lány arcába bámult.
Amikor az üzenet véget ért, megszólítottam a férfit:
- Mi történt?
- Ó, ez a lány beszéli az anyanyelvemet! - felelte.
- Mit mondott? - kérdeztem.
Ő is fellépett mellém a pódiumra, és ismertette az üzenet velejét:
- A lány azt mondta, hogy az üdvösség Istentől származik. Hogy megmentse az embereket, Jézus Krisztus, aki Isten, emberré lett. Azt mondta, hogy az ember nem válthatja meg az embertársát, és Mohamed ugyanolyan ember volt, mint bárki más; nem volt rá hatalma, hogy bárkit is megmentsen a bűneitől. Jézus viszont Isten, akinek van arra hatalma, hogy felruházzon a Szellemével, és Istenhez hasonlóvá tegyen.
Egyhangúan beszélni kezdett valami ismeretlen nyelven, majd olyasféle taglejtést tett, amilyent a mohamedán papok szoktak, miközben imát mormolnak.
A ház hátsó részében egy fiatal kelet-indiai férfira lettem figyelmes, akit ismertem is. Teljesen eksztázisba jött, és elkezdett közeledni a folyosón. Senki sem tartóztatta föl, így hát egészen előrejött, és mély csodálkozással a lány arcába bámult.
Amikor az üzenet véget ért, megszólítottam a férfit:
- Mi történt?
- Ó, ez a lány beszéli az anyanyelvemet! - felelte.
- Mit mondott? - kérdeztem.
Ő is fellépett mellém a pódiumra, és ismertette az üzenet velejét:
- A lány azt mondta, hogy az üdvösség Istentől származik. Hogy megmentse az embereket, Jézus Krisztus, aki Isten, emberré lett. Azt mondta, hogy az ember nem válthatja meg az embertársát, és Mohamed ugyanolyan ember volt, mint bárki más; nem volt rá hatalma, hogy bárkit is megmentsen a bűneitől. Jézus viszont Isten, akinek van arra hatalma, hogy felruházzon a Szellemével, és Istenhez hasonlóvá tegyen.
Kenneth Hagin: Bibliai hit - Hogyan szabadíthatod fel a hited? 18.
• Ne imádkozz anyagiakért soha többé! Én az aranyat, ezüstöt és az ezer hegyeken lévő jószágot az én emberem, Ádám számára teremtettem, és hatalmat adtam neki fölöttük. Ő árulást követett el, és az egészet odaadta a Sátánnak, így a Sátán lett ennek a világnak az istene; de én, a második Ádám eljöttem, hogy megváltsalak benneteket az ellenség kezéből és kihozzalak az átok alól. Most tehát, mivel már gondoskodtam rólad, ahelyett, hogy imádkoznál, egyszerűen csak mondd azt: „Sátán, vedd le a kezedet a pénzemről!” Igényeld azt, amire szükséged van.
• De hogyan tegyem ezt Uram? - kérdeztem.
• Nos, ha 200 dollár kell egy héten, akkor parancsold meg a Sátánnak, hogy vegye le a kezét a pénzedről. Igényelj arra a hétre 200 dollárt. Ebben az életben Krisztus által uralkodsz.
Emlékszem, félelemmel és remegve próbáltam ki, amit ajánlott. Istennek egy kis hitetlenséggel kell megmérkőznie benned, amikor nem vagy biztos valamiben. De legközelebb már többet vár tőled. A következő gyülekezetben, ahová mentem, azt mondtam: „Uram, ha megkapom, amire szükségem van, akkor beigazolódik, amit mondtál, mert legutoljára, amikor itt voltam, csak 60 dollárt adtak egy hétre. Uram, én megteszem, amiről azt gondolom, hogy lehetetlen. Tehát: Sátán, vedd el a kezedet a pénzemről, 150 dollárt igénylek erre a hétre!”
