Michael L. Brown - Csak semmi érzelgősség! 6.

Most nézzük meg újra, mit mond a Biblia, az a könyv, amely egyáltalán nincs ellenére a megtapasztalá­soknak.

Jézus azt tanította az Atyáról, hogy Ő „nem holtaknak, hanem élőknek Istene” (Mt 22,32). Mit is értett ezen? Az adott szövegösszefüggésben azt, hogy „mindenki él Őbenne" - vagyis, hogy van élet a síron túl. Jézus szavai azonban másik igazságot is rejtenek. Azt, hogy a múlt Istene a jelen Istene is, tehát nem kell csupán az előző generációk bizonyságai és tapasztalatai alapján szolgálnunk az Urat. Megismerhetjük Őt magát is! Közvetlenül találkozhatunk vele, ugyanúgy, ahogy hitbeli ősapáink is tették. Ahogy korábban írtam egy az ébredésről szóló könyvemben:

„Mózes egyértelműen azt mondta, hogy: ‘Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mivelünk, akik íme, itt vagyunk e mai napon mindnyájan, és élünk.’ (5Móz 5,3) ‘Nem a ti fiaitoknak szólok, akik nem tudják és nem látták az Úrnak, a ti Isteneteknek fenyítését..., mert saját szemeitekkel láttátok az Úrnak minden nagy cselekedetét, amelyeket cselekedett.’ (5Móz 11, 2-7)
Minden izraeli generációnak személyesen kell találkoznia az élő Istennel. Minden népnek és minden nemzetnek be kell töltenie ezt a feltételt. Nem elég, amit a nagypapa mesél. Nincs ‘második generációs pünkösd’. Az Isten nem holtaknak, hanem élőiknek Istene’ (Mt 22,32). Ma is meg lehet Őt ismerni?’’

Gondoljunk csak a társisi Saul, közismertebb nevén Pál apostol bizonyságára. Megtérése az egyik leghíresebb történet az Igében. Háromszor szerepel teljes terjedelmében az Apostolok cselekedeteiben: először elolvashatjuk drámai (és Pál számára megdöbbentő) találkozását az Úr Jézussal (Csel 9,1-28); másodszor akkor találkozunk vele, amikor Pál nyilvánosan bizonyságot tesz Jeruzsálemben a zsidóknak (Csel 22,1-22); harmadszor pedig, amikor Heródesnek, Agrippának és Festusnak mondja el történetét (Csel 26,1-23). Ez az esemény megváltoztatta Pál életét. Rájött, hogy azzal a Jézussal találkozott, akinek az eljöveteléről a próféták szóltak, ezért erővel, szégyen nélkül beszélt róla. Pál nem védekezett! Jézus személyesen és drámai módon kijelentette magát a társusi Saulnak, aki később egy percre sem felejtkezett el erről a pillanatról. (Ezért a Jézusért halt mártírhalált). Azt hiszem, Pál is egyetértett volna Leonard Ravenhill bölcs tanácsával: "Aki ilyen találkozást élt át, soha nem lesz kiszolgáltatva a vitatkozóknak.”

Ne felejtsük el, hogy Pál gondosan tanulmányozta az írásokat, és rendszeresen elment minden város zsinagógájába. Prédikált, érvelt és vitatkozott a zsidó vezetőkkel, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Messiás (lásd pél­dául: Csel 9,22; 18,4; 28,23; valamint 18,28, Apollósra való utalással). Pál természetfeletti módon találkozott Istennel, és ez a találkozás megmutatta neki, ki volt valójában Jézus. Újra elolvasta a Bibliát, és rájött, hogy a próféták mindenhol róla beszélnek. Ezért tudta Agrippának és Festusnak ezt mondani: „Nem lettem engedetlen a mennyei látás iránt” (Csel 26,19), majd így folytatta magyarázatát: „semmit sem mondok azokon kívül, amikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni" (Csel 26,22). A messiási próféciák érvelését nyomon követve, és beteljesedésükre hivatkozva prédikált az Igéből (lásd Csel 13,32-41), de azt is elmondta, hogyan találkozott maga is az Úrral, vagyis beszámolt saját „megtéréséről".

Péter szintén a zsidó írásokat használta fel, amikor Jézusról mint Messiásról prédikált (lásd Csel 2,22-36), de elmondta a pünkösd napján a felházban történt természetfeletti élményt is (Csel 2,14-21; 32-33). Nem sokkal később bibliai próféciákkal átszőve beszélt a sánta csodálatos gyógyulásáról, bemutatva azt, hogy valóban Jézus a megígért Messiás, aki halott volt ugyan, de örökre feltámadott (lásd Csel 3,12-26).

Megismétlem: a Biblia nem élményellenes (és a Biblia a vezetőnk!). Hát nem az élő Istennel való személyes élmény változtatta meg Ábrám, Jákob, Mózes, Gedeon, Sá­muel, Ésaiás, Jeremiás, Ezékiel és sok más ószövetségi szent életét? Nem egy mennyei szó, kijelentés, látogatás változtatta meg Péter, Filep, a szerecsenországi komornyik és más újszövetségi személyek életét? Ne felejtsük el, hogy az összes apostol úgy változott meg, hogy személyesen találkozott az Úr Jézus Krisztussal (lásd IJn 1,1-3!)