Most, hogy visszatért Isten dicsősége az életedbe, Jézus biztosít, "Még több adatik néked" (lásd Márk 4, 24). Ő azt mondja, "Még semmit sem láttál. Látom igyekezetedet, hogy még többet mérj ki magadból nekem. És én is többet fogok tenni érted."
Isten mindig arra vágyik, hogy még többet töltsön ki dicsőségéből népére. Isten továbbra is cselekszik értünk "feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk" (Efézus 3, 20). Ez az, amiért olyan népet akar, amely csillapíthatatlanul éhezik még többre belőle. Be akarja tölteni őket csodálatos jelenlétével, feljebb azon, amit életükben valaha is tapasztaltak.
Jézus azt mondta, " én azért jöttem, hogy életük legyen, és bõvölködjenek" (János 10,10). Mégis, ahhoz, hogy elnyerjük ezt a bõvölködõ életet, mindinkább bõvölködnünk kell az Úrnak való tetszésben. Pál azt írja, "Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai, és intünk az Úr Jézusban, hogy a szerint, a mint tőlünk tanultátok, mimódon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek: mindinkább gyarapodjatok" (1 Thessalonika 4, 1). "Azért szerelmes atyámfiai erõsen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor" (1 Korinthus 15, 58)
A görög bõvölködni azt jelenti meghaladni, felülmúlni, a mindenek felett bõvölködni pedig - eleget birtokolni és felesleggel rendelkezni, mindazon felül, mérték nélküli, kiemelkedően bővében lenni, a mérhetőn túl. Pál azt mondja, "Isten dicsősége felül fogja múlni azokat a rövid pillanatokat, amelyekben eddig részed volt, de az imáidnak többnek kell lenniük, mint egy fohász az asztali áldásért az ételed fölött. Most már imádkozni fogsz reggel, délben és este, szünet nélkül."
"Azért, a miképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképen járjatok Õ benne, meggyökerezvén és tovább épülvén Õ benne, és megerõsödvén a hitben, a miképen arra taníttattatok, bõvölködvén abban hálaadással" (Kolossé 2, 6-7). Pál arra biztat bennünket, "Ahhoz, hogy a tiéd legyen ez az Isten dicsőségével és jelenlétével teli élet, mértéken felül kell szolgálnod Őt - szeretettel és elkötelezettséggel, kiemelkedve a lusta, szunnyadó szolgák közül."
"Melyet nagy bőséggel közlött velünk minden bölcsességgel és értelemmel" (Efézus 1, 8). Isten olyan dicsõséget és kijelentést akar kimérni neked, amely felülhalad minden korábbi mértéket. "Megismertetvén velünk az Õ akaratjának titkát az Õ jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában" (Efézus 1, 9). Az Úr azt mondja, "Igémnek egy mélyebb megértését nyitom meg a számodra. A rejtélyeinek kijelentését akarom neked adni."
Az Úr minden dologban el akar látni téged, így mérték nélkül tudod õt szolgálni. " Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bõségben legyetek" (2 Korinthus 9, 8)
Jézus parancsa egy ígéretet és egy figyelmeztetést ad a számunkra
"Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van" (Márk 4, 25). Bármikor hallja Isten, hogy népe hozzá kiált, Ő hűségesen jön hozzá. Ám a fásultság és nemtörődömség idején félreállhat, teljesen megvonva jelenlétét.
Ez az, amire Jézus figyelmeztet bennünket. Mielőtt Isten megvonja jelenlétét egy személytől vagy egy gyülekezettől, mindig figyelmeztet. Hogyan teszi ezt? Elküldi Szent Szellemét, hogy mozgósítsa a gyülekezet vezetőségét. Üzenetet üzenet után hagy a pásztor szívében, hogy a gyülekezetben mindenkit arra buzdítson: dobjon ki minden nemtörődömséget, boruljon arcra és irtsa ki még a bűn gyökerét is. (Az Úr már többször megtette ezt a Times Square Gyülekezetben fennállásunk tizenhárom éve alatt.)
Az emberek hirtelen bűntudatba esnek. Tudatosul bennük, hogy hallották Isten igazságát prédikálni hétről hétre, mégsem vették komolyan. Szennyes kezeket emeltek fel a dicséret során, és ragaszkodtak bánatukhoz és neheztelésükhöz. Egyszerűen nem engedték meg Istennek igéjének, hogy kimozdítsa őket ebből. Ehelyett eleresztették a fülük mellett, figyelemre sem méltatva.
Most Isten figyelmezteti a gyülekezetet. Azt mondja a hívőknek, "Elég mindabból a lagymatagságból és apátiából amit látok. Véget fogok vetni neki." Ez nem fenyegetés - és nem dühvel mondja. Egyszerűen Isten így beszél, "Ezt a gyülekezetet meghatározott okból helyeztem ebbe a környezetbe, ebbe a közösségbe, ebbe a városba. Azt akarom, hogy bõvölködjön mérhetetlen dicsőségemben. Tudatni akarom az elveszettel, hogy amikor besétál ide, akkor valami erőteljes dolog történik. Azt akarom, hogy ráébredjen, 'Ez az, amit egész életemben kerestem.'