Sose higgyetek a lehetséges dolgokban, higgyetek a lehetetlen dolgokban! Úgy volt, hogy egy hétig leszek ott, de végül tíz nap lett belőle, így azt mondtam: „Rendben van Uram, 200 dollárt igényelek erre a tíz napra. Sátán, vedd el a kezedet a pénzemről!” Eddig a pontig szegénységtől sújtott ember voltam. Emlékszem, a pásztor egy szó nélkül adta körül a tányért, és amikor megkaptam, 240 dollár volt rajta, pedig én csak 200-at kértem. Akkor visszamentem azok-hoz a gyülekezetekhez, ahol már prédikáltam, és a bővölködésről kezdtem tanítani. Megmutathatom a könyveimből, hogy kétszer annyit kaptam tőlük, mint amikor először voltam ott, azáltal, hogy a kulcsot használtam. Hála Istennek, nem vagyok átok alatt, mert Jézus megszabadított! A betegség helyett egészségem van, és a szegénység helyett gazdagságom, mert Jézus Krisztus megváltott engem!
• De hogyan tegyem ezt Uram? - kérdeztem.
• Nos, ha 200 dollár kell egy héten, akkor parancsold meg a Sátánnak, hogy vegye le a kezét a pénzedről. Igényelj arra a hétre 200 dollárt. Ebben az életben Krisztus által uralkodsz.
Emlékszem, félelemmel és remegve próbáltam ki, amit ajánlott. Istennek egy kis hitetlenséggel kell megmérkőznie benned, amikor nem vagy biztos valamiben. De legközelebb már többet vár tőled. A következő gyülekezetben, ahová mentem, azt mondtam: „Uram, ha megkapom, amire szükségem van, akkor beigazolódik, amit mondtál, mert legutoljára, amikor itt voltam, csak 60 dollárt adtak egy hétre. Uram, én megteszem, amiről azt gondolom, hogy lehetetlen. Tehát: Sátán, vedd el a kezedet a pénzemről, 150 dollárt igénylek erre a hétre!”
Sose higgyetek a lehetséges dolgokban, higgyetek a lehetetlen dolgokban! Úgy volt, hogy egy hétig leszek ott, de végül tíz nap lett belőle, így azt mondtam: „Rendben van Uram, 200 dollárt igényelek erre a tíz napra. Sátán, vedd el a kezedet a pénzemről!” Eddig a pontig szegénységtől sújtott ember voltam. Emlékszem, a pásztor egy szó nélkül adta körül a tányért, és amikor megkaptam, 240 dollár volt rajta, pedig én csak 200-at kértem. Akkor visszamentem azok-hoz a gyülekezetekhez, ahol már prédikáltam, és a bővölködésről kezdtem tanítani. Megmutathatom a könyveimből, hogy kétszer annyit kaptam tőlük, mint amikor először voltam ott, azáltal, hogy a kulcsot használtam. Hála Istennek, nem vagyok átok alatt, mert Jézus megszabadított! A betegség helyett egészségem van, és a szegénység helyett gazdagságom, mert Jézus Krisztus megváltott engem!
2012. január 16., hétfő
Action Bible - 3.rész
Ebben a harmadik részben végigkövetheted az eseményeket az Exodustól Józsuéig.
John G. Lake: Kalandok Istennel 3.
Egyszer részt vettem egy összejövetelen Los Angelesben. Egy idősebb fekete tartotta. A legmókásabb kifejezéseket használta, de állítom, hogy doktorok, ügyvédek és professzorok csüggtek a szavain, olyan csodálatos dolgokat mondott.
Nem is annyira a szavai hatottak rám. Ahogy a szelleméből a szívemhez szólt, az mutatta meg nekem, hogy jobban ismeri Istent, mint bárki, akivel addig találkoztam. Isten élt benne, és Ő vonzotta az embereket magához.
Egy férfi időnként felállt és közbekotyogott. (Egyeseknek mániájuk, hogy fecsegjenek.) Az öreg fekete testvér sokáig türtőztette magát. Egyszer csak az ember megint talpra állt, mire az öreg rábökött az ujjával: „Jézus Krisztus nevében, üljön le!”
Az illető nem ült le. Elvágódott a földön. A barátai vitték ki onnan.
Ez csak egyike a kereszténység lényegét adó eleven tényeknek: Jézus Krisztus isteni ereje a Szent Szellem által betölti az emberek testét és lelkét, és szent lángként átlobbanva a természetükön keresztülviszi Isten akaratát.
Van egy keresztség, amely Jézushoz tartozik, az Ő kizárólagos hatáskörébe. Sem angyal, sem ember nem adhatja tovább. Egyedül Tőle származik.
Ő az, aki „Szent Szellemmel keresztel”. (Jn 1:33) Tehát annak a személynek, aki Szentlelket akar, magával Jézus Krisztussal kell határozott és tudatos módon kontaktusba lépnie. Dicsőség Istennek!
