A gyógyulásról szóló igéket hallgatni egészséges embernek is érdemes, mert ez erősíti a szellemi immunrendszert. Jézus tanított a zsinagógákban, és mindenhol, minden beteget és minden betegségből meggyógyított, aki Hozzá fordult. Jézus Krisztus ma is ezt akarja tenni, mert Ő tegnap, ma és örökké ugyanaz. Fizikailag ugyan most nincs itt, de itt van Szent Szellem kenete, aki által Ő gyógyított. Ugyanakkor az Egyház Krisztus teste is, aminek mi tagjai vagyunk, és mivel az Ő nevében jöttünk össze, ezért szellemben Ő is itt van, amint megígérte.
A testi gyógyulás szerves része a megváltásnak. Isten az embert képére és hasonlatosságára teremtette, és mivel Isten egészséges, az újjászületett, az istenképűség tartalmát visszanyerő embert is azzá akarja tenni. Az újjászületett hívők testét Isten a Szent Szellem templomává rendelte. Azt akarja, hogy a romlandó test alakuljon át romolhatatlanná, halhatatlanná, de amíg ez be nem következik, tehát a földi létszakaszban legyen a testünk egészséges, és még a vén korban is legyünk gyümölcsözők.
Az exodus után először Isten önmagáról, mint gyógyítóról adott kijelentést, már az Ígéret földjére vivő út legelején, hogy népe egészségben, erőben tudja végigjárni az utat.
„Én vagyok az Úr, a te Gyógyítód” – mondta.
Isten mindig gyógyítani akart, ezért a prófétákat is felkente gyógyító kenettel. A Messiásnak is fő feladatává tette a gyógyítást a bűneinkből való megigazítás mellett, amit Ézsaiás híres próféciája is előre jelzett:
„Ő megsebesíttetett bűneikért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, az Ő sebeivel gyógyultunk meg.”
Ezért Jézusnak a názáreti zsinagógában meghirdetett megváltói programjában a gyógyítás is szerepel. Az Úrvacsora, aminek során Jézus Krisztus értünk megtört testével is közösségünk van, szintén az isteni gyógyítás jelenben is fennálló szándékát tükrözi, egy sorba emelve azt a bűnök bocsánatával, mint ahogy ezeket az Ige korábban is egymás mellé állítja:
„Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet és meggyógyítja minden betegségedet.”
Téves az a nézet, hogy a csodák kora lejárt. Jézus ugyanis a gyógyítás szolgálatába bevonta a tanítványokat, hívőket is. Amikor kiküldte őket, a betegek gyógyítását is feladatukul szabta. Követőinek azt mondta, hogy ők is cselekszik majd, amiket Ő tett, sőt nagyobbakat is. Erre a Pártfogó (aki a Szentlélek) teszi őket képessé. Márk evangéliumában is időkorlátozás nélkül (!) az áll, hogy akik hisznek Jézus Krisztusban, a betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak.
A felolvasott történet – a paralízises asszony meggyógyítása – tanulságai:
Az asszonyt Jézus szombaton gyógyította meg, ezzel is demonstrálva: Isten „shalom”- jába a fizikai egészség is beletartozik, a fizikai test kezelése nem szentségtelen, alacsony rangú, Isten szombatját sértő ügy.
Jézus gyógyításával szemben a történetben a legnagyobb ellenerőt a vallásos világ törvénykezése, életidegensége, téveszméi képezték (a zsinagóga vezetője a szombat napi gyógyítást kifogásolta). Nem véletlen hogy Jézus direkt szembement ezekkel. Ma is vannak ilyen, a gyógyulást akadályozó vallásos téveszmék, amiket le kell küzdeni.
Jézus a betegséget nem Isten büntetésének, hanem a Sátán igájának tartotta. Isten nem „nevel” betegséggel, hiszen Atya. Egy normális szülő sosem kívánja a gyerekének, hogy megbetegedjen. A betegség „alázattal való elhordozása” nem Istent dicsőítő tett. Ha így lenne, akkor Jézus az Atya dicsőségét nyirbálta volna a betegek gyógyítása révén. Ezzel szemben Ő pont az Atya akaratát cselekedte, amikor gyógyított. („Aki engem látott, látta az Atyát.”)
A Pál apostol említette „Krisztusért való szenvedés” sem jelent betegséget, hanem olyan társadalmi, politikai és egyéb atrocitásokat, mint amilyeneket az apostol elszenvedett, akinek a „tövise” sem egy betegség volt, hanem – mint ő maga írja – a „Sátán angyala”.
Isten akarata: „fel KELL oldani”, meg kell gyógyítani a beteget. Sok keresztény hisz abban, hogy Isten gyógyít, de abban már kevésbé, hogy pont őt és pont most. Amikor Isten azt mondja, hogy „KELL” akkor nincs más alternatíva.
Amikor „Ábrahám” leányának nevezi Jézus az asszonyt, az nekünk a hit fontosságát hangsúlyozza: legyünk Ábrahám hitének követői, aki a kilátástalan körülmények ellenére erős volt a hitben, reménykedve hitt, nem kételkedve Isten ígéretében. Másrészt arra emlékeztet, hogy Krisztusban mi Ámbrahám magja is vagyunk, tehát örökösei az Ábrahámnak adott ígéreteknek, amibe az áldott egészségi állapot is beletartozik. Tehát az egészségre irányuló ígéreteinkre irányuló hitben járva „Ábrahám gyermekének” is minősülünk, akit „fel kell oldani” a betegség alól. A hívő embernek az egészséghez való joga az örökségének része, a betegség tehát jogcím nélküli betolakodó.
A hit sosem passzív, mindig megnyilvánul cselekedetekben is (ha képes cselekedni az illető). Az asszonyé abban volt, hogy Jézus hívására odament Jézus elé, leküzdve a szombati megszokásokat, elvárásokat. Ezt követte csak Krisztus érintése, mint a hitre adott válasz.
Van olyan, hogy a gyógyuláshoz akkora hitre van szükség, ami a betegnek még nincs meg abban a helyzetben. De ha ilyenkor a meglévő hitünkkel Isten felé lépünk, a Szentlélek kész segítségünkre lenni a hit ajándékával, mivel Ő, mint pártfogó „segítségére van a mi erőtlenségünknek.”
Jó, ha a beteg ember hitből akar meggyógyulni, de tenni is kell az egészségért: igyekezni kell a természet törvényeit figyelembe véve egészségesen élni. Az orvosok – akár hisznek, akár nem –, Istent szolgálják. A természetes orvoslás és a hitből való gyógyulás összeegyeztethető, ha a hívő végig Krisztusra néz, tőle várva, hogy „főorvosként” legyen az orvosok kezeivel is.
Ne felejtsük, hogy Isten irgalmas: „az irgalmasságok Atyja”, és ez minden gyógyításának az alapja!
ELHANGZOTT IGÉK:
Lukács evangéliuma 13:10-17, 4:16-21
Mózes II. könyve 15:26
Ésaiás próféta könyve 53:3-5
Zsoltárok 103:3
Apostolok cselekedetei 10:38
Korinthusi II. Levél 12:7, 1:3
Galatákhoz írt levél 3:7, 16, 26-29
Példabeszédek könyve 4:20-22
Jakab apostol levele 5:14-16
Márk evangéliuma 16:17-18
Máté evangéliuma 7:11, 18:19
2017. FEBRUÁR 12.
Hrabovszki György jegyzete
