Ugyanaz a Jézus mondta a tanítványainak: „Kívánva kívántam a húsvéti bárányt megenni veletek, mielőtt Én szenvednék” (Lk 22,15). Ugyanaz a Jézus, aki minket a barátainak nevez, ezt mondja: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek’’ (Jn 15,13-14). A legjobb barátunk, Jézus azt mondta a visszacsúszott laodiceai gyülekezetnek: „ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem” (Jel 3,20). William Law a következőket írta ezekről a versekről:
„Megdicsőülése után Krisztus a mennyben újra ezt mondja: ‘ímé az AJTÓ előtt ÁLLOK és ZÖRGETEK.’ Nem azt mondja: ímé megtaláltok az írásokban. Nos, hol van az AJTÓ, amelyen Krisztus, Isten jobb keze ZÖRGET? A szív az, ahol Krisztus mindig megtalálható. Így folytatja: HA VALAKI MEGHALLJA AZ ÉN SZÓMAT; hogyan hallhatnánk meg, ha nem a szívünkkel; milyen hangot hallanánk, ha nem a bennünk szóló Krisztus hangját? Jézus hozzáteszi: ÉS MEGNYITJA AZ AJTÓT, vagyis szent életet él, és újjászületik a Szellemtől. ÉS VELE VACSORÁLOK és Ő ÉNVELEM. Íme, Jézusnak, a Megváltónak a végső műve: belép a szívekbe, amelyek megnyíltak előtte, örömöt, áldást hoz, tökéletesíti a lélekben az isteni életet, amely a bűnbeeséskor elveszett; vacsorával kínál lelkünk Jézusa, és lelkünk vele vacsorálhat. Nevezhetjük-e túlzott érzelemkitörésnek azt az örömöt, amit lelkünk érez, ha a bennünk megdicsőült Krisztussal vacsorálhat? Hát nem többet jelent ez, mint az utolsó vacsora, amelyet Jézus testben költött el a tanítványaival? Mi pedig Szellemben lehetünk vele! Akkor kenyérrel és borral ünnepelt, ám abból Júdás is részesedhetett, és az csak külső kifejezése volt annak a belső áldásnak és tápláléknak, amellyel a hívő szív ünnepelhet, amikor Isten megdicsőült Fia teremtő Szellemként belé költözik, és létrehozza az Ő mennyei természetét és életét.”
A mi élő Urunk most is arra hív, hogy vele vacsoráljunk. Hadd fejezzem be ezt a részt a baptista Spurgeon szavaival, akit gyakran neveznek a prédikátorok királyának, és aki hitét tekintve Kálvin követője volt: nem a benyomásaival törődött, s nem volt felületes:
„Ha tetszik, nevezheted fanatizmusnak, de én akkor is azt mondom, hogy jó néhányan tudjuk, milyen mindig vagy általában a Szent Szellem vezetése alatt lenni - mindig, egyik értelemben, általában, egy másik értelemben... Az újjá nem született bűnösök világa megveti a Szent Szellemet, ’mert nem látja’. Azt hiszem, ez a magyarázat arra, miért nevetnek sokan, amikor meghallják, hogy a Szent Szellem létezik - mert nem látják. Azt mondod egy világinak: A Szent Szellem bennem lakik.’ Mire ő ezt feleli: ‘De hát nem látom.’ Valami érzékelhetőt akar - amit az érzékszerveivel felfoghat. Ismeritek a keresztény és a hitetlen doktor történetét? Az orvos azt állította, hogy nincs lélek, és megkérdezte: ‘Láttad már a lelket?’ ‘Nem’ - válaszolta a keresztény. ‘Hallottad már beszélni a lelket?’ ‘Nem.’ ‘Meg tudod szagolni a lelket?’ ‘Nem.’ ‘Meg tudod ízlelni a lelket?’ ‘Nem.’ ‘Tudod érezni a lelket?’ ‘Igen’ - válaszolta a férfi. ‘Érzem, hogy bennem is van egy.’ ‘Nos - mondta az orvos - négy érzékszerv ellene, egy mellette, - a te oldaladon csak egy van.’ ‘Hát jó’ - felelte a keresztény. ‘Láttad már valaha a fájdalmat?’ ‘Nem.’ ‘Hallottad már a fájdalmat?’ ‘Nem.’ ‘Megszagoltad a fájdalmat?’ ‘Nem.’ ‘Megízlelted a fájdalmat?’ ‘Nem.’ ‘Éreztél már valaha is fájdalmat?’ ‘Igen.’ Azt hiszem, ez pont elég bizonyíték a fájdalom létezésére, nem?’ ‘Igen.’ Tehát a világi azt mondja, nincs Szent Szellem, mert nem látja. De mi érezzük. Azt mondod, ez fanatizmus, és soha nem is éreztük. Tegyük fel, hogy azt állítod, hogy a méz keserű, mire én ezt felelem: ‘Nem, biztos vagyok benne, hogy nem is kóstoltad meg; kóstold meg, és majd meglátod.’ Ugyanez a helyzet a Szent Szellemmel; ha te is éreznéd Őt, nem mondanád, hogy mivel nem látod, nem is létezik. Hiszen a természetben is számtalan dolog van, ami létezik, jóllehet nem látható. Láttad már a szelet? Nem; de mégis tudjuk, hogy van szél, hiszen látjuk, hogy a hurrikán hogyan hajtja a hullámokat, és hogyan teszi tönkre az ember lakhelyét; vagy amikor a lágy esti szellő megrezegteti a virágokat, és harmatcsepp koronát csókol a rózsa szirmaira. Láttad már az elektromosságot? Nem, - mégis tudjuk, hogy létezik, hiszen körbeutazza a földet a vezetékeken, és üzeneteket továbbít; noha nem látjuk, tudjuk, hogy létezik. El kell tehát hinnünk, hogy létezik a Szent Szellem, munkálkodik bennünk, még akkor is, ha nem vagyunk képesek felfogni Őt az érzékeinkkel.”
Arra kérlek - nem is én, maga az Úr kér -, hogy jöjj és érezd meg Őt. De ne próbáld meg mindjárt az ajtóban kontrollálni a fejeddel vagy az érzelmeiddel!
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