Alig egy évvel az előtt, hogy Afrikába mentem, egy éjszaka imádkozás közben az Úr Szelleme teljesen elborított.
Az Úr különböző helyeket mutatott, ahol azután öt éven át dolgoztam, és a mennyei megvilágosodás fényében előre láttam, hogy mindegyik területen mekkora kiterjedésű munkát végzek majd el. Utolsó színhelyként Dél-Afrikát láttam.
Miközben a földön térdeltem akkor éjjel, hirtelen Dél-Afrikában találtam magam, egy johannesburgi gyülekezetben, ahol egy ismerősöm volt a pásztor. Besétáltam a gyülekezet ajtaján, teljes hosszában végigmentem a helyiségen a frontoldalig, és ott beléptem egy kis szobába. Ott körülnéztem, és mindent megfigyeltem: a bútorokat, magát a szobát és mindent. Mindez úgy történt, hogy közben Chicago közelében, a szülővárosomban imádkoztam.
Egy év sem telt bele, s már ott voltam abban a gyülekezetben - és én voltam a pásztor! Isten művelte ezt a dolgot; nekem az egészhez semmi közöm sem volt.
Isten egy munkát kívánt elvégezni az egész földön, s miután megvilágította számomra ennek a munkának csodálatos kiterjedését és jellegét, hitre jutottam azzal kapcsolatosan, hogy amit Ő megmutatott nekem, valóra fog válni - és meg is éltem a beteljesedését.
Nem is annyira a szavai hatottak rám. Ahogy a szelleméből a szívemhez szólt, az mutatta meg nekem, hogy jobban ismeri Istent, mint bárki, akivel addig találkoztam. Isten élt benne, és Ő vonzotta az embereket magához.
Egy férfi időnként felállt és közbekotyogott. (Egyeseknek mániájuk, hogy fecsegjenek.) Az öreg fekete testvér sokáig türtőztette magát. Egyszer csak az ember megint talpra állt, mire az öreg rábökött az ujjával: „Jézus Krisztus nevében, üljön le!”
Az illető nem ült le. Elvágódott a földön. A barátai vitték ki onnan.
Ez csak egyike a kereszténység lényegét adó eleven tényeknek: Jézus Krisztus isteni ereje a Szent Szellem által betölti az emberek testét és lelkét, és szent lángként átlobbanva a természetükön keresztülviszi Isten akaratát.
Van egy keresztség, amely Jézushoz tartozik, az Ő kizárólagos hatáskörébe. Sem angyal, sem ember nem adhatja tovább. Egyedül Tőle származik.
Ő az, aki „Szent Szellemmel keresztel”. (Jn 1:33) Tehát annak a személynek, aki Szentlelket akar, magával Jézus Krisztussal kell határozott és tudatos módon kontaktusba lépnie. Dicsőség Istennek!
Alig egy évvel az előtt, hogy Afrikába mentem, egy éjszaka imádkozás közben az Úr Szelleme teljesen elborított.
Az Úr különböző helyeket mutatott, ahol azután öt éven át dolgoztam, és a mennyei megvilágosodás fényében előre láttam, hogy mindegyik területen mekkora kiterjedésű munkát végzek majd el. Utolsó színhelyként Dél-Afrikát láttam.
Miközben a földön térdeltem akkor éjjel, hirtelen Dél-Afrikában találtam magam, egy johannesburgi gyülekezetben, ahol egy ismerősöm volt a pásztor. Besétáltam a gyülekezet ajtaján, teljes hosszában végigmentem a helyiségen a frontoldalig, és ott beléptem egy kis szobába. Ott körülnéztem, és mindent megfigyeltem: a bútorokat, magát a szobát és mindent. Mindez úgy történt, hogy közben Chicago közelében, a szülővárosomban imádkoztam.
Egy év sem telt bele, s már ott voltam abban a gyülekezetben - és én voltam a pásztor! Isten művelte ezt a dolgot; nekem az egészhez semmi közöm sem volt.
Isten egy munkát kívánt elvégezni az egész földön, s miután megvilágította számomra ennek a munkának csodálatos kiterjedését és jellegét, hitre jutottam azzal kapcsolatosan, hogy amit Ő megmutatott nekem, valóra fog válni - és meg is éltem a beteljesedését.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)